Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-27 / 86. szám

342 maiban, a két ország közt fennálló viszonyok újabb átnézése végett. A küldöttség tagjai megegyeznek a kiegye­zés elvében s csak az engedmények mértéke lehet kérdés tárgya. A magyar küldöttség ál­talában hajlandó, mint az „U. Lloyd“ irja, a horvátok mindazon követeléseinek eleget tenni, a melyek a horvátok belügyeire vonatkoznak. A jelenlegi alkudozások külső oka, mint ez a trónbeszédben is említve volt, a határőrvidék polgárosítása. Az ebből származó pénzügyi és közigazgatási kérdésekben a horvátok kívánsá­gainak lehetőleg elég tog tétetni. Nagyobb nehézségek forognak fönn azon­ban azon kérdések körül, melyek az 1868-diki kiegyezés megváltoztatására vonatkoznak. A hor­vátok követelései e tekintetben a bán és a lior- vát miniszterek állására, Horvátország nagyobb függetlenségére és végre Horvátországnak a ma­gyar képviselőházban való képviseltetési módjára vonatkoznak. A nézetek elágaznak s a részle­tekbe beható megállapodásról még nincs szó. Az „U. Lloyd“ tudósítója egy körülményre figyelmeztet, mely a magyar regnikolaris kül­döttség határozataira lényeges befolyást fog gya­korolni. A magyar küldöttségben ugyanis az előbbi ó-konszervativ elem, ha nem is túlnyomó, mindamellett igen erős és legkiválóbb tagjai ál­tal van képviselve. Ez az elem társországaink­kal szemben is a konszervat.iv álláspontot fog­lalja el, és nem hajlandó Horvátország állását Magyarországhoz még lazábbá tenni, mint ez már négy év előtt megtörtént. .Magyarország konzervativjeinek e tekintetben megvan hagyo­mányos politikájuk, melytől ma sem térnek el. Л magyar állam egységének e politikusok kö­rében a jelenlegi viszonyok közt is megvannak meleg védelmezői. A többi közt Senynyey és Péchytől e tekintetben erélyes és előreláthatólag az összes magyar regnikoláris küldöttség maga­tartására befolyással biró föllépést várnak.' Belügyeink felől ezek voltak most felje­gyezni valók. Külföld. Parisban oct. 21. a nemzetgyűlésbe való pótvá­lasztásoknál 5 republicanus, 1 legitimista és 1 radiká­lis választatott meg. A kamra hajdani elnökei Schnei­der és Forcádé megbuktak. Bazaine tábornagy betegnek színleli magát, holott bizonyos, hogy egészen jól érzi magát. A z „U n i о n“ Chambord grófnak egy iratát közli magát, s meg van győződve, hogy valóban gyermekiesen gondolt s érezett volt akkor. Evek telnek el ezalatt .... Gazdag nőt ölelhet most keblére, sőt felnőtt gyer­mekek teszik édesebbé családi boldogságát; majd két kis unbka mosolyog térdéről bágyadt szemeibe. Egy s más gond s az idő redőket vont homlokára; szive csön­desen és lassan dobog; az isteni eszme eltűnt lelke mélyéből, csak a valóság : üzlete képes még élénkén foglalkoztatni. Hol van az első szerelem édes álma? Eltűnt már régen, nagyon régen! Közelebbről látta öt; ő most szürke hajú, öreg asszony lett, szemüveggel jár s már unokái is vannak, kik idősebbek, mint ő volt akkor, midőn a még igen, itju szerette. Látta őt, föl is ösmerte, de szive nem vert érte sebesebben. Csak ma gondol először — vén kopott támlásszé-' kében ülve — a nemsokára bekövetkezhető halálra. S akkor olyan különös érzelmek hatják át a szivét a ma­gános szobácskábán, hol csak a kakukkas óra tikk takk szava hallszik; a vér gyorsabban kezd ereiben lüktetni: régi, már hosszú idő óta elfelejtett, csöndesen elteme­tett gondolatok térnek vissza lassan, egymásután el­méjébe! Megint 17 éves ifjúnak képzeli magát még alig serkedezö bajusszal; — ismét látja őt a piros szalagu fehér ruhában, hajfürtéin a mosolygó rózsával, arczán a szerelem gödröcskéivel; látja, midőn a hölgy piczi kezeit a még igen fiatal ifjú felé tárja, midőn oldalá­nál oltárról és menyegzőről álmodik és — szegényes hajzatu, ősz feje sovány, ránczos kezeibe hanyatlik; egy könycsepp tolul elő titokban, csöndesen ellankadt sze­méből s e könycsepp a végső üdvözlet első szerel­méhez ! \ Larochette képviselőhöz, melyben azon eszmét fejti ki, ! hogy a köztársaság társadalmi anarcihára fogna vezetni, inig a mérsékelt köztársaság csak illusio. Ha Fran- i cziaország — mondja az irat — benn rendet és kifelé szövetséget akar, annak a hagyományos monarchiához egyedül conservativ. Az irat a ! felébresztett vallásosságra té­vén czélzást, azt mondja, bogy a köztársaság fenyegetni fogná a vallási szabadságot és azt állítja, hogy Fran- cziaország katholikus és monarchikus. Chambord gróf azt mondja továbbá, hogy a bevá­gott útról nem fog letérni ; ö sem bármely tényét sem bármely szavát nem sajnálja. A dicsőség napja — mondja végül — még isten titka ; azonban bízzanak önök Francziaország küldetésében. Európának és a pá-j paságnak szüksége van Francziországra; és ennélfogva ezen régi keresztyén nemzet nemis sülyedhet el. A „Stands rd“-nak meglepő dolgokat írnak Strassburgból, a különböző német államok katonái közt; uralkodó ellenséges hangulatról. A bajorok, würten- bergiek és szászok még nem feledték el, hogy az utolso háború alatt ő reájok nehezült mindig a feladat legsú­lyosabb része, hogy, mint mondani szokás, ágyutöltelék- nek használtattak, s e miatt szívből gyűlölik a poro­szokat. Állítása bebizonyítására levelező felhozza, hogy több oly házban lakott, melyekben porosz és bajor tisz­tek voltak beszállásolva, kik sohasem akartak egy asz­talhoz ülni, és különösen a bajorok sokkal örömestebb társalogtak a franczia foglyokkal, mint sem porosz baj­társaikkal. Ennek részint a bárbár bánásmód lehet oka, melyet a porosz tisztikar a legénység irányában követ. Levelező Belforban szemtanú volt, midőn a po­rosz tiszt egy gyalog század begyakorlásánál a kato­nák egyikét a kard-lappal arezon ütötte, s a leggorom­bább szidalmakkal tetézte. Ez utóbbi esetet egyébiránt egy nagy német lap is felemlítette és hevesen megrótta, a mi némi valószínűséget kölcsönöz a fennebbi közle­ménynek. A strassburgi német erődök építésén nagy buzga­lommal dolgoznak, hogy 1875. év végén mindnyájan készen legyenek, a midőn is a most körítő sánezokat el fogják távolítani. München, oct. 20. Az ó-katholikusok a sajtó utján is közzé akarnak tenni egy feliratot a királyhoz, melyben a gymnasiumi templom átadása végett a cul- tusminiszterhez beadott kérvény alkalmából Lutz cul- tusminiszter gyenge oldalait a legélesebben akarják érin­teni. Ezen felirat szerkesztésében részt vesznek : Döl- linger, Keinkens, Friedrich és Woll főállamügyész. A congressus 16-iki ülésében Zorilla kijelenté, hogy mig Cubában a felkelés tart, a kormány semmi­féle reformokat sem fog behozni ama szigetbe; azon­ban teljesitendi Ígéretét, mihelyt ott a béke helyre lesz állítva. A német császár Badenből Andrássy grófnak a delegatióban aratott sikereihez s azon bravourhoz, melylyel ügyét védelmezte, szerencsét kívánt. Midhat pasa, a török nagyvezér, palotacselszö- véuyek folytán megbukott. Mehemed Rusdi pasa, az uj nagyvezir határozottan az ó-török s minden európai reform-eszme iránt ellenséges párthive. A minisztereknek legalább egy része vissza fog vonulni. Midhad pasa bukásának hire Konstantiná­poly lakóiban általános leliangolást és viszszatetszést keltett. Berlinben az urak-háza a szabadelvű conser­vativ Stollberg Ottó gr. választá elnökévé; erre azonnal megkezdé a kerületi rendtartás feletti vitákat, mely al­kalommal a belügyminiszter a kormány jelszavául az általános szolgálatkötelességnek a polgári életre való átruházását, illetőleg az önkormányzatot hangsúlyozd. I ,>i.. * Román lapszemle. A „Telegrafulu Romanu“ 81. száma érdekes com- mentárt hoz a Kozma Pártén fölirati módosításához. Kedvező volt az alkalom — mondja — arra: hogy a jobb és baloldali magyar urak jó indulatot tanúsítsa­nak a románok iránt — annyival inkább : mert a nem­zetiségi törvény revisiójában mindnyájon egyetértenek — mert Kozma javaslatához az ellenzéki románok is csatlakoznak, — mert a még hátramaradt kevés szélső- báli nézetekre súlyt fektetni nem érdemes, mert meg vannak már győződve, hogy a Szt. István koronája alatt élő románok, a románok zöme nagy többsége — többé már nem dacoromanista és nem gravitál kifelé. Mindezek mellett illetékes körökből e jó indulatnak még neszét sem vettük s ma is csak a puszta Ígéretek­kel vagyunk! Igaz, hogy addig magok a románok is sok hibát kell vissza térnie, mely bucsuj áratok által ismé követtek el, — és mi (a „T.“) 6 év óta igyekszünk a hibákat javitni, — s részint elismeréssel találkoztunk. Örömmel constatáljuk, hogy magunkévá tesszük Kozma ur azon mérsékelt szelid modorát, melylyel a románok óhajtásait tolmácsolta s a melytől mi is több sikert várunk, mint az eddigi rakoncátlan kodástól. A románok részéről kívánunk még több életjelt és so- lidaritást, hogy minden román elmondhassa: miként ö — az állam egyenjogú polgára! A kolozsvári egyetem tanárainak felesketése, vasárnap okt. 20-án ment végbe a r. kath. lyceum nagy termében. Igen díszes közönség gyűlt be előleg a terembe, mondhatjuk az összes kolozsvári intelligen- tia jelen volt; képviselve volt a megye, a városi ha­tóság. Fél 11 órakor megjelent Miké Imre min. biztos, kisérve kir. tan. Pál Sándor s kolozs-dobokamegyei tanfelügyelő Ivethely Sándortól. Már azelőtt begyültek volt a terembe az egye­temi tanárok többnyire fiatal emberek. Gr. Mikó felol- vastatá ’megbizó levelét, melyben a kinevezett tanárok hivattak meg az eskületételre f. hó 15-re Kolozsvárra; aztán az eskületételi s dekánválasztási módozatok van­nak meghatározva; a dékánokat az esküietétel után rögtön válaszszák a külön karok, s aztán megválaszt­ják a rektorválasztókat; az első évben (187%) a ju- ridikai kar kebléből fog választatni a rektor, a 2 ik évben a philosophiai kar s a 3-ik évben az orvosi kai’ kebléből. A rektor és prorektor, kik ez évben egy­szerre fognak választatni, átveszik az egyetem kor­mányzatát, a rektor nevezi ki a díjnokokat és felveszi a szolgákat; a többi hivatali személyiségekre nézve előterjesztést tesz; úgy szintén kartársaival egy üti a tandíj t illetőleg a helyi viszonyokhoz képezi módoza­tot terjeszt fel, együtt megállapítják a tanrendet. Gr. Mikó fenkölt szellemű remek beszéddel ve- zeté be az esketési szertartást. A pillanat fontosságát emelte ki s beszédében a vallásos kegyelet megtartása, az erkölcsi tisztaság megóvása kiválóan volt hangsú­lyozva. Erre felolvastatik az ünnepélyes esküforma kir. tan. Pál Sándor ur által, mit a tanárok fennállva kö­rülvéve a szintén álló közönség által mondottak utána. A tanárok részéről Mikó gr. Ő excja beszédére való felelettel Imreh Sándor tanár volt megbízva, szé­pen, bár rögtönözve felelt a mondottakra; beszéde vé­gén a városi és megyei és a nagy közönségnek ajánl­ván az uj tudományos intézetet. Mikó grófnak az egye­tem létrehozatala, a muzeum megállapítása körüli в egyéb irodalmi téreken szerzett érdemeiről emlékezett meg a közönség egyhangú éljenzésétől kisérve. Gr. Mikó erre felelt, élteié a koronás királyt, a magyar fel. kormányt. A nyilvános ünnepély végeztével a tanárok de- kánválasztásra külön vonultak, mi a rektorválasztók megválasztásával együtt megtörténvén •— a rektorvá­lasztók Mikó gr. elnöklete alatt feladatuk teljesítésére egybeültek. Erre gr. Mikó ő excja fogadá vendégszerető há­zánál az összes tanári kart. A kolozsvári egyetem rektorává lett választva : Berde Áron, prorektorrá Brassai Sámuel; Dékánokul: 1) a jogi- és államtudományi karnál: iQ Groisz Gusz­táv; 2) az orvos-sebészi karnál: dr. Czifra Ferencz; 3) a bölcsészet- és történelmi karnál : Imreh Sándor ; prodekán Szabó Károly; 4) a mennyiségtan- és termé­szettudományi karnál : Dr. Abt Antal. A fogarasi követválasztás előmunkálatai. A központi választmány •— többnyire a vidéki bizottmány által megválasztott egyénekből állólag ki­neveztetvén, működéséhez fogott. Folyó hó 15-én az összeírás megkezdetett, f. hó 29-én bevégzik az össze­írást, ezt következőleg számításba véve a törvényszerű reclamationalis időt, a választmány egybehivását a rec- lamok feletti intézkedés érdekében, végre a választási határidő kitűzését: remélhető, miszerint f. évi deczem- ber 15. körül a választás megtörténend, minthogy mind két kerületben egy napra tűzetett ki az eljárás. A jelölteket illetőleg az alsó kerületbe gróf Teleky Sándor megválasztatása biztosítva van, főleg ha gróf Teleky Sándor Benedek Gyulával nem identificálja je- löltségi viszonyát, s utóbbi egyátalában melette nem kotnyeleskedik; mert csakis az utóbbi egyénnek mű­ködése foghatná előidézni, hogy egy második jelöltet is állítanának gróf Teleky Sándorral szembe fel, mit többen is kijelentettek.

Next

/
Thumbnails
Contents