Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-10-17 / 83. szám
330 140,000 írt. osztatott, mely összegből^ Torontálmegye majd csaknem felét kapta. KERKAPOLY Károly fel hi vj a a ház figyelmét azon rendeletére, melynek értelmében a károsultak legnagyobb kíméletben részesültek és hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztassék, hogy azon esetre, ha Torontál és Temesmegye kölcsönt akar felvenni, úgy azt kellő feltételek: mellett megadhassa? MATICS elfogadja Nikolics hat. javaslatát. TÓTH Vil- belügyminiszter kijelenti, hogy ö annak idejében felhívta Bácsmegyét is azon nyilatkozatra, mikép lehetne a károsultakon segíteni: ámde Bácsmegye nem is válaszolt miből azon örvendetes tudomást kellett vennie, hogy ott nincs Ínség. GOROVE István a pénzügyminiszter határozati javaslatához járul. Végül NIKOLICS Sándor visszavonja határozati javaslatát s hozzájárul a pénzügy - miniszter által beadott javaslathoz, s az ülésnek vége lön. Október 12-iki ülés. Л válaszfelirat harmadszori olvasással végkép meg- szavaztatik. Ivánka Imre benyújtotta megbizó levelét. Huszár Imre benyújtván Orbán Balázs és Ugrón Gábor megbizó leveleit, ezek az igazoló bizottsághoz utasittat- nak. Elnök egyszersmind indítványozza, hogy miután Orbán Balázs két helyen választatott meg, három nap alatt jelentse ki, melyik kerület képviseltetését fogadja el. TISZA László az eddigi eljárást hiszi megtartan- dónak ezentúl is. Orbán az igazolás után mondjon le az egyik állásról. GHYCZY Kálmán : a mennyire emlékszik mindig az volt szokásban, hogy az illető képviselő ha két kerületben lett megválasztva, ha mind a kettőre nézve igazoltatott az egyikről lemond. A megbizó levelek azért egyszerűen az igazoló bizottsághoz utasitandók. A ház ez értelemben határoz. SZABO Imre mterpellatiót intéz a vallás és közoktatásügy miniszterhez, hogy Muraköz egyházmegyeileg is valamelyik magyarországi egyházmegyébe kebeleztessék. TRE- FORT a kérdés kényes természete s nagy horderejénél fogva nem mondhat határozott véleményt, de Ígéri, hogy e bajon segíteni fog. VARAI)YT Gábor a miskolezi és szigeti főiskolák kérvényét nyújtja be, melyben egy jótékony alapítvány százalékmentességét kérik. LONYAY Menyhért miniszterelnök felel Miletics interpellatióira. Mindenekelőtt arra nézve, hogy a kormány miért tiltotta el a Belgrádra való menetelt, kijelenti, hogy a monarchiát kifelé csak a külügyminisztérium képviselheti. A mennyiben ebből Miletics azt akarná következtetni, hogy Szerbiával viszonylataink roszak, kijelenti, hogy ellenkezőleg e viszonyok jók s a két kormány között mi különbözet sem forog fen. PAULER Tiv. igazságügyminiszter a Kosztics és Paulovics elfogatására nézve beadott interpellátióra felel. — MILETICS Szvetozár dét végig hallgatni, tegye azt egész figyelemmel, hisz nekem kimondhat lan könynyebbséget és nyugottabb meghalást szerez azon gondolat, hogy titkom valakinek elbeszélhettem.“ „Bátran beszélhetsz, jó öreg! figyelmes hallgatód leszek“ szólék biztatólag és ő tovább igy folytatá: „Igen ! én nyugodtan hagyom el e földet s lelkem is örvendve száll fel porhüvelyéből az égbe; most boldogabbnak érzem magam, mint sok évvel ezelőtt. Szivemen mindig feküdt valami, melynek terhétől máig sem szabadulhattam meg egészen, de annak súlya most már nem nyomja annyira lelkemet, miután a gondviselés segítségével e kis fiút megszabadithatám. — Oh! vajha lenne annyi erőm, hogy életemből egy eseményt elbeszélve felfoghassa ön, uram ! e gondolat minő enyhitö balzsamot csepegtet fájó lelkemre.“ „Inkább igyál jó öreg! kevés erősítőt“ szólék, midőn egy kanál orvosságot adtam néki. Es ö elvéve tőlem az italt, reszkető kezével vitte a kanalat szájához ; s megiván abból a gyógyszert tovább folytatá beszédét : „Emlékezhetik ön, jó uram! a francziáknak Portugália elleni nyomulására. Itt azonban Mars nem kedvezett nekik s lassanként az elfoglalt birtokokat, köztük Pajocot is, vissze kellett adniok a spanyoloknak. Épen Pajoc visszaadása alkalmával azon seregnek, melybe én is tartoztam, a Quadianától nyugotra fekvő és északfelé elnyúló hegylánezot kellett megszállani. Ezredünkből egy csapat Ordreba sietett, hogy miután a franczia ser- gek már elhagyták volt — ismét visszafoglalja. Puszta, egészen feldúlt tájon haladtunk, mely semmiben sem nyújthatott nekünk legkisebb segélyt is. — Több nap óta nem láttunk már élelem szekeret s társaimmal együtt a legnagyobb nélkülözés sanyargatott. Nem is remélhettük, hogy találjunk sok olyan helyet, hol ember enyhitni tudná borzasztó éhségünket s ha megérkeztünk valamely faluba, az annyira ki volt rabolva a menekülő francziáktól, hogy még kenyérhéját sem kaptunk. Mind a mellett szigorú kereseteket tar- tánk, gondolva, hogy a parasztok holmit elrejtettek; s nincs megelégedve egyik válaszszal sem. A ház tudomásul veszi a választ. LONYAY Menyhért a szerb patriareha választási dolgában Miletics által hozzá intézett interpellátióra nézve utal a múltkor Nikolicsnak adott válaszára. MILETICS Szvetozár nincs megelégedve a válaszszal. HORVÁTH Gyula Kiiküllőrnegyé- ben Dicsö-Szent-Mártonban egy törvényszék felállítása iránt nyújt be törvényjavaslatot, s azt kinyomatni kéri. Szögyényi László jelenti, hogy Trefort Ágost mint képviselő igazoltatott. TISZA Lajos közlekedésügyi miniszter benyújtja a kikinda-pancsovai vasút kiépítéséről az osztrák államvasuton második sin épitéséröl, s ugyan e vasút forgalmi eszközeinek szaporításáról szóló törvényjavaslatot. Következik ezután a horvát kérdésben kiküldendö országos bizottság megválasztása. LONYAY Menyhért gr. a legutóbb megszavazott s most már szentesített törvényeket nyújtja át, melyek felolvastatnak. Következik a kérvényi bizottság jelentése. ZSEDENYI Ede indítványozza, hogy miután az eddig beterjesztett tárgyak feletti tanácskozások befejeztettek, részint a ki-l küldött bizottságokra való tekintettel, részint pedig kifejezett nyilatkozatok folytán ezen ülés eloszlatása után a legközelebbi ülés november 4-én délelőtt 10 órakor tar- tassék. Addig pedig hatalmaztassék fel az elnök ur, hogy időközben a főrendiház izenetének átvételére ülést tarthasson, és azon esetre, ha a főrendek tökéletesen hozzá járulnának a törvényjavaslatokhoz, azok ugyanazon ülésből szentesítés alá bocsáttassanak, azután ismét egy ülést tarthasson a szentesítés kihirdetése végett, és úgy a szabályok szerinti 100 tagnak jelenléte azon ülésben nem szükséges. ELNÖK ez értelemben mondván ki a határozatot, az ülést feloszlatta. Külföld. Bukurestből oct. 8-áról Írják : Azon örömmámorra, melyet 9000 katonának átvonulása a fővároson és összpontosítása a Saber síkságon a kormánypárti románság hazafiui sziveiben keltett, kijózanitólag hatott a török nagyvezérnek egy sajátszerü, a romániai dip- tomatia évkönyveiben páratlan jegyzéke. A porta mindinkább látható damokles karddá lesz, mely Romania fölött lebeg és azzal fenyeget, hogy azon vitát, vájjon Románia negyedfél vagy háromnegyed résznyire souverain ország-e, egy alexanderi csapással megoldja. Romania el van kényeztetve, minden szeszélyét teljesítették, és most, hogy e szeszélyei második természetévé lettek, le akarják azokról szoktatni. Azon büntetlenségre támaszkodva, melylyel a román kormány a porta fermánjait mindig ignorálta, Cos- taforu ur egy lépéssel előbbre megy és a bradai con- sultól megvonja az exequaturt. Erre Midhad basa következőleg irt Károly fejedelemnek: „A császári kormány őszinte sajnálkozással értesült a bradai görög consul irányában követett eljárásáról. Az ügynökök ama fermánt mellőzték, mely a fent- nevezett consulnak a császári 'díván irodájából kiadatott. Ezen eljárásukkal a fejedelmi hatóságok megvetették a császári kormány jogait. Fenséged igazságos és mélytányos érzülete, és ama biztosítások, melyeket ön Costaforu ur által a zul- tán külügyminiszterének adatott, biztosítanak az iránt, hogy ön kegyes lesz a tény fontosságához mért elégtételt adni és egyidejűleg megparancsolni, hogy ilyen esetek jövőre többé elé ne forduljanak. Konstantinápoly, 1872. szeptember 17. Midhat.“ Stambulból még két más óvás is érkezett. Az egyik azon katonai érmekre vonatkozik, melyeket Károly fejedelem nem rég a sok évi katonai szolgálat kitüntetése végett életbeléptetett. A illető óvás állítólag vetőt tartalmaz az említett érem ellen. A második tiltakoznék a csapatok összepontositása ellen. Л görög consulok eseménye alkalmából felmerült miniszter-erisisröl terjesztet hirek alaptalanoknak mondatnak. A lemberg-czernovitz-jassyi vaspálya lefoglalásában benn nem foglalt román vonalak saját igazgatótanácsot nyernek, hivatali székhelylyel Jassyban. Az állandó bizottmány okt. 10-iki ülésében Thiers ezt mondta: Francziaország nincs úgy elszigetelve, mint mondják. Európa Berlinben igazságot szolgáltatott nekünk; hadseregünk erösbödik, hitelünk kitűnő, két hónap óta 1400 milliót kaptunk. Legközelebbi évben két milliárdot fogunk kifizetni. Francziaországból eddig 2090 egyén deportáltatok. Lisboureban izgatottság uralg; Belfastból rendőrség és csapatok kérettek. Darmstadtban október 12-én a német nők gyűlése elhatározta a nemzetközi egyesülés alakítását a női jogok védelmére, és az elnökséget Lajos hesseni herczeg nejére ruházta. Madridban azon válaszfelirati módositvány, melyben a rabszolgaság eltörlése kéretik, nem fog a con- gressusban előterjesztetni, mivel a házszabályok csupán két módositvány tárgyalását engedik meg, s a bizottmány már két más módositványt szentesített. A republikánok által a philadelphiai választásokvalóban nehány házban a megvizsgálás alkalmával még : bort is kapánk. A katona, uram! a harezfi szigorú hadi szolgálatában alig ismer valami nagyobb élvezetet, mint milyen az ital és én megvallom, hogy kis csapatunk majd nem az egész falut rémületbe hozta. Felkutattak minden lakot és a ki előbb is szerencsés volt utolsó hordócska borát megtartani, most még is kényszerítve vala szövetségeseinek átadni. — Ha látta volna ön, uram ! hogyan szaladtak a lakósok mindenfelé, némelyek utolsó darab kenyerüket, mások utolsó korsó borukat akarván megmenteni gyötrő éhségük lecsillaptiására, s hogyan üldözték a miéink a megrémülve szaladókat a bádgyadtság miatt lassú, de a vágy által mégis sokszorosan gyorsított léptekkel a legborzasztóbb fenyegetések közt. . . . Vino! vino! (bort, boi’t) liangzék minden oldalról. Egy angol katona, jó uram! mindent tud nélkülözni az egyetlen lelkesítő italt kivéve és én megvallom, hogy magam sem voltam jobb a többinél. Vino ! vino ! kiáltám én is egy szánalomraméltó, rongyruhával fedett spanyol férfihoz, ki szétszakadt köpenye alatt valamit elrejteni látszott. „Vino non tegno!“ (nincs borom) szóla megrémülve, mi közben menekülni igyekezett. Utána szaladtam , de mindamellett is elszabadul előlem, ha egy! mellék utón áthaladva, menekülését meg nem gátlom. Balkezemmel nyakát megfogva, jobbommal szuronyom mellének szegezém, mindig csak azt kiáltva : bort ide ! „Non tegno vino, ninno nimm es“ (nincs borom, kis gyermek ez) feleié oly aggodalmason, oly remegőn, hogy én újból meggyőződtem, miszerint a spanyol köpenye alatt kis hordó van elrejtve. Gyalázatos hazug! kiálték boszusan — hát nem akarod borodat nekem átadni? Jól van tehát! a föld szíjjá magába és e szavakkal didivel döftem szuronyomat abba, mit melléhez szoritva tartott. Es — oh én szerencsétlen ! valóban nem bor folyt ki abból, hanem vér, embervér. Iszonyúan sivitó gyermekhang rendité meg egész lényem, de különösen jéghideg szivemet. A szerencsétlen ember megmutatá haldokló kis fiát s a legiszonyúbb fájdalom mondatá vele e szókat: Őrült ember! lecsillapitád-e ez ártatlan gyermek piros vérével szom- jadot! ? Letérdeltem a gyermek mellé és vérét a kiömléstől gátolni igyekeztem. A siró apa látván, hogy öntudatlan tettem megbántam, segítségem igénybe vette s ketten minden lehetséget megkisérténk az ártatlan áldozat megmentésére. Oh! de hiába! Ön gondolja, uram! hogy egy öreg harezfi, mint én is, ki életét csak is félszeme, balkara és egyik lába elvesztésével mentheté meg s ki a vérengző háborúban különféle alakban látta már a halált, annak félelem nélkül néz szemébe; gyakran hittam, hogy gyorsitná lépteit, midőn láttam megsebesített társimat iszonyú kinek közt véi’ben fetrengeni, magam számára azonban mégis gyakrabban. A halált mindig rettenetesnek, gyilkosnak kegyetlennek tartottam, valahányszor valamely derék szivét gólyó zúzta szét; de soha egy halálnem sem hatott meg annyira, mint ez ifjú életének egy sebből való lassú kifolyása; azon sebből, melyet én okoztam egy ártatlan kisded gyönge testén. Nem szándékos hiba, rögzött képzelet volt: jól tudám s mindig csak ezzel menthetém magam, ha ez irtózatos órát, e véres eseményt nappal vagy éjjel el- ménből kiverni nem tudtam, — de mind hiába, e borzasztó tettemért lelkiösmérctem mardosása soha sem szűnt meg kínozni és a kis gyermek halál nyöszörgése most is hangzik fülemben. Isten, jó atyám! . . köszönöm neked . . . hogy megengedéd ez ártatlan gyermek megszabadítását; . . . most már .... nyugodtabban . . . ha . . . lók . . . meg .... így szólott az ősz bajnok összekulcsolt, égfelé emelt kezekkel; de már ereje annyira elhagyta volt, hogy kezeit visszaejtő, utolsó szavainak kimondására alig vehetett lélegzetet s a következő perezben nyugodtabban vön búcsút ez árnyék világtól. Deák Gerö.
