Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-01 / 9. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 9. szám. Csütörtök. február I. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászaid és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (í —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések föl\ é- tetnek a szerkesztőségnél. Brassó, jan. 29-én. A farsang városunkban mindig élénk szokott lenni, s a tánczkedvelőknek nem sok oka lehet a tánczolásra való alkalom hiánya fölött panaszolkodni. — Van itt báljai minden rangú, nemzetiségű, felekezeti! néposztálynak, úgy nemkülönben a többféle nő- és férfi egyleteknek. Eddigelő még legsikerültebbeknek mondhatni a magyar társalgó-egylet f. h. 20-án és a román nőegylet f. hó 27-én tartott bálját. Elsőn a román intelligentia és fiatalság, utóbbin pedig a magyarság jobbjai vettek részt, lehető nagy számmal. Mindkét mulatság igen sok tekintetben, különösen pedig a családiasság, kedélyesség és fesztelenség tekintetében hasonlított egymáshoz. De midőn bálról szólunk, nem szabad nem említenünk Brassónak egy farsangi specialitását, az úgynevezett sári-bált. — E furcsa név a tárgygyal ismeretleneknek többféle találgatásra adhat alkalmat, pedig az egész nem egyéb mint egy cseléd-bál, mely — fia nem csalódom — már csaknem egy évtized óta divattá és szokássá vált. Nem is volna semmi okom a megjegyzésre s az ellenei kifogásra, ha csak helyes korlátok között maradó farsangi cselédmulatság volna; hiszen mulatni mindenkinek szabad, s miért ne mulathatna a cseléd? Ámde ha az a mulatság nyilvános bálteremben tartatva az illem és szemérmetesség korlátáin messze túl csa- pongva, a közerkölcsiségnek szabályait legdurvább módon áthágja : akkor azt többé mulatságnak mondani nem lehet, hanem nyilvános alkalomnak arra, hogy már úgyis eléggé megromlott cselédeink még romlottabbakká fejlődjenek. Begyül vasárnap éjjel a bálterembe 6—700 ember, többnyire szolgáló és kocsis, azonkívül mesterlegények, inasok és sok mások, ki álarcz- ban, ki a nélkül. Eljőnek aztán kíváncsiságból, juxból s ki tudja még miért a polgári és mi- veltebb osztályból is nézőknek, de csak férfiak. Harsog a zene, foly a táncz úgy, hogy a zsúfolva telt tánezterem engedékeny padlata csak amúgy reng bele. Ez eddig mind csak megjárja, de ha a tánczközbenni és azonkivüli mozgásoknak, testtartásnak, kézfogásoknak, beszédeknek, kiábá- lásoknak, felforgatásoknak, lökdöséseknek szemtelen módját és trágár jellegét látjuk, a jux, miért oda mentünk azonnal undorrá válik s lehetetlen meg nem botránkozunk azon, hogy a hatóság miért engedi meg ily alakban a mulatozást. A báli helyiségek bérlője ugyan inkább szereti az ilyen s á r i b á 1 jövedelmét, mint a megelőző éjjel ugyanazon helyiségben tartott legfényesebb elitebálét, mert habár a belépődíj csak 30 kr. is, de a vendégek száma és az étel és italbani kevésbbé kényes igényök nagyon kipótolja azt. Legyen bár a haszonbérlőnek az ilyszerü tánczvigalmak által nagyobb haszna, és ez által a helyiség tulajdonosának több haszonbére, a hatóságnak szent kötelessége volna, e vigalma- kot ha nem is végkép beszüntetni, de legalább kérlelhetlen szigorral arra ügyelni, hogy az er- kölcsiséget és szemérmet nyiltan sértő magaviselet ezen mulatságok alatt teljesen megszűnjék. És eztet eszközölni a könnyebb dolgok közé tartozik, mert ha az illetlen magaviseletüt a rendőrközegek azonnal letartóztatják és érdem szerint büntetik, a többi ennek példáján okulva észretérne és őrizkednék szemtelenségeket követni el. Brassó városában a nő- és férfi cselédek száma a 4000-et jóval meghaladja, s ez egész szám kevés kivétellel a székelységből kerül ki. A túlnyomó nagyobb rész Csikból jő, kevesebb Udvarhely és Háromszékről. Néhány évi szolgálat után ezek többuyire visszatérnek községeikbe, s ha innen erkölcsileg megmételyezve földjévé lesznek a jövő nemzedéknek, el lehet gondolni minő veszélyes befolyásnak lesz az kitéve. De nemcsak ezen botrányteljes, itt nyilvános polgárjogot nyert mutatságok által, hanem még sok más — rendőrségünk vétkes hanyagsága miatt lábra kapott — alkalmak által cso- lédjeink erkölcsi élete slilyedésnek indult, pedig eltekintve a 19. század humanismusának követelményeitől, nekünk polgároknak saját és legközelebbi érdekünkben fekszik, cselédeinknek erkölcsi és becsületérzetét ápolni és nevelni. Ámde ebbeli törekvésünkben ha hatóságunk által támogatva nem vagyunk, minden igyekvé- sünk hasztalan. Azon meggyőződésben élünk, hogy hazánk ezen részében a kir. biztosságnak a törvények megtartása, a személy és vagyon biztonság fölötti őrködésen kivül még a közerkölcsiségre való felügyelet is hivatása; ugyanazért midőn ezen czikkünkben a sáribálokat mint városunk egyik erkölcsrontó szenyfoltját jellemeztük, azon reményben élünk, miszerint említett országos főhatóságunk erélyes intézkedése által ezen nyilvános botrányok többé nem forduland- nak elő. J. Magyar képviselőház. A képviselökáz jan. 25-iki ülésén Lázár Adám a kővetkező indítványt nyujtá be: Indítvány az 1848/9-iki károsodások megtérítése iránt : tekintettel azon számos kérvényekre, melyek egyesek és testületek által, az 1848/9-iki szabadságharcz korában. a magyar állam részére hitelezett készpénzek, termények, ruházatok s egyéb szállítmányok megtérítése, úgy a köz veszély napjaiban a haza oltárára letett arany, ezüst s egyéb ékszerek visszaszolgáltatása, valamint az önkény uralom által a közforgalomból kivett, illetőleg elégetett magyar államjegyek kárpótlása iránt a magyar országgyűléshez beadattak és elintézés végett egyelőre a pénzügy- miniszterhez lettek utasítva; tekintettel továbbá azon igen fontos körülményre, hogy az ilyen a magyar állam életébe vágó ügyeknek, érdemleges végelintézése a nemzeti becsület koczkáztatása nélkül már tovább annál kevésbé elodázható, mivel ily késedelmes és háládatlan eljárás mellett a haza még bekövetkezhető vésznapjaiban nehezen számíthatna arra, hogy a honpolgárok életük és vérük mellett még vagyonukkal TARCZA. Az Úszó vendéglőkön. A fiatal hamburgi és brémai kereskedők közt kevesen vannak, kik tanulmányaik végeztével tengerre ne mennének. Robert barátom, — szabad bamburgvárosi fiú, nem volt kivétel a szabály alól ; szülei halála után Mexicoba ment, sok pénzt szerzett, és nem régibe New-York on át rövid időzésre hazájába tért. Az egész utazásnál New-Yorktól Hamburgig csak az kellemetlen — jegyzé meg Robert, bogy az idő igen hamar eltelik. Tíz napi utazásom New-Yorktól idáig legkellemesebb emlékeim közé számítom. „Csak tiz nap — kiálték — megfoghatatlan! Igen, ma ép oly gyorsan mint élvezettelyesen utaz hatni viszonzá Robert. Hajdani utam Verakruzig gyorsvitorlázó hajóval tiz hétig tartott, de bálát is adók teremtömnek megérkezésemkor. Az Oczéau átevezése vitorlás hajón még a kajuttában is tisztálótüz, a födélközön pedig pokol. De a hamburg-amerikai csomagszállító rószvénytár- 6ulat nagy transatlauti gőzösein máskép van ; az első kajuttában úgy él az utas mint a paradicsomban, a másodikban szint oly kényelemmel, a mi pedig a födélköz ven dégeit illeti, azok utazások alatt sorsukkal nagyon meg vannak elégedve. „Apropos — láttál te már egy transat- lanti Steamert?“ „Nem, soha. sem“. Úgy oda megyünk, nyilatkozók határozottan a me- xicoi polgár. A csomagszállító társulat nem bánja ha úszó vendéglőit látogatják, annál inkább nem, mivel egyfelől a társulat hivatalnokai nyugdíj pénztára javára, másfelöl az igen nagy tolongás kékerülése végett négy Shilling belépti-díj fizetendő. Ha látogatásunkat bonaputánra hagyjuk reméltem, hogy Möller ur — a csomagszállító társulat egyik hivatalnoka — ép oly kellemes mint szakértő vezetőnk fog lenni.“ „Well, intézkedjél“ kérlek. „Jó, felele — tehát holnapután.“ Negyvennyolcz órával később Szt. Pál külvárosában, a rév kapu előtt álláuk, két száz lépésnyire a nagy transatlanti csavar gőzösök kikötéjétől. Előttünk feküdt a „Thuringia“ egy szép nagy hajó, a melyen egyszerre — mint kísérőim bizonyiták, nem kevesebb mint körülbelül ezer ember utazbatik. „Ezer ember! hogy legyen ez lehetséges?“ Barátom intésére Möller ur jegyzőkönyvét felnyitá. Első cajutta hetven személy, második százhúsz, közfödél hatszáz ötven. Hajó személyek: egy kapitány, négy tiszt, egy orvos, egy sebész, egy ólósmester egy segéddel, két ács, két sajkás, négy szállásmester, egy vitorlakészitö, tizenöt matróz, négy könnyű matróz, bárom hajó-suhauez, egy kádár, egy bádogos, egy hentes, két sütő, egy ezuk- rász, három szakács négy segéddel, két főpinezér, tizen- kilencz pinezér, két pinezérné, négy mérnök bárom segéddel, egy üstkovács, huszonegy fütő, tizenhat fütösegéd, egy mérnöksuhancz, összvesen százhuszonkét személy ; és mind összve kilenczszázhatvankét személy. Es most tekintetbe kell azt venni — jegyző meg barátom, — hogy egy nagy része a hajó belsejének a szállítandó jószágok által igénybe vétetik. Éhez járulnak még a gépek, a kőszén készlet, eleség, hajókötelek, műhelyek, konyhák stb. Es még is minden egyes utas számára még elegendő hely marad, a miről könnyen meggyőződhetek A kapuszint, mely a csomagszálitó társulat raktáraihoz vezet végig sétáltuk. A raktároktól a révbidig — a mely a gőzösöket a szárazfölddel összeköti — egy üveggel e dett széles járda van. Az egyszerűen butorzott földszinti vámcsarnokok futólagos megszemlélése után átléptük a révbidot, s az őrül felállított matrózoknak jegyeinket átadván a fedélzetre lépénk, hol több — kék és arannyal gazdagan hímzett egyenruhás tisztek által udvariason fo- gadtatánk. „Itt“ — magyarázá Möller ur — a szarufödélzeten vagyunk. A Thuringia háromezer tonnát bír (à 20 mázsa) és négy emeletü, egy lépcsővel lennebb a főfödélzet van, a következő emelet a födélköz, erre jön a Lower vagy alsó födélzet és végrtére az ür A szaruföd élzet gerendái, a melyen jelenleg állunk, különös szijjas teakfából van, a hajó oldala és gérincze pedig vas. Közönséges hajók szarufödélzetén szűk a hely, de itt minden a szabad mozgást külömben gátló tárgyak oly ügyesen vannak alkalmazva, hogy szinte az egész háromszáznegyvennégy láb bosszú és negyven láb széles födélzeti ür, az utasok használatára marad. A fejünk feletti hidon, a melyen a vezénylő tiszt áll, egy villanydelejes távirda van, mely a kormánykorékhez valamint a gépekhez szolgál, A horgony felcsavarása más hajókon a legnehezebb munkák közé tartozik ; itten a gőz oly barátságos, hogy a esigaemelö forgatását magára vállalja. Megszemlélek továbbá a tengerészi készülékekkel ellátott tiszti csarnokot, a nagy szellentyiiket, a molyok alá felé folytonoson bűvös levegőt vezetnek s a melyekről az ember azt hinné, hogy óriási — tetején megha:-
