Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-05 / 71. szám
talus nyelvet és intézkedést, azáltal hazafiul kötelességét teljesiti. Mi a mellőzést illeti, czikkirót megczá- folja a távirda-tisztek névsora, melyben a nem magyarok bizonyára nagyon szép számmal vannak képviselve, Л főigazgatónak elismert érdemei ezen — nálunk még fiatal — intézet gyarapításában szembetűnök : 5 év alatt a vonalok száma megtizszeresedett, és daczára a rósz időjárás miatti sok vonalzavamak a közbizalom mind gyarapodik, mit a sürgönyök nagy szaporadása bizonyít. Mi a távirászok anyagi állapotát illeti, tudják hogy annak jobbítása nem egy emberen áll. Remélhetni hogy a jövő országgyűlés mind ezen bajokat orvosolni fogja. Czikkiró tovább tudatlanoknak s a német nyelvből egy betűt sem értőknek állítja a magyar távirászo- kat. Pedig a távirdai póttanfolyamra való pályázat kellékei közt olvashatni „8 gym. osztály vagy fóreal iskola jó sikerrel lett végzése“ s „a német nyelv tudása“; ha czikkiró valaha volt ilyen iskolákban tudhatja, hogy a jó érettségi bizonyitványnyal bírók nem szoktak tudatlanok lenni és tanodáink szervezeténél fogva a német nyelvből okvetlenül tudniok kell annyit, mennyi a sürgönyök megértésére szükséges. Ettől eltekintve több eset van reá, hogy derék tanult magyar ifjak nem vétettek fel azért, mivel a német nyelvből nem feleltek meg teljesen az igényeknek. Alacsony rágalmazásnak bizonyul ezek által czikkirónak azon állítása, hogy képzetlen emberek, borbélylegények satb. alkalmaztatnának távirdai tiszteknek. Nem olyan könnyű ám most hivatalba jönni, mint a boldog emlékű 50-es években, midőn a közszólás szerint „fogták az embert“ s mikor talán még czikkiró is hatalmas „beczirker“ lehetett, még nem szorulván arra, hogy becsületes testület hírnevében turkáljon bizonyos lajtántuii intentiók számára. A sürgönyök csonkítását illetőleg, fogják meg czikkiró és a „Kronst'ádter Zeitung“ egymás füleit, és vezessék egymást a helytelenség valódi forrásához — a feladókhoz. Ha ezek helyesen, tisztán és érthetöleg adnák fel a sürgönyt, bizonyára a czimzettek is helyeden és érthetöleg kapnák meg. De rendesen pár ki- betüzhetlen sort dobnak papírra és feladják sürgöny gyanánt s ha az átvevő távirász kérdezősködik, még boszantó vagy nevetséges feleletet nyer. így például egy feladó ezeket monda a kérdező tisztnek: „Küldjék csak úgy el, az én Írásomat ismerik, elolvassa a kinek szól.“ Ezeknél eszembe jut czikkiró, ki a magyar távírda körülményeit nem ismervén, vagy ismerni nem akarván — nyújtotta be kéziratban czikkét az „Österreichisch-ungarische Post“ szerkesztőjének. Hazai közügy. A karlóczai feloszlatott congressus tagjai tüntetéseket készitnek a magyar kormány ellen. Miletics és újvidéki társai egy emlékiratot akarnak a néphez intézni, melyben eljárásuk igazolva és a feloszlatás törvénytelensége bizonyítva lenne. Komolyabb zavaroktól is tartanak. Kormányunknak határozott rendszabályokhoz kell folyamodnia. Deák és a kormány közt a foltétien egyetértés helyreállott. A Deákpárt e hó 2-áu tartotta első conferentiáját. Az országgyűlés 3-án nyittatott meg, elnöke Bittó igazság ügyiminiszter lesz, ki a kabinetből kilép; tárczáját hir szerint Pauler veszi át, kinek helyébe Zichy Antal volt pestvárosi tanfelügyelőt emlegetik. Szlávy kereskedelmi miniszternek bizalmi nyilatkozatot nyújtották át a pesti iparosok és kereskedők. Az országgyűlésnél a jobboldali, balküzépi és szélsőbaloldali clubbon e a menzetiségi párton kívül lesz egy szász clubb is! Az uralkodó német fejedelmek nagyrésze jelen lesz a berlini találkozáson; eddig be. vannak jelentve: a badeni, weimari, schwerini, oldenburgi nagyhercegek, az anhalti, kóburgi és altenburgi, schaumburg- lippei, schaumburg-rudolstatti és lippe-detmoldi hercegek. A szász korona-herceg saját atyját fogja képviselni. A „Petersburger Zeitung“ ezeket írja az uj szerb fejedelemről: „Minden jel azt mutatja, hogy ha Milán kellő időben jól használja fel az eseményeket, melyeknek mulhatlanul be kell következniük, akkor Szerbország függetlensége önmagától és nehéz áldozatok nélkül fog ölébe esni, mely természetes folyamot a túlbuzgalom és rohamos törekvés csak akadályozná. Milán fejedelem zokon vette a belgrádi díszlakoma alkalmával tartott izgató beszédeket, és egy pesti szláv panszlavistikus felköszöntője után a lakomának véget vetett. Mondják, hogy az uj fejedelem nem táplál ellenséges érzelmeket a magyarok ellen. Romániában oct. 1-jétől kezdve minden ezrednél ezrediskola lesz 4 osztálylyal melyekbe a katonák képességeikhez mérve beosztatnak. Jassyban hadapródi, Bukurestben tiszti iskola és hadi akadémia nyittatik. A spanyol választásoknál 371 képviselő közt 270 a radikális miniszteri párthoz tartozik, a köztársaságiak 75-ön vannak és csak 25 conservativ. Tanügyi hírek. Az idol póltanfolyam hallgatói dicséretes buzgalommal használják fel a tanfolyam idejét. A mindennapi rendes 4 tanóra mellett még naponta tornászaiban és énekben gyakorolják magukat. A magyar osztály azonkívül méhészeti előadásokat is fog hallgatni Mátyás M. úrtól, ki e czélból jött be Aldobolyról. Bcrzenczey hadnagy ur a katonai gyakorlatok oktatására ajánlkozott. Nehányan a vívásban is szándékoznak órákat venni a tornász mestertől. Több pécsi és barauyamegyei polgár nyilt kérelmet bocsátott ki Pécsett felállítandó ra. k. egyetem érdekében. Harczi jelenet Kézdi-Vásárhelven auffustus 25-én 1872. Harsog, sikolt a riadó; rémesen viszhangzik a lármadob pergése a falakon ; száguldó paripák vaskörme csattog a kövezeten; honvédtiszt és nemtiszt szilaj gyorsasággal rohan pihenési vagy szórakozási helyéről elébb szállására, aztán podgyászostól a piacztérre; öreg mamák jajveszékelnek; ki tiíztöl, ki ellentől remeg; mindenütt zaj, zsibongás: csak egy férfi marad nyugodtan, kit a zaj nem izgat, mert az egészet ö intézte, — s ki büszke örömmel nézheti a hullámzó sokaságat, melyből a varázs-gyorsasággal kifejlett példás csatarend dicsőíti benne a polgárt és katonát egy személyben. E férfi Tuzson János ur, a m. kir. 24. számú honvédzászlóalj derék parancsnoka, ki ezen vasárnap délutáni órában, tehát a legváratlanabb időben, rendezett kísérlet által fényes bizonyítványát szolgáltatá annak, hogy nemcsak rideg katonai szigor, hanem emberies nemes bánásmód által is lehet jól fegyelmezett ügyes hadi népet teremteni. Az egész tréfát oly hadvezéri titoktartással ren- dezé nevezett őrnagy ur, mikép nemhogy hozzá méltó tiszttársainak, de sőt családjának sem volt sejtelme a felöl. — Nem lehetett csekélyebb öröme Kinizsy honvédlovas főhadnagy urnák, Id a város legtávólibb részén szállásolt huszárjaival oly gyorsasággal termett a piacz- ra, mintha a repülő huszármenték s a piros csákók lengő bokrétái csakugyan sólymok evező tollai lettek volna. Ugyan nem örvendhet-e egy lovassági parancsnok akkor, ha — mint itt látók — nemcsak legénysége, hanem lovaik is úgy be vannak gyakorolva, mikép — a vezetékeket sem véve ki •— alig 10—15 perez alatt zalck und pakk a helyszinén rendben áll az egész csapat? S mind ez nem bot és durva hatalom, hanem tanítói tapintat s idomító ügyesség nemes müve. Én, kit a katonásdi már csak kedves hazám szójuk megtestesülve. De a inig Cervántes ragyogó képzelnie tündér ligetek között jár, a kálevála csak hideg jéghalmokat rajzol. Bármily nagyra is legyen az ember hatalmával, bár mennyire magasztalja erejét, melylyel a természetet meghódította, szolgájává tette, bizony a természetnek is megvan a maga észrevétlen befolyása az emberre, talán még nagyobb mértékben, mert ez az ember belső lelkületére, lényére gyakorol ellenállhatlan befolyást. Helytelen felfogás, hogy az ember minden nemesebb tehetségeket magának arrogál, a többi teremtményektől megtagad mindent. A mindennapi tapasztalás, magának az embernek fáradozása bizonyit ellene. Ez általánosan elfogadott elnevezésnek, „oktalan állat“ alig ha van ma már megállható alapja. A midőn maminkon kivül minden élő állatot oktalannak nevezünk, о 7 nem jut-e eszünkbe a részeges fuvaros lova, mely parancs szó nélkül áll meg minden kocsma előtt, s nem mozdul minden nógatás daczára addig, mig gazdája el nem végzi átkozott- foglalkozását. Ha egy circusban végig nézünk egy lovak által lejtett francia négyest, nem jut-e eszünkbe, hogy itt a nyers ösztönön kivül valami egyébnek is van szerepe, mely nem messze áll az észtöl. Mondjunk bármit, kereszteljük el őket oktalanoknak azt nem disputálhatja el senki, hogy sok közös jellemvonással birnak. Felfogó és ismerő tehet- ség? __ e két fő tulajdonsága az ember szellemi lényén ek, — oly bámulatosan magasra fokozható az állatoknál, mely komoly gondolkozóba ejti a teremtmények koronáját, s ezen kérdést támasztja lelkében: vájjon joggal nevezhetjük-e őket minden tekintetben oktalanoknak. Erre azt mondhatnák sokan, jól van, elismerjük, hogy vannak tehetségek, melyek az állatokban magasra fejleszthetők. De a fejlesztési müfolyam alatt az állat nem merő passivitásra van-e kárhoztatva, nem azt és úgy tanul, s reproducál-e valamit, a mint azt az ember vele megérteti ; mig az ember önmaga miveli magát, telist activ működik saját javára. Vájjon lehetne-e valamit „megértetni“ velük, ha nem bírnának oly tehetségekkel, melyek valaminek megértésére okvetlenül szükségesek. A vakot hiába viszed pinezéböl napvilágra, még is vak marad; a süketnek oknélkül beszélsz, érthetlen maradsz előtte, mert hiányzik minden lehetőségnek alapfeltétele. így van ez az állatoknál is. Mihelyt az ember velők foglalkozik, elárulta, hogy e szót „oktalan“ nem veszi komolyan. Hiába való fáradság volna őket valamire megtanítani, ha erre hiányoznék minden alaptényező. Hogy ezek csak az ember által fejleszthetők ki, mitse változtat a dolgon, s nincs semmi bé- vehető ok, őket semmi ész nélkül képzelni. A külömbség csak az, hogy ők a teremtés egymásból folyó lánczolatának alsóbb rendű tagjai, s minthogy valaminek vagy kinek, a lánczolatban első szemnek kell lenni: ez maga az ember. Ez természetesen nem azt teszi, hogy az első szem a tökélynek netovábbja. A tökély oly minden fogyatkozás nélküli egésszet jelent, mely a hiánynak még a legkisebb árnyát is kizárja. Az igazi tökély absolut és örök, mint az istenség eszméje, melyet szeretünk vele felruházni. Az pedig melyet emberekre alkalmazunk, csak relátiv, s ép ezen viszonylagosságánál fogva sok benne a fogyatkozás ; minél közelebb hozzuk az absolut tökélyhez, annál több hiányt és kívánni valót találunk fel benne. Ellenben, ha a lánczolatnak első szemét minél alantabb állóval viszonyítjuk, a tökélynek annál nagyobb mértékét fedezzük fel az elsőben. Ebben nyilvánul a közönséges életben szokásos tökélynek relativitássá. Bár mennyire magasztalja az ember eszét, lelki tehetségeit, messze hátra marad az igazi tökély mögött; az istenség nem ezt, hanem csak az utánna való vágyódást oltotta lelkűnkbe. Sokszor megjelenik ugyan az ember lelki szemei előtt, fut, szalad, fárad utána, de soha cinem érheti, csak a hő vágy nő, azt elérhetni. így fejlődik az emberiség, igy ösztönzi a remény fokról fokra, eképpen alakulnak meg az emberiség mi- velödési történelmében az egyes korszakok. . Minden korszak vége egy megnyugvást jelent csak, s nem a törekvések kialvását; valamint minden kezdet a soha nem nyugvó Eleieknek újra síkra szállását. Az emberiség mivelődés-története, és a kis gyermek élete sok hasonlót mutat. Ez ha völgyben játszik, az előtte fel- ! magasuló hegyre kívánkozik. Vidd fel a tetőre, s bi- ! zonyos lehetsz, hogy kezét nyújtja a magasba. A külömbség csak az öntudatos működésben rejlik, mely ! az emberiség történelmén veres fonalként húzódik keresztül. Ily szoros összefüggésben van az ügyes ember működése az emberiség történelmével, mert hiszem ezt az egyesek osszemüködése képezi. A történelem ugyan sokszor mutatja az ellenkezőjét, midőn egyes emberek akaratán fordul meg a világ sorsa. Atilla látszólag egyedül csinálta a világ történelmet, inig élt. De ! csak látszólag. 0 volt ugyan intéző szellem, ki milliók akarata felett korlátlanul uralkodott, de az eseményeket előidéző ok azon száz ezerek voltak, kik szolgai hűséggel állottak ki az első parancsszóra a csata-sikra. A felelősség minden esetre Őt terheli egyedül, mert csak neki volt akarata, a többi csak eszköz volt ke- ; zében, öntudatlanul működött, de azért minden egyesnek megvolt a maga része az események előidézésében. Minél inkább terjed az igazi democratiaa valódi szabadság eszméje, annál inkább szaporodik azoknak száma is, kik felelősség mellett alkotják meg az emberiség történelmét, uraik lévén cselekedeteiknek. Minél tovább haladunk a miveltségben, annál kevesebb az intéző hatalom egyesek kezében, annál nagyobb mértékben oszlik meg az összeg között. (Vége következik).
