Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-29 / 69. szám
Brassó, 1872. Csütörtök, aiigiistus 20. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiaez 322 szám. Lakása: Bolgárszeg 1425 sz. Másod évi folyam 69. szám. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. О—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. A belgrádi ünnepélyek. F. hó 21., 22. és 23.. napjain folyt le Belgrádiban Milán fejedelem nagykorusitási ünnepélye. Eddig még csak távirati tudósítások fekszenek előttünk; de azokból úgy látszik, hogy a szerb nép ezen örömünnepét egyszersmind Magyarországelleni tüntetésre torzították épen a magyarországi szerbek. Az eddigi értesüléseket a következőkben foglalhatjuk össze : Már szerdán megnépesült, uj képet öltött Belgrád városa. Még soha nem látott ember tömeg özönlött az utczákon. A fejedelem ezerszeres zsiviókkal és hurrával fogadtatott. Mindenfelé a Milánhymnusz zengett. Nagyszerű fáklyásmenet rendeztetett; s a kivilágítás lélekemelő képet nyújtott. Csötörtököu, az ünnepély napján 101 ágyu- lövés közt kiragasztatott a fejedelem kiáltványa a néphez, melyet itt közlünk : Kiáltvány szeretett népemhez. — A Szerbia uralkodójára nézve törvényileg előirt teljesen kórusáéhoz érve, az alkotmány értelmében és mint Szerbia örökös fejedelme átvettem ma isten kegyelméből és a nemzet akaratából az ország kormányát. Szerbek! Midőn fiatalon és tapasztalatlanul ezelőtt négy évvel a trónra léptem, azon örömben, melylyel akkor engem fogadtatok, őseim és érdemeik iránt való tiszteletetek kifejezését láttam, azon érdemeikért, melyeket Szerbia körül szereztek, minden} törekvésüket a trón föntartása és megszilárdítására fordítván, mi által nekem egy virágzó és megelégedett országot adtak. Testvéreim! Irántam és családom iránt tanúsított hüségteket nem viszonozhatom másképen, mint ha ünnepélyes fejedelmi szavammal megígérem nektek, hogy minden iparkodásommal oda fogok törekedni, hogy az Obrenovicsoknak méltó utódja, fejedelmi elődöm, a halhatatlan Mihály, nemzeti eszméinek hu folytatója legyek. Legyen Mihály magasztos szelleme a mi megvilágítónk, azon csillag, mely bennünket fényes czélunkhoz, Szerbia szép jövőjére vezéreljen. Azóta engedelmességtek és hazafiságtok j óltevő melegében nevelkedve, ma egy kedves kötelességet teljesítek, midőn fejedelmi köszönetemet nyilvánítom a nemzet képviselőinek, a honvédségnek, az állandó hadseregnek, az egyházi rendnek, a tisztviselőknek , szóval az egész nemzetben mindazoknak, a kik ama nehéz pillanatban az Obrenovicsok sarjadékát közfelkiáltással elfogadták. Különös elismerés él bennem azon érdemdús és hazafias férfiak iránt, a kik a nép bizalmából kormányzókká lévén, engem azóta gondoskodásukkal vezettek. A nép és kormányzóság egyetértéséből származott alkotmánynak jótéteményeit érintve, örülök, hogy a kormányt mint alkotmányos fejedelem vehetem át. Tartsuk kötelességünknek valamennyien nemzeti intézményeink ezen alapjának gondos föntartását, a mely fejlődésünk biztosítékát foglalja magában. Ezen nagy nemzeti tény képesít engem, hogy egyesülten a nemzetgyűléssel a népjólét kifejtésén minden hányban működhessem. Habár nagy is azon haladás, melyet országunk minden irányban tett, mégis sok nehéz kérdés megoldása vár reánk, hogy a mü tovább folytatását bizalommal adhassuk át a jövő nemzedéknek. Különösen az állami tisztviselők hivatvák engem ezen nehéz feladatom teljesítésében támogatni. Midőn ma őket hivatalaik- és méltóságaikban megerősítem, ajánlom nekik, hogy szakadatlanul lelkiismeretesen feleljenek meg azon kötelességeknek, melylyel a haza javára megbizattak. De minden törekvésünk elégtelen lenne a nemzet közremüködese nélkül. Ezért felhívom a szer- beket mind, legyenek segítségemre azon hazafisággal, mely őket mindig kitüntette. Azzal, hogy én titeket minden, még a legnehezebb körülmények közt is, mind a rend barátait, mint a törvényes hatalomnak engedelmes polgárokat, és mint a törvények hü végrehajtóit ismerlek, megszereztétek Szerbiának az általános tiszteletet. Törekvéseinknek nem csak arra kell irányulni, hogy ezt csonkitlanul föntart- suk, hanem, bogy még növeljük. Szomorú volna, ha csak legcsekélyebbet is vesztenénk abból a mit apáink | megszereztek, és kevés érdem reánk nézve, ha nem gyarapitanók azt. Maradjatok tehát folyvást ezen üdvös utón, bízza- j tok fejedelmetekben, a ki szilárdan el van tökélve, hogy magát egészen boldogitástokra szentelendi ; az isteni ; gondviselés bőven jutalmazandja meg hazafias törekvéseinket s kedves hazánk gyorsan foglalandja majd el a polgárosult államok közt azon állást, a melyre őt a szerb nemzet számtalan erényei följogosítják. Kelt Belgrádon, aug. hó 10/22-én 1872. Milán IV. Obrenovics, Szerbia fejedelme. Magyarországról 216 küldött jelent meg,' kik a hivatalos programúi szerint mint küldöttségek fogadtattak. Azonkívül még 1714 magyar szerb jelent meg. A magyarhoniak jobban tüntetnek Milán mellett mint az idevalók, kik i szigorú rendőri felügyelet alatt állanak. A fáklyásmenet nagyon silányul ütött ki, legfölebb 100 szövétneket hordottak. Hallani lehetett:' „Éljen KaragyorgyevicsD kiáltásokat is. A hg. és a kormány tüntetésektől tart. Az útlevél rendeletek s láttamozás miatt izgatottság uralkodik a magyarszerb körökben és némelyek macskazenét terveztek Kállay számára, mely abban maradt. A város ünneplés kidiszitésére a régi — s a jövendő, vagyis inkább reménylett Szerbia czimerei használtatnak. A diadalkapuk egyikén e felirat volt: „Terjesszkedjenek ki határaid ; ezt í kívánják az összes szerbek az összes országokban.“ Az ünnepélyek alkalmával egy kép ősz-1 togattatott, mely a középen Milant tünteti elő, I a mint esküre emeli felkarját, s igy szól : „Bosz-j niát, ILerczegovinát s O-Szerbiát meg kell hóditanom!“ Milán alakját szerb harezosok veszik körül, mig a képen fölül a keresztre feszitett Jézus látható, ki dicssugarakat lövel le s igy szól: „Én kint szenvedtem a keresztfán, mosta szerbeken a sor, hogy a kereszt diadalát kiküzd- jék.“ Jobbról látható egy mecset, melybe a villám üt; egy sárkány és kigyó (a törökök jelképei) a légben lebegnek. A város által adott lakomán harczias áldó mások mondattak. Krestics Becskerekről és Pau- lovicli Pancsováról a fölött panaszkodtak, hogy a szerbek Magyarországon el vannak nyomatva s ennek példájául a karloviczi cougressus feloszlatását emliték föl. Még a következő távsürgöny fekszik előttünk : Belgrád, aug. 23. A fejedelem tegnap fogadta a volt kormányzótestületet, mely szerencsét kívánt és Szerbia helyzete fölött jelentést nyújtott át, akkor a czár képviselőjét Dol- goruki herczeget, végül a diplomatiai kart fogadta, melynek nevében a brit consul tartott üdvözlő beszédet, melyben az ország kedvező helyzetéről és a volt kormányzótestületről meg emlékezvén azon reménynek adott kifejezést, hogy a fejedelem Szerbiát boldoggá fogja tenni. A fejedelem feleleteit azzal fejezte be, hogy igyekezni fog e;; érzelmeket igazolni és a garantia- hatalmak bizalmát kinyerni. Az idegenek mint magánszemélyek fogadtattak. A katonai szemle fényesen sikerült. Az ünnepély rendzavarás nélkül folyt le. Xantus és a szászok. Xantus János a bécsi világkiállítás magyarországi bizottmányának mcgbizásából beutazza az országot a kiállítás számára ethnographiai kimutatást összegyüj- tendő. A városi elöljáróságoknak minisztériumi rendeletben meg volt hagyva, hogy tegyék meg az előmunkálatokat, szedjék össze az adatokat és bocsássák Xantus rendelkezésére. Xantus Segesvárra érkezik, a polgármesterhez megy és kéri tőle az ethnographia készüléket. A polgármester erről nem tud semmit, a többi hivatalnok secundum ordinem erről nem tudnak semmit. — Xantus mondja a hivatalos számat. Keresik s végre megtalálják az árva rendeletet, melynek teljesítésére semmi sem történt. Xantus eljön Brassóba, elmegy a főbíróhoz s itt a nóta da capo kezdődik, de valahogy még is előkerül a rendelet, melyet a magyar miniszter Magyarországon magyarul mert írni. Ha németül lett volna fogalmazva, talán csak tettek volna valamit, de igv itt is csak annyit működtek ez ügyben mint Segesvárit. Végre is Grötthez utasították, ki olyan adatokkal rendelkeznék. Xantus útmutatót kért Götthez, de a szászoknak (kik Dobolyi Sándor szerént mindig kitűntek a magyar nemzet iránti hü és változatlan ragaszkodásuk által) a magyar minisztériumi biztos számára nem volt idejük — alkalmasint nagyon el voltak foglalva a közügyek buzgó és lelkiismeretes gondozása és kezelésével. Ezen eljárás közelebb szemügyre véve, különös reflexiókra szolgáltat okot. A cultura népe, mely a ci- vilisatiót privilégiumnak véli, nem akarja adataival ellátni a civilisatió legjelesb elömozditóját, a világkiállítást ! Mik lehetnek indokai? Meg akarja teljesen tagadni a magyar kormány iránti engedelmet? Tudja talán, hogy elfogulatlan ethnographia kellemetlen fényt derítene homályos viszonyaira? Vagy talán külön szász- országi osztályt szándékszik rendezni a bécsi világkiállításon? Az osztrák bizottság talán örvendene ennek, a magyar kormánynak pedig — mint látszik — vannak bizonyoe okai a tür-óei’«. H». Brassó, aug. 25. A lövelde, a szász „Schützenhaus“, a Wáchterfé- lék akropolisa megható szép testvéresülési — tehát nem szász — jelenetnek volt tanúja e hó 24-én, Lajos napja előestéjén. A néptanítók idei póttanfolyamának több mint 160 magyar, román és német hallgatói elhatározták, hogy tanfelügyelő és királyi tanácsos Réthy Lajos nevenapját megünnepelik. S az ünnep méltó is volt mind az ünnepelt mind az ünneplökhez. Folyamának vázlata ez : Szombaton estve 8 óra után a tekintélyes sereg négyes sorban a legszebb katonai rendben indult ki a rom. kath. iskolák udvaráról és vonult fel bolgárszegbe Réthy Lajos lakához, melynek udvarán magyar és román dalt énekelvén, a tanfelügyelőt a barátságos összejövetelre hívták meg. Ez hivatalos ügyben távol lévén, a tanitók az előadó tanárokkal a lövelde nagy termébe vonultak, mely jól ki volt világítva és zenétől hangzott. Meg voltak hi va Réthynek több magyar, román és német barátja és ismerőse kik közül számosán jelentek meg. 9 órakor megjött a tanfelügyelő nehány barátjával és lelkesülten fogadtatott. Tiszteletes Molnár János református lelkész és a póttanfolyam vezetője szép, lelkes beszéddel üdvözölte a buzgó tanférfit, ki nyájasan köszönt. A vacsora alkalmával felköszön- töttek Csia, Hausmann, Herrmann, PapjD s több román tanító, a magyar és roman énekkar pedig felváltva énekeltek. Csia Sándor tanfolyami előadó beszédéből nehány eszmét megemlítünk : Nemzeti és családi ünnepély ez, a nemzetiségeket látjuk mint testvéreket családi körben. Veres, fehér, zöld lobogó alatt egyesítsen bennünket a szabadság, egyenlőség, testvériség. Valamint a hegynek képe külön szempontokból különféle, úgy együtt-létünk jellege is másnak látszhatik Medgyesről és másnak Pestről tekintve. — Az egész estély nem nagyon jó bor mellett nagy harmóniában folyt le; a hangulat nagyon derült, de nagyon tisztességes volt. Ejfél felé távoztak a vendégek és tanitók, magukkal vive kedves órák szép emlékét. Mi pedig ismételjük üdvóhajunkat ezen minden nemzetiség előtt érthető szózatban : Vivát Rethy !
