Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-08-11 / 64. szám

254 fél száz tanár jelent meg. Elnök Ney Ferencz beteg­sége miatt távol lévén a közgyűlést Bartl Antal ve­zette. Jelen volt Pauler miniszter is, különben a ta­gok közt feltűnően nagy számmal volt az egyházi rend képviselve. A megnyitó beszéd s Neynek egy hosszas, kissé érzéken)' hangon irt levele felolvasása után alelnök Bartl igen szép tárgyilagossággal irt jelentését olvasta fel az egylet múlt évi működéséről. Mi csak leginkább a közérdekű dolgokat emeljük ki. Az uj gymnasiumi tanterv, a tanári fizetések felemelése az egylet közre­működése által jöttek létre. Az egylet által kiadott közlönyt a minisztérium ezen évben is 800 írttal segélyezte. A választmány nagymérvű lépéseket tett a bécsi világkiállitás érde­kében s ezzel összefüggöleg reményű, hogy legközelebb egy „országos középtanodai tan-könyvtárt“ is fog felál­líthatni. Az egyes szakosztályok 32 ülést tartottak ezen évben, a melyeken 17 tankönyvet fogadtak el. Atalában ezen tankönyvek birálata veszi igénybe az egylet főmunkásságát, sőt — mi ezt sok tekintetben hi­ányosnak is tartjuk — a közlöny tartalmát is. Az egy­let tagjai folytonosan szaporodnak : a múlt évben 538 jelenleg már G08 tagja van. Az évi jelentés nekrológokkal s egy rakás kö- szönetnyilvánitásssl végződött, ezzel együtt a közgyűlés is befejeztetvén már 10 órakor — tehát egy rövid órai idő után —- megkezdődött a szakosztályok működése. Tárgy kevés volt, miután a különben is csekély szám­mal bejelentett értekezések közt kettő, Terner hirtelen rosszul léte miatt elmaradt. így mi leginkább a köz­érdekű neveléstani szakosztály ülésén vettünk részt, a hol a tehetséges Volf György értekezett „az ifíusági véderő kérdéséről.“ Értekező, a mint azt már egyszer a „Magyar tanügy“ hasábjain is kifejtette, határozot­tan ellenese ezen gyermeki komédiáknak. Sok ifjú ki elébb szorgalmas volt, tönkre tétetik ez által, a gyermekek verekedők, nyers természetűek lesznek s mindenek fölött a többiek irigységét költik fel. Bár mily szempontból tekintve is a kérdést, az ily játékok csak ártalmasak lehetnek a gyermekekre nézve s azonkívül folytonos ingerültséget okoznak s a taná­rok s az ily csecsebecséknek örvendő oktalan szülök között. A neveléstan újabb iránya erősen hangsúlyozza a testgyakorlatokat s ezek teljesen elegendők a katonai előképzésre is, miután a jelen hadügy inkább értel­mes egyéneket akar. A gyermekek' ezen kis hon­: védség által elvonatnak a komolyabb tanulmányoktól s későbben nemzetgazdászatilag is csak a tisztán fogyasz­tók különben is nagy számát fogják szaporitani. Az állandó katonaság megszüntetése ma a közszellem követelménye (s ezzel végzi előadó értekezését, holott épen azt szerettük volna, ha ezen fontos elvben kere- sendette a kiindulási pontot) s ezt az ily intézetek csak megerősítenék. Különben is hitelesen bebizonyít­ható, hogy az egész gyermek-katonásdi Heimerle ma­gán speculatiója s eddig évenkint körülbelöl 10,000 frt. tiszta hasznot is húz. Az állam megkínálta segélylyel, de ö visszautasította, tartván tőle, hogy mélyebben be­avatkoznak működésébe. Sajnos dolog, hogy az aris- tocratia még most is pártolni látszik ezen intézményt s hogy újabban evvel még a koronaherczeg neve is ösz- szeköttetésbe hozatott. A szakosztály ezen élénk hangon tartott érteke­zést, mely az egylet közlönyében fog mejelenni, osztat­lan tetszéssel fogadta s az után a kifejlődött vita csak erösbitése volt az elöszámlált okoknak. Egyedül dr. Lutter fejtegetései érdemelnek még különösebb figyel-; met, ki a schwetzi hason intézet külömbségeit fejtegette a magyar gyermekkatonaságról s kimutatta, hogy még amaz határozottan paedagogiai, az iskolával karöltve ; halad s a gyermekek tanulását egyáltalában nem gá­tolja ez utóbbi határozottan veszélyes az ifjúságra nézve. A népes szakgyülés egyhangúlag magáévá tette értekező álláspontját s a közgyűlés előtt indítványozni fogja, hogy, miután már különben is létezik oly tör­vény, a mely szerint tanulóknak semminemű egyletbe sem szabad belépniük tanáraik engedelme nélkül, a közoktatásügyi minisztériumot kérjék föl e törvénynek ezen esetben is alkalmazásáról s tegyék hatálytalanná azon újabb rendeletet, mely ezen intézményt az igaz­gatók pártfogásába ajánlja. Mi örülünk ezen határozat­nak s óhajtjuk, hogy teljes sikere legyen. A tanárok délután a zugligetbe rándultak ki, hol­nap a közgyűlés tárgyai fognak folytattatok V egye s. (Petőfy Sándor születéslláza) Kis-Körösön a ma­gyar lapok szerént 900 írton megvehető. Reményeljük, hogy kevés magyar van, ki nem gyönyörködött és lel- j kesiilt volna lángelmü népköltőnk versein. A legszebb ; hazafiságnak hozunk kegyáldozatot, ha a honért lanttal és karddal küzdő költőnek szülőházát megszerez­zük a hazának, hogy kegyelettel őrizze költészetünk Bethlehemjét. Német és angolhonban a nevezetes köl tök szülő- és lakházait múzeumokká alakítják, ben­nük ereklyék gyanánt őrzendők az elhunytakról maradt emlékeket. Mi is folyamodunk költőnkért lelkesedni tudó hazánkfiai kegyeletéhez. A „Nemere“ szerkesztője 10 irtot ajánl e czélra, kegyes adományokat elfogad és azokat köszönettel nyil- vánitja. (Uj minisztérium Görögországban). Elnök és bel­miniszter : Deligiorgis ; pénzügy : Christides ; hadügy : Grivas őrnagy; tengerészet: Drosos; kiilügy: Ypsilanti; vallás és közoktatás : Zambelios. Az igazságügyet egy­előre a pénzügyér kezeli. (Az ujj török kabinetben) Essad pasa tengerészeti miniszter lett; állítják, hogy Mustapha Fazyl pasa, Djemil pasa, ’Sadyk pasa és Mehemed Rusdy pasa lesz­nek az uj minisztérium tagjai. (Hogy ez meg amaz uralkodó) hány óra és perc­kor, érkezett ezen vagy azon állomásra s hogy a pálya­udvaron ki és hogyan üdvözölte, ez — úgy hisszük — nem érdekli vidéki olvasóinkat. Minden lap „Legújabb táviratai“ erről szólnak, de mig a mi t. ez. közönségünk ezt megtudhatná, addig a magas vendégek alkalmasint már ismét elindultak. (Audrásy gr.) minap ebédközben azt mondotta le­gyen hogy két évnél tovább nem áll jót a békeért. (Londonban) a rendőrhivatalnokok fizetése emelé­sére 5000 ft. st. ajánltatott meg. (Deák *a jezsuitákról) azt mondja, hogy különö­sen a jezsuitakérdésben nem ismeri el semAndrássy gróf sem Lónyay gróf nézetét. „Úgy látszik“ •— mondja Deák — „hogy Andrássy gróf erre nézve tartózkodó állást foglal el, a mit állása a bécsi udvarnál köny- nyen megmagyarázhatóvá tesz. Egy külügyminiszter­től nem lehet kívánni, hogy oly kérdésekben, melyek oly mélyen behatnak a társadalom minden rétegébe, az elöharczos szerepét vigye; alkotmányos államban hasonló esetekben a nép képviseletet illeti meg az első szó. Senkinek nincs joga feltenni Andrássy grófról, hogy a két állam képviselete határozatainak kivitelé­ből rá háromló kötelezettségek alól kifogná magát vonni. (Nordd. Alig. Ztg.) (A franczia nemzetgyűlés) e hó 2-ki ülésében el­fogadta a nemzetgyűlés elnapolására nézve a következő javaslatot : ruletté alakulni: 1544 márcz. 27. Tordán Erdély fenn­hatósága alá lépnek. Törvény és adóügyekben minda­mellett külön-külőn intézkedik a két terület, mert Er­dély magát tekinté törzsállamnak, önvédelmi intézmé­nyein túl pedig főleg ez alakulási korszakban nem ter­jeszkedhetvén, teljesen tetszésére bizá a „Részeknek“ vele, vagy külön tartani s azok határozott számmal egy átalán nem is függének tőle soha. Itt veszi tehát kez­detét Erdély független állami élete, innen számlálják múltjának ama 150 éves időszakát, mely a dicsőség ténysugáraival ragyog Clio éreztábláján. Ekkor válik Gy.-Fejérvér országos gyuponttá s tekinti egész Europa fejedelmi székhelyül, ezóta kezd tanácstermében egy ország ügyei felett hangzani a ren­dek vitája, s mig Lengyelország és Bécs folyton remeg a félhold hatalmától — két birodalom élet-haláltusája közt a kis Erdély maroknyi népességével e nap indul meg későbbi jóllétének pályáján. Nagyon természetes, hogy Férd. utódai egykép saj­nálták a gazdag „provinczia“ elszakadását s mohón ra­gadtak meg visszaszerzésére minden alkalmat. Ezért viselik mindnyájan az erdélyi fejedelem czimet, azért szóliták Zsigmondot „választott királynak“, mert a minisztertanács országa visszatérítésével kecsegteté magát annak elhunyta után ; de a nemzetet egy Castaldo rövid ittlétéből maradt fájó emlékei által intetvén Habs- burgháztól való idegenkedésre, józanon belátta meny­nyire nyomós védője lehet a porta, mig ellenben a visz- szacsatlakozási kísérlettel mily iszonyú megtorlást, pusz­tító háborút vonhat magára. Nem eléggé méltányolható állambölcsésséggel s az utókor hálájára méltólag oldák j meg azért rendeink a Zsigmond halálával rájok váró problémát : közvetítő lenni Mahuméd hívei s a német császárság közt — semissio ügyét — be kell vallani — avatott kezek vezették; a fejedelmek mindenike ha egyébben tán nem, de a helyzet felfogásában számíthat elismerésünkre. A „vajvoda noster“ jó ideig ott csengett még a római szt. birodalom császára nevénél, mígnem félszázad elteltével egy vaskéz ragadta meg a fejedelmi pálczát s ezek választásánál egyedül a török befolyásnak ha­gyott tért — a diplomatia pecsétével is megerősítvén e tényben Erdély önállóságát. Az utolsó Magyarország­hoz fűző kapocs is elszakadt, Bocskai alatt Erdély és a részek szabadon választott fejedelmének egész Apafiig állandólag a szultán személyessé adott jogérvényt. Nem azt teszi mondásom, mintha korábban is nem igy ment volna végbe a fejedelmi beiktatás, hanem csak Austria sikertelenül meg-megujitott beavatkozásának elvégzödé- sét volt szándékom kijelölni. Minden választáskor tehát valamely föméltóságu török hozta el a megerősítő ath- namet (függő pecsetés levél) fejedelmi szöveget, zász­lót kaftányt s más ajándékokat. Ki ezek mellőzésével próbált fejedelmi trónra ülni — mint Kemény János 1661 — a szultán, a „minden királyok királyáétól suj- tatott porba; ellenben mint Üzen efíendi mondá Bocs- kaynak „valakinek e kardot oldalára kötik, annak sem pénze sem hada el nem fogy“vala. Ez alkalommal egyszersmind tiszta kétoldalú szerző­désre lép a választott fejedelem az uralkodó szultánnal ; kötelezi magát az adó pontos és hiánynélküli megküldé­sére a díván tudta és beléegyezése nélkül bárminemű háborútól visszatartani magát, miért viszonzásul az ország fennálló jogainak, határainak épen, tiszteletben tartását ígérték s a személyére vonatkozó kiváltságok biztosítá­sát nyerte. A beigtatási szertartást kölcsönös eskütétel zárta be és készen állt a fejedelem minden jogczimeivel, adófizetési kötelezettsége mellett is Erdély alkotmá­nyos fejedelme egy országot védő, egy nemzethez szolló hatalommal. Kétséget sem szenved, hogy a szerződés és feltételein sok csorba esett időnként s nem volt rit­kaság a határvillongás vagy a véghelyek apró csetepa­téi oly korban, midőn a padisah hatalmi szavát ra- konczátlan janicsárságnak kellett volna meghallgatni, vagy a fizetetlen rajakat életszükség rákényszerité, mi- I szerint egy egy vidéken maguk hajtsák végre az aratás vagy szüret munkáját. Sőt az adó mennyisége sem maradt változatlanul a fennebb kijelölt összeg mel­lett; de azért Erdély fejedelme előtt a fenhéjázó csau­szok is alázattal hajoltak meg s bár némely roszakaratu iró a török satellesseinek próbálja őket feltüntetni: 40—50 ; ezernyi haddal valának képesek diadalokat szerezni a ! német birodalom babérkoszoruzta ármádiái felett s egy bécsi, linczi, nicolsburgi békeszerződés pontjai­ban hagyák az utókorra állásuk jelentőségét. Nem gyalázat, nem szégyen, de nemes önérzettel tekinthetjük fejedelmeink függését a portától, melynek korlátozó közrehatásáért saját szempontunkból még há­lával tartozunk, mert igyen összes életképességük a belviszonyok rendezésére lön utalva, minek következ­tében a megsulyosodott adózási viszonyok mellett is ne­vezetes élethaladásnak örvendett országunk, hogy Bocs- kay, Bethlen, Rákoczy nevét Európa nagy hatalmú urai is tisztelettel emliték s követeikkel szekadatlanul fenn- tarták a diplomatiai összeköttetést. Országunk anyagi viszonyai a Mátyás vagy az Anjouk fénykoráénál is virágzóbbnak van elismerve. Az udvar tiszta nemze- ties légköréből hazatérő urak előtt alkalmas minta le­begett háztartásuk berendezésében, hogy Apor által ma­gasztalt vendegszerctetük mellett is országszerte jóllét nyomai tűnjenek elé. Édes anyanyelvűnk csengett a várur termében s jobbágyainak kunyhójában, úgy mint a zöld asztal körül, mikor Európa szerte Ciceró nyel­ve volt a tudomány és közélet közvetítője. Valóban ez egy elégséges volna arra nézve, hogy a fejedelmek kora hazánk történelmének oly fényes lapját képezze, minővel sem előttük, sem utánnuk nem dicsekedhetünk. Mennyire elborul keblünk a Leopoldinum diplo­ma kelte után, a török félhold homályulásával foko­zatosan szaporodó vértettek olvasásánál mindjárt, hogy fellázad érzetünk ha olvassuk, hogy a lotbaringi her- czeg kezdetre is 300 ezer forinttal indítja meg az adóz­tatást s ezenkívül idegen zsoldosok féktelen seregével Karaffa, Rabutin s mások sanyargatják az önállóság rövid tartalma alatt az annyiszor becsmérelt pasasági kényuraskodás daczára ritka módon eléhaladott pro- vincziát. Szolljon azért bármit a nemzeti ellenszenvtől fél­revezetett historicusok csalhatatlannak képzelt phalanxa ; mondják bármennyire lealázónak a védenczi viszonyt Erdély fejedelmeire: én és minden szeplőtelen keblű hazafi — s pedig nem egy van ám ilyen Magyaror­szágon — a most beteg embernek denunciált török hatalom védurasági idejére tesszük Erdély aranykorát. Téglás Gábor.

Next

/
Thumbnails
Contents