Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-08 / 63. szám
251 dával meg nem engedett viszonyban élt, haja levágassák. Az Ítéletet azonnal végre is hajtották. (Székely — de muszka — megycbiró) azt mondja: mire való a tanfelügyelő? Miféle kormány, a mely 50 —100 frt. veszteget egy egy tanítóra, hogy a nyári szünidőkön át városon urizáljon? Régebb jobban tanítottak , mint most, egy lapoczkáról tanulták meg az abct. Minek az a sok drága könyv, minek az a sok tanulás, különösön a leányoknak (mutat a magáéra) i Minél többet tudnak, annál nagyobb .... lesz belölök. — (A székely és a szász.) Csak ugyan azt hiszi a „szomszéd“, hogy a székely lófejü. A közelebbi vásáron a szomszéd az atyafitól meg alkuszik 6 köböl és 3 véka zabot, — köblét 4 és % írtjával; el is vitteti a vásárló a zabot; most csak fizetni kell, s oda vet 25 frtot a szomszéd, hogy ki van fizetve a zab. Az atyafi rá néz és ezt mondja: „az ur csufolkodik vaj mi?“ s mégint ad a szomszéd 3 frt. A székely visszalöki a pénzt, és követeli a zabot. A szomszéd monda: „maga paraszt“ és még 2 frt. 18 kr. oda lök neki. Az atyafinak loyalitása annyi volt, hogy megkérdezte: „Tán a 18 krt. kötélre tartotta benn az ur?“ (A bécsi világkiállítási téren) az 5000 munkás közt l/ü év alatt csak 34 sérült meg jelentékenyebben, haláleset egy sem fordult elő. A mi választásainknál na- gyobbszerüen megy a dolog. (A helyben állomásozó őrsereg) tisztjei által a múlt szombaton a „Nr. 1.“ cimü vendéglőjében rendezett zene- és tánczestélyen, melynek elődjei közkedvességben részesültek, láthattuk, hogy városunknak a „saison morte“ dacára is van „fashionable“ közönsége, mely a concertdarabokkal fűszerezett, szabadban a vendéglő kertjében elköltött vacsora után a caniculákat nem tekintve buzgó táncra serdült. Volt alkalmunk a vitéz faj és a gyöngéd nem közti szép egyetértésnek örülni és nehány csinos, kivált piros, toilettet szemlélni. Nem mulaszthatjuk el, a sortáncoknál tanúsított figyelmetlenséget és „non chalance“-t megróni. Ne legyen az feszes és kimért, de ne is olyan ütemnélküli zavart, mivel a sor- táncoknak kiváló érdeme, — kivált a néző előtt — az egyöntetűségben, az egyszerrevaloságban áll. Az katonás mulatság, sorokozni kell a szorokozásra és vezényszóra kell időt tölteni. Közgazdaság. Erdőkezelés Csíkban. (Folytatás és vége). Nem igy van-e székely atyámfia? Ne mond, hogy „ez tán csak itt e völgyön, s csak pár eset vagy visz- szaélés ha lehet, de az egészre ez csak gúny“; közlőt tisztább és magasb szempontok kötelmei vezérlik, mint sem szivében viszketeg szenvedélynek adna helyt ; sőt rokonszeretettel ölel, s egy többek közül, ki érdekedben ismeretlenül is egykor máskor már szót emelt és tett, — de ép ezért akarná — óhajtaná, hogy tisztán láss — s belátva őszintén helyezetedet : javulj. Szálj le csak vessző paripádról, melyre szép és dicső pofit, múltad fényén elmerengő képzelgésed oly magasra ültetett, hogy azt sem látod hová lépsz, s ha majd előre nézve közeibe jutsz s tisztán látó szemekkel látod azt, mit én látok és tapasztalok, s nem szégyenled akár álbüszkeség akár önhittségnek miatta — egyenes őszinteséggel bevallani azt a mit látsz : akkor mond, hogy nem beszéltem igazat, hogy gúnylódtam. Es e fentebbi tétel ezerféle variánsokban ismétlődik ezer és ezer példákban, melyeknek refrainjo azonban mindig ugyanaz. E gyönyörű gazdálkodás mellett aztán az a ki- számithatlan következéseket szülő eredmény jő létre, hogy az ily szabadkezelés folytán — a kivált 1848 óta legtöbbnyire „idegenek“ által roppant fokra hágott tutaj kereskedés igényéből mindig tovább és tovább beljebb és beljebb ható erdőpusztitás (mert ez valóban nem más) nyomában ezer darab rakásra döntött fák, gályák, suskók iszonyú halmaza kerekedik; mert a szó szoros értelmében vett „szabad birtoklás“ hozza magával, hogy a „szabad ur“ az egész erdőt bebarangolva addig válogasson — még pedig a kényelem teljes igénye szerint könnyebb hozzáférhetés okából az általa csak úgy gondolomra csoportonkint leteritett fenyő sudarakból, mig Ю—20 közül egy válik, mely a kellő mértékhez képest tetszését megnyerte — ott hagyván a többit szőröstől galyastól mind, — isten oltalmában az örökre, s a mohos idő és enyészet kezében. Képzelj most már édes olvasóm egy több négyszög mértföldre terülő sűrűn nőtt szurok-fenyő erdőt 15—20—25 öles sudarakkal, melynek talaja ily tömérdek letarolt czimeres (mert tutajoknak a legczime- resebb sudarak döntetnek le) fák — keresztül kasul — ölnyi magasan egymásra döntögetett halmazával van — az áthatlanságig — mértföldekre terjedöleg borítva! Nem meredez-e hajadszála, ha elgondolod — nem ez iszonyú rombolás kárait, mi szinte irtóztatós, — de az itt — s kivált az ideihez hasonló nagy szárazság időén — minden perezben — a csak egy piczi szikrából egy véletlen elhullatott gyufaszálból keletkezhető iszonyú veszedelmet ? Ez történik pedig itt meg nem egy-: szer, és iszonyú mérvben s rémséges alakban, mint történt 1867-ben s e jelen évi pünkösd hetében — még pedig a lehetőség sőt bizonyosság határozott alapján — mert a „szabad erdöbirtoklás“ ilyszerü értelmezése még azt is hozza magával, hogy az ily össze-vissza s az év bármely szakában tetszés szerinti szabad kezelésre jogosított favágók vagy döntők e roppant erdőségekben hétről hétre szabadon barangolva tűz nélkül nem lehetnek, s azt minden intés iránti figyelmetlen voltukban gond nélkül bár hol meg is rakják, ott is hagyják kioltatlanul szépen. Es ez még nem minden ; e leirt állapot valamint egyebütt úgy a két község erdő birtokaira nézve is át alán os, de a Borszék körül fekvő „közös“ erdőséghez még egy más nemű aggregátum is járul: A Borszéki borvizüzlet haszonbére szerződésen nyugszik, mely mint értesülhetésem után megítélhető — mert látni, olvasni nem vala szerencsém — vagy több pontjaiban oly széles alapokra van fektetve az 53 ezernyi évi bérfejében, hogy csaknem ellehet mondani miszerint a két birtokos község maga alatt vágta a fát; vagy azt kell hinnünk — mert a gyakorlat azt mutatja — hogy a szerződés netalán nem oly tág pontjai: visszaélések alá — se visszaélések ellenőrzése nem kellő szigorú kezek közzé van téve. Mindkét eset a „rósz gazdálkodás“ kifolyása. Tárgyunkhoz képest jelenben csak az üzlet és üveggyár fentartására szükséges erdő kérdésérç szorítkozunk. Erre nézve — úgy látszik — hogy a közvetlen Borszék mellett terülő kis sétányerdöt kivéve valamennyi (és pedig nagy terjedelmű) „közös“ erdő, sőt saját maga kiszorításával csaknem minden legkis- sebb használható tér még az ezeken lévő közlekedési utak is — meghatározatlan — de tudva nem is levő mennyiségben, s mint a gyakorlat mutatja: minden legkisebb kitörés és megszorítás nélkül — „teljes joggal“ (mert csak igy lehet a tutaj stb. kereskedését ez erdőkből s az útelzárásokat megmagyarázni és érteni) át van adva a haszonbérlőségnek. A haszon- bérlösége jogát aztán fel is használja betöltvén jogkörét híven, — peremének legszélső pontjáig, s vágatja fáját ott és annyit a hol és a mennyi neki és embereinek tetszik. E kezelés folytán — egy bakmát se lévén köteles ügyelni arra : mi és mennyi a szükséglet, de ennek meghatározásával ínitsem törődvén s még azzal sem : mi jő be ? mi marad künt ? hanem egyedül csak arra : hogy az üzlet körül folyton legyen mit tenni a tűzre : borítva van az erdő terület ezer és ezernyi ölbe vágott fával, melyből csak is az és annyi hordatik be a melyet és mennyit a mentül olcsóbb bérű fuvaros közelebbről bekaphat, — ott maradván mind a többi az örök rothadásnak, miután a niesz- szebb és nehezebb helyekrőli bevitel pár krajczárral drágábba jönne. E — habár szerződésileg — de nagyon is szabad kézre, szabad önkényre hagyott „erdő pocsék lás “- nak aztán az a következése, hogy a mellett, hogy a temérdek — körülbelül a 40 ezernyi értékre tehető szükségtelen sőt merőben eszélytelen fapusztítás oda vitte a dolgot, miszerint e letarolt erdő terület által fedezni kellető fakészlettöli megfosztatás miatt az üzlet további fen áll hatása van kérdés alá sőt koczkára téve, — úgy hogy a kellő szükségletet — az olcsóbba jövő közelség okából — már is idegen határról a jelenben elégett remetei erdőről volt kénytelen bérelni : még e mellett — mondom — több mint 4000 négyezer öl fa rothad rakásban szélylyel az erdőn, mely a tűz élesztősére oly hatalmas aggregátum, hogy épen ennek meggyulásától rettegett most is Borszék, s ha mit a hirtelen elfordult szélvész meg nem kiméi : most Borszéknek csak hamvait szemlélnénk. E kíméletlenül derűre borúra levágott s ott hagyott rakásokból kerekedett temérdek gyuanyagul szolgáló száraz fa hal máz о к rejtik tehát magukban közvetlen okait a roppant égéseknek; mely fahalmazok ha nem léteznének : a mellett, hogy az általok évről évre elfojtott s a gazdászati használat alól igy történt megfosztás által elvont — megsemmisült — havasi növényzet felvirulása egy ki sem számítható jövedelem forrását eredeztetné: minden bizony nyal csak egymagában is az erdő aljak tisztán tartása — az ellenőrzés könnyítésének s a biztonság nagyobb mérvű lehetőségének kulcsát adná kézbe. Es midőn az elmondottak után e fahalmazok (nem híjába nevezik itt ,,vész“-nek) ilyszerü veszélyes voltáról meggyőződünk: önként következik a kérdés: miért hogy nem takarittatnak meg ezektől az erdők? Megvalljuk, hogy hirtelen még egy jól találó alapos feleletet sem tudnánk erre mondani, mert a kinem takarítás ténye úgy következik az első lépésből épen mint lánczszem a lánczszemböl, annyira, hogy itt teljesedik be igazán a példabeszéd mit a Borszéki kugli*) deszka falán — igen találóan írva — olvastam: „rósz kezdetnek rósz a vége.“ Az illetők e kérdésre azt szokták felelni: „nem lehet mert nem győznék“. El is lehet hinni ! Egy ily irtózatos és nagyszerű Augiás istálójához — úgy miként ez jelenben áll — az a két három szak erdöcsösz — bizony nem is lenne elég, s mind addig mig egy okszerű erdőkezelési rendszer behozatala — rendes pagonyokra s fordákra osztás a rendes és szükséges mennyiségű —• szakértő személyzettel — hiányzólag ; s mig az erdöbirtoklás és élvezet — úgy jogainak mint kezelésének erdő szabályok általi rendszeresítése helyett a jelen szabad bitangolás prédája lesz : bizony tetemes áldozatba is fogna kerülni ez erdők oly rendes gondozás szerinti fentartása, mely 1-ször a jövedelmet rendszeresítse, 2-szor a tűz- és erdörontási károk lehetőségét korlátozza. Ám de mégis okszerűbb — habár mennyibe kerül is — úgy a korlátlanság mint — mint az ily véletlen ugyan — de a jelen módszer mellett minden perezben kiüthető égés általi roppant kárt ’áldozattal is megelőzni, elhárítani, mint a bámulatos indolentia miatt semmit nem téve milliót veszteni el, s nem csak e jelen de a jövő ivadék milliókat érő vagyonát tönkre jutattni. — És ez áldozat minél kevesebbe lehető kerülésének pedig meg van a maga módja: Borszék telepitvény 800 körüli lelket számláló lakossága, mint szinte íj, távolabb eső részekre nézve Holló és Bélbor telepitvényesei kétségkívül szívesen fognák venni, ha a fák kitakarítása erejökhez képest megengedtetnék, sőt mint hallom ezért folyamodtak volna is több ízben. A két birtokos községi intézkedések pedig — nem tudom mi oknál fogva — nem , csak ezt meg nem engedték, hanem az ily fák enge- délytelen kihozóit természetesen mint tilalom rontókat kemény pénzbüntetéssel sőt marhájuk elkobzásával is illették, mely eljárásnak természetes mentő okául csak annyit lehet elfogadni, hogy nagyon igaz miszerint azon 2—3 erdőcsőszt, melylyel e nagy területen rendel- I keznek nem lehet mindegyiknek háta mellé állítani, hogy a száraz fa helyetti.nyers fák levágását őrizze; s igy e fa kihordók visszaélése által több kár okoz- tatnék mint haszon. Igen ám de ezt nem is ily intézkedéssel keli foganatositni, hogy eresszük neki az erdőnek a világot, hanem bizonyos határidőt p. o. egy héten két napot — s bizonyos területet kell egyszer egyszer kijelölni, a mikor és a melyen az ingyen kihordás eszközöltetik, s ekkor a kihordok engedély pal étáik beszedése mellett azon 2—3 erdöfelügyelö által is könnyen teljesittethetik az ellen- ! őrzés — ha t. i. azok egyedül a községi vagyon felügyeletére s nem — mint a gyakorlat mutatja — I a községi tiszt saját magán használatára is rendelvék. Ez azonban — nem a módszer hiányossága —■ hanem tán a kihordok aránytalan mennyisége miatt, még hihetőleg keveset lendítene a dolgon, s a már jelenben ledöntve levő fák ez utón ki nem takarítható részére alig maradván fel egyéb mód — mint a pénzfizetésért kihordatás, mely igy kihordott fa több része azonban még az üzletnél fürdő szükségére éven- kint kellő 4—5 száz ölnyi fa fedezésére is fordítható — a többi felesleg pedig bizonyos kijelölt bátor- ságosb helyen rakásokra hordva — felügyelet mellett elégetendő lenne: Ez igy — vagy ilykép történendő foganatosítás — ha 20—25 ezer frtnyi összeget emésztene is fel (mi tiszta kezelés és gazdaságos eljárás mellett úgy hiszem egyszer mindenkorra elegendő) de általa temérdek értékű erdőség tüztöl leendő megmentésének kérdése nagyrészt tisztába lenne hozva. Mind ezekben azonban csak a jelen veszedelmes betegség palliativ curája volna kísérletbe téve ; az üdvös — az állandó egészségre vezető egyedüli gyökeres orvoslás az országos erdőtörvények alkalmazása *) E kugli — disatelensége mellett még arról is hírre kapott, hogy róla egy monda forog: megette mint a borszéki kuglit a kutya, mely mint beszélik onnan ered, hogy bizonyos circumspectus bölcsesség folytán marha vérrel lön kiflaszterezve a talaj; s egy éjjel Borszék kutyái felnyalták, megették az egész kuglitért. Ez is__a 1872 ki szomorú krónikához tartozik.
