Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-04 / 62. szám
erkölcsű, ügyes és szorgalomra szoktatott népek által minden irányban kifejtett faipar dúsan jövedelmező tőkéjét képezik stb. — ezt s effélét itt még sértésnek vennének s legalább is hihetetlen badar beszédnek — melyet csak a „messziről jött idegen bitangok hazudnak.“ A primitiv állapot *e fentebb irt közös nyavaljájá- ban sinylik itt Szárhegy és Ditró erdőgazdászata is, mely két legtekintéiyesb és gazdag birtokos község pedig leginkább állhatna például — mint áll másban — úgy ebben is elől. Igen természetes — könnyen belátható tény az, hogy ha ez erdő birtokok (annál inkább mentül nagyobb terjedelműek) a rendes geometriai alakba s egyenes határok közt felosztott úgynevezett pagony (re- vicr) rendszer szerinti fordákra (tourn) osztással bírnának: az évenkint vágás alá helyzeti rész ellenőrzése, annak tisztán tartása — gondozása s czélszerü hasznosítás általi értékesítése stb. teljesen lehetővé, s e mellett az évi kinyerhető mennyiség min den külpontosán tudva s örök időkön át biztosítva lenne, mely előnyök által ez egy minden kétes kérdésen kívül álló biztos és szilárd hitelű hypotekalis birtok tekintélyére emeltetnék. És ez, e két birtokos község erdejére nézve annál inkább mulhatlan szükséget képez, mert ennek a borviz üzlettel járó gyárkezelése is van, melynek virágozha- tása a csak is határozott tudomáson alapuló intézkedés nélkülözhetlen biztos feltétéin nyugszik. Am de nem igy van ! Itt e roppant terület erdősége minden rendszeres fordákra és vágásokra osztás nélkül — csaknem egész terjedelmében (csakis az újabb időben tilalom alá vett némely határozatlan mennyiségű darabokat kivéve) tökéletesen „szabad;“ mely szónak az elméletben igen szép az értelme, de itt a gyakorlatban nem tesz egyebet mint ezt „szabad préda.“ A gvergyói volt ha.árőri, „szabad nemes“*) székely népnek a most már nemcsak hóid — de kupás számra is — ezer apró részletekre darabolt sovány földjének szűkén termő voltát e roppant erdőségek jövedelmei pótolnák, s ezek teszik fő- birtokát — „életerét“ mondhatnánk és mégis ez „életbe“ járó nagyfontosságu tétel az mi nálok az ősi idők teljes indolentiájával, megrögzött balszokásaival a leg- h a n y a ga b b u 1, hogy ne mondjuk eszélytelenebbül kezeltetik. E terjedelmes — s Szárhegy és Ditró községeknél a mintegy 8 '/2 Г] mértföldnyi összes határból mintegy 7—71 2 Q mrtfldet tevő erdő vidék**) egy olyan tér, mely a birtokos községek minden „benszülött“ egyeseinek — tévén ezek száma mintegy 2000 kétezer házbelí családot — minden megszorítás és felosztás nélküli „teljesen szabad“ egyetemes birtokát teszi. Erre aztán kimondhatatlanul büszke a „benszülött“ székely nép, hogy istentől ö van csak egyedül teremtve azon „nagy boldogságra“ miszerint e 7—8 Q mfdnyi erdőséget csak neki szabad össze vissza — széltiben hosszában barangolni; „ez a mi birodalmunk“ mondja nagy büszkén „hova bitang“ (értsd: „idegen“, az-az nem „benszülött“ — ez a czime nála magyarnak és másnak ki nem Gfyer- gyóban termett) „lábát sem teheti be.“ — E szavakra aztán mosolyog az élelmes örmény és Taloga uram meg a zsidó stb. ki e föld benszülött egyedüli urát 5—6 írttal, túróval s egyéb élelmi czikkel, bolti csecsebecsével és torkot maró vitriolis szesszel stb. hódítja, és kötelezi le testestől lelkestől, — sa szabad erdők egyedüli ux-a vág számái-a szabad birtokából ott a hol tetszik akár 100—200 dai-ab tutajfának valót s azokat — nehogy a „bitang“ be is bukkanhasson — ő maga le is huzza a hova kell ; s a paradicsomból ily formán kitiltott „idegen“ — örmény és Taloga vagy zsidó stb. mosolyogva teszi zsebi-e az ily „szegény“ egyedüli ur bőrén nyei-t ezereket, de kinek számára — hála isteixnek ! — meg van mentve a dicső jog: hogy ei-dejét egyedül ő a „benszülött“ bii-hassa vághassa és pusztítsa. (Folytatása következik.) *) Csudálatos együgyüség, hogy itt még most is e nagyhangzásu ősi czimek és nevezetek birtoklási jelentőségén szeret ábrándozni nagy többsége e népek; s jóllehet 1848 ólta sem nem határőrök, sem nem annyira szabadok s velünk együtt sem nem nemesek többé, mert adózás katonasorozás és tartás s hazai köztörvények alá tartozás sat. épen csak úgy kötelezi őket mint a haza bár mely rnás polgárát s valamennyi volt nemességét; és még is ez üres kongásu szavakra annyira büszkék, hogy sokan a legnevet.ségesb lenéző gőggel ezekben tartják legpótentá- tosb tekintélyöket. **) Benkö Károly hiteles mérés után 8Qm. földre teszi, de a pontos szaktan szerént kezelt mérnöki láncztól eddigelő nagyrészt szűz székely földön a hiteles kitétel is csak hozzávetőleges lehet, — e én itt Orbán B. szerént tettem fel. A közönség köréből. Egy érdekes kérdés. Hogy a postán a közönség kárára elég visszaélések történnek, azt mindenki tudja; de a napokban oly eset adta elő magát nálunk, melynek ismétlődése s'a jog és törvény fogalmának abban nyilvánuló elferditése képes a közönségben nagy és alapos aggodalmat gerjeszteni. Folyó év április 11-ikén 5 frt. 4 ki-ért vesz magának egy utazási jegyet Fehérvárra Albrecht Adolf, az „Anker helybeli föügynöke. A jegyen az állván, bogy a postakocsi este pont 8 óx-akor elinduland, — nehogy elkéssék, húsz perccel 8 előtt elmegy emberünk a postái-a; a postahelyiséget bezárva találván, kopogatás után megtudja egy postaszolgától, hogy a postakocsi már fél nyolez órakor elindult. Minthogy az illetőnek bizonyos órában kelle találkoznia nagy hoi’derejü kéreskedelmi megegyezkedés miatt Fekéi-vái-tt vagy Alvinczen egy vele összeköttetésben álló kereskedővel, s onnan még másnap reggel a vaspályán tovább utaznia, hogy az őt fenyegető nagy káx*t constatálja, a postaigazgatót fölkei-esi s meg is találja a casinoban. Két tanú jelenlétében kinyilatkoztatá a postaigazgató, hogy jogában áll Albrecht urnák a fenyegető kár elkei’ülése végett magánalkalmatosságot fölvenni, mi csakugyan meg is történt, 16 frtéi-t kapván Albrecht ur magánkocsit s az nap el is indulván este 9 ói’akor, úgy hogy ha nem is reggel 4 ói-akor, úgy mégis a 10 óx-akor induló voxxattal utazhatok tovább a vaspályán. Jókori megérkezése folytán több káx-t nem szenvedvén, Április 28-án 16 frtxiyi útiköltségét követelte a postaigazgatóságtól s xxem nyervén nyolez hétig választ, isxnétlé kérését Junius 24-én, xnix-e valaháx-a 2497 sz. a., azon választ nyerte, hogy nem levélj bebizonyítva, hogy ö csakugyan április 11-én elutazott e, kérésének hely nem adathatik, hanem az 5 frt. 4 kx-nyi postadijt megkaphatja; a hibás postakalaxiz egyébiránt xnegbüixtettetett. A válaszban fölhozott amaz okot, melynél fogva a postaigazgatóság a 16 fx’tot megtéríteni vonakodik, el- háritaixdó, Albrecht xn* azonnal siet a postaigazgatóhoz és kijelenti, hogy '/4 óx-a alatt mixxden lehetséges bizonyítékokkal, számtalan tanukkal stb. szolgálhat arra nézve, hogy ö csakugyaxi Apx-ilis 11-éxx 16 frt. kocsibér mellett elutazott. S xninö választ nyéx-t ezen ajánlatára? Kex-esse jogát a törvény xxtján s vegye föl követelését az ez alatt M.-Vásárhelyx-e áttett hibás condxic- toron ! Ezen válasz semmiként sem lehet igazságos. Mihelyt én jegyet váltok a postáxx, velem a posta, nem pedig annak egyes tisztje vagy szolgája, lépik szerződésx*e. Ha pénzt teszek a postára, arról xxekem nem egyes hivatalnok, kalauz vagy szolga, hanem a posta maga felelős. Ha ama szex-zödés akár melyik tiszt vagy szolga vétke vagy hibája által nxegszegetik, az abból eredő kár megtérítését én nem is követelhetem az illető vétkes vagy hibástól, rnei-t ez velem szemben semmire sem kötelezte magát, ö velem nem lépett semminemű szerződésre. Azon nagy bizalomnak, melylyel a közönség a posta ii’ányában viseltetik, legfőbb fon-ása épen az, mert mindenki tudja, hogy nem egyes személyekkel, hanem a postaaerariummal mint mox-alis személyivel van dolga adott alkalommal. Azéx-t ha a föladott pénz elvesz vagy clsikkaszta- tott, vagy — a mint ez az előadott concret esetben történt, — a hivatalnok vagy conductor ügyetlensége miatt az utas hátra marad, senki sem követeli pénzét vissza a hibás közegtől, hanem a posta aerariumtól, — elmai-adása okozta minden bebizonyítható kái'át nem a hibás hivatalnok vagy kalauztól követeli megtéríttetni, hanem a posta aerariumtól. Ily esetben a félnek vagy utasnak semmi köze a postán működő egyes személyekkel. A posta aerarium köteles az elveszet vagy elsikkasztott pénzt megfizetni, a kárt megtéx-iteni. Még azt is helytelennek találom, hogy a posta igazgatóság azért vonakodik Albrecht Adóit urnák a 16 frtnyi kocsibéx-t megtérítem, mert a posta-igazgatóság szoi'int még nincs bebizonyítva, hogy Albx-eclit ur csakugyan apx-ilis 11-én magán alkalmatosságon elutazott. Tegyük fel, hogy pénze nem lévén, el nem utazhatott ; vagy tegyük fel, hogy magánkocsit nem kaphatott ; azon kárnak, melynek a conductor általi hátrahagyása az oka, ki leend a megtóritője? Albx-echt ur-e, ki azon biztos reményben, hogy április 11-én este pont 8 órakor elfog utazni, utolsó krajezárát ki adta az utazási jegyre, vagy ki azon meggyőződésben, hogy ö minden bizonnyal este 8 órakor elinduland, nem gondoskodott magánkocsiról, avagy a posta aerarium, mely öt szex-zödésileg biztosította, hogy pont 8 órakor fel- veendi kocsijára s elviteti azon helyre, melyet a szerződésben kijelölt ? Magától érthető, bogy azon fél, mely a szerződést megtörte, minden abból eredő kárért felelős ; az pedig nem más mint a posta aerax-ium ; a posta dolga aztán az illető vétkest vagy hibást mint saját közegét felelősségre vonni, de ezzel a károsultnak semmi dolga sincsen. Ha inasom 10 ablakat lakásomnak betöri, annak helyreállítását a házigazda tőlem és nem inasomtól követeli : hogy mit teszek én inasommal, ez az én s nem a házigazda dolga. így a postánál is. De hát mi történnék akkoi-, ha Albrecht ur bebizonyítaná, hogy ö hátx-agyatása miatt ennyi s ennyi ezer írtig károsult? A tiszta jog szerint ezen kárát meg kellene téríteni a posta aerariumnak! Egyébiránt a posta intézményt igénybe vevő közönség érdekében az előbb elmondott összerü esetet az illető miniszter urnák magas figyelmébe ajánlom, elvárván oly intézkedéseket, melyeknél fogva a közönségnek a posta iránti jó hitelele és bizalma többé esox-bát ne szenvedjen. A. B. i\yÍlt-t(T.*) Tisztelt Szerkesztő ur! A „Nemere“ folyó évi 60-dik számában „ezéhrendszer és ipar társulat“ czixn alatt egy czikk jelent xueg, melyben egy bizonyos csizmadiamester — ki elég gyáva volt arra, hogy nevét eltitkolja — a I bx-assói csizmadia ipartársulat elnökét, Jancsó Ferencz I tagtársunkat, ipax’társulatunk szervezése körül kifejtett közreműködéséért önhatalmaskodás és önkényes eljá- rással vádolja, a bizottmányi és a társulati tagokat pedig kicsinylöleg számba sem véve, gyáva szex-epléssel és becsméx-lő önelhatározatlansággal illeti gunyorosan, íuintha mindnyájan „nulla personák“ volnánk, pedig- a magát vén diáknak nevező „egy csizmadiamester“ —- ha csakugyan benőtt már a feje lágya — igen jól tudhatná, hogy szabad és önálló polgárok nem igen szokták egyik vagy másik polgártársuk önkényes vagy kényszer eljárásait behunyt szemmel elnézni. Addig is, mig a jelenleg itthon nem lévő Jancsó Ferencz tagtársunk a maga személyes védelmére megtenné további lépéseit az „egy csizmadiamester“ bárgyix feljajdulásai orvoslására, alulirt választmány el- ! fogulatlan és őszinte meggyőződésből kötelességének ; ismei-i úgy a maga, mint pedig az összes tái-sulaíi tagok nevében ezennel határozottan kinyilatkoztatni, hogy j mindazon vádak és megtámadások, — melyeket az „egy lesi z. ma diamester,“ társulati elnökünk JancsóFe- rencz személye és eljárásai ellen e lap hasábjain a nyilvánosságra hozni roszlelkiileg nem átalotta, — nem egyebek: ix-igy rágalmak, alaptalan elferdítések és hamis valótlanságoknál. Nem igaz az, hogy a 20 tagokból álló ipai’társulati bizottmány tágjait maga Jancsó Ferencz, mint elnök, nevezte volna „önkényileg“ ki; ő ezt nem tette és nem is tehette, mert a kijelölt bizottmányt maguk az egybegyiilt társulati tagok választották egyhangúlag meg; nem igaz az is, mintha Jancsó Fei-encz a folyó évi jxmius 27-iki gyűlésünkön azt indítványozta volna, hogy a ki a kidolgozott társulati szabályokat alá nem ii’ja: 10 frt. büntetéssel rovassák meg; eri’öl az egész gyűlésen egy szó sem volt. Az „egy csizmadiámé sterilek“ az elméje bizonyosan balra kanyarodott volt akkor, midőn ily valótlanságot állítani mei’t; jó volna, ha a „vén diák,, előbb azt tanulná meg, hogy mi az igazság, mei’t enélkül az emberi jellem nem sok becsesei bir. Merő valótlanság az „egy csizmadiames- térnék“ azon állítása is, mintha a tái-sulatnak 1300 frt. készpénzből álló vagyona nem gyümölcsöztetnék, mert ebből 1000 frt. a helybeli előlegező egyletnek, 300 frt. pedig a malomtársulatnak van kamatozás végett kiadva. Ennélfogva ajánljuk az „egy csizmadiamesternek“ hogy máskor ne iizze a „liü bele Balázs bolondját“ akkor, midőn valamii-ől nincs kellőleg tájékozva, mei’t az alaptalan gyanúsítások mestersége igen undok foglalkozás, mely a rágalmazónak többnyire kellemetlen helyzetet készít elő. Egy tréfás közmondás azt mondja, bogy a kinek nincs esze a fejében, hát legyen a lábában. Ezt jól jegyezze meg magának az „egv csíz in ad iám es ter,“ kit még végül arra figyelmeztetünk, hogy máskor hagyjon fel a brassói csizmadia ipartársulat feletti birálgatásokkal, mei’t neki, — kix-öl azt tesszük fel, hogy ipartái'sula- tunknak nem tagja, — sem a társulathoz, sem pedig a megszűnt ezéh vagyonához (lásd az ipar törvény 83 §át) semmi joga és igénye sincs. A brassói csizmadia ipar- társulat V á 1 a s z t xn á n y a. *) E rovat alatt megjelent czikkekért csak a sajtóhatósággal szemben vállal felelőséget, a szerkeztöség. Ezen ügyet lapunkban befejezettelek nyilvánítjuk. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Orbán FfiPCíH’Z.
