Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-01 / 61. szám
mekmüvek. A gép felette csekély mennyiségit szént fogyaszt, o1/,, mértföldnyi úthoz óránként csak 130 font szén fogy el. Gyenge szellők mellett a bl-ik fokig felküzdöttük magunkat, két nap óta szélcsend uralkodik. A gép a Weser előtt megállittatott és csak Troncső előtt fog ismét futtetni. Legénységünkkel teljesen meg vagyunk elégedve. Látnia kellett volna, mily kedvünk volt, midőn a legénység a hajóra szállott ; 48 óra alatt többet dolgoztunk, mint azelőtt 8 nap alatt. Csupa derék matrózunk van: kik képesek valamire. Szerencsére van szükségünk, ez a fődolog, s ez remélhetőleg el nem hagy bennünket. Nowaja Semljá- nál talán találkozunk egy hajóval, melylyel híreket küldhetünk ; augusztus elején járatlan vidékeken vagyunk. “ (Jelenet bizonyos iparegylet választmányi ülésében.) Alelnöki „Tisztelt választmány! Az évi mérleg alig juttat ugyan osztalékot a részvényeseknek; jobb remény fejében az egylet fenmaradása mégis kívánatos ; azonban a munkás méltó lévén a maga bérére, noha egyletünk elnökének rendes fizetése nincs, csak becsületből szolgált : fáradozásainak jutalmául az^ egylet föntartása körül, adjunk száz aranyat !“ (Éljen ! Éljen!) Elnök: „Midőn ezen kitüntetést köszönettel fogadnám, nem tehetem, hogy alnok urnák mellettem való fáradozásait a tisztelt választmánynak szintén jutalomra, ötszáz frt. tiszteletdíjat ne ajánljak.“ (Éljen ! Éljen !) Egyik választmányi tag : „A könyvvivő fizetését emeljük hétszáz írtról ezerre!“ (Éljen! Éljen!) Másik tag: „Minthogy egymaga a sok munkát nem bírja a könyvvivő, adjunk mellé segédet.“ (Éljen! Éljen!) Harmadik tag : „A pénztárnok fizetését is emeljük föl.“ (Éljen ! Éljen !) Könyvvivő : „Minthogy a választmányi tagok az intézetet bölcs tanácsaikkal gyakran támogatták : indítványozom, hogy fejenkint száz-száz frtal jutalmaztassanak.“ (Atalános éljen ! éljen !) „F. L*“ (A világ minden vallásfelekezete) között, a budlm- vallás számlál legtöbb követőt, t. i. 321 milliót; valamennyi keresztyén felekezet 305 milliót; a mohamedán 137 milliót (a szunitákkal együtt), a brahma-vallás 120 milliót. Végre a zsidók, a kevés számú szamaritánok- kal együtt 4 milliót tesznek. A bálványimádók és лт1- lástalanok számát Hassel hires munkájában („Allgemeine Geographia“) 134 millióra teszi. Közgazdaság. Kereskedelmi szerződés Romániával. Az országos iparegyesület nehány nap előtt terjesztette fel a kormányhoz véleményét a Romániával kötendő kereskedelmi szerződés ügyében. E keresk. szerződésnek helyes alapon leendő megkötése kiváló fontossággal bir már a jelen viszonyok között is, mim tán hazánk délkeleti része különösen Erdély élénk ösz- szeköttetésben áll a közvetlen szomszéd Romániával ; de még nyerni fog fontosságban, ha a kapcsolat a magyar és a romániai vasutak közt létre jő. Érdekesnek tartjuk ez okból közölni a kolozsvári kereskedelmi és iparkamarának ez ügybe kimondott véleményét is, mely lényegében következő : „A kötendő vám- és kereskedelmi szerződés alapelvéül azt óhajtanok kimondani, hogy a magyar állam ne részesüljön kevesebb kedvezményben, mint azon más európai államok, a melyek Romániával kereskedelmi szerződésben állanak. Ennek indokai könnyen fölsorolhatok , ha tekintetbe vesszük egyfelől, hogy Anglia, Franczia-, Olasz s más országok Romániával hajókkal közlekednek, a melyeken a szállítási árak és viszonyok sokkal kedvezőbbek, mint a mi közlekedési utaink, akár jelenben, akár a vaspályák teljes kiépülése után lesznek, miután a dunagözhajózás az év egy részében szünetelni kénytelen, s különben is azt csak az ország egy része élvezheti ; másfelől azon államok előtt a Du- nafejedelemségek nyers terményeinek sokkal több értéke van, mint hasonló nyers terményekbe^ bővelkedő hazánknak, kereskedelmi öszeköttetésükben tehát kedvezőbbek az esélyek, mint nálunk, a hol az összeköttetést még a valuta különbsége is zsibbasztja. Hogy e kedvezményt Romania kormánya tőlünk sem tagadja meg, föltehető azon oknál fogva, mert a szomszéd állam is épen szomszédságánál fogva sok tekintetben van arra utalva, hogy kereskedelmi és általában nemzetközi érintkezéseiben tőlünk minél több kedvezményben részesüljön s nemzetiségénél fogva is csak következetességet tanúsít, ha a magyar állam vele egy nyelvű számos polgárát a más idegen államoknak nyújtott előnyökben részelteti. E tekintetben azt hisszük, a kölcsönösség elve a két ország közt sokkal több pontban lel tényleges kifejezést, mint akármely más állam és Románia közt.- 243 Ezek szerint általánosnak mondható óhajtás, hogy a vámtétek jelen magassága 71 2%-rél leszállittassék s a beviteli vám legfölebb 5% alapján állíttassák meg, ! még pedig nézetünk szerint a most tapasztalható vissza- ; élések elkerülése tekintetéből a mennyire lehetséges, nem | érték, hanem súly vagy darabszám után. A mennyiben az úgynevezett „brassói áruk“ csekély értéküknél s nagy súlyúknál fogva a sulyr szerinti vámolásnál terhelve volnának, lehetséges volna ezekre nézve egy aránylagos értékű vámtételt állitni meg, mert e tekintetben magunk is osztjuk a (brassói) társkamra aggodalmát, hogy ez áruk a nagy vámot nem bírják s azon czikkek előállítóinak bukásával együtt járna ; de az érték után szedett vámmali visszaélések még súlyosabb következniénytiek s leszállított vám mellett is un- talan előfordulhatnak jövőben is, mely okból teljes lehetetlen annak föntartását óhajtanunk. A mennyiben a beviteli vám alábbszállitása a szomszéd országgal szemben nyújtandó kedvezményeket föltételezi, ilyenekül említhetjük a kiviteli vámok vagy teljes megszüntetését, vagy a most gyakorlatban álló vám oly módon szabályozását, hogy ezután a nyert kedvezmény arányában módosuljon. A gabonafélék kihozatalát hazánkba leghelyesebb volna merőben mentesíteni minden vámtól. Az átviteli vámok föltétlenül fölhagyandók és az átvitelre szánt áruk közlése és ellenőrzése könnyítendő s a mostani költséges eljárásról mentesítendő volna. Atalában a mi a vámkezelést illeti, a vámtételek j t t Г t • 7 ! szabályozásánál is sürgősebbnek nyilvánult minden oldalról azon óhajtás, hogy a szomszédországi vámhivatalok 1. kellő személyzettel legyenek ellátva, 2. hogy e vámtisztek a vámeljárás körül a mostaninál több gyorsaságot s kevesebb nehézséget fejtsenek ki, s hogy 3. a keleti egyház számos ünnepeinek legalább délutánján is végezzék hivatalos teendőjüket. A ki tanúja volt annak, hogy a határszél vámhivatalainál gyakran napokig miként torlódnak meg a fuvarosok a fönjelzett hiányok miatt, miként van kitéve romlásnak áru és ember, állat, azon kell csodálkoznia, hogy7 kereskedésünk a szomszédországgal miként lehet akkora, minta minő? s miként vállalkozhatik még valaki kereskedésre oly országban, a hol mint ellenséget fogadják. E hiányokon tehát segitni kell, és pedig múlhat - lanul, még mielőtt a két ország vasúti összeköttetése az áruk gyorsabb vámkezelését mellőzhetlenné tenné, a mikor a két állam vámhivatalainak egyesítése által a vasút érintette pontokon a segély legsikeresebb lehet. Másik panasz, a szomszéd fejedelemségben minden fuvarostól patenttaxa cziin alatt szedett díj ellen van. E díj a házaló kereskedőkre volt eredetileg megállapítva , még pedig nézetünk szerint a most tapasztalható viszszaélések kikerülése tekintetéből a rneny- nyire lehetséges, nem érték, hanem súly7 vagy' darab szám után. A mennyiben az úgynevezett „brassói áruk“ csekély értéküknél s nagy súlyúknál fogva a súly szerinti vámolásnál terhelve volnának, lehetséges volna ezekre nézve egy aránylagos értékű vámtételt állitni meg, mert e tekintetben magunk is osztjuk a társkamara aggodalmát, hogy ez áruk a nagy vámot ki nem bírják, s azon czikkek előállítóinak bukásával együtt járna , de az érték után szedett vámmali visszaélések még súlyosabb következmények s leszállított vám mellett is untalan előfordulhatnak jövőben is, a mely7 okból teljes lehetetlen annak föntartását óhajtanunk. Erre nézve a hazánkban már érvényre jutott ipar- szabadság alapján teljes kölcsönösséget óhajtanánk biztosítva látni ; a fuvaros minősültsége pedig megkülön- böztetendö volna a kereskedőétől. Ha e kölcsönösség ki nem vihető, óhajtanók a kereskedelmi viszonyokat ez irányban legalább a Francziaországgal kötött szerződés 15. §-a értelmében szabályozva látni. Szabályo- zandónak tartjuk hasonlóan azon díjakat is, melyeket az átvitelre szánt áruk plombirozásáért szednek, valamint az ily pecsétek alkalmazását és számát, a melyekkel most nagyon sok visszaélés töi’ténik. A szomszédország belügyét érinti ugyan, de az ez ügyben folytatandó értekezletek egyik tárgyául ajánlani bátorkodunk az octroi kérdését, mely Romania különböző magasságban s oly tárgyaktól is szedetik, melyek általános szokás szerint az ily helyi adótól mentek. Ez ügy szabályozása s a szabályok hü megtartása egyike a legfőbb kívánságoknak“. Végül a konzulátusok ügyére hívja fel a kamara a magyar kormány figyelmét ; a konzulátusok mostani szervezete mellett a főczél : a magyar alattvalók érdekeinek védelme kevéssé van elérve s a kamra ezt azáltal véli inkább elérhetőnek, ha az ügynökségek hatásköre kevesebb, de a kölcsönösség elvén alapuló jogszolgáltatási és végrehajtási viszonynál fogva, tokintélyök nagyobb lenne, ha egy szóval a szomszédország hatóságaival az illetékességi összeütközések kikerülésével a szomszédi viszonyok megszilárdulhatnának. („K.“) A közönség köréből.*) Nyilt-kérdés a brassói zálogház igazgatóságához. Közelebb bizonyos G. asszony egy majd nem uj magyarkát vitt a helybeli zálogházba, hogy arra a becsérték szerint meghatározandó öszszeget vegyen fel. Midőn azonban Hausenblass becslö biztos látta, hogy az elzálagositandó ruha egy magyarka, illetlen stentori hangon igy förmedt rá a szegény magyar asszonyra: „Tudja meg, hogy az efféle magyarság nem tartozik ide, hanem menjen vele a románokhoz, ezek majd hiteleznek reá!“ Alólirtak ennélfogva azon nyílt kérdést intézik a zálogház igazgatóságához, hogy a brassói zálogház kizárólag a szászok lulajdona-é vagy az egész városé, ennek minden polgáráé nyelv és nemzcliségi különbség nélkül? és lél van-é jogosítva Hausenblass becslő biztos az igazgatóság állal ily kihivó, goromba, mivelellcn magaviseletre a brassói közönség bármelyik tagjával szemben ? A brassói polgárság nagy része. i\ y i 11 -1 é r. Kézdi-Vásárhely, 1872. juh 25-én. A „Nemere“ 56-ik számában julius 9-röl keltezve a kézdi-vásárhelyi követválasztást illető levél fennhéjázó és minden erkölcsi érzelmet lábbal tipró kitételeire, az igazság és méltányosság, főleg a félrevezetett közvé- mény helyre igazítása érdekében czáfolatunkat megtenni, polgári kötelmünknek ösmerjük. „Választó“ urban, ki, mint levelében állítja, elvét es meggyőződését ösmeretlen társaival egyetemben, csak a balpártiak eröszakokodásának félelme miatt nem merte napfényre hozni — most az elnyomott érzelem kitör, és eget kér; méltatlankodása által saját énje és társaira, kik a sötétség homályában csendesen alusznak, várva a szebb és boldogabb időt, nagyon is érthető, s észhiányában szendvedö, szegénységi bizonyítványt állít ki, — s a gyávaság nemtelen bélyegét süti ösmeretlen pártjára, midőn elég kislelkii azt állítani, hogy városunk kebelében (talán a holdban ?) létező, de ez ideig édes reménybe nyugvó jobbpárt, csak az erőszaktóli félelem miatt nem mert életjelt adni önmagáról. Ugyan édes választó uram, meggondolta-e allitásaínak igazságát? alig hisszük! mert a politikai téren a kézdivásárhelyi polgárság sokkal érettebb, mintsem élvéért valakin erőszakoskodnék: s épen azért csak legyünk igazságosok, nem önök közül voltak - e olyanok, a kik gyenge nők elcsábítása által akartak a politika életmezején diadalt aratni!? össze barangolták a város minden zege zugát, de megvetés és elutasítással fogadtattak, s látva azt, hogy minden alattom- ban szőtt cselszövényeik daczára is kilátások nagyon csekély, nem mertek fellépni, hanem a rágalom gyalázatos és nemtelen fegyverét kezdették ellenünk köszörülni, mert Önök kebléből születtek a gunyiratok, önök köréből azon muszka apródok, kik a balpárt köpenyege alatt s talán parancsszóra elég merészek voltak alattomban mindent a rend és csend megzavarására elkövetni, persze eredmény nélkül,mert az annyit gyalázott városi népet nem lehet úgy könnyen félre vezetni, mert kiszámított fogásaik polgárságunk közt az eddigi egyetértést egy cseppet sem zavarták meg, sőt szánalom és gunymosolylyal fogadtuk minden erőikedéseiket, s fogadjuk mindenkor! Ösmerjük szép maszkák ! — önök teszik talán azon értelmes és felvilágosult részt, a kikről halhatatlan költőnk azt mondotta: Köztünk van a legnagyobb ellenség, A ezudar s az áruló testvérek, Egy közülök 100 ezreket ront el, Mint egy pohár bort egy csepnyi méreg. A mi derék követünk, úgy önök szerént főkortesnek nevezett polgártársunk elleni hitvány vádakat illeti — azok ellen semmi szavunk, mert ők mindketten, mind a haza, mind városunk polgársága előtt sokkal nagyobb tiszteletben, s általánosabb szeretőiben állanak, hogysem megtámadott becsületük igazolásra szorulna, — s valamint a tisztviselők korteskedése is csak ostoba agy szüleménye, mert városunkban a balpárt elve mellett nincs szükség korteskedni, — *) E rovat alatt megjelent csikkekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk.
