Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-11 / 55. szám
Már most mérjük össze a Deákpárt vezérének nyilatkozatait az ellenzék vezérének nyilatkozatával, s Ítéljünk a két párt fölött. Tisztelt pesti levelezőnknek, a kitől igen sok érdekes czikket közöltünk eddig és remélünk közölni ezután is,fennebbí soraira van némi megjegyzésünk. A „Nemereu tisztán és határozottan Deák- párti a közjogi kiegyezésre nézve. Számtalanszor fátfejtettük, mennyire sajnáljuk, hogy nemzetünk legjobb erői épen a kiegyezés feleit állanak meghasonlásbán, s a miatt a belreformok sem oly gyorsan sem oly szabadon nem intézhetők, mint különben volnának. Hanem elvi kifogásunk a baloldallal szemben csakis — eddig terjed. Belügyi kérdésekben Ítéletünket mindig fenntartjuk az egyes esetekre. Most, a választások nagyjának lefolyta óta, épen azt tapasztaljuk a baloldal vezéreinek /nyilatkozataiból és lapjaiból, hogy hajlandók félretenni egy időre a közjogi kiegyezést és közös erővel látni az ország szervezéséhez. Kimondjuk őszintén, hogy ennek mi nagyon örvendünk. Kimondjuk, hogy meggyőződésünk sokkal üdvösebb volna, ha Ghyczy, Tisza, Jókai állanának Deák oldala mellett, — mint az ultrámontánok, ó conservativek és privilégium imádó szászok. Úgy tudjuk, hogy maga gr. Lányai ur is tett volt kísérletet, a hazafias balközéppel kiegyezni. Sajnáljuk, hogy Tisza urék midőn az elvi különbözést remélhetőleg elejtik, oly hevesen fordulnak a kormányon ülő személyek ellen ; azt a menynyiben indokolatlanul történik, kárhoztatjuk. De annak, ha egy időre legalább, megszűnnek bolygatni a közjogi kiegyezést, őszintén örülünk; attól üdvös eredményt várunk hazánkra. Szerk. Bi •assó, julius 10. A medgyesi programra első gyümölcsét Brassóvi- dék képviselete óhajtja leszakítani. Mint értesülünk, Brassóvidék képviselete csak a napokban tárgyalt egy belügyminiszteri rendeletet, mely a törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvére vonatkozik. Ezen jó hazafiak, kik egy alkalmat sem szalasz- Lciiiaav ci íniscgub. Kialjdldoda c, wi » 6uy VllagOS szavai ellenére a vidéki képviselet jegyzőkönyveiben az állam hivatalos nyelvét mind e mai napig mellőzték, bárha az 1868-iki 44-ik törvényczikk csak oly szent törvénye az országnak ’ mint akármely másik. Annak 2-ik §-a ugyanis azt rendeli, hogy minden törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelve a magyar ; lehet a mellett akárhány még, ha az illető képviselet része kívánja; a magyar azonban okvetetlen. A törvény ily világos szavainak meg nem tartása, I a fennálló kormányrendszer kigúnyolása és megvetése. De azért a hűséget esküdöző circumspecta natio keres 1 magának mindig köpeny eget mely alá rejtőzzék a nyílt szavakkal szemben. A medgyesi programúi keresztülvitelének jó reményében kellett közelebbről azon vakmerő szemtelenséget elkövetni a brassóvidéki képviseletnek, hogy a belügyminiszternek egy legújabb rendeletét, — melyben megrendeli, hogy a képviselet jegyzőkönyve magyar legyen: „ad acta“ tenni határozók. Indokolják a félre- lölcést azzal, hogy a jövő országgyűlésen a leendő brassói képviselő fogja a többi szász képviselőkkel együttesen e kérdést világosan eldöntetni. Tehát elüttök a miniszteri rendelet, mely a törvény megtartására figyelmezteti, ! semmi. Brassóvidék képviseletének ép úgy joga van, mint az ország akármely testületének valamely törvény megváltoztatását kérni a törvényhozástól. De arra a kiváltságos kegyekből élő honboldogitoknak sincs joguk, hogy a szentesített törvényt végrehajtani vonakodjanak. Többször fel volt szólítva Brassóvidék képviselete j a törvény végrehajtására; de az elég vakmerő annak betöltését még most is megtagadni, és azon nevetséges daczoláshoz folyamodni, hogy majd az országgyűlésen fognak ők határozni, hogy a szentesített törvény tmegtart - sák-e vagy ne! Csak daczoljanak ; de hazafiságról ne beszéljenek, mert egész magatartásuk csak szemfényvesztés. Különben hagyjuk őket, mert úgy is lejár ezen két kula- csos hősöknek mentői előbb, és hisszük, hogy a kormány példás elégtételt szolgáltat az állam megsértett tekintélyének. Kolozsvár julius 2-án. Л mi feleli oly könnyen napirendre téri a sajtó. Múlt hó 27-én tartatott meg a román értekezlet Gyula-fehérvártt, melynek eredményéről hozott részletes tudósítások egyhangúlag azt mondják, hogy újból elhatározták a passivitás mellett állhatatosan megmaradni. A politikai vakságnak, a mindennapi tények ignorálá- sának talán sehol sem adták kézzelfoghatóbb jelét, mint az a nehány román hazafi, kik nem sajnálták az időt a költségéi Fehérvárra zarándokolni, ott egy pár napot elvesztegetni. Bizony nagyon kevéssé értik az „idő p é n z“ nagyfontosságu elvét, mert különben egészen máskép cselekedtek volna. Aztán az a legszebb a dologban, hogy a conferentián hozott határozatokat aképen szeretnék feltüntetni urbi et orbi, mintha azok az erdély- részi összes románság közmeggyőződésének hü kifejezői volnának. Nagyon csalódnak uraim ezen feltevésekben. Figyelemmel kisértük különösen a jelen vápedig betegebb lett s a szegény gyermeknek most jóval többet kellvén dolgoznia, ritkában jött szüléimhez s végre egészen kimaradt. Ez utóbbit csak akkor tudtam meg, midőn édes reményekkel eltelten ismét hazajövék. Anyám azt mondá, hogy már szinte egy év óta nem tud semmit Vilmáról s csak régi jó szokásból toldotta leveleihez ezen szavakat: „Vilma is üdvözöl“, minthogy én is mindig köszöntöttem öt. Anyámra nem lehetett neheztelnem, hiszen még csak nem is gyanitá, hogy Vilma és én némileg ígéretet tettünk egymásnak ; hiszen mi magunk is alig tudtuk biztosan. Vilma lakására siettem. О is régen elköltözött volt annyával együtt. Hová? — senki sem tudta az egész háznál. Végre hosszas kutatás után, megkaptam új lakát, messze künn X. külvárosban, egy elhagyatott, puszta utczában. A házmesterné elbeszélte nekem, hogy Vilma kisasszony annya kevéssel ezelőtt meghalt, hogy a kisasz- szony egyedül lakik, hogy látogatókat soha sem fogad el s egész nap dolgozik; csak estve szokott kimenni és nagyon későn hazajőni, hanem — tévé hozzá a házmesterné mintegy megnyugtatólag — „senkinek sem jut eszébe, hogy künnmaradását megszólja. Vilma kisasz- szony folyvást oly szomorú, oly hallgatag és oly boldogtalannak látszik és oly szegényül él, hogy itt mindnyájan megesküdnénk reá, hogy ő legjobb hirü nő az egész városban; sőt maga a vén dohányárus is itt velünk szemben, ki mindenkit gyanusitni szeret és mindig gúnyosan mosolygott, ha Vilma kisasszonyt késő estve látta hazajőni, még ő is megtért most s többé nem beszél róla, mióta egyszer utánna leskelődött és.............“ „ Nos?“ „.............és látta, hogy minden estve csak a tem etőbe megy, hogy ott sírjon és imádkozzék.“ „Szegény gyermek!“ „Epen egy órával ezelőtt, kedves úr!“ — folytató a házmesterné — távozott el ismét a kisasszony; még könnyen meghiitheti magát ; az árva jó lélek oly szegényesen van öltözve, istenem! hiszen majd semmije sincs.“ — — Februárban volt. Hideg, csipős szél oszlatta el a ködöt, mely a házak felett borongott és a hold teljes fényben süthetett alá az utczákra. Gyorsan elrohantam a temető télé. Szegény árva, sokat szenvedett gyermek ! — hadd legyen most a nyomornak, szenvedésnek örömteljes vége .... idvezült jó anyádnak sírján találd fel ismét az elveszettnek hitt kedvest. „Nem hibázhatja el!“ szólt a temető-felügyelő, miután Vilma anynyának sírját, mely után tudakozódtam, leirá nekem. „Vannak még mások is ott künn?“ „Senki!“ válaszolt kérdésemre a felügyelő — „ki keresi fel éjszaka és épen ily évszakban a temetőt? — de mégis!“ igazitá ki magát hirtelen: „egy fiatal nő minden estve ide szokott jöni; az igaz, hogy nem szabadna, de oly szépen kér mindig s oly csendes teremtés, oly nyáj os s oly rendesen kijuttatja borravalómat, hogy én már szemet hunyok mindig, ha jön ................... H a váljon még itt van-é? tisztán meg nem mondom, de . . . Egy ezüstpénzt nyomtam a felügyelő markába és a sirok között elsiettem. (Folytatása következik.) lasztások alkalmával a románok magatartását, s biztosítjuk Katin urékot, hogy a dolog nem úgy áll, mint gondolják, mint feltüntetni szeretnék. Az erdélyrészi románság istennek hála felébredt lethárgicus álmából. Az idők folyása, valamint a társ nemzetek működése megérlelte benne a gondolatot, hogy valahára ki kell lépni már a munka, a tett terére, ha nem akarja magát elsodortatni az események gyors folyása által. Az erdélyi románoknak az a része, hol eddig a képviselselö választások megejtettek, — mint Szolnok, Doboka megyékben, Szeben és Lapos vidékén, — határozottan az activitás terére lépett ; a szavazó urnákhoz lépés által mindenütt a Deákpártot segítve diadalra. A hol pedig a választások még csak ezután történnek meg, mint Brassó környéken, a román értelmiség e gyúpontján, mindenütt komoly az elhatározás, az alkotmányos polgár legszebb jogával élni. Valóban ma, midőn a magyar birodalom összes nemzetiségei sietséggel nyújtják a béke jobbot a magyar nemzet felé, mely testvéri szeretettel fogadja azt el ; midőn Magyarország felső részének szláv népei, a déli vidékeknek román és szerb ajkú lakói, a Drá- vántuli liorvát testvéreink minden összebeszélés nélkül , mintegy belső sugallat által ösztönöztetve lépnek az alkotmányosság sorompói közé, hogy együttes munka által dolgozzunk szép hazánk felvirágzásán ; midőn oly sok viszály után ma kezdi ülni diadalát a komoly egyetértés utáni vágy a négy folyam partjain, ma, mondom, e szép harmóniát megzavarni hasztalan eröködés, nagy politikai éretlenségről, lágyfej őségről teszen bizonyságot. Nehogy azt gondolják Katin urék , hogy eljárásuk álmatlan éjszakákat fog okozni nekünk. Ne higyjék, hogy a szerdahelyi programúinak egy második kiadása sok vizet zavarna, komoly aggodalmat volna képes költeni bennünk. A napi sajtó, eröködéseiknek egyszerű regis- trálása után, egész hideg vérrel tér át napi teendőire. Győződjenek meg, hogyha abban az időben, mikor államunk sokkal kritikusabb helyzetben volt ; mikor a nemzetiségi követelések egész halommal ostromolták a magyar ajtaját, — nem tudták megérni merész álmaik megvalósulását : ma, rendezett viszonyok, szép egyetértés közepette legkevésbé fogják. Minden kornak megvolt a maga uralkodó eszméje. Ezt a történelem tanítja. De arra is megtanított, hogy ez eszmék kimennek a forgalomból. A középkorban vallási nézetkülömbségek miatt gyönyörűségnek tartották ezer számra mészárolni az embereket ; ma e tekintetben legszebb egyetértésben élünk. A jelen század elején a nemzetiségi eszme foglalta el a téi't, de élete, úgy látszik rövidebb lesz, mint amannak. Eljött az idő, midőn már nem azt kérdjük az embertől egyénisége mérlegelésénél : magyar, német, román ? Hanem a humanitás nagy elveit alkalmazzuk egyedüli érték-mérőül. Hála Magyarország nemzetiségeinek, az idő e követelményét kezdik eléggé méltányolni, kezdenek egy régi átkot levetkezni, mely legyözhetlen akadályként állott eddig erőnk kifejtése elé. Hagyjuk tehát gyülésezni Katiut és nehány társát; Erdély románságának józan többsége elég garantiát nyújt nekünk, hogy nem fogják őket a veszélyes lejtőn követni, hanem e helyett együttes erővel igyekeznek azon, hogy szaporán pótuljuk ki az ehnulasztottakot. Ok ábrándozhatnak ; Erdély románságának munka kell, mely eredményeket mutasson fel az ez által elért gyümölcsök élvezetében. Éljen az activitás ! H u n f y. Megválasztott Deákpárli képviselők. 217. Nemes Péler Kolozsmegye alsó kerülete. 218. Fabricius Segesvárszék második kerület. 219. Percnyi Zsigmond Nagy Szöllös. 220. Gr. Péril,у Manó és 221. Hajós János Kolozsvár város. 222. Dörr Samu és 223. Mange,sins Károly Uj-egyházszék. 224. Szilagyi István Mármarosmegye huszti kér. 225. B. Remény Gábor Tordamegye felső kér. 226. Bittó István Abrudbánya. 227. Marmarosmegye : Mihályi Péter vissói kér. 228. Jurka Bazil sogatagi kér. 229. Popovics Jenő huszti kér. Ellenzéki képviselők : 119. Tisza László Tordamegye. 120. Várady Gábor marmarosmegye téesői kerület. 121. Laplonczay Miklós Mármaros-Sziget. 122. Bcczó Antal Csikszék, somlyói kér. 123. Pap Lajos Kézdi-Vásárhelyváros. 124. Szilágyi István ökörmezői kér. Kézdi-Vásárhely városa Pap Lajos volt képviselőjét újból megválasztotta, és pedig egyhangúlag. Mint értesülünk, a jobboldal a választás előtt visszalépett, és a választásban nem vett részt. A választás után vig lakoma volt, melyen — ha igaz, dicséretet érdemel — pártkérdés szóba sem jött, hanem egy sorban éltették Deák Ferenczet, Ghyczy Kálmánt stb.
