Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-30 / 52. szám

207 42. Beöthy Lajos ráczkevei kerület. 43. Ssilasy István dabsai kerület. 44. Gnllner Gyula abonyi kerület. 45. JankoviCS Miklós dunavecsei kerület. 46. Oláh Miklós hajdú Nánás. 47. Csanády Sándor szoboszlói kerület. 48. Rátonyi János Félegyháza. 49. Nyitramegye : Eszterházy István vágvecsey kér. 50. G-ömörmegye : Ragályi Gyula putnoki kér. 51. Belyczey Rezső Gyulaváros. 52. Krasznamegye : Bocsánszky Adolf. 53. Kemplémmegye : Matolay Etele s. a. újhelyi kerület. 54. Szakácsi Dániel óliszkai kerület. 55. Szilády Áron Halasváros. 56. Kemény Mihály Békés és Csaba. 57. Aradmegye : Mocsonyi Sándor radnai kér. 58. Stanesku Imre kis-jenöi kér. 59. Boncsa Dániel buttyini kér. 60. Borsodmegye : Dilka Ferencz ш. keresztesi kér. 61. Ragályi csáthi kér. 62. Ghyczy Kálmán Komárom város. 63. Cscrnovics Péter N.-Kékénda. 64. László Imre Szentes város. Kolozsvári levelek. Egy pár élvezetes estéről akarok írni a „Nemere“ t. olvasóinak, mely a politikai élet e rikitó zajában igazán üditőleg hatott a szépért még lelkesülni tudó kedélyekre. Mielőtt azonban erről írnék, szükséges­nek látom némi előzményeket megemlíteni, mintegy7- ma­gyarázatképpen. Kolozsvár lelkes honleányai megért­vén a kor figyelmeztető szavát, egy nemes, emberba ráti eszmének megtestesítését határozták el maguk kö­zött zajtalanul. Egy oly7 intézmény nyer nemsokára ál- talok életet, — melynek áldásthozó gyümölcseit a nagy Németország már évtizedek óta élvezi. Ez intéz­ménynek kitűzött czélja, feladata, sok szegény vagy kiskorukban árván maradt gyermekeket hasznos pol­gárokká, honleányokká nevelni, kik különben minden támasz nélkül a társadalom terheiként nőnének fel, vagy támadó ellenségeivé válnának. E nagy, mindnyá­junk által mélyen érzett társadalmi bajon kíván segí­teni társadalmi utón a városunkban felállítandó „S z e- retet-ház“. A könyörületes szivek, a nemes em­ber-barátok összetett fillérei már is nagy összeget tesz­nek, de világért sem akkorát, hogy minden e őzéiért buzgolkodó törekvést szükségtelenné tenne. A pesti nemzeti-szinház két első rendű csillagát, Szerdahelyit és Priele Cornéliát áthatva a nemes ügy buzgalom szent érzete, lerándultak körünkbe, hogy egy pár élvezetes estét szerezve nekünk, lendítsenek vala­mit a „S z e r e t e t - h á z“ ügyének anyagi oldalán, így volt tehát alkalmunk két műkedvelő eiöadáson gyönyörködni. Az első előadás folyó hó 16-án volt. Az esthez kötött reményeink fényesen sikerültek. A jegyeket már két nappal az előadás előtt mind elkapkodták, úgyhogy a ki későre gondolkozott neki, vagy a karzatra vagy a földszintre szorult. Elérkezett az est, kiki sietett a színház felé. Az oly sok gonddal keresztülvitt gázvi- lágitásnak vakító fénye, városunk hölgy világának szine, java egyaránt gyönyörködtették szemünket és lelkünket. Aztán megszólalt a kis csengetyü s a felemelkedő füg­göny megett ott láttuk a zene conservátorium tagjait Jákoby karnagy gyal megnyitva az ünnepélyt. Mű­vészi játékuk : az összhangzó dallamosság meggyőz­tek arról, hogy zenetehetségekkel állunk szemben. Az­tán gyönyörködtünk Horváth Róza k. a. énekében, Kollert ur művészi kivitelű fuvola solojában, s Korbuly Ida k. a. gyakorlott kézre mutató zongora játékában. Jött végre a két vendég művész, hogy bemutassa régi közönségének mesteri játékát. Perczekig tartó taps­vihar, virág hullás jelezték külsőleg azon örömérzetet, melylyel a művészt és művésznőt fogadta közönségünk. Es azután következett a műélvezetek sora. Színpadi otthoniasságukban, könnyed művészi játékukba annyira bele mélyedtünk, hogy csak akkor vettük észre ma­gunkat midőn a függöny legördült, ezt gondolva ma­gunkban, ily estét nekünk csak Szerdahelyi meg Prielle Cornelia tud szerezni. A második előadás 19-én volt, ismét műkedvelők szereplésével. Ez előadásnak tiszta jövedelme a Mu­zeum utczai gyermek-kert és egy Gyulai Ferencznek meg Székelynének emelendő sirkő javára forditatott. A két est a mint halljuk nagy összeget hozott be a nevezett czélra. Köszönet a közreműködőknek a szegény elhagyott árvák nevében. H u n f y. Tornászati póttanfolyam. A vallás és közoktatási magy. kir. miniszter ur rendeletéből f. évi julius 14-töl kezdve egyhónapi tor­nászati póttanfolyam fog rendeztetni Brassóban néptanítók számára. Résztvevők 15 fr. ellátásban részesülnek az állam- kincstár részéről. Résztvenni kívánok jelentsék magukat alólirottnál azonnal. Brassó, 1872, junius 27. Réthi Lajos, tanfelügyelő. A „.Nemere“ eredeti távirata. Sepsi-Szent-György, 1872. junius 29-én. Háromszék mindkét kerületében a válasz­tások rendben folynak. Kézdi-orbai székben Tisza Lajos megválasztása bizonyos ; Három­széken Székely Gergely megválasztásához nagy a re-mény. Sepsi Szt.-Györgyön Császár Bálint Deák párti 45, — Ilyefalván Gidófalvi Albert 10 szó­többséggel megválasztatott Vegye s. (Tisza Lajos miniszter) ur Élőpatakról Kőhalom felé utazván —-Arapatak közönsége küldöttségileg felkérte a miniszter urat, hogy az ottani községi iskola alapkö­vét tenné le. A miniszter a felhívásnak kész örömmel tett eleget, s miután az alapkövet letette, a segesvár- brassói vonal munkálatatait tekintette meg, s Kőhalomba távozott, hol nagy ünnepélyességgel fogadtatott. (Sok furcsa dolgot,) de a mellett szomorú tényeket is beszélnek a távsürgönyök a választások folyamából, így Rimaszombatból juni. 24-ikén érkezett távirat je­lenti, mely szerint a rimaszécsi választásnál a katonaság sortiizet adott s ennek folytán 8 ember meghalt, 15 nehéz sebesült. Joboldali lapok táviratai sze­rint a katonaság a balpárt részéről inegtámadtatott, s a parancsnok saját felelősségére lőtt. Mokrin városban Lausch Zákó az ottani Deákpárt vezére a sétatéren meggyilkolva találtatott. Mokrin várossát svábok és szerbek lakják, hol eddig rendesen Miletics választatott meg ; most vele szamben egy Deákpárti lön megvá­lasztva. (Királyi kézirat.) Kedves b. Khun! Midőn rokono­mat, Vilmos fhg. táborszernagy urat, annak szolgálati tekintetekből előterjesztett kérelme folytán, köszönetem és elismerésem kifejezése mellett a honvédség kifejtése és kiképzésének szentelt buzgó fáradozásaiért, a hon­védség főparancsnokának állásától kegyelemben felmen­tem, rokonomat Rajner fölig, altábornagy urat, a biro­dalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok honvédségének főparancsnokává nevezem ki, s erről önt értesítem. Kelt Schönbrunnban, 1872. jun. 20. Fe­rencz József s. k. (Adonia Deák Ferenczről.) A „F. L.“ egy igen ér­dekes adomát közöl, mi valóban megtörtént. A haza bölcsét sokan meglátogatták a szavazás alatt, s a többi között Visontai Kovács László is (a volt háznagy) nála volt, ki mint zöldfa-utezai házbirtokos a belvárosban szavazott, s hevesmegyei birtokáról egyenest e végett jött fel a fővárosba. Beszéd közben tréfásan jegyzi meg : „Ejnye, be barátságtalanul megy ezen a Pesten. Az ember utazik 7—8 mértföldet, hogy jelöltjére szavazzon és szavaz, és meglátogatja a jelöltet, és a jelölt még csak egy pohárka itallal sem kínálja meg!“ Deák egyet mosolyog, s azzal fölkel, kimegy a mellékszobába, hon­nan nem sokára egy tele töltött pohárkával tér vissza „Tessék! —- mondja szavazójának.— Ne mondd, hogy nem kínáltalak meg.“ Kovács László azonban gyanú­san néz az italra, mely nagyon feketének látszik. Meg­szagolja s azt mondja: „Urambátyáni! hiszen ez tinta.“ —- Persze, hogy az — feleli az öreg ur. — Deáktól mi egyéb fluidumot várhatsz, mint tentât.“ S nagyot nevetett a társaság, jeléül, hogy már szerdán reggel elég jó kedvük volt. (Kossuíh Lajos hírlapi caulioja a magyar koriuny- lól átvehető.) A pénzügyminisztérium köréből az „El­lenőr“ a következő sorokat vette : „A m. k. pénzügy­minisztériumnál az átalános letéti napló 1852. évi 124. czikke alatt levő 5000 frtnyi, Kossuth Lajost illető hír­lapi biztosíték kiadatása tárgyában, az adó és jövedék számvevőség e napokban terjeszti föl jelentését ; ennek következtében tudatom t. szerkesztő úrral, miszerint a fent említett összeget a jogos tulajdonos részére — mint a kincstárnál levő letéteményt — most alkalom nyílik megmenteni. Egyúttal szükségesnek tartom felemlíteni, miszerint a letétemények csak 30 éven túl évülnek el. (Mise Irányi Dánielért.) A zsidó történelem egy megható esetet adott át az utókornak Holofernes vezér korszakából, midőn Bethulia városát ostromolta. A la­kosság áldozatot mutatott be a Jehovának : zsákba öl­tözött, böjtölt s körmenetekben esedezett szabaditásáért. Pécs városnak egyik városrésze utánozta a szép példát és üdvözítő talizmányával, a kortes könyvecskével kivándorolt az úgynevezett „Schneeberg“re, s ott misét mondatott Irányi győzelméért. — Ugylátszik azonban, hogy a mise nem használt; mert Irányi mind ennek da­czára megbukott. N jilt-tér. A helybeli ref. népiskola ez évi majálisát julius 2-án — kedvezőtlen idő esetében pedig 3-án tartja meg. Ha az idő akkor sem kedvezne: 8-ikán leend e szokott nyári mulatság, melyre nevezett iskola pártolóit tiszte­lettel meghívja a bizottmány. A közönség köréből. Czéhrendszer és ipartársulat. Öröm és remény telt kebellel jelentünk meg f. hó 1-jén a helybeli csizmadia föczéhmester által egybehí­vott közgyűlésre, mert előre tudva volt előttünk, hogy ezen gyűlés czélja nem más, mint a korhadt ezéhin- tézményeknek a magas kormány rendelete szexnnti meg­szüntetése, s ezek helyébe alakítandó szabadszellemü ipartársulati alapszabályainak felolvasása, melyeket egy — a föczéhmester által saját önkénye szerint kineve- vezett — 24 tagú bizottmány már előre készített volt. Azonban mennyiben csalódtunk szép reményeink­ben , midőn az ipar szabad fejlődését hathatósan elő­mozdítandó czélszerii intézmények helyett, a legönzöbb szükkebliiséggel összeállított szabályjavaslatok egész so­rozata lön ellőttünk felolvasva ; de még nagyobb volt megütközésünk, midőn ezen — a korszellemével és a legújabb ipartörvényekkel merőben ellentétes — alap­szabályokat gyűlésünk számos tagjai által aláíratni lát­tuk , mert föczéhmesterünk — hogy czélját kivihesse — nem irtódzott kényszerítő eszközökhöz is nyúlni, azzal fenyegetődzvén, hogy azon mesterek, kik az általa & comp. gyártott alapszabályokat alá nem Írják, ha bármily régi mesterek volnának is : elvesztik min­den társulati jogélvezeteiket, és a társulat névsorozatá­ban utolsóknak tekintetvén, az országos és heti vásá­rokon nem leend többé helyük a brassai iparosok áruló épületében. Hogy pedig e lap t. olvasóinak némi fogalma le­gyen a fentebb érintett alapszabályok fonákságáról, hi­vatva érezzük magunkat, azokból bár egy csekély ki­vonatot itten felemliteni : t. i. elhatároztatott vagy 5 rendbeli különféle pénztár felállítása u. m. kisegítő, ha­láleset, raktári satb. Köteleztetvén jövőre a társulatba belépni kívánó mesterek ezen pénztárak mindenikébe külön-külön 10 —10 frtot és azonkívül valami szolgadíj czim alatt me­gint 5 frtot, tehát összesen 55 Ltot csupán azon sze­rencséért befizetni, hogy kebelzeti tagoknak elismertes­senek. Továbbá : Minden tanonezért, ki a mesterséghez föifogadta- tik : beiratási, vasárnapi-iskola és felszabadulásidíj fejé­ben kötelesek a mesterek o. é. 8 frtot előre befizetni mely pénz — ha a tanoncz egy hét múlva meghalna, megszöknék vagy más pályára menne is — többé visz- sza nem téríttetik. Hanem, ha a mester egy hét múlva előbbi tanoncza helyébe más tanonezot kénytelen felfo­gadni, újból befizetheti az obiigát 8 irtot, talán ismét egy olyan tanonezért, ki egykor a holdvilágban fog fel­szabadulni. Azonban, hogy az uj mestereknek a sokféle zsa­rolásért panaszuk ne legyen, a régi mesterekre is ki- rovatott negyedévenként fizetendő 20 kr. egyik pénz­tárba és 5 kr. egy másikba ; tehát összesen évenkin 1. o. é. írt. Hanem aztán a ezéh vagyonát képező bolgárszegi. malom és kertek javadalmait is kizáróla­gosan csak ők akarják élvezni ; mert kikötötték, hogy azon uj mesterek, kik ezen javadalmakba részesek akar­nak lenni — a már fenn említett 55 forinton kívül — méff külön-külön 25 frtot : tehát összesen o. é. 80 frtot tartoznának befizetni. Ennyi önkény és ily égbekiáltó zsarolások ellen kénytelenek vagyunk nyilvánosan feljajdulni és jogaink megóvása tekintetéből a fennebbi határozatoknak ün­nepélyesen ellentmondani addig is, mig külön véle­ményünket, egy kérelem alakjában, a magas miniszté­rium eleibe juttathatnék, honnan e méltatlan sérelme­ink orvoslását bizton reméljük. Egy csizmadia-mester. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Ol’bán Fei'CIlCZ.

Next

/
Thumbnails
Contents