Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-30 / 52. szám
Brass«, 1872. Másod évi folyam 52. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. тгемШ! Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Vasárnap, juntos 30. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegeiij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fül\ é- tetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „1ЁЯ1ЕВЁй politika^ közgazdászai és társadalmi lapra. A második évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegye- des és féléves előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmasb időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — kr. Fél ,, 3 ,, „ Negyed „ 1 „ 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. Pest, 1872. jun. 21-én. „Legyen világosság!“ — mondá az nr,— és lön világosság. . . „Meg kell buktatni a jobboldalt minden áron!“ — mondá Kossuth legújabb levelében, — és úgy a bal, mint a szélsőbal karöltve a nemzetiségekkel, fennen hirdették hangos szavakban, röpiratokban, vezérczikkekben, bogy a jobboldal bukni fog! . . De ez egyszer az apostol és tanítványai tévedtek: mert a jobboldal nem bukott, hanem győzött. S győzelme oly nagyszerű, melyet csak egy oly párt vívhat ki, melynek zászlóján hazánk jövőjének szent he :afiiui törekvései ragyognak. Melyet csak oly párt vivhat ki: mely ismerve ez eszközöket és a czélt, biztos, erős, szilárd léptekkel halad előre a reformok terén, mit sem koczkáztatva, — de mindent nyerve. Még ugyan a választási urnák nem csukattak be mindenütt, s igy a választások egy nagy része, még a legközelebbi jövő titkai közé sorozza eredményeit. Tehát győzelmünk fölött még korai az öröm, — óh, nem ! Minden állam, ország, vezéreszméit a fővárostól veszi. A sziv lüktetése itt van. S mint önök a táviratokból tudhatják már — a főváros megejtette választásait, s még pedig oly vakmerő szerencsével. hogy úgy az ős Budán , mint az ifjú Pesten minden választó kerületben a Deákpárté lett a diadal! Tehát a főváros fényesen bebizonyította e példájával azt, bogy a magyar opositio által követett eddigi politikai irány téves, meddő, s elvetendő. A főváros in- telligentiája, iparosai, kereskedelmi testületéi mind a Deákpárt zászlója alá tömörültek, s az ismeretlen Steiger-rel szembe megbuktatta az ellenzék fő kolomposát, Tisza Kálmán organu- numának szerkesztőjét: Csernátony Lajost, ki az utolsó pillanatig úgy szóval, mint tóllal fennen hirdette pártunk nagysz rü fiaskóját. Rémitő nagy számtöbbséggel bukott az arany tollú, országszerte népszem nagyiró: Jókai, kire pedig a párt bizton számított. És ez Jókainak e választási idény alatt már a harmadik bukása. Tavaszi megverte Yidacsot a nagy nép demagógot, ki már hónapok óta hirdette nagy szavú pkrázisaival a nép alsó rétegében a kormánypárt végső óráit. Wahrmahn, Deák csak nem közfelkiáltással hivattak ismét föl a képviselői mandátum elfogadására. Mig Pauler és Házmán Budán szintén a legcsekélyebb erőfeszítés nélkül néhány óra alatt választattak meg. A lelkesülést visszaadni, mivel a főváros fogadta pártunk győzelmét — nincs hatalmába toliamnak. Az utczák telve nap estig hullámzó tömegekkel,bandériumokkal, munkás csapatokkal, kik megállva Deák Ferencz előtt, lelkes éljenekkel üdvözlik a haza legnagyobb fiát! A közöröm általános, de loyalis. Pest mérte a halálos ütést ellenzékünkre. A Tiszapártiak, mint a táviratok jelentik, a legerősebb positiojokból veretnek egymásután ki. A jobboldali képviselők száma e sorok Írásakor már meghaladta a százat, mig az ellenzék alig érte el ennek egy negyedét. Az itteni választás morális hatása oly nagy a vidékre, hogy az üdvözlő táviratok egymást érik a Deák-club elnökéhez, Lónyay miniszter elnökhöz, s magához Deákhoz. A főváros mint a kereskedelem, ipar, munka főfészke, méltányolni tudja a Deákpárt politikáját. Látja az iparág minden fejlődésében., ” ar közművelődés terén, a kereskedelem óriási 'ebiéi-' kedésén, a város nagymérvű terjedésén, előhah. ladásán, a közgazdasági viszonyok javulásán, e párt politikájának reális hatását. Azon szabadelvű elemek, kik a korszerű haladás érdekeit- lelkökön viselik, a Deákpárt kebelében találják meg azon tért, melyen képességeiket leghasznosabban, legnagyobb mérvben értékesíthetik a haza javára. De nem csak maga az ellenzék van végfeloszlásban, de szövetség társai a nemzeti izgatok is mind egyre-másra buknak. Elbukott az öt Mocsonyi, kik ezelőtt oly népszerűséggel birtak román válssztóikra, hogy nem volt földi erő és hatalom, mely megingassa őket magas állásaikban. Pénzzel, szóval vesztegettek, ágitáltak a magyar nemzet — illetőleg a Deákpárt ellen — és még is saját véreik mondták reájok ki a le» A varrótű. (Masków F. után.) Különös tény az, hogy mi az oly tárgyakat, melyek ránk nézve majdnem egészen nélkülözhetlenek s melyek a legsajátságosb életszükségünket képezik, csak ritkán vagy soha sem becsüljük kellő mértékben. „Hiszen csak egy varrótű volt!“ szoktuk mondani, ha munkánk egy ily hasznos segédeszköze a szerfölötti erőltetés alatt eltörik. „Csak egy varrótű!“ gondoljuk magunkban, ha az a földre esett s valamely hasadékban eltűnt szemeink elöl. S pedig mily elbűvölő látvány egy ily piczike kis varrótű a gyakorlóit női kézben ! — Ragyogó diszöltöny- ben, fején aranyos fénynyel, halad zajtalanul áldásos utján, csöndes föl- és lefelé lebegéssel még a legkülönbözőbb elemeket is szilárd egyesülésbe fűzve össze. Vékony fonalszálakon intézi az emberiség elöbbhaladá- sát és miveltségét, azokkal teremt halhatlan csodamüveket, melyek most büszke szépség fényében tündökölnek, majd — daczára a pókhálószerü finomságnak — századokon át fönnmaradnak. És minő varázshatalom egy ily törékeny varrótű a nö kezében ! Ez az, melynek segítségével a hála és öröm, a gyöngéd szeretet számtalan módon nyilatkozik s ezer meg ezer kedves meglepetés jöhet létre. Ez az, mely még a háború gyilkos fajdalmait is kepes cnyliitni, melyeket kegyetlen mostoha testvére — a gyútü — okozott. Valóban varrótű nélkül nem lehetne sem női öröm sem pipere kérdés, sőt — semmiféle divat a világon! Minő következtetések! — Becsüljük azért a parányi varrótűt mindig méltó érdeme szerint ! ez alkalommal pedig nézzük meg létrejöttének módját, valamint azon különböző műveleteket, melyeken a tökély fokáig át kell mennie. A legrégibb varrótűket a népek közvetlenül a természet nagy műhelyében találták fel. Ezek hegyes tövisek vagy kemény halszálkák voltak, melyeknek segítségével az állatbörbe vagy ruhakelmébe lyukakat fúrtak s aztán azokon a fonalszálat nagy fáradsággal át- taszitották. Az ókori kulturnépek azonban már ismertek és használtak művészi tűket, mit a szentirásnak a teve és tüfokáról való hasonlatából s a már akkor uralkodó öltözködési fényűzésből lehet következtetnünk. A rómaiak nemcsak varrtak, hanem hímeztek is : „a tűvel festettek,“ miként a régi tudósításokban olvashatni; e végre pedig különös finom eszközökre volt szükségök. Azon példányok után Ítélve, melyek az etruriai, görög és ó-római miveltség maradványaival hozzánk eljutott, ezen tűk hegyes fémszegekböl állottak, melyeknek keményebb végét fűzőlyukká hajtották össze. Ama szegek kalapácsolás, reszelés s köszörülés által egyenként lettek hosszú idő alatt elkészítve és elhihetjük, hogy azon kornak egyetlen ily varrótűje nem^ volt olcsóbb, mint napjainkban a legjobb varrógép. Általában a tükészi- tés mestersége sokáig meglehetős alsó fokon állott ; csak az utolsó századokban jutott el, és pedig különösen Angolhonban és Németországon, mostani magaslatára. Az anyag, melyből a varrótű készül, rendszerint acélsodrony (acéldrót); csekélyebb értékű és alsóbb ne- müeknél azonban vassondronyt is használnak, mely az elkészitósi művelet alatt lassanként aczóllá változik. Nézzük már röviden a munka menetét. Először is a sodronyt egyenlő hosszú darabokba vagdalják fel; ezt a legnagyobb számtani pontossággal gépek eszközük, melyek óránként 40.000 darabból 80.000 tüalakot szolgáltatnak. Miután e darabok izzóvá és két aczéllemez közé egyenes irányban elhelyezve lettek, következik mindkét végen a megbegyzés. E munkát eleinte nagy, gépszijakkal forgásba hozott kö- szörükövekkel végezték s nem kellett hozzá nagy ügyességnél egyéb, de rövid idő allait a munkás egésségét s életét is veszélyeztette, minthoy a finom kő- és fémpor a tüdőre káros befolyással hatott. Később a tűk hegyének kicsiszolására gépeket találtak fel, újabb időben pedig a tudomány e tekintetben villanyosság segítségével a legkedvezőbb eredményeket képes felmutatni. A megjegyzett darabokat most középen ketté metszik és tompa végokén az alkotandó lyuk miatt kissé ella- positják, mit egy kis ülőn szabad kézzel végeznek. De minthogy a tűk az ütés által igen sok durvaságot kapnak: e művelet után ismét izzóvá tétetnek s aztán lassanként megint kihütetnek. Ezután a fűzőlyuk kiformálása következik; e külsőleg igen finom munkát úgynevezett lyukasztógépek által nők vagy gyermekek hajtják végre, kik ebben bámulatos ügyességet fejtenek ki s örömmel, sőt büszkén mutogatják, ha a legvékonyabb emberi hajszálon alig látható lyukat fúrnak s a hajszál másik végét belefüzik. Jóllehet az ennyire elkészült tűnek van már alakja és keménysége, mégis az csak durvapiszkos és csiszolatlan valami. Ép azért legközelebbről több száz rokonaival együtt a simító gépbe kerül, mely azt legnagyobb durvaságaitól megtisztítja; innen pedig az edző kemenezébe. Mindezen különböző miveletek előtt és után, melyek által a tűk már zavart helyzetbe jutottak, egyenes bádogmedenezékbe tétetnek a hol mindaddig rázzák, mig mindnyájan egymással vizirányos helyzetbe kerülnek. Mihelyt pedig az edzökemenezében izzóvá lettek, legott kiveszik azokat és hideg vízbe dobják. De minthogy ez által a tűk igen törékennyé válnak, a megszáradás után egy kevéssé megint meg kell lágyitni,
