Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-16 / 48. szám

191

szász helyhatósági és községi reform törvényes létrehozásában ezen programm szellemében teljes erővel közreműködni.

(Vége következik.)

Pár szó a felső - tömösi m. kir. vesztegin- tézetről.

A magas kormány országunkat a pusztító marhavésztől megakarván óvni, e czélból évenkint roppant áldozatokot hoz. Felállitatta az ország keleti határán az úgynevezett vesztegintézeteket, számra, ide értve a fiókintézeteket is, tizet; s hogy a marhavész behurczol- tatása annál biztosabban és könnyebben inegakadályoz- tassék, múlt évben mindenütt a vesztegintézeti helyeken nagy költséges aki okát állíttatott föl, hol a Moldva- ; és Oláhországból jövő szarvasmarháknak 10—14 napi vesztegzái't kell kitartani a legszigorúbb, folytonos fölügyelet alatt.

Ha az ember — eltekintve holmi privát érdekektől ez intézetek czélját megfontolja, főkép országunkban több Ízben dúló marhavészekre visszatekintve, — áldani kell a kormányt, illetőleg a földmivelés-, iparés kereskedelmi m. kir. minisztériumot ez éber figyelméért, melylyel az országtól a kiszámithatlan kárral járó marhavészt bármily anyagi áldozatok árán is távol tartani törekszik. És csakugyan minden hizelgés j nélkül meg kell vallani, hogy a magas kormány a ' vészt megakadályozandó, mit sem mulaszt el.

De vájjon a kormány e nemes szándéka hogyan haj tátik végre az alantos közegek által? A vesztegintézeteket egy igazgató vezeti. Itt is van egy veszteglő igazgató, ki sok egyebet tud, csak azt nem, a mi kell; ki sok egyebet tesz csak azt nem a mi kell.

A vesztegeltetési utasítás értelme szerint minden akol mellé, melyeket vulgo „Lazareth“-eknek kezdtek czimezni, egy akolőr vétetett fői 80 kr. napidíjjal. Az akolőrnek az utasítás szei’int a vesztegeltetési időtartam alatt éjjel nappal a bezárt szarvasmarhák fölött őrködni kell, mi már a dolog természetéből önkényt következik, nehogy az intézetek fölállításának czélja meghiusittassék. S ime e czélt meghiúsítja maga az igazgató, mert jelenleg is nehány szarvasmarha veszte- geltetik és az akolört az igazgató kapuőrnek használja, hogy a tulajdonképi kapuőr nála kormányi fizetésen bé- resi functiót végezhessen.

Valóban nagyon furcsa! Ily módon a magyar kormány nemes szándéka kijátszatik; s hogy ennek daczára még is a marhavész nem hurczoltatik bé hoz- , zánk, annak egyedüli oka az, hogy nincs Oláhországban vész, nem pedig a fölügyelet.

így tehát a 73 ezer írt. évenkint a vesztegintéze- tekre csak nem hiában dobatik ki; mert ha a hiányos fölügyelet miatt csak egy helyen a marhavész béhoza- tik, oda van veszve a vesztegintezetekre fordított több évi kiadás és pedig a könnyelmű vagy önző igazgatói eljárás miatt. Annyi bizonyos, hogy ilyen felügyelet mellett országunk nem mentetik meg a dúló marhavésztől.

Ideje volna tehát, hogy a magyar kormány az ily nevezetes és az ország javára nagyban befolyó állomásra szakférfiút, hivatalképes és hü egyént szemelne ki, s az olyan Müllerféle igazgatónak, a mit ezelőtt rég kellett volna tenni, utat adni. Az ország joggal megkívánhatja azt, hogy pénzén oly hivatalnokok tartassanak, kik a fenn említett kellékekkel bírnak, hanem álljon a régi princípium : bonum commune praevalet bono private. Aztán 1200 frtos és még ki tudja mennyi mellékes jövedelemmel összekötött állomáson oly hivatalnok, igazgató legyen, ki a vele érintkezőkkel beszélni nem tud, a hivatalos nyelvet nem érti, s nem is akarja megtanulni, mert 5—6 éven át erre lett volna alkalma, va lóságos botrány. Ha ezen igazgatói személyiség tovább is fenn fog tartatni, legalább egy kis személy változtatásra volna szükség: az akolört, ki az igazgatói teendők végzésénél különben is lényeges személy, igazgatónak, az igazgatót pedig akolőrnek tenni. Az akioknál szak és nyelvismeretre úgy is nincs nagy szükség, csak megvesztegethetlen hűségre.

A 1 t a 1 V i.

Román lapszemle.

A bukuresti „Románul“ a Romániában élő csángóatyafiak ügyeiről egy oly ámító czikket közöl, melynek minden sora tökéletes ferdítés, és szemtelen hazugság. A czikk igy hangzik:

Tudva van, hogy a bukuresti kormány és országgyűlés kitörölték a költségvetésből ama szerény segélyt, melyet nehány Kárpátokontuli romántanodának és népoktatási társulatnak adni szoktak. Ezen kicsiny segélyezést, bárminő szerény volt is, rósz szemmel nézték

az osztrák-magyarok, a kik ezt Románia részéről elkövetett nemzeti propagandának tekintették. Az 1871. márczius 11-ki kormány ebben is az elvállalt nagy kötelezettséghez alkalmazván magát, sietett a magyarok kívánságát kielégíteni s minden segély nélkül hagyá azon szerény tanodákat, melyekben Kárpátokon túli testvéreink jól, roszul, nemzeti nyelvökre oktattak és őseik történelmét tanulhatták.

Megmondottuk már más alkalommal e kitörlés felöl nézetünket s nem tartjuk szükségesnek ma is jellemezni e tényt, mert az egész románság lelkiismerete rég elitélte azt. Mert azonban illőnek és méltányosnak találtatott megadni a magyaroknak ama biztosítékot, hogy Románia kormánya még árnyékát sem akarja adni annak, mintha bátoritná a Kárpátokontuli nemzeti ; mozgalmat, s hogy csak némileg is beleegyelednék ab- 1 ba, a mi kizárólag az ottani kormányt illeti, szeretnék tudni, vájjon a minisztériumunk nem tartja-e jogkörébe tartozónak ugyanezt követelni a magyaroktól? Az erdélyi és bánsági románok azon ország népességének többségét alkotják, s mind emellett ők amaz idegen kormány által, minden módon üldöztetnek. Tanodáik majdnem be vannak zárva vagy snlyos áldozattal tartatnak fenn, részint gyűjtés, részint magánosok által s ha mindezek mellett sincs mégengedve, hogy a szabad Románia a hegyeken túli románnépnek segélyére siessen, kérdjük : megengedhetjük-e ezt a magyaroknak a mi országunkban levő magyar falvakkal szemben?

Tudva van, hogy Moldvában nehány, a magyar csángók által lakott falu is van. E falvak századok óta teljes szabadságban élnek, gyakorolván vallásukat és beszélik, tanulják nyelvüket. Mind-e mellett, midőn a mi államférfiaink úgy vélekedtek, hogy jó lesz oly politikai irányt követni, a mely kívülről a németektől és magyaroktól jön, nem pedig azt, melyet a kormány elé a nemzet szab : akkor a magyarok oly dologhoz fognak, a melynek czélja a rendet nálunk megzavarni. A csángók között a román állam érdeke ellen komoly propaganda űzetik. Röpiratokat és könyveket Írtak, hogy kimutassák az üldözéseket, melyeknek ezek a csángók ki vannak téve és hangoztatják, hogy őket segíteni kell, vagy is — mint a magyarok mondják: „Megkell menteni a magyar elemet Romániában.“ Most egyelőre azzal kezdették, hogy az országgyűléstől kértek segélyt, továbbá közadakozást gyűjtöttek és gyűjtenek, melynek élén a magyar főpap Haynáid áll. Nagy összeg pénzt gyűjtöttek a végre, hogy Moldovaiban magyar iskolákat építsenek, hogy a magyar csángó ifjakat a pesti pap és tanító növeldékbe vitethessék s végre, hogy izgathassanak a mellett, a mit ők csángó-ügynek neveznek.

A bukuresti kormányhoz ma a következő kérdést intézzük :

Mit tud mindezekről?

Hiszi-e, hogy7 ilyen propaganda a magyaroknak megengedhető volna, midőn mi még segélyt sem adhatunk az Erdélyben létező iskoláknak?

Mit lesz teendő ily izgatásokkal szemben? Választ várunk.

Politikai szemle.

A német birodalmi gyűlés hosszas vita után elfogadta azon törvényjavaslatot, melyly7el Elsass és Lo- tharingiában a birodalmi alkotmány hatálya 1874. feb. 1-éig meghosszabbitatott.

Francziaországban a nap főeseményét Thiersnek a védtörvény7javaslat felett tartott beszéde képezi. — A lapok nagyon dicsérik Thiers beszédét. — Thiers a porosz államkormányról dicsé- rőleg nyilatkozott. Az eddig oly sokat gyalázott kormányt, különösen az „agg höskirály“-t Nagy Frigyessel hasonlította össze. „Nem Németország verte le Francziaországot — mondotta Thiers a többek közt — hanem a kitűnő porosz kormányzat diadalmaskodott a franczia kormányon.“ Ezen nyilatkozatból, melyet a kamra viharos tapssal fogadott, a német és franczia viszonyok igen kedvező állapotára következtetnek. Az öt éves szolgálati időre vonatkozólag Thiers és a kamra bizottsága ogyetértettek abban, hogy a tettleges szolgálati idő három évnél hosszabb ne legyen. De a törvényben mégis az Öt évet kellett kimondani, miután a három év mellett a mostani hadseregből 200,000 embert, ki a három évet eddig már kiszolgálta, el kellene bocsátani. Ezt pedig mindaddig, mig a 200,000 jól begyakorolt katona ugyanannyi, kellően kiképzett utódot nem kap, az oszág belbiztonságának veszélyeztetése nélkül tenni nem lehetett. A tettleges szolgálati idő tehát -a jövőre is három év lesz, de a törvény a viszonyok követelményei folytán más szövegezést nyert, mely azonban csak addig fog életben maradni, mig a fiatal korosztályok annyira betanítva lesznek, hogy az Öregebbeket helyettesíteni képesek legyenek. — A francziaországi e hó 9-re tett pótválasztások egészben és határozottan a köztársaság javára ütötték ki. Atalában a pótválasztásoknál eddigelé a köztársasági szellem túlnyomó. — Hanem azért a bo- napartisták mégis szerepet játszanak, csakhogy e szerep nem épen épületes.

A spanyol fölkelésről a „Journal de Paris“ a következőket írja: Spanyolországból érkezett sürgönyeink két rendkívül fontos tényt constatálnak. Az első az, hogy a carlista-fölkelés elnyomására megkezdett hadjárat, negyvennapi ide s tova járás után, ma is épen ugyanazon a ponton áll, hol akkor volt, midőn Serrano Madridból elindult, hogy azon csapatok élére álljon, melyek még ma is az apostai herczeg helyetteseinek engedelmeskednek ; a második az, hogy a miniszterek hat napi szolgálat után még mindig casuisticus expediense- ket használnak, hogy állásukat megtarthassák. S tényleg bizonyos, hogy Échangue tábornok, Serrano utóda, az éjszaki hadsereg főhadiszállását Alsasuába tette át, és hogy a Serrano által a királynak adott felvilágosítások az amoro vietai conventiót illetőleg kielégítőknek találtattak. Ha tehát Échangue szintén Alsasuat kénytelen operatióinak kiindulási pontjául választani, ez csak azt bizonyítja, hogy Serrano eddigi hadmüködésének ! eredménye azonos a semmivel. — A „Courrier de France“ szerint Don Carlos, kinek holt hírét költötték, jelenleg Alava. tartományban van, hova pénzt és fegyvereket vitt.

Vegyes.

(Tisza Lajos) közlekedési miniszter e hó 19-ikén — biztos értesülésünk szerint — városunkba érkezik.

(Scpsi-Szl.-fjyörgyrŐI) egy súlyos vádakat felsoroló levelet kaptunk, némely ottani baloldali ur furcsa kortesfogásai s még némely jobboldali ur magatartása ellen is. A vádak sokkal nagyobbak, mintsem bővebb bizonyíték nélkül közre adhatnék, különben nem múlja idejét a választások után sem.

(Grál Lóuyay, Tisza és dr. Panier) minisztereket e hó 12-ére várták Kolozsvárra. О nagyméltóságaik ünnepélyes fogadtatása és Kolozsvárt létük alatti ünnepélyek programmja ez : Junius 12-én d. e. 9 órakor a városi képviselők a tanácsháznál egybegyülnek s innen testületileg az indóházhoz kimennek. Az iparos társulatok, a tanuló ifjúság és a kolozs-monostori önkéntes tűzoltó egylet tagjai, a piacznak a gr. Teleky-háztól a hidutezába benyúló részére sorakoznak az elfogadásra. A megérkezést három taraczk-lövés jelzi. Miniszter ő nagyméltóságaik a városi képviselők élén a tanács által fogadtatnak a vasúti indókáznál, onnan ünnepélyes bevonulás a gr. Teleki Domokos házba. Este 9 órakor világítás. Ugyanekkor fáklyás menet a Redout- ból, katonai zenekar és a helybeli dalkör közreműködése mellett. Jun. 13-án d. e. 9 órától a hatóságok és testületek tisztelgései. Délután 2 órakor a városi közönség által rendezett diszebéd. Délután J/2 5 órakor a kolozs-monostori önkéntes tűzoltó-egylet diszgyakor- lata, a katonai nagy laktanya előtti nagy téren. 6 órakor zártkörű tánczvigalom. Jun. 14-én a miniszter ő nagy méltóságaik a hivatalokat és közintézeteket meglátogatják. Kolozsvárit, 1872 junius 11-én. A rendező bizottság.

(A magyar keleti vasul) társaság rendkívüli közgyűlése a 15 millió fft. deficit ügyében egy vizsgáló bigot küldött ki.

(Az 1 és 5 foriutos bankjegyek beváltása ügyében)

a közönséget figyelmezteti a hivatalos „B.-P.-Közlöny“ hogy az 1 és 5 forintos bankjegyalaku pénzjegyek be- I váltására kitűzött véghatáridőre vonatkozó hirdetmény csak az 1858-ik év május hó 1-jén kibocsátott 1 és 5 forintos bankjegyalaku pénzjegyekre és nem az 1866- ik évi július 7-ikén kibocsátott és ezentúl is közforgalomban maradó 1 és 5 forintos állampénzjegyekre vonatkozik, mely utóbb említett pénz-jegyek tehát azon

hirdetmény által érintetlenül hagyatnak.

(Altisztek ellátása.) A minisztertanács f. évi april 5-iki ülésében elhatározta, hogy tekintve azt, miszerint : a hosszasan szolgált sorliadbeli s honvéd altisztek pol- ! gári ellátása tárgyában készült törvényjavaslat csak hónapok múlva fog a magyar törvényhozás által tárgyaltatni : erre nézve már most rendeleti utón megtétessenek mindazon intézkedések, melyek ezen altisztek J érdekében, a törvényhozás befolyása nélkül is meg- j tehetők.

(Emberielenség.) A katonai kényuralomnak egy szerencsétlen kapitányi ranggalbiró utódja embertelen boszuja I áldozatául közelebbről egy közlegényt választott ki, kit esti tiz órakor ó-Brassóban találván, megtámadta és szabadságjegyét kérte, s egyszersmind arczul kezdte verni ; a szegény bakának a mulatság sehogy sem tetszett, s egy pár dépéssel hátrább állott, mire a fölböszült vad? kardjával úgy vágott fejéhez, hogy másnap örökre szabadságlevelet kapott, — szabad lévén úgy a közös hadseregtől mint az élettől.

(A dohányeladás eredménye, és az abból belolyt jövedelem) a Reichsrathban képviselt országokban az