Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-02 / 44. szám
174 Mi részünkről szerfelett meg vagyunk ijedve ! — Meghívás értekezletre. Minekutána F.-Fejérmegye belterületének eddigi képviselőié gróf Nemes János ur hirlapi értesülés szerint nem szándékszik föllépni; s minthogy ennek következtében ujjelölt felállítása vált szükségessé: többek felhívásából ezennel van szerencsém mint egyik idősebb választó képviselő-jelölő értekezletet liivni össze folyó hó junius 11-ikére Élőpatakra, melyre úgy a F.-Fejérmegye beikorületi jogosult választókat, mint a föllépni szándékozókat — utóbbiakat programmjuk előadására — ezennel meghívom. E r ö s d, 1872, junius 1-én. Imecs János. Andrássy gróf beszélgetése egy románnal. A bécsi „Osten“ közelebbi száma egy beszélgetést közöl, mely állítólag Andrássy gróf és a magyar románok egyik vezére, s egyszersmind képviselője között Andrássy grófnak külügyminiszterré történt kinevezése előtt történt. — A beszélgetés hitelességéért a nevezett lap vállal felelősséget. — A meg nem nevezett román képviselő panaszkodik az irántuk elkövetett igazságtalanságok miatt. Andrássy gróf kérdi : „S melyek azon igazságtalanságok? Nem egyenjogúak-e önök? Vannak-e a magyaroknak kivételes jogaik, melyekkel a románok nem bírnának? — „Nincsenek!“ — felel a román képviselő. — „De eltekintve ettől fő panaszaink a következők: Először, hogy az erdélyi unió a románok akarata ellenére vitetett keresztül, másodszor, hogy a nemzetiségi törvény tartalma czimének paródiája, s a magyarok javára megszorítja a nemzetiségek jogait.“ -—Andrássy: „A nemzetiségi képviselők okai, hogy a nemzetiségi törvény hézagos. Mi Erdélyt illeti, meg nem foghatom, honnan származik a románok idegenkedése az uniótól, holott nézetem szerint épen nekik lehetne okuk örülni, hogy az unió által százados szolgaságukból fölszabadultak. Önöknek utógondolattal kell birniok. — Az erdélyi autonómiát emlegetik, de mi tudjuk mit jelent ez, s mi magyarok készek vagyunk inkább valamennyien elvérezni, mintsem Erdély kiadásába beleegyezni.“ — Nem akarjuk Erdélyt elszakítani, — úgymond a román — sem pedig Romániának nincs elég hatalma, hogy azt fegyverrel elvegye. — Nem igaz azon föltevés, hogy mi Daco-Romániát akarunk alapítani. Mi Erdély autonómiáját csak nemzeti érdekeink biztosítása czéljából követeljük. Andrássy: „Tudjuk, hogy nem fogják Daco-Romaniát létesíthetni, de remélitek, hogy ezt az események segítségével létesíteni fogjátok. Pontos értesüléseim vannak ide vonatkozólag, s ismerem a külföldi románok tervét, miszerint kedvező pillanatban sereggel fognak Erdélybe ütni, hogy az ottani románokat follázitsák és fölfegyverezzék. Még azon pontokat is ismerem, hol a románok be akarnak törni. De ép oly pontossággal ismerem azon pontokat is, melyeken a románok ruegseinmisittetnek.“ Andrássy ezután fölemlíti, hogy Franczia- és Oroszország s a többi nagy hatalmak Moldva-Oláhországot kínálták Magyar-Osztrákországnak, de ez az ajánlatot visszautasította. A nagyhatalmak — folytatja tovább, — kételkednek a pártok által szétraarczangolt Romania életképességében ; nem hiszik, hogy Romania keleten hivatást legyen képes betölteni. — Ha én ma egy sereg élén benyomulok Romániába, holnap már elfedi czipöimet a sok hódolati felirat — oly korrumpált az ^ -,r 4» tével követett. „Esküszöm önnek, hogy legtöbbet; de arczárói olvasom, hogy ön kétségbe vonja szavaim igaz- ; ságát. Jól van! ha tehát kivánja ön, azt mondom Sir j Györgynek, hogy fáradt vagyok és nem tánczolok töb-; bet. Az talán csak meggyőzi önt hitetlen!? S bár mosolyogva ejté ki ez utóbbi szavakat, szép kék szemeiben a megindulás cseppjei csillogtak. Ön maga a jóságangyala — mondá hálával telve Fitzmoor — de ez feltűnést okozhatna és könnyen megtörténhetnék, hogy életem e legboldogabb perczét drágán kellene megfizetnem! „Ön távozik?“ kérdé Vilma nyugtalan tekintettel. „Hová szándékozik? Talán veszélytől tart?“ S midőn az épen felelni akart, megjelent Thompson el-| vinni tánczosnöjét. Még egyszer pillantott az Fitzmoorra, ; mi Ígéretére emlékezteté. Az mosollyal viszonozza az üdvözletét s a sipoy laktanya félé irányzá lépteit. (Folytatása következik.) ottani társadalom. Ez által csak azt akarom feltüntet-; ni, hogy mily vélemény uralkodik Romania felöl.“ Román: Ha a románok közti izgatást meg akarják szüntetni, elégitsek ki a románokat, s szövetkezzenek a románokkal. Andrássy (gondolkozás után) : Csak egy embert ismerek Romániában, kivel egyet tudnék érteni, s ez Ghyka, Magyarország, a magyar-román szövetség barátja.“ — Ezek a beszélgetés főbb vonásai rövid kivonatban, mely ha nem hirlapi kacsa, úgy Andrássy szavai •híven kifejezik a magyar nemzeti politikát. Választási mozgalmak. Felső-Fej érmegyében a központi választó-bizottság m. hó 30-ikán gyűlést tartott Erzsébetvároson. Mások is megjelentek, fokép a külső kerületből. Megkísértették egyetértésre jutni a jelöltekre nézve, de i a kísérlet nem sikerült. F. hó 10-re rendkívüli megyebizottmány hivatott össze Hidvégre, a hol a jelölés is elintéztetik. Tudtunkkal Rétlii Lajos tanfelügyelőnek mindkét kerületben van pártja, mig a külsőben gr. Haller Fe- rencz saját magát, a belsőben gr. Nemes János egy egészen ösmeretlen öcsét akarja megválasztatni. Azt beszélik, hogy az itteni választójogosultsági reclamatiók elintézésénél Wächter ur lesz a referens ; Wächter a volt képviselő és a mostani jelölt. Ez valóban még a brassai tanácstól s még Wächtertöl is sok lenne. Különben tegyék a hogy tetszik. Ö felettök van még nemcsak comes, hanem belügyminiszter is. Azt elérhetik, hogy a lakosságot még jobban elkeserítsék ; de azért a győzelmet pártunk kezéből ki nem csikarhatják, mert 1000-nyi votummal vagyunk majoritásban. Ilyelalva is elvégre megtalálta képviselőjelöltét. Mint értesülünk Gidofalvi Albert fog fellépni baloldali programmal. A választás sikerével itt nem sokat törődünk, hanem a programmra kiváncsiak vagyunk. Épen azért felhívjuk levelezőnket, hogy az elmondandó pro- grammot közölje velünk mihamarább, mert ahhoz es- hetöleg egy pár szavunk nekünk is lesz. A románok választási mozgalmai. Örömmel olvassuk a szebeni román nemzeti bizottság felhívását Erdély román választóihoz, melynek főbb pontjait itten közöljük olvasóinkkal a „Telegrafülu roinanu 40-ik száma szerint : Miután a bizottság összetartó tevékenységre buzdítja Erdély összes román választóit, igy szól a király- földi választókhoz : „Királyföldi románok ! Ne feledjétek el, hogy a ti elnyomatásotok még kétszeres a királyföldön, s hogy ennélfogva kétszeresnek kell lenniük küzdelmeiteknek és erélyeteknek is. A municipiális törvény és egyéb életbevágó kérdések, melyek ezen hires föld román lakosainak fenn- állliatását érintik, a közelebbi országgyűlés legelsöbb tárgyait fogják képezni, A szász universitás indítványai fris emlékezetetekben vannak; emlékezhettek arról is, hogy mily erélyesen és nem egészen sikertelenül védették érdekeiteket azon kevés universitási román képviselők, kiket a legkedvezőtlenebb választási törvény mellett is sikerült erélyességeteknek megválasztani. Vegyetek tehát példát ezen kis országgyűlésről, és gondoljátok meg, valjjon jobb lesz e a királyföldi románok sorsát Magyarország parlamentében csak a szász követekre bízni, vagy pedig védelmezzük mi magunk azt saját választottjaink által kétszeres erővel? Igyekezzetek tehát testvérek teljes komolysággal, teljes erélylyel és összetartással azon román egyént megválasztani követnek, a kire rábízhatjátok nemzeti ügyeiteket; tanácskozzatok előre, és a hol többségben nem lehettek, ott támogassátok egyesitett szavazataitokkal azon idegen candidatust, a kit mint igazságos és a nép és haza javáért érdeklődő embert ismertek. Kolozsvári levelek. П. Városunkban tökéletes szélcsend állott be a politikában. — Nem lehet semmiről hallani, mintha kihalt volna a kolozsvári polgárság áldott természetéből minden érzék az exigentiák tudománya iránt. — Akadnak is sokan, kik e hallgatagságból mindjárt készek tőkét csinálni a jámbor polgárok terrorizálására. — Össze ha- ! sonlitják a társadalom politikai életét a nagy természet eseményeivel, igy okoskodván: valamint a romboló vihart ünnepélyes csend szokta megelőzni, úgy ily válságos időszakokban mint a mostani, a kallgatagság egyértelmű az előre sejtett vész miatti rneglumyászkodás- sal. — Szeretnék is ily fáira festett ördögökkel actióra bírni a polgárságot, szeretnének egy kis politikai élénkséget előidézni, hogy aztán a megáradt áradatban kényük kedvük szerint zavarhassanak. — De hasztalan minden törekvés. — A csendet megzavarni semmivel sem tudják. — Városunk polgárságának istennek hála már annyira benőtt a feje lágya, hogy az cféle hon- boldogitó aprólékos őkigyelmék nagy bajt előidézni nem képesek. Ok beszélnek quantum satis, de azért a szorgalmas csizmadia vigon dudorász tőkéje mellett, s rájok se alit. Bizony, bizony, még se gondolták azt, hogy a vásárhelyi hon-hazagyülésnek ily kevés eredménye, s még kevesebb hatása legyen az erdélyi polgárság kedélyére. Akarattal mondám „k e d e 1 y é r e“. Hisz politikájúk nem az ész, hanem a kedély politikája. Bánják is ők, akármit csináljon más az észszel, logikával. Nekik örömük csak a szemkápráztató buborékokban, a sallangos diktiókban telik, melyek megteszik a hatást kedélyünkre, de az észhez semmi közük. Mi más eredményt vártak e népboldogitó congressustól. Már előre lelkűk előtt lebegett az eszméknek azon forradalma, mely a gyűlés után Erdély politikai életében megindul. Már előre kárörömmel tekintettek azon napra, midőn Erdély népe mindegy szálig elhagyva az eddig elfoglalva tartott terrénumot, átvándorol azon másik tartományba, hol szerintük kolbászból lesz majd sövény, meg piskótából a Hargita. Különösen Kolozsvárra nagyon számítottak. A mely városnak kebelében oly férfiakét szerencsés bírhatni a párt, mint a minőket Kolozsvár bir — már előre elveszettnek látszott. Egy szó, egy tekintet ama jó urak részéről tökéletesen elégnek látszott, hogy a nyájat más útra tereljék. De hála istennek városunk polgárai nem birkák. Nem is engedték magokat sehova töröltetni, hanem tántoritliatlanul megállották azon helyet, melyet már régóta elfoglalva tartanak. Oh! keserű csalódás, melybe a baloldal jutott. Sors! miért is nem elégled meg szenvedésüket, miért nem juttatod zöld ágra seregedet. Úgy veszem észre, hogy Erdélynek más városai is követték Kolozsvárnak e nemes magatartását. Politikai éretségröl, józan megfontolásról, számitó észről te- szen ez tanúbizonyságot. Ezen csak örülhetünk. A mely perezben a magyar nemzetben erős politikai meggyőződéssé kezd válni a tudat, hogy jobb a mi van, mint a mi nincs, s semmi körülmények között nem is lehet, — jobb a létező mellett megmaradva, azt tovább fejleszteni, mint egészen ismeretlen után sóvárogni, — jobb a már létező termékeny talajt még produk- tivebbé tenni, mint egy egészen uj ingoványosba belegázolni, — a mely perezben e tudat erős politikai meggyőződéssé válik népünknél, a magyar birodalmat nincs okunk tovább félteni, mert oly természetes, oly erős alapok lesznek nyugpontjai, melyeken diadalmaskodni nem egy hamar fog semmi. Hunfy. Román lapszemle. Albina 39 sz. vezéi’czikkében a választásokról igy szól : A magyarok, a mint eddigelé áll, ellenzéki követeket választanak, és a kormánypárti követek az elnyomott nemzetek követeiből ujonezoztatnak. Ha nem magyar elnyomott nemzetek képviselői képeznék a kormánypárt legnagyobb részét, — az csak arra mutat, hogy a választási törvény nem enged szabad kifejezést a népnek, hanem a kevés, szétszórt nemzetellenes elemeknek kedvez ; továbbá magi a szegény nép, az elnyomás miatt, a méltányosságróli fogalmát elvesztette, — esznek, isznak a választásoknál ; s végre arra mutat, hogy a Deákpártnak a nem magyar követekre van szüksége, s ezért minden áron olyakat akar szerezni. Hogy a Deák-párt igy vásárol, azon nem csodálkozunk, de annál inkább igen azon, hogy még most is találtatnak oly románok, a kik magukat eladják. Minthogy a Deákpárti contingens épen e nemzetből van alkotva, ugyanazért a kormányzók és orgánumai legnagyobb figyelmet forditnak a román, horváth stb. választási mozgalmakra. Nekünk is a legnagyobb óvatossággal kell vigyáznunk azon személyekre, kiket követnek választunk! Válasszunk oly férfiakat, kik jellem és állandósággal bírnak! A román képviselő több kísérletnek van kitéve mint a magyar, mert ebben csak egy szavazat vesz el ; a román pedig ha átadja magát a kormánynak, annyit jelent, hogy: ö a román nemzet politikai irányát nem helyesli.
