Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-26 / 42. szám

a férfit, ki bölcsőjétől fog sa a haza javáért élt és lehelt, érte munkált, érte fáradott, kisebbíteni merik szentségtörő ajkak, mert többet annál, a mit tett, nem tehetett; öt követem én, mert megtett, kivívott annyit, menyit megtehetett és kivívhatott; ö törte szét szolgaságunk lánczait.

S mindezt tette, nem hírért, nem dicsőségért, de nem is jutalomért, hanem tett, küzdött, áldozott mun.cat, fárodalmat, mert hazájáért dobogó szive neki azt úgy parancsolta.

Es most akadnak emberek, kik — midőn az ö működése folytán szabad lett a szó — hogy miért nem vívta ki a lehetetlenséget is számukra — öt becsmérelni merészkednek és rágalmazni, sőt gyanúsítani ! De hisz nem bántál mázták-e urunkat — a megváltót is, ki az emberiség megmentésére született, élt és érte halt meg ?

En az ily hálátlanok sorába nem állok.

En a Deák Ferencz által kifejtett 1848-iki zászló alá állok, melynek lobogása alatt jött létre az 1867-ki kiegyezés : a mely zászló alatt fogok elöbre haladni sok szenvedéseket megrpóbált hazám boldogitására.

E zászló a nyugodt, higgadt, megfontoló hazafiság zászlója — mely megbecsüli a szerény meglevő jót s azt nagyobbá fejteni törekszik elérhetlen arany álmokért nem tesz; koczkára a jelent.

Ez a zászló az a zászló, melyre irva van : Tiszteld a törvényt !

Ez a zászló az, mely szabadelvüleg osztja a jogot és igazságot szegény-gazdagnak, minden fajú nemzetiségnek és vallásnak egyiránt, mely fontokul lép előre, de a vissza löketés veszélyének kitéve nem lesz soha. —

Ne higyjetek polgártársaim, a szájhös áruitoknak, kik vállatokon magasra kívánnak csak emelkedni, kik nagy vitézek ott, hol csak a nyelvnek kell peregni, de kik rendesen elmállanak, ha izgatásaik folytán a vész órája beáll.

Bármi sors érjen bennünket, én ott leszek, hol a haza, a jog és igazság bajnokai sorakozni fognak,s ha kell, még egyszer szembe nézek a halállal közös szent ügyünk és a magyar nemzet létéért.

Ne hallgassatok azokra, kik kebleteitekben elérhetlen vágyakat és elégedetlenséget szítogatnak, miért hogy nincs meg minden, mit csak kívánnunk lehet ; kik а ъено aiaasai neiyeu a uemszaiyi, lorraaatmat Kívánnák előidézni, hogy a zavarban halászhassanak.

Ezek nektek — ezek a hazának nem barátai, ha-1 nem ellenségei, kiket legjobb esetben is a szenvedély vezet, s kik még a haza ellenségeivel is egy széken ülnek.

Egv jó régi példabaszéd azt tartja: „ha nem tudom ki vagy, megnézem, kivel vagy ; ha ez igaz, mit tartsunk azon szélsöbali férfiakról, kik olyan emberekkel szavaznak együtt és ülnek egy párton, kik hazánk területi épsége de sőt annak létezése ellenében, uem is titkolva törekvéseiket, nyilvánságosan szövetkeztek? Ezeknek barátsága gyanús és vészthozó, ezek javunkra nem dolgozhatnak soha, ezekkel a haza javára együtt munkálni nem lehetséges, csakis annak vesztére.

A szenvedély rombolni képes ugyan, de építésre nem alkalmas.

riilt Cradock tábornokról, ki a vellorei őrséget megszemlélte.

„Legközelebbi napiparancsa felbőszíti a sipoykat“ mondá az őrnagy.

„Melyik V”

A tábornok meghagyja a sipoyknak, hogy szakál- lokat leberetválják, bajuszokat pedig rövidre nyírják; továbbá turbán jókat más alakúval cseréltette fel ; végre megtiltja a fülbevalók és nyakkötők hordozását. A ' bennszülöttek magukon kívül vannak. Egy sipoy tiszt ; tegnap komolyan mondta, hogy ezen intézkedések könv- nven felkelést idézhetnek elő.

„Szakáll-forradalom?! hahaha! az eredeti lenne !“ mondá a tisztek egyike nevetve.

Aligha nem igaza lesz — mondá Fitzmoor — az ezredben sok bennszülött szolgál, kik nagy mértékben vakhitüek; ha braminjok (induspap) azt mondja nekik, hogy ez vagy amaz Brahma vallását sérti meg, a legvégsőre is képesek.

„Ah! — feleié az őrnagy — bárminő oktalanok is, még sem öletik meg magokat a szakállért.u — Néhány perez múlva Mr. és Mrs. Cavendisch búcsút vettek és előre lovagoltak, magokkal vive Vilmát, ki még egyszer megszoritá a kapitány jobbját. Az utolsó bokor mellett, mely az út kanyarulatánál elfódte volna öt szemei elöl, zsebbelijét lobogtatta a kapitány felé. Fitzmoor kardjával köszönt és elveszté öt szemei elöl.

(Folytatása következik.)

felső kerületben Benedek Ú v u 1 a és L e m é n v i Bráu léptek tol eddigelö.

B r a s s ó ban a magyar-román-németpárt teljesen szervezve лап s nemcsak hogy fog jelölteket állitani, de győzelme is bizonyos. Jelöltjeit jónak látja mégnem nevezni meg; az különben kétséget sem szenved, hogy a közjogi kiegyezés és a törvényes alap hívei közül választ.

F. -Fej é r m egyebe n Erzsébetvároson e hó 30-ikán lesz értekezlet követjelölés végett.; e szerint minden eddigi hir csak kortesfogás.

I . ’ r .

Román lapszemle.

A „Gazetta Transilvaniei“ 37 száma „erdélyi auto- I nomia és a románok" ezitu alatt a jelenlegi kormány magatartását — szemben a románokkal — igy oonsta- tálja: a kormány egyik fótürekvése az, hogy a románok az uniót ismerjék el; másik az, hogv u Deákpártot erősítsék.

Az ignorált erdélyiek — úgymond — egyszerre nagyon kelendő áruezukkek lettek a két magyar párt között. Hogy minő eredmény nyel rájok nézve? azt homály fedi! Erre ugyan az activisták megadják nekünk a feleletet, mert ők hisznek a magyarok nagylelkűségében és sokat adnak a testvériségre.

Az ellenzék egy más formát ad az aetivismusnak, mely azt kívánja, hogy a nem magyar nemzetek szövetkezzenek az ellenzékkel a kormány megbuk a fisára. Ez a terv nagyon praktikus az ellenzék részére. Es ha ez a terv sikerülne, vájjon akkor a románok az erdélyi autonómia és a nemzeti politikai jogok visszaállítísát várhatják-e? Határozottan — nem! Magok a románok mondják, hogy a balközép eljárásában és колч^еВ magatartásában sokkal kevésbé bíznak mint a Deákpártéban. Vájjon nem Tisza a balpárt vezére, mutatott-e ajtót a román képviselőknek Magyarországból? Vájjon a parlamentben emelt e egy ártatlan szót is balpárti, — a románok jogaiért?

Valóban rosszul állanak a románok viszonyai, mert legjobb esetben is csak 15 képviselőt küldhetnének Pestre.

A hírhedt választási törvény úgy van alkotva, hogy annak keresztülvitele a kormányra nézve kedvezőtlen nem lehet, sőt épen kívánalmainak megfelel. Tehát minő nyereség várható az activitásból a haza és a román nemzetre vonatkozólag. Egyesek, tehetségesebbek, nyernének állomásokat, méltóságokat, de a nemzet semmit! Ha a románok a pesti országgyűlésre követeket küldenének, azon esetben azt bizonyítanák be, hogy elismerik mindazon parlamenti actákat, melyek a román nemzet autonómiája ellen vannak irányozva.

A legnagyobb veszteség pedig mit az activ román politika maga után vonná az erkölcsi reactió lenne, mely a nemzetnek legbiztosabb gyilkolója.

Az autonómia és a politikai jogegyenlőség szorosan össze лап kapcsolva. Az erdélyi autonómia a románok akarata nélkül csak egyoldalulag van feloszlatva. Az erdélyi alkotmány, mely 1863-ban egénzittotett ki ugv, hogy a román nemzet is törvény által girantir-iz- tatott, egy egyszerű császári bilét által ismét felfüg- gesztetett. Tehát a románoknak örökké kell, hogy igyekezzenek azon jogok teljes megnyeréséért. A Pestre menésök által elhagyják ezen megnyerést. ( r< stitutiót) sőt akkor segélyt adnak ellenségüknek, hogy az 1863- iki időszakot egy merő coruédiának tekinth -ssiik.

Tehát csak Erdélyben nyerhetik vissza a románok azt, a mit a magyarok elraboltak tőlük. Ezt felfogták eszökkel a románok 1869-ben, és ezt nem fogják 1872-ben megлтetni. Aut ( aesar aut nihil!

„Federatiunea" 49-ik sz. máj. 17-ón. Május lő-ke fölirattal és „szabadság, egyenlőség, testvériségé jelmondattal — egy túlzott czikket hoz, mintegy elölegcs figyelmeztetésül a nemzeti nagy nap megünnepelésére. (Mutatványkép a mi következik.)

Melyik román nem tud, nem hallott Erdélyről, Balázsfalváról, a szabadság mezejéről s a román nép nagyszerű gyűléséről, melyet 1848 május 15-én tartott ? —

Ep 34 éve annak, hogy a román nép jóllakva a jobbágysággal, — jól 1аклта a saját hazájábani szolgasággal — az ő őseinek tűzhelyén ama szent mezőre összegyűlt s megesküdt a szabad ég alatt, a \*ilág és isten szine előtt:

Inkább a harezban elveszünk Teljes dicsőségben,

Mintsem még rabszolgák legyünk.

Ősi szép földünkön !

О ! drága nemzet, о ! a szabadságban fiatal nép — egy gyönge szózat kényszerit téged elhullott mártírjaid árnyaira : egyesülj gondolatban és érzelemben, — lég\'

Meg kell itt említenünk azon nagy jelentőségű tényt, hogy az ó-conservativ párt némely nagy tehetségű tagja, — a kik a kiegyezés és a Deákpárt kormányra jutása után visszavonultak, most föllépnek és a Deákpárt híveinek vallják magokat. Ezek b. Sennyei Pál és Hartal György. Mindkettő beszédét egészben közölni volna érdekes; de térhiáuy miatt csak Bár- iáiéból említünk egy részt, a mely nagyon igazolja a „Nemerének“ sokszor fejtegetett azon nézetét, hogy a Deákpárt és balközép épen nem állanak oly messze egymástól, bogy ne egye sülhetnének ; sőt egyesülésük valóságos életérdek a hazára nézve.

Bartal György egyebek közt igy szóll :

Nagy és széles uraim, az ür, mely bennünket az ug}m^Tezett szélsőbaltól, vagyis azon párttól elválaszt, mely a 67-diki kiegyezést .merően visszautásitja; de fölötte csekély azon különbség, mely köztünk s a balközép közt úgy a közjogi alapnak megtartása, mint a belreform kérdéseinek szábadehdi fejlesztése körül létezik; és nem indokolatlanok saját nézetem szerint is ama hazafiak törekvései, kik e két árnyalatnak egymáshoz leendő minél bensőbb közeledésében ismerik fel nemzetünk jövőjének legszilárdabb biztosítékát.

Mindenütt, hol a népek önmagukat kormányozzák, \mltak, és lesznek pártok és nézetkülönbségek, és kell is, hogy létezzenek ; mert csak is az egyes kérdéseknek többoldalú megvitatása biztosíthatja azoknak a körülményekhez mért leghelyesebb megoldását ; valódi hazafinak kívánsága e részben nem terjedhet tovább, mint hogy a kormányzás nélkülözhetlen eszközeit, azon eszközöket, a melyekre minden párt reászorul azon pillanatban, midőn többségre jutva, a kormány gyeplőit át- venui kényszerül, egyik párt se tagadja meg a másiktól; vagyis hogy azok megtagadására izgaUra, önmaga előtt a kormányzás átvitelét lehetlenné ne tegye.

Megsérteném önök belátását, ha szélesen mutogatni igyekezném, hogy adó és hadi szolgálat nélkül az államok mai napság nem kormányozhatok; adónk súlyát u szomorú múltnak terhes hagyománya és oly sokáig elhanyagolt szükségleteink be nem látható sokassága okozza, mely folyton nagyobb mérvű beruházásokra kényszerit, csak hogy a miveit világ egyéb országai

által túl ne SZíirnyilt'iesunk, sjzelionai Um

véljük, és anyagi terményeinket egyrészt szaporitni másrészt jutányosán elárusítani képesek lehessünk.

A nagy állandó hadseregek kétségkívül egy il megemésztő férgét képezik az ujabbkori államszerve zetnek ; de ez oly baj, mélytől egy állam sem menekül hét saját akaratából, ha önállóságát veszélynek kitenni s a legközelebbi szomszéd hódítási szeszélyének marta lékul esni nem kivan ; és vájjon fognánk -e még akku: is e tehertől menekülni? és nem fogna-e épen esetlege; hóditónk bennünket kényszeríteni, hogy a hadi szolga latot, mit önmagunk érdekében megtenni vonakodtunk az ö kizáralagos hasznára, és talán még nagyobb áldó zattal teljesítsük.

Minden igyekezetünk tehát csakis oda irányulhat hogy a mi terhektől önjószántunkból nem szabadul ha tünk azoknak elviselését könnyitsük.

Választási mozgalmak.

K é z d i - \ ásár helyen pünkösd utolsó napján tartotta P a p p Lajos, ösmert balközépi képviselő programmbeszédét. Volt választói közt most is iger erős pártja vau, habár a Deákpárt részéről is van je lölt fölléptetve, az eddigi лч'и’ой! főbíró, most törvény széki jegyző В enkő P á 1 személyében. A küzdelem igen érdekes lesz.

Bereczkben ugyanaz nap számolt be és tartott programmbeszédét gr. Iy á 1 n о к у Pál eddigi kép viselő és mostani jelölt. A mint halljuk, a baloldali gr Bethlen Gábor is szándékszik szerencsét kísérten Bereczken.

Nagy-Szebenben hir szerint d r. Nemes és Békési Márk lesz fölléptetve az egyesült pártok részéről.

F ogarasból kellemetlenül értesülünk, hogy i magyarok és románok nem tudtak egyet érteni. A bizottmány kitette a felső kerület лrálasztási helyét Ó- Sinkára. Ez ellen folyamodtak a magyarok s a belügyminiszter elrendelte, hogy tétessék Fogarasba. A bizottmány ragaszkodik elébbi határzatához.

Nem tudjuk eléggé kárhoztatni azokat, a kik ennyire mérgesítik az annyira óhajtott egyetértést. A fogarasi románok Deákpártiaknak nyilvánították magokat; a magyarok is azok. Mért nem tudnak hát tisztességesen egyet érteni?

Jelöltjeikre néz\re ugv vagyunk értesülve, hogy a