Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-18 / 5. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 5. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, jan. 1 7-én. Maager Károly ur több évvel ez előtt elnöke volt a brassai iparkamarának, és Iíess- haiiner ur alelnöke. Maager urat ugyan valami három évvel ezelőtt Gött János ur ; és Hess- heimer urat Diick József ur váltotta fel az elnökségben ; de a jó emberek annyira lelkesen láttak hozzá teendőikhez, hogy három év alatt még csak a minisztériumhoz bejelenteni sem értek rá a változást. Hogy is értek volna rá erre a nagy munkára, mikor az utóbbi 9 hónap alatt bár egyetlen gyűlést is összehívni terhesnek tartották ! Fájdalom azonban, még a sok hivatalu Gött Jánosnak sem sikerült megváltoztatni azon örökös törvényt, bogy a mulasztást biinhödés követi. Megjött szegényre rá is a bünhödés azon távsürgöny képében, a mely ezelőtt néhány hét- ! tel Maager urat mint iparkamarai e 1 n ö- k ö t, Hesshaimer urat mint alelnököt idézte föl Pestre az illető miniszterhez. Most nem volt rest Gött ur visszafelelni, ! hogy hiszen nem Maager ur az elnök, hanem ő maga. Mind hiában! A könyörtelen miniszter ragaszkodott szavához: a mit megmondtam, megmondtam. Oh háládatlan Szlávy, hát ki fuíkározott elődbe, utánad, mikor a nyáron itt voltál ! ügy e, hogy nem Maager, hanem Gött János? S te mégis Maagernek küldöttéi miniszteri távsür- gönytJ. S hát nem volt-e még más is Brassóban, az, a ki oly sokszor megmondotta, hogy nála nélkül nem tesznek semmit Pesten és mástól nem kérdeznek semmit? íme az is itt volt s mégis felhívták Maagert és Hessheimert! Micsoda titkos összeköttetéseik és nem ös- mert hatalmuk lehet ezeknek? Akármi van, azt meg kell törni ! Es elterjedett nemsokára a hir, tárgyalás alá került még a communitásban is, hogy Maager és Hessheimer haza árulókká váltak Pesten ; ki vitték, hogy a keleti vasútvonal Ojtoznál köttessék össze a külfölddel, nem itt Brassó körül. Oh a kigyófiak! Ilyen merényletet nem mert volna a brassai commumtasnak engedelmes magyar kormány | «irViWiMrwT4i" soha, hacsak tősgyökeres brassai szász emberek föl nem biztatják. Száradjon rajtok az áruló neve ! Mikor haza jöttek a nagy dicsőségből Maager és Hessheimer, diadalkapu helyett ez az Ítélet fogadta őket. Ennek volt következménye, hogy tegnapra lődikára nagygyűlést hivott össze Maager minden rendű polgárságból, a maga igazolására. Megjélentünk sokan és végig hallgattuk a hosszú beszédet, amelynek rövid tartalma any- nyi, hogy hiában való minden harag: az ojtozi összeköttetés már el van határozva a két kormány között. ' Főként azt igyekezett kitüntetni Maager, hogy ezt nála nélkül is ép úgy elhatározták, mint vele együtt. Lehetséges-é ez? Hát ezért küldöttünk mi Brassó status nevében rendkívüli követet Romániába? Azért választottuk e ezen követségre épen Baritiu urat, a kiről tudva van, hogy engesztelhetetlen ellensége a mostani magyar alkotmánynak és magyar kormánynak ; azért volt e ezen finom di- plomatiai fogásunk, hogy a román kormány mégis bele egyezzék a pestiek kívánatéba? Azért tartunk-e Pesten is mindenható ügynököket, a kik nélkül nem mer moczczaui sem kormány, sem törvényhozás, — hogy mégis igy legyen ? Érthetetlen dolgok? S hogy a zűrzavar még nagyobb legyen fejünkben, mikor kijöttünk, egy jelen volt magyar polgár a következő beszédet tartotta : „Be kell látnunk, t. .polgártársaim, hogy egy kis büntetést is megérdemelnénk. A mig Schmerling alatt attól lehetett tartanunk, hogy Brassó mellőztével csak Szeben kap vasutat, — ifjú szászokká változtunk, a magyarokkal tartottunk ; mihelyt azonban a magyar kormány biztosította a brassai vasutat, mi közöttünk mindjárt megszűnt az ifjú szászság, s közoktatási miniszter, igazságügyminiszter, belügyminiszter törvényre alapított rendeletéi ellen együtt pro- testalgatunk. Ez egy. Nem biztunk továbbá saját törvényhozásunkban, kormányunkban, királyunkban ; hanem idegen hatalomhoz magunk küldöttünk követI séget, hogy az idegen kényszerítse a miénket : kedvünk szerinti eljárásra. Ez kettő. Az is megjárja háromnak, hogy épen olyan embert választottunk a romániai követségre, a : ki nyiltan vallott ellensége hazánk alkotmányá- : nak és kormányának. S végül azzal is sokat ártottunk ügyünknek, hogy nem-elégedtünk mega brassó — bukaresti összeköttetés szükségességével, hanem okvetetlen Ojtoz ellen harczoltunk ; magunk állítottuk igy fel a kérdést, hogy: vagy székely vagy szász, a helyett, hogy mondottuk volna : székely is, szász is; „leben und leben lassen.“ Ezekért érdemelnők a büntetést. Mi azonban úgy ösmerjük törvényes felső- ségeinket, hogy azok nem tesznek kivételt honpolgár és honpolgár, — vidék és vidék közt; ha mi nem kérünk kiváltságot, hanem jogos érdek kielégítését, s lesz a ki igaz valóságában feltüntesse jogainkat: mi is megkapjuk illetőségünket ép úgy, mint más. A haza egyaránt jó minden jó fiához. Meglesz tehát Brassó vasútja Bukurest felé, csak a maga helyén és a maga rendjén járjunk utána.“ így beszélt a „der magyar“ s a körülállók helyeselték. Minket pedig még jobban gyötör most az, hogy hátha igaza talál lenni ! Szlávy József ipar, kereskedelem, és gazdászati miniszter úrhoz az alábbi feliratot intézték Brassó magyar, romáD és német nemzetiségű kereskedői és iparosai, mely kellőleg magyarázza magát : Nagy méltóságú Miniszter ur! A mint a Budapesti Közlönyben olvastuk Nagyméltóságod a brassó-vidéki iparosok és kereskedők képviselőiül az 1873-ik évben rendezendő bécsi világkiállításra Gött János, Hessheimer Lajos és Dück József polgártársainkat nevezte ki. Nevezett polgártársaink mindhárman szász nemzetiségűek. Ha Brassó-vidékét kizárólagosan szászok laknák, — ha az ipart és kereskedelmet csak » Képzeleti utazás a világűrben. I. Elindulásunk. Ki — kész hozzánk csatlakozni a világegyetemben terveit kirándulásunk alatt: ne feledje úti batyuját meg ut- levét, gondoskodjék kevés eleségröl is, mert roppant gyorsaságú haladásunk közben messzi fogunk eltávozni. Batyunkba csomagoljuk be jó előre minden gondolatunkat, útlevelünkön pedig az állomás helyek kijegyzését nehogy elfeledjük, sőt valamennyi társalgási készletünket helyén lesz eleségtartónkba mellékelni. ^ izén, kocsin vagy locomotivvel utazunk-e, ez ugyebár már a fökérdés? Felelet: egyikkel sem! csupán egy igénytelen villanytávirdai készüléket fogunk használni ; s ez nagyon természetes is miután képzeleti kirándulásra készülünk; a képzelet székhelye pedig az agy, melynek működése újabb vizsgálatok szerint egyértelmű a villányos- ságéval ; nem electricai módon tesszük-e tehát utunkat? A hajdani görögök szárnyas lovakkal érzékiték meg phantasiáik teremtményeit, sőt a héberek még Jehova működését is viharszerüleg képzelték. Lett volna azonban a görögöknek csak egy locomotivjok s bírtak volna ama héberek egy léghajóval: tudom kénytelen lesz phantásia- juk az isteni mindenhatóság szamára más utazási módot teremteni, sőt ha a miénkhez hasonló villanytávirdájuk van : bizonyára egy érezsodronyon vezettetik az istenség nyilvánulásait s auathemával sújtják, ki e guttaperchával (rugmézga) övedzett sodrony előtt nem jár kellő reven- tiával. Mi azonban ez értelmezés szerint még uagyobb athe- isták vagyunk, mert nem átallunk még egy távirdát vinni magunkkal, mely azonban nemcsak hogy a holdra izene- teket közöl, sőt képzeleti utasok szállítására is igen alkalmas. Tehát fel gyorsan ! Szerencse velünk megkezdett utunkon. De mégis hallga ! Szives társainknak kedvéért ki akarjuk elébb jelelni: a föld melyik pontjáról történik kiindulásunk. E pont pedig mindjárt kimutatható, ha rendelkeznek kegyetek egy földgömbbel (globus) vagy van talán földabroszuk, melyet szétterítve az egész földet maguk előtt találják, és igen jól kivehetik annak gömbalakját is. E gömb minden 24 órában megfordul tengelye körül, mely tengely két végpontját sarkoknak (pólus) nevezik. Közepe táján egy metszővonal, vagy annak sikja képzelhető egyenlítő (aequator) néven, — s mivel sokkal tappintatosabbak vagyunk, semhogy valamely részt megsértsünk az elsöségadással : vegyük e felötlő vonalon csak úgy találomra kiindulásunk helyét. Földgömb vagy térképeu mindenki látta már, hogy egyik sarktól a másikig az egyenlítőt átszelöleg finom vékony vonalak húzódnak végig, melyek számokkal vannak megjelölve; s miután mi hizelgünk magunknak, parenthesis közt legyen mondva, hogy először tesszük ez utat s igy úttörők leszünk, választhatjuk ezek akármelyikét. Vegyük mindjárt az 1-el jelöltet, ámbár ép tenger felett vonul el minélfogva semmiféle rendőr vagy constabler nem legithimálhatná kivándorlásunkat. Mindegy mondjunk isten hozzádat, Adieu! inert vonatunk indul. De hová? Minthogy a roppant gyorsaság miatt már mintegy ezer mfd- nyire jutánk ősanyánktól, egyenes válasz helyett vezéreljünk „megálljt“ s lássuk hogyan találja magát a vén föld nálunk nélkül. II. Állomás a föld é s h о 1 d közt. Alátekintve látjuk, miszerint földünk csak részben van megvilágítva ; de szerencsénkre képezeleti statiónk még egy részt mutat — sötéten maradt feléből is. Mily felséges alkonyi fényből szőtt szegély választja el a két tüneményt mutató féltekét egymástól ! Sőt a tulajdouképi sötét darab sem mondható egészen annak, miután a megvilágított légkör ugyan bágyadt, mindazonáltal elég hatásos sugár nyalábbal látja el. Ezenfelül a naptól sugárözöuben részeltetett hold is elég szives feleslegéből ide is juttatni. Álláspontunk ép a hold és nap között lévén nem mellőzhetjük azon különös tapasztalatunk nyivánitását, miszerint mekkora szelete földünknek megvilágítva áll, ép akkora rész marad sötéten a holdból. Állomásunk különösségéhez tartozik másfelől az is, hogy nem csupán a nap áldott világát élvezhetjük, hanem a bőidét s ráadásul a földét is, mely nyert világosságából a világegyetemnek is kölcsönöz. A napfény magából Pliaeton tüztányérából jő ; a hold szende fénye pedig csupán a felénk irányuló világos ol-
