Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-16 / 39. szám
Brassó, 187Ü. Másod évi folyam 39. szám. Csütörtök, május Ifi. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinliáz-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garamiul sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bél y égd ij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvételnek a szerkesztőségnél. Belföldi szemle. Képviselőjelöltek neveivel van tele minden lap. Képviselőségre de sok olyan ember törekszik, a ki képtelen betölteni ama nagy fontossága helyzetet ! Az erdélyi részekben gr. M i к ó I m г e, a valóban érdemes, visszavonul ; egy választóihoz intézett nyiltlevélben megköszönte az eddigi bizalmat és kijelentette, hogy nem lép föl többé. — Ha szándékát meg nem változtatja, a kolozsvári Deákpárt is tépelődhetik, mig oly átalános megnyugvásra talál képviselőt. Nem mondjuk mi, hogy nincs alkalmas ember; van elég; lehet még találni képzett és a közügyekért szeretettel munkáló férfit Bethlen Gábor hazájában. Csak az a baj, bogy a mostani eljárás szerint annyi más tényezőt kell számba venni a képviselőjelölésnél, bogy a képzettség és munkaképesség csak végső sorban, vagy sehol sem szerepel. Egyiknek nagy birtoka van a választókerületben, a másnak nagy czi- me, vagy sok rokona; némelyiknek az apja volt derék ember; némelyik azzal nyeri meg a választókat, hogy soha senkinek sem vétett, mivel ártani — használni egyaránt képtelen. Ez aztán épen jó lesz képviselőnek! Ha aztán íélszeg intézkedések történnek az erdélyi ügyekben, ne káromkodjál édes választó barátom a miniszterre! A miniszter úgy jár el alkotmányosan, ha a te érdekedben a te képviselődet kérdi meg. Ha bolond lesz vagy rósz az intézkedés, köszönd meg annak a bölcs eszednek, a melylyel ilyen képviselőt választottál. Szász nraimék bezzeg ugyancsak megfontolják a dolgot ! íme junius 4-re átalános értekezletet hívtak össze Medgyesre a képviselőválasztás tárgyában. Ottan megjelenhetnek nagy szászországnak (Sachsenland) tiszta vérü szász polgárai, más senki. A Kr. Ztg. máj. 13. számában legalább az áll, hogy a meghívás csakis szász választókhoz intéztetett. Hátha ezzel szemben ezen országrész nem szász ajkú polgárai is értekezletre gyűlnének minden mást befogadva, csak a szászt zárva ki, mint az kizárta őket: vajon akkor is a többiek kezdették a megliasonlást, mint tavaly a diadal- és testvérisége ünnep alkalmával ! Különben nem azért panaszlunk, mintha nagy kedvet éreznénk a szász urak értekezletén részt venni. Legalább az előjelek azt mutatják, hogy olyan embernek, a ki csak hazafiui kötelességei lerovása után tartja ápolandónak a nemzetiséget, — nincs helye ezen specialis nemzetiségi gyűlésen. Bizony nagyon furcsa útra jutottak a mi prudens és circumspectus szomszédaink ! Eveken át gyalázta, pökdöste egymást igazi germán mi- veltséggel közöttük az ifjú és öreg párt: mig egy szép napon lakomát tartottak Pesten a Fró- nerben, összecsókolódtak, s pártnak Ilire sincs többé közöttök. Azok a homlokegyenest ellenkező elvek, a melyeket zászlóikra tűztek volt, össze nem simultak tudom, lia liiveik mégis összesimultak, ott kellett hagyniok az elveket. Már ez máskép nem megy. Hogy mi a programmjok, azt megmondja neked, kedves olvasóm, Guidó von Bausznern, a kőhalmi választókhoz intézett levelében s újabban még a „Hermannst'adter Zeitung“ 113 számában. Ez nagyon érdekes; annál érdekesebb, mivel állitja, hogy az összes szász natió nevében beszél, és említett láp szerkesztője egy szóval sem mond ellent ezen állításnak. A „Pester Lloyd“ figyelmeztette volt az atyafiakat, hogy ne mesterkedjenek külön nemzetiségi irányban, mert azon ábrándjok, hogy a nagy német nemzettel összeköttetésbe jőjeuek, soha be nem teljesül ; hanem ragaszkodjanak liiven a Deákpárt által képviselt államjogi alaphoz és magához ezen párthoz. Von Bausznern erre a szász nemzet nevében azt teleli, hogy igenis, az Ausztriával kötött kiegyezés ellen ők nem szavaznak, de nem azért, mintha lehetetlennek tartanák a német nemzethez való csatlakozásukat, hanem azért, mert elkerülhetetlennek tartják a germanismus és slavismus összecsapását s arra az esetre a germanismus érdekében kell nekik egy Ausztria- Magyarország. Az államjogi alapon kivid semmiben sem fognak csatlakozni egyik hazai párthoz sem, hanem képeznek külön szász nemzetiségi csoportot, mint Miletics és társai a szerbet. Köszönjük von Bausznernnek ezt az őszinte szót. Mi tudtuk, hogy igy van, de nemzetünk más tagjai bíztak bennük vakon. íme egy őszintébb ember kimondja nemzete gondolatát: hogy nekik Magyarország létele csakis eszköz a germánság teljes hatalmának megalapításához ! Azután elviheti az ördög az országot s annak minden más polgárát rajtok kivid. Mi rég mondjuk már, hogy az ifjú szász párt semmivel sem jobb ránk nézve, mint a másik. Nemzetfeleinknek tetszett illusiókban élni, az ifjakra minden dicséretet rá kenvén. Most már felnyilhatik a szemük. A kinek még több bizonyítvány kell, olvassa a „ Woelienblattot“ és a „Kronsfiádter Zeitungot“ ; bizonyítványt talál ezekben eleget. íme a „Kronstädter“ 75 száma minden megjegyzés nékiil veszi át a baloldali „Magyar Polgárnak“ azon czikkét, melyben az arról igyekszik meggyőzni a szászokat, hogy a magyar kormány csak felhasználta és csalta őket. Az ilyen jó nekik, mert lázitni lehet vele a kormány és Deákpárt ellen. Ne higyje azonban a magyar ellenzék, bogy a szászok valaha őszintén hozzá csatlakozhatnak. Ellenük is át» Fitzmoor kapitány vagy a hinduk lázadása. (Angol történeti beszély.) (Folytatás). III. Fitzmoor kapitány. A sebesen közeledő lovag mintegy 35 éves, magas termetű, de rendkívül sovány és hajlott férfiú volt. Ha valaki napbarnitotta arczát, kék gyűrűktől övedzett szemeit és élet —nélküli homályos tekintetét megpillantotta volna, bizonyára nem ígért volna többet neki 2-—3 havi életnél. De ha munka között élt e férfiú, egész lénye megváltozott és életre gerjedt. . Beteges külsője alatt dagadó ízmai voltak láthatók és megtörhetlen erély villogott elő szemeiből. Szabálytalan vonásai az ész és szilárd akarat csodálatos kifejezésével bírtak. Kapitányi egyenruhát viselt. — Sarkantyúit mélyen a ló oldalába merítve, gyorsan vágtatott az utón két lovas szerecsen szolga által követve. Midőn már csak néhány lépésnyire volt Thompsontól, rákiáltott: „Elment már a szállítmány?“ Nem kapitány; s épen e miatt vagyok bátor egy szívességre kérni. Lovaglás közben elmondhatja, hogy miben lehetek szolgálatára. S azzal vágtatott előre. Némi kitérés és élőbeszéd után elbeszelte 1 hompson, hogy mi történt a kíséretet illetőleg közte s az őrnagy között. Ha az őrnagy megfogja önt látni, sietni fog a kíséret parancsnokságát önnek átadni ; nekem azonban különös és nagy fontosságú okaim vannak ez utazásban résztvenni ! „Nos ?“ Egy óra múlva elindulunk. Ha tehát az őrnagynál! látogatását délutánig elhalaszthatná. Valóban vigasztalhatatlan vagyok, hogy kérését I megtagadni vagyok kénytelen — viszonzá a kapitány némi zavarral — de sürgős dolgok hívnak Velloreba. ! Ha ön tudná, kapitány. „Én mit sem kívánok tudni — szakitá félbe öt Fitzmoor — kívánjon bármi más szolgálatot tőlem s | szívesen teljesítem, de ezt-----------“ Es a nélkül, hogy v égét várta volna, megsarkantyúzta Thompson paripáját s messze hagyá a kapitány fáradt lovát. „íme Fitzmoor kapitány!“ Kiáltá az őrnagy, ki ismét kilépett az erkélyre. „Miféle jó szellem vezérli őt ide?“ A kapitány a zablát szerecsenei egyikének vetve, az erkélyre sietett. Őrnagy ur — mondá — a megbízás, mellyel ön engem megtisztelt, végre van hajtva. Már? — Kérdé az öreg tiszt örömteli meglepetéssel. Igen, a Khytaghat melletti rablócsapat szét van verve, 84 elesett, 52 elfogatott. Fogadja ön üdvözletemet. Mikor történt az ütközet ? „Tegnap délután.“ És ön már itt?! Úgy az egész éjjen át sebes vágtatva kellett lovagolnia és nekem le kell mondanom azon reményről, hogy a szállítás parancsnokságát önre bizhassam. Én kész vagyok azonnal is indulni. Mysoreban hallottam meg a dolgot és gondoltam, hogy talán szükség leend réara, s most itt vagyok. Szerecsenem hoz azonnal más ruhát és lovat. Csak egy negyedórái időt és egy szobát legyen szabad kérnem, előkészületeim megtételére. Vegyen egy órát kapitány! ön engem valóban a legsúlyosabb gondtól ment meg. íme itt jö leányom. Jöjjön ön, hogy a jó hirt tudtára adhassuk. Vilma azonban ki Thompsonnal csevegve közeledett — atyának a kapitány iránti előszeretetét nem látszott osztani. Mialatt köszön, gúny és büszkeségteljes hideg pillantást vetett a szegény kapitányra. „Ötvenkét mértföldet lovagoltam sebes vágtatva — mondá Fitzmoor szelíden — azért, hogy . . . Vilma elforditá fejét, a nélkül, hogy a kapitány beszédének végét meghallgatta volna s egy meglehetősen kicsinylő mosolylyal távozott. A fiatal hölgy tekintete és hangja nyilván elárulták annak kedvetlenségét, annyira, hogy még az őrnagy is észrevette, bár e tárgyban nem birt legkevesebb éleslátással is. „A manóba! de különös ez a leány, — no de majd megleczkézem ezért,“ mormogá magában. A tiszteletreméltó őrnagy ur gyengéje volt leánya viseletén néha — néha megbotránkozni s monologokban boszuságát szavakba önteni, de szemközt állván leányával, rendesen elcsendesedett. Egy mosoly, egy hízelgő szó lefegyverezték a csaták viharában megoszlik bajnokot. Ez alkalommal is megelégedett azzal, hogy mormogott magában. Engedje meg sír, hogy a szállítmányt és kíséretet megvizsgálhassam! — szakká félbe Fitzmoor a kínos csendet. — Ki ügyelt az előkészületekre? „Radanauth Gopaul a század biztosa“ volt a válasz. Az őrnagy erre karját nyújtva Fitzmoornak lementek a szekerekhez. Gopaul meglátva a kapitányt közelíteni, észrevehető lett arczán az elfojtott boszuság pírja, de azért az indusok ősi tulajdona, a firól fira öröklött szinlés mesterségével eltakarta azt. Az első pillanatban észrevette Fitzmoor, hogy az előkészületek a lehető leghanyagab- bul tétettek meg s e nagy fontosságú szállítmányt legkevésbé sem igyekeztek kellően biztosítani. Azonnal hozatott élelmi szereket, a kocsik őrizetét megszapori- totta és a mulasztásokat helyrehozá. „Gondoskodjál, hogy minden pontosan megtörténjen — mondá Gopaulnak — s ha egy óra alatt nincs minden rendben, szigorú büntetésre számíthatsz.“ Fitzmoor az ezred legkedveltebb tisztje volt, de épen oly ismeretes volt szigora, mint igazságszeretete és bátor-
