Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-12 / 38. szám

151

rozott fiait is rendre hadkiegészitö kerületeikbe szállítja haza.

íme uraim, csak átalánosságban, csak a főbb pontokban a közelebb lefolyt öt év eredményei ?

Allamalkotással léptek őseink az európai nemzetek sorába e földön, oly népfajok között, a melyek közül egyik sem birt képességgel államot alkotni. S az állam, a melyet őseink alkottak, megfelelt a kor polgárisodása igényeinek. Államunknak a kor szellemében átalakítása az a missió, melynek betöltését az emberiség, a polgá- risodás érdekében, ma is várja tölünk. Ettől függ fen- maradásunk. S méltóbban nem ülhetjük meg a honalkotás ezredéves ünnepét, mely felénk közéig, mint e nagy feladat szerencsés megoldásával.

Minél nagyobb e feladat, minél több a mulasztás e nemzet szerencsétlen múltjában mondhatni a mohácsi vész óta, s minél inkább érezzük és valljuk mindannyian, hogy drágák e nemzet percei: annyival inkább szükséges, hogy a nemzet teljes figyelmét, minden erejét öszpontositsa e munkára.

S az csak úgy történhetik, ha ragaszkodunk a kiegyezéshez, a mely lehetővé tette a munka megkezdését; ragaszkodunk az egyezményhez, mely legfélelmesebb ellenségeinket szövetségeseinkké tette; ragaszkodunk az alaphoz, a melyen tovább épithetíink; és a törvényhez, melytől ha eltérünk, minden ismét bizonytalanná lesz.

Részemről hazafiui kötelességemnek tartom, a fölhívásra, mely hozzám intéztetett, ismét fölajánlani szolgálatomat ez egyezmény, e törvény és azon alap védelmére, a melyen a jövö törvényhozás folytathatja a megkezdett munkát.

V i <1 é k.

Háromszék, 1872, május 5-én.

„A Honu s azután a „Magyar Polgár“ utolsó számában egy közlemény, illetőleg egy tudósítás jelent meg — Háromszék april 23-án tartott rendkívüli közgyűléséről, — melyben a követválasztási előmunkálatokra vonatkozó határozatok adatnak elő; — melyek ugyan szokott tendentiosus irányoknál fogva szót sem érdemelnének, de helyreigazítani kell azért, mert egy megye közgyűlésének tekintélye felül áll minden pártokon.

Mert rágalom az, hogy bárkinek is érdekében változtattak volna meg a választási főhelyek ; — hanem megváltoztattak egyszerűen azért, mert a szék saját választó kerületében is bírván oly helységekkel, melyek — ilyekül használhatók, — miért hagyjuk oly városokban, melyek tökéletesen független külön törvényhatóságot képeznek? — s ez okon, azon jogot mit saját területünkön lehet és kell gyakoralnunk: kegye és hatósága alá rendeljük; — ép azért nevetségesnek tartom fenyegetödző tudósítónak azon hetvenkedését, hopy Tisza Lajos К. V. mandátumot nem kapott volna. — Hiszen tudhatja azt czikkiró, hogy mindkét városnak tanácsa és polgárai mindig loyálisok voltak a szék választói iránt.

Hogy K.-Vásárhelyen a választások alkalmával egy pár csőcselék ember éjszakánként egy más ellen garázdálkodott, — mivel önök oly ildomtalanul akarnák azon városok igen tisztelt polgárainak becsületjüket bé- szenyezni — ez ok annál kevésbbé lehetett, mert képviselővé még is mindig az választatott — kit a székbeli választóknak többsége akart. Mi az uj választó helyeket illeti, azokról a nagy közönség tájékozása végett csak ennyit: Kovászna egy 3500 lakossal, vásárral és hires ásványvízzel biró helység, mely mostan nyerte meg épen rendezett tanácsú városá alakulhatá- sát, tehát nem is falu.

Uzon hasonlóan egy „nagy község“ látogatott vásárral és 1600 lakosai S.-Szt.-Gfyörgyhöz 1 mértföldnyi távolságban Sepsiszéknek közepén, hol a nagy birodalmi ut- is átvonul; — tehát nem a választó kerület végső szegletében, s hová — kinek Szent-György ön át is kell jönnie onnan 3/4 óra alatt kiérkezhetik.

Mi illeti mostan tudósítónak azon esetlen állittá- sát, hogy ha a 190 (nem 180 mint t. állítja) bizottsági tag jelen volna lett, a választó helyek elhatározása másként ütött volna ki: — arra csak azt jegyzem meg, hogy tán maga sem akarja ezzel azt állítani, hogy a bizottmánynak többsége nem volna jobboldali, és igy a hiányzók is az egész szék érdeke ellen szavaztak volna ?

Ép oly alaptalan, a mit a basáskodásról mond, midőn tény, hogy a hivatalnokok közül is. többen szavaztak a létesített helyváltoztatás ellen.

Ennyi czáfolat ama tendentiosus tudósításokra elég lesz. P.

Sepsi-Szent-György, 1872. május 6-án.

Alig pár hó óta városunkban már 4 tüzeset fordult elő. E hó 4-én is d. e 11 órakor félrevert harangok rémes hangja riasztá fel városunk lakóit napi foglalatosságukból, s mire az égés színhelyére — a Libocz utszába jutottunk, már két csűr s hozzáragasztott istáló égett, — s hogy még számtalan épület nem lett a dühöngő elem martaléka egy nehány bátor férfiúnak tulajdonítható, kik a lehető legnagyobb ügyességet fejtettek ki az oltás körül. Midőn egyesek részéről magaviseletét tapasztalunk, annyival visszatetszöbb a városi tanács hanyag gondatlansága.

E városnak, hogy csupán egyetlen fecskendője legyen, ez szégyen, a mikor a legutolsó falunak is legalább egy, -—- de többnyire kettő is van. Hagyjuk inkább a súgásba vezető ut-csináltatását későbbre, mert lehet jó mulató helyünk, ha nem tudjuk a fejünk felett a födelet megvédeni a tüztöl, mely ha leég, aztán a jó utón mehetünk a súgásba borvizet inni. — Azt is tapasztalhatták a város elöljárói, hogy igy égés alkalmával volna a ki vizet hordjon, de nincs mivel. Természetesen nem igen szívesen adja oda senki vizes edényét, mert hiába az ember önző, s akkor is eszébe jut, hogy soha sem kapja vissza. Egyébütt arról is gondoskodva van, vizhordó vedrek által, de nálunk nincs. — Hogy az igazat megvalljam, a múltkor a tanácsház folyosóján láttam ugyan vagy kettőt felakasztva, de az égéseknél soha sem. Tudakozódtam is, hogy ennek mi lehet a megfejtése, mig valaki azt találta mondani, hogy Brassóban nem tudták használni, mert használhatlanok, s elárverezték, s igy ejtette meg még hajdan városunk az időbeli tanácsa. Na én sem mertem többet tudakozódni utána, nehogy majd kisüljön, hogy csakugyan igaz.

Véleményen szerint — s hizelgek magamnak, hogy másé szerént is — az ilyenek beszerzésére kellene először a költséget előirányozni, s mikor már minden szükséges meg lesz, akkor akár az Orkőre is épit- sünk mulató lakot, ha telik a jövedelemből. — Aztán a városkapitányságnak is kiváló figyelmébe bátorkodnánk ajánlani bizonyos szalmakazalokat, melyek daczára annak, hogy a múltkori égés alkalmával is meggyultak volt, s csakis egyeseknek fennt jeleztem bátorságuk és magukviselete folytán voltak megmenthetők, — ma is a város egyik legsűrűbben beépített részén, épületek közé beékelve fennen hirdetik, hogy még tüzrendöri szabályok alól is van kivétel, s igy igazat adnak ama régi mondásnak: nulla regula sine exceptione.

Ez alkalommal csak ennyit tartók elmondandónak, s a t. szerkesztő ur, s a nemes tanács engedelmével még némely igazságot bátor lesz elmondani

Justus.

a magasból, a magyar parlamentig. De hát: ha a szer- bek tartják magokat az alkotmányhoz, akkor nem volt szükség egy külön határozatban kimondani, hogy képviseltetni fogják magokat a magyar országgyűlésen; ha pedig nem kell nekik ez alkotmány s mintegy Strike formát akarnak a parlamenttel szemben — akkor a határozat szüksége önként elenyészik! Mi a többi, jelesen Erdély autonómiájára vonatkozó határozatokat illeti — a „Patria“ ekép nyilatkozik: „köszönjük szépen szerb testvéreink jó indulatát, midőn t. i. ők saját politikai érdekeik czéljából, testvéreinkké akarnak lenni, mert mi románok épen nem vágyunk Erdély elkülönítésére s ez által az ország épségének csorbítására, — melyre a koronás király ünnepélyesen eskütt tett; de saját román szempontból sem óhajtjuk az unió fölbontását, mert az erdélyi románok, értjükét a magyar- országiakkal egyesítve — sokkal sikeresebben működhetnek a nemzet javára, mint Pesten és Kolozsvárott különválva! Végre is: miért tolják föl magokat a szer- bek ügyvédeinkül — oly ügyben, melyet még magok a románok sem formuláztak? Ha a szerbek — Miletics nagy prófétájukkal élükön —- valóban javunkat akarják, a román nemzet elöhaladáját, mivelödését óhajtják: adják ki a kolostorok s egyházi alapokból minket illető : részünket, hogy módunk legyen mivelödni ! De a görög : keletiek 7 év óta Inában várják a kielégítést s szerb testvéreink e tekintetben — talán egy ítéletnapig elhúzandó formális per megindítását kívánják!

Köszönjük szépen az oly „testvériséget“, hogy midőn javunkva kellene munkálni — minden lehető akadályt görditnek elénk, — ha pedig Magyarország épségének fölbontásáról van szó — kívánják, hogy törvénytelen törekvésüknek cinkosaivá legyünk s ez által egy oly kük karjaiba sodortassunk, mely tisztán pánszlavi- stikus czélokat táplál, mi a románoknak biztos halála ! —

Különben azt is minden tekintetben veszélyesnék tartjuk, hogy valaki — nyelv és nemzetiségre fektetett pártot alakítson s szomorú volna: ha e tekintetben a románok — majmolva a Miletics száj hősködését a szer- bek példáját követnék. Annak sikeretlenségét s nevetségességét eléggé bebizonyította az úgynevezett román „nemzeti párt“, mely az utóbbi 3 évben oly nyomorult szerepet játszott! A parlament és alkotmány a haza polgárainak közvagyona, ha tehát pártot akarunk fektessük azt a politikára és elvekre, nem pedig a nyelv és faj különbségre.

Kézdi-Vásárliely, 1872.

Vegyes.

Meglepő mindig és minden körülmények között ha a közügyiránti lelkesedés nemcsak puszta szavakban , hanem tettekben is nyilvánul főleg akkor, midőn sem rábeszélés, sem pedig személyes érdekből, hanem önzéstelen jóindulat és a közügyiránti szeretetből hozzuk az áldozatot.

A k. vásárhelyi ifjúság már több Ízben bebizonyította azt, hogy kész minden jótékony czélu közügyért nemcsak lelkesedni, hanem azt még tettekben nyilvánult áldozat készségeivel is előmozdítani. Bebizonyította ezt főleg most, midőn a k. vásárhelyi óvoda javára annyira meglepő szép ajánlatot tett, miszerint elmulaszthatatlan kötelességemnek érzem a nemes ifjúságnak ez áldozatáért hálás köszöneté-! met nyilvánítani.

Ugyanis községi oskolánk igazgatója Baló László 2 o. é. irtot, Baka Lajos 5 frt., Bene Albert 2 frt., Csiszár József 5 frt., közs. tanító Finta Gergely 2 frt., segédpap tiszteletes Kóvács István 2 frt., v al kapitány Kovács Dá- , niel 5 frt., Lipeczki Félix 5 frt., Nagy Dénes 5 frt., közs. tanitó Simó József 1 irtot ajánlottak a k. vásárhelyi óvoda javára oly feltétel mellett, hogy a fennt kitett öszveget mindaddig, mig k. vásárhelyi lakósok lesznek; évenként fizetni fogják az óvóda javára.

Adjon Isten minden községnek ily uemeskeblü ifjúságot !

Kozma Dénes, óvoda vezető.

Román lapszemle.

„Patria“ 46-ik sz. május 5-én. Vezérczikk jelmondata: „Parturiunt montes, nascitur -— ridiculus

mus !“ '

Ebből kiindulva, meglepő elmeéllel tárgyalja a becslcereki gyűlést, következetes tételekben mutatva ki :. hogy a nagy apostol Miletics — mindig a közjó, a közhaza szakadására irányzott -— törekvése minő fiaskót csinált, — miután az értekezletre nem is jelent meg több, mint 200 személy, de ennek is egy része nem szerb, hanem különböző nemzetiségű.

Ezután nevetségessé teszi az értekezlet határozatait, két szempontot különösen emelve ki. Első az, mely szerint a szerb nemzet nagylelkűen leereszkedni kíván

(Ö felsége körntjában) mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatik. A „P. N.“ tudósításai szerint e körút a legnagyobb szabású diadalmenet.

A lakosság mindenütt az éjeket is az utakon tölti, hogy üdvözölhesse a szeretett királyt, s merre a király megy, az „Éljen“-ek szintúgy ezerszeresen hangoznak, mint a „Hoch“-ok és „Zsivió“-ok. S meg vagyunk róla győződve, hog a mint e tudósításokat olvassa: az egész ország lelkesedve és áldva a királyt, fogja viszhangoz- tatni a Duna és Tisza csatornáinak partjain elhangzó éljeneket.

A király ez útjában nem csak egy humanitási tényt végez; nyilatkozatai egy nagy állami tényt is képeznek. A magyar koronás király minden szavában mint a magyar államiság, a magyar állami eszme képviselője lép fel, és felejthetlenek, örökké nevezetes érdeküek lesznek ama nyilatkozatai, melyeket az újvidéki, kikin - dai s egyéb vegyes ajkú, nemzetiségi jellegű küldöttségekhez intézve, valóban királyi módon jelenté ki, hogy a trón iránti hűség s a magyar állam iránti ragaszkodásnak egynek kell lennie, s mint alkotmányos király, az alkotmányos, parlamenti kormány hazafias intentiói méltánylását hangsulyozá.

(Ghyczy Kálmánról) a „leghitelesebb“ forrás után azt jelenti a „Hon“, hogy a komáromiak küldöttsége előtt kijelenté, hogy elfogadja a képv.-jelöltséget. Kívánjuk, hogy a „Hon“-nak igaza legyen.

(Hazafiság.) Hétfaluban az adókivető bizottság előtt utólagosan 87 lakos, nagyobbára román, jelentkezett, a kik mind fentebb kívánták tétetni adójolcat, mint megállapítva volt. Ez már józanul felfogott hazafiság!

(A pénzügyminisztériumnak) apr. 26-áról kelt következő rendeletét teszi közé a hivatalos lap :

Az 1 és 5 frtos bankjegyalaku (vörös felső nyomatú) államjegyeknek beváltás végetti vagy fizetés gya- nánti elfogadhatására folyó 1872. évi deczember hó végével kitűzött határidő közeledvén, a cs. és kir. közös pénzügyminisztériummal létre jött megállapodás szerint a szóban forgó 1 és 5 frtos bankjegyalaku államjegyeknek eddig a in. k. központi állampénztárnál Budán, valamint a m. k. pénzügyigazgatóságok székhelyein levő