Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-05-09 / 37. szám
Brass«, 1872. Másod évi folyam 37. szám. Csölöríök, május 9. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. ii< ■ ft ^ Ti’TT'^A ír S. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtaláskor 30 kr. — iS’agj óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Gegenpartei. A „Krönst. Zeitung-“ közelebbről „büszkén jelenti, hogy az ők képviselő-jelöltjeik Wächter Fr. és Trauscheníels Emil urak.“ Éhez a büszke jelentéshez hozzá akarunk szólam egy kissé; de nem a személyekért. A személyekről nem mondunk mi semmi roszat, mert nem szorultunk a személyes piszkolódás pimasz fegyverére; és mert Wáchterért meg Trausclienfelsért — különösen az utóbbiért, — sokat kiállott, sokat küzdött a brassai magyarság. Csak örvendeni tudunk rajta, hogy egykori barátainknak úgy felvitte isten a dolgát, hogy most az a Kronstádter vallja őket büszkén a magáénak, a mely csak három évvel ezelőtt az ördögnek is oda adta volna, legalább Trausehenfelset. Az pedig épen felette örvendetes, hogy mig harmadéve Wächter és Trauscheníels egymás ellen fogyasztották a puskaport, mint kiengesz- telhetetlen ellenfelek úgy állottak szemközt, — most olyan szépen megférnek együtt a Kronstádter pártfogó szárnyai alatt! Mi tehát Örvendünk. Mindamellett nem felejtkezhetünk meg azon polgári jogunkról, egyszersmind kötelességünkről, hogy a leendő képviselők programmjával tisztába jőjünk. Megbocsássanak Wächter és Trauscheníels, — mi emlékszünk igen is, hogy ők mindeddig határozottan vallották magokat a Deák párt híveinek; a mi pedig a mi égető kérdésünket, a királyföld rendezését és kiválólag a brassai mu- nicipalis élet rendbe szedését illeti, ezen a téren annyi szép szót hallottunk Wáchtertől, de főként Trauschenfelstől, az egyenjogúság és méltányosság érdekében, hogy .— mint a példa mutató — nem haboztunk egykor őket választani vezéreinkül. Most azonban egészen zavarban kell lennünk politikai programmjok felől, miután a „Kronstádter Zeitung“ lépteti fel (és büszkén) őket ? Mert azt a lapot akárminek tarthatjuk, csak Deákpártinak nem, a mely minden magyar lapok közül legtöbbször a „Magyar Polgár“-ból idéz, — annak véleményét igen gyakran magáévá teszi ; a mely küzd a törvény által jogosított államnyelv alkalmazásba vétele ellen törvényszéknél és törvényhatóságban ; a mely nem egyszer volt már szószólója a Deákpártból alakult alkotmányos minisztérium törvényre alapított rendeletéi ellen intézett törekvésnek. Merünk hivatkozni magára Wächterre és Trauschenfelsre, ezen uraknak politikai Ítéletére és őszinte férfiasságára, hogy ilyen körülmények közt lehet-e Deákpárti lapnak tartani a Kronstádter Ztgt. ? De van még közelebbi bizonyítékunk is. Mikor a Krönst. Ztg. nevezett urakat fölléptette, egyszersmind elnevezett bennünket e 1- len pártnak, és felszólított, hogy álljunk elő jelölteinkkel mi is. Mi itt a „Nemere“ körül, s átalában a brassai magyarság, meg vagyunk állapodva abban elejétől kezdve, hogy szavazatunkat Deák- párti képviselőre adjuk ; ez nyilvános dolog mind lapunk, mind az itteni magyarság eddigi magatartásából. Már most ha a „Kronstádter“ bennünket Deákpártiakat g e g e n p a r t e i n а к vesz, nyilván való dolog, hogy ő valami egyéb, csak nem Deák párti. Ezeknek alapján nagyon indokolva van, ha Wáclitertől és Trauschenfelstől azt kérdezzük, hogy mi a programm, nyílt és határozott programm. Mi nem mondottuk soha egy szóval sem, hogy Wáchtert vagy Trausehenfelset nem fogjuk választani. Mi olyat választunk, a kinek nézeteit osztjuk és személyes tulajdonságaiban megbízunk. Micsoda alapon szélit tehát fel a Kronstádter ellenjelöltek felállítására, mielőtt Wächter és Trauscheníels iránt nyilatkoztunk volna? Mi nem nézzük sem a nevet, sem a vallást, sem a származást. Nekünk férfi kell nyilt, hasznos és becsületes elvekkel; Deákpárti pro- ! grammal, az egyenjogúságra való törekvéssel. Wächter és Trauschenfels adtak-e okot a Kronstádternek azon feltevésre, hogy ők nem ilyenek ? Itt nyilvános követjelölési értekezlet nem volt még. Ki léptette föl tehát a megnevezett urakat ? Talán a Kronstádter Zeitung egymagára ? Brassóváros és vidék polgárai soha sem adtak erre megbízást Gött Jánosnak. Vagy valamely clique léptette föl őket titokban? Miért titokban, ha az elv nemes és hazafias? Es minő clique lehet az, a mely merészel Brassó és vidéke sok ezernyi értelmes választója helyett candidalni? Szabad népek közt a képviselőválasztásokra úgy szokás előkészülni, hogy a pártok nyilvános értekezleteket tartanak ; ottan előadják a jelöltek programmjokat, s a mely programm és egyéniség megfelel a választók igényeinek, azt elfogadják és elősegítik nyíltan. Ha azon urak, a kik Wächter és Trauschenfels urakat fölléptetni szándékoznak, Deákpártiak, — hívják meg értekezletre a választókerület minden Deákpárti választóját. Ha más is akar még föllépni, előadja programmját, és választunk nyíltan, szabadon. Ha azonban az ellenzék valamely árnyalatához tartoznak, gyűjtsék össze elvtársaikat akkor is szabadon; mi tudjuk tisztelni az ellenvé- : leményt és háborítani nem fogjuk. Csak már azzal szeretnénk tisztába jőni, j ha mi Deákpártiak gegenpartei vagyunk, — miféle párt miféle programmal az, a mely minket igy nevez. A horvát-okmány lopás. A „Magyar Újság“ máj. 2-ikáról egy hosszú czik- ket ad, melyben a horvát viszonyokat tárgyalja. A czikk folyamában Voncsina négy, állítólag a horvát kormány által Lónyay grófhoz küldött, hamisított jegyzőkönyvet közöl, a nemzetiek tanácskozásairól. g> • Fitzmoor kapitány vagy a hinduk lázadása. (Angol történeti beszély.) I. A szövetség. Az összes nagy természetet egy kitörni készülő zivatar fedé be. Sürü fekete fellegek úsztak az égen elfödve a csillagok fényét. A fák levelei mozdulatlan függtek, — a lég tikkasztó heve és csak az erdei vadak távoli ordítása zavará meg az éj komoly csendét. A Mysore-ből Arcotba vezető ut melletti sűrűségben egy csoport vad kinézésű férfi ült körül nagy lobogó tüzet, melynek piros lángjától megvilágítva, bő fehér gyapjú öltönyökbe burkolva és teljesen mozdulatlanul, távolról inkább ködfátyolképeknek látszottak. A keletiek szokása szerint keresztbe vetett lábakkal ülve, némelyek dohányoztak, mások fecsegtek, a nagyobb rész azonban aludt. Körülbelül lehettek mintegy százan. Bronz-szinök, viseletok és tartásukról azonnal felismerhetők voltak, hogy hinduk. Vad tekintetük, kuszáit szakálluk és az öveikben rejlő fegyverek haramiákat sejtettek bennök, kik képesek a legaljasabb bűntényre is. Közvetlen a tűz mellett ült egy ősz szakálla egyén, kit a többiek mély tisztelettel és érdekkel látszottak hallgatni. — Alakja oly szikár volt, hogy nem valami erős képzelő tehetség nélkül is kóbor szellemnek lehetett volna tartani. Hús nélküli teste szeny- nyes, szakálla rendetlen, haja pedig zilált volt, s dühös borzait serényü oroszlánhoz hasonlított inkább, mint emberhez. Jobb karja, mit folyton vizirányos helyzetben tartott, meg volt meredve s nem volt hajlítható; igy I volt jobb kéz — feje is már évek óta összeszoritva, melyen körmei mélyen a húsba nőve, kétségkívül sok fájdalmat okozott az öregnek. Sötét, nagy szemeiből vad rajongás villogot elő. Baljában egy nagy bunkósbotot tartott, és élénken beszélve hihetlen gyorsasággal ges- ticülált. E férfi Nanna-Mookerje, a Fakir volt, ki a madrasi kormányzóságban úgy a benszülöttek mint az angolok mindegyike előtt ismeretes volt szigora, jóstehetsége és az európaiak iránti gyűlöletéről. Mellette ült egy mintegy negyven éves hindu, ki úgy látszott a kis csapat főnöke, s ki csinosan dolgozott hukából (úgynevezett viz pipa) illatos dohányt és ópiumot élvezett. Kezét arany nyal dúsan kirakott kardjára fektetve, szórakozottan hallgatá a Fakir beszédét. A távol sűrűből egy a sakál-farkas ugatásához hasonló hang hasitá át az éj rémes csendét. Egy pillanat alatt mindenki elcsendesült. Az ugatás még kétszer ismétlődött. A Fakir mellett iilö férfi lobocsátá a hukát és felemelte kezét, mely jeladásra a kis csapat lándzsáját kézbe fogva, csatakész sorokban némán várta főnöke parancsát. Tiz perczczel később négy, a többiekkel hasonlón öltözött férfi lépett a tűz által megvilágított körbe. Közöttük egy magas termetű hindu lépdelt, kinek biztos járásáról és hadias tartásáról első pillanatban felismerhető volt a harezfi, bár a gazdag bennszülöttek (sipoyk) öltözetét viselé. —Kísérői feloldák szemei kötelékét. Kezei hátul bár össze voltak is kötve, mindazáltal legkevésbé sem látszott elfogultnak. „Embereim kémkedésen kaptak“ mondá Narain Bissumbhur a csapat vezére, szigorú tekintettel mérve végig a fogolyt. „Nem úgy van! én jól halottam őket közeledni és nem futottam el. Te vagy a vezér? Fontos közlendőm van veled négy szem között.“ Narain a fogolyhoz lépett. „Add ide kezedet,“ mondá ez. Bissumbhur kezét a fogolyéba tévé. Egy pillanatnyi szünet után felderült a parancsnok arcza; levette az idegen kötelékét és intett a csapatnak, hogy vonuljanak félre.“ „Mivel te is, mint én Kalée szolgája vagy“ mondá Narain „légy üdvözölve általam a Dacditák (igy nevezték magokat az angol uralom ellen feltámadt benn- szünlöttek, kik kevesen lévén nyilt harezra, guerilla életet folytattak) táborában. Mit kívánsz? Néhány nap múlva több szekér indul Mysoreböl Velloreba 15000 font sterlinggel. (180.000 ft.) Néhány órányi távolra e helytől fognak elhúzódni az erdő szélén. Hány fore mehet a fedezet? A bennszülöttek 9-ik ezredének egy teljes százada képezi a fedezetet. Elég erősnek gondolod magad, hogy meggyözhesd őket? Ha együtt maradnak? úgy nem. Elszéleszteni őket az én dolgom leend. Hány embered van ? „Száznegyven.“ Jól van, de ez még nem elég. Mac-Slane őrnagy, ki Mysoreban parancsnokol, ezen pénzszállítási alkalmat felhasználja, hogy leányát ennek őrizete alatt Velloreba nagynénje Cavendisch asszonyhoz küldje. Ha — közléseim folytán — a pénzt és a leányt hatalmatokba kerítitek, jutalmamul csak azt kívánom, hogy ez aranyhaju fehér leányt senki ne érintse. Megegyeztünk ! Továbbá adnotok kell egy részt a zsákmányból. Mennyit kívánsz ? Négyezer fontot. (48.000 írt.) Az igen soku. Erre elkezdének alkudni, mig végre megegyeztek 2000 fontban.
