Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-04-21 / 32. szám

minden institutióit az új alappal öszbangzásba hozni törek­vő országban rövidebb ülésszakokkal beérni oly eljárás mellett, mint minő a képviselőháznak mostani szabályai szerint nem csak lehetséges, de tényleg gyakoroltatott is ? — Midőn az államköltségvetés tárgyalása majdnem 4 hó­napot vesz igénybe, — midőn az interpellatiók, indítványok, határozati javaslatok és kérvények előadása évenkint leg­alább két hónapot emészt föl. 3) Lehet-e a mai osztály és központi bizottság igen complicált és czélszerütlen rendszere mellett bármily tvja- vaslatot csak kissé eltérőbb vélemények közt is illő gyor­sasággal keresztül vinni. (Nem lehet!) 4) Lehet-e a házszabályok által még a tanácskozá­sokra is követelt 100 tagnak folytonos jelenléte mellett, a hosszadalmas, fárasztó, nem akarom mondani, unalmas beszédek alatt az elnöknek, ki e végro csak csengetyüjé- vel és ha a természet megáldotta, erős hangjával rendelke­zik, a csendet töntartani, melyet épen az ilyen szónokok szoktak leginkább követelni. (Derültség). 5) Lehet-e az elnöknek úgyszólván, egyetlen jogával, a rendreutasítással a tanácskozási rendet kellően fönntar­tani, midőn el vagy el nem fogadása iránt a rendreutasi- tott bíráskodni saját magát tartja jogosultnak? (Nagyon igaz !) Az elnök jogai pedig annyira praecariusok, hogy én csak a t. ház minden oldalról való istápolásának, és irán­tam való méltányosságának s hálásan tapasztalt bizodalmának köszönhetem, hogy mindezen hiányok mellett igy, mint tör­tént, de korán sem úgy, mint kellett és én szerettem volna, ha teljesíthetem kötelességemet. Ezekben fekszik nézetem szerint tőoka annak, hogy három éves munkánknak nincsen annyi eredménye, meny­nyit mindnyájan óhajtottunk volna. A mi már az általam föltett kérdésnek másik részét illeti, teljesültek-e a munkánkhoz kötött remények? erre föntebbiekben foglaltatik a válasz. A meghiúsult remé­nyek okai közé azonban kell sorolnom még azon véletlen akadályokat is, melyek minden számításokon kivül me­rülnek föl. A franczia-porosz háború idején a beavatkozás, és levonatás esélyeitől megmentett ugyan bennünket kormá­nyunknak általunk is istápolt óvatossága; — vérünk, va­gyonunk nem lön igénybe véve ; de a közvetett hatást úgyis éreznünk kellett. Méltán megdöbbentünk s aggodal­maink föl lőnek zaklatva, midőn láttuk, miként egyfelől a felvilágosodott, és bölcsészeiével mindenfelé szelíd fényt árasztó szorgalmas német nemzet a jog uralmán, — állami létünk ezen egyedüli biztos alapján, — magát tulteszi, és a hóditás, meg az erőszak letüntnek hitt korát idézi re­ánk; — másfelől az önvédelmében végkép megfogyat­kozott franczia nép az egyenlőség és testvériség jelvényei körül sorakozva, nemcsak végkép elbukott; de a vész el vonulta után fönnen hirdetett szabad elvei daczára bukását saját maga ellen dühöngő pusztításaival még el is homá- lyositotta. Ily ideglázitó és meglepő események hatása alatt méltán kell kérdenünk: hol keressük hát, hol találjuk fel azon biztos alapot, melyre nyugodtan, és a siker re­ményével fektethetnénk jövőnket? Lemondjunk-e a jogura­lomnak köztünki meghonosításáról , melytől elválva az egyik fél győzedelmes diadalokat aratott, vagy mellőzzük az egyenlőség és testvériség elveit, melyek a másik felet előbb porba tipratni, azután önmaga ellen dühöngeni en- gedék. Valóban be kell látnunk, és elszomorodva be kell vallanunk, hogy az emberiség még mindig csak tapoga- tódzik, és hogy nincsen iránytű, mely az óhajtott czélhoz vezető utat biztosan megmutatná; mert az emberi nézetek, s ezekből fakadó vágyak és remények ingadozó körét min­denfelé a csalódás ege fedi be, mely többnyire oly go­noszul játsza meg embereit, hogy épen mikor kivánataikat teljesiti, akkor elégíti ki őket legkevesebbé, csak ekkor értetvén meg velők, mennyire különbözik az eredmény a valóságban attól, miután ők képzeleteikben eseugtenek. — Csakis egyetlen alap van, mely csalkatlanul igaz, з melyen kivül semmi állandót felállítani nem lehet, s ez az erény, melyről a költő ép oly szépen és igazán énekli : „Minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görbéd.“ (Elénk tetszés). Nem a lelketlen formák, nem a magas hangzású izgató szavak : a tiszta erkölcs azon egyedüli biztos eszköz, mely a polgári társaságban boldogságra vezet. Mig tiszta erkölcs és önzéstelen hazaszeretet lekesité Róma népét és kormányát, virágzott a birodalom úgy is mint köztársaság, úgy is mint császárság; — midőn fény iizés, hiuaàg, élvezet, puhaság, önzés s tunyaság az erkölcs telenségnek annyi más nemeivel kerekedtek fölül, s rágód­tak az államnak ősök alapította tárházain : „Róma ledőlt és rabigába görbedt. “ Mentse meg az ég hazánkat ily romlottságtól, — táplálja fiai keblében az erkölcsiség erényeit, — óvja meg őket a viszálkodás és pártoskodás dühétől, egyesítse népeit a közös haza szeretetéuek magasztos érzelmében, hogy ettől lelkesülve hazafias öntudattal gyakorolják a küszöbön álló választásoknál nagy fontosságú jogokat, az alkotmá- j nyosságnak ezen legszebb atributomát s ne feledkezzenek I meg arról soha: miként Magyarország hti polgárainak a legeltérőbb nézetek mellett se szabad soha egymás irányá- ! ban ellenséges állást elfoglalni, mert ez a történelem i tanúsága szerint annyit tenne, miut lerontani első sorban állami létünket, azután ennek romjai alá temetni el nemzetiségünket ! (Zajos tetszés.) A számra csekély, de a gondviselés által sok szép tulajdonokkal fölru­házott magyar nemzetnek egyetlen talizmánja van, s ez az egyetértés, melyet - egyik ősünk oly szép hasonlatban ajánlt fiainak egy csomag szorosan összefűzött vesszőt mu tatván nekik, melyet a legerősebb férfikezek se voltak ké­pesek ketté szakasztani, mig fölbontva szétválasztott szá lai mindegyikét, gyenge gyermekek köunyen tördelték szét. — Bizom a magyar nemzet józanságában, melylyel ezt meg fogja érteni, s be fogja látni, miként valamint egyet értés mentett meg a múltban, úgy csak az egyetértés tart­hat föl bennünket a jövőben. (Tetszés.) Ezen hitben és reményben veszek magam, elnöktár­saim és a jegyzői-kar nevében is búcsút a t. képviselőház- tól. Köszönöm a kitüntetést, melylyel megtiszteltek, a bi- zadalmat, melylyel megajándékoztak s azon jó akaratot melylyel istápoltak bennünket. S most már végzem beszédemet, mint mindig most is ugyanazon hu kebelből fakadó fölkiáltással : éltesse min­denható isten szerencsésen sokáig fölséges urunkat királyun­kat ! (Az egész ház a szélsőbal kivételével föláll és zajos éljeneket hangoztat). Éltesse, s családi örömökkel halmozza el fölséges asszonyunkat, mélyen t. királynénkat ! (Lelkes éljenzés,) éltesse és nevelje szépreményü fenséges korona örökösün­ket, az egész királyi családot! (Élénk éljenzés.) Boldogítsa Magyar-, Horvát-, Slavon- és Dalmát- testvérországok népeit és dus áldásaival áraszsza el szere­tett hazánkat! (Hosszasan tartó zajos éljenzés.) Román lapszemle. Az „Albina“ 28 ik sz. april 2/14-étöl következőt ir: Azon törvényjavaslatról — melyről az ellenzék 6 hét alatt előadott megdönthetien érvekkel kimutatta : hogy az jogmegszoritó, sőt jogfosztó — Tóth Vilmos belügyminiszter ur közelebbi beszédében pompáson bebizonyította, hogy az I — — nem jogfosztó. Ugyanitt. A jövő választásokra ilynemű tanácsokat ad : A románlakta területeken, minden román — kinek I szíve, lelke helyén van — 10 annyi buzgalmat fejtsen ki, mint eddig. A hol kisebbségben is vannak: kérvényezzenek, tiltakozzanak s követeljék a nép nélküli uraktól: hogy a román népet figyelembevegyék, melynek zsírjából híznak; ’ mert akkor ezen uraknak — kik a népre nem támaszkod hatnak —- vagy meghajolniok kell, vagy álarezukat eldobva, : magokat úgy mutatniok, mint a nép ellenségei — zsar- j nokai. ! Ugyanitt, A bánsági határőrvidéket — úgy hallja j I — a szomszédos megyékhez fogják beosztani. Az ,,Alb “ , : tehát figyelmeztetve az illetőket e nagy csapásra, java­solja : hogy ne aludjanak, hanem mindent mozgásba hozzanak annak elhárítására. Kerületek, sőt községenkint petitiouáljanak, — küldjenek minél számosabb küldöttsége- J ^ két az uralkodóhoz, kinek oly nagy szolgálatot tettek.-F e i h i V á s. Folyó hó 26-án d. e. 10 órakor a „Nemere“ szer­kesztőségi irodában (nagy piacz 223 sz.) a Zajzoni Rab István ; síremlékére adakozott régibb s újabb összegek számbavé­tele , az emlékkő leendő felállítása tárgyában, bizottmá- 1 gyűlés leend, melyre az illetők tisztelettel meghivatnak. Türkös 1872. april 18-ikán. Jakab János, a bizottmány jegyzője. hollandi, északamérikai sál. követek. Képviseloházuuk köréből a balközép és szélsőbal számos tagja, szintúgy mint a jobboldal tagjai s a miniszterek. A baloldal bucsulakomája ma egy hete tartatott. Éltették a pártvezéreket. A Deákpárt hétfőn tartá búcsú lakomáját, melyen mintegy 200-au voltak jelen. Először a királyra, azután a királynéra történt pohárköszöntés, Él­tették Deák F eren ez et, a minisztériumot, a ház elnö­két, alelnökeit, s az összes pártot. (A kolozsvári egyetem ) A „Patria“ legutóbbi száma közli egész terjedelmében a budapesti román ifjúságnak a miniszterelnökhöz, illetőleg a képviselöházhoz intézett pa- titiójat, melyben kérik, hogy a Kolozsvárit létesítendő egye­temben — a paritás elvének feutartása mellett — minden tudomány és tantárgy előadásában a román nyelv is hasz­náltassák. — A budapesti román ifjúság e kérvényét a „Patria“ -is egy hosszú vezérczikkben pártolja, kérvén a kormányt, hogy miután a létesítendő egyetem csak úgy fogna megfelelni az erdélyi polgárok közművelődési czéljá- nak, ha a lokósok túlnyomó többsége saját anyanyelvén hallgathatja az előadásokat, ne csináljon ez egyetem ügyéből is politikát a magyar nyelv terjesztésére, hanem az előadásoknál helyezze egyenlő rangba a román nyel­vet is. (AZ orsztággyülési balközóp) tagjai 16 ikán vettek búcsút a párt vezéreitől : Tisza és Ghyczy Kálmántól. Váradi Gábor szólt a párt névében Tisza Kálmánhoz, a ki válaszában, mint meggyőződését hangsúlyozta, hagy a jövő országgyűlésen nagyobb számmal lesznek, kik a bal­oldal elveit fogják vallani s támogatni. A párt tagjai Tiszától Ghyczy Kálmánhoz mentek. Itt Tisza Kálmán emelt szót s reményét fejezte ki, hogy Ghyczy Kálmán a párt vezére marad továbbra is, mert nem csak a párt, hanem az egész ország érdéke kivánja, hogy eddigi állását megtartsa. Ghyczy Kálmán beszédében föntartá a párt prog- rammját. Visszalépésére vonatkozólag pedig oly nyilatko­zatot tett, hogy az egész hazára szomorú elhatározásához ragaszkodni fog. (A régi időből.) Azon belügyminiszteri rendelet al­kalmából, hogy a törvényhatóságok az iszákosság ellen ne­talán fönálló rendszabályokat az angol kormánynyal leendő közlés végett íölterjesszék, a „Herrn. Ztg.“ említi, hogy az erdélyi törvényhozás már 253 évvel ezelőtt, az 1619-ki országgyűlésen az ünnepek megtartásáról szóló törvénybe fölvette az iszákosság meggátlására ezélzó rendszabályokat is s az erdélyi kormányszék 1817. deczember 17-én kelt intézvényével ezen törvényt érvényben állónak nyilváni- nilotta s a törvényhatóságokat utasította az idevonatkozó rendeletek végrehajtására. Érdekes, hogy 1650-ben Csik-, Gyergyó- és Kászon székek nemesi gyűlése October 24-én elhatározta, hogy azok, kik vasárnapi nap lerészegszenek, elfogattassanak és a biró által 12 frt birságban elmarasz- tassanak. Nem kevésbé érdekes, miként szabályozta Ma­ria Terézia királynő az 1771. decz. 21-én kelt udvari rendelettel a pazar lakomákat; miként tiltatott meg ebéd után a kávé és rosoglio élvezete 12 frt. birság terhe alatt s miként szabályoztattak a lakadalmak. Négy osztálya volt a lakadalmaknak. A legdrágábbnak nem volt szabad többe kerülni 80 —100 írtnál, mig a negyedik osztályba sorozott népnél egy lakadalom költsége nem rúghatott 10 —15 írtnál. Az első osztályban a fölhordott ételek száma nem haladhatta túl a 10 tálat, mig a negyedik osztály 4 tál ételre volt szorítva a tésztás süteményeken kivül , melyekből azon az utolsó osztálynak sziutéu csak a lepény, fánk és kalács volt megengedve. E rendeletnek különben a kiváltságos osztályok nem voltak alávetve. (Möller JÓZSef tyilkszcül orvos) városunkban nagy sikerrel működik. Legkényesebb operatiókat csaknem min­den fájdalom nélkül hajt végre. (Nagy Mihály SZÍn(ársuJala) jövő héten kezdve egy jeles taggal gazdagabb lesz. Egressy Ákos elismert színész Pestről, mint az itteni társulatnak újonnan szerződött tagja a napokban meg fog érkezni. V e g y e s. (BlICSU lakomák.) Képviselőink az országházban élesen vitatkoznak, de a magánéletbe nem viszik át az ellenséges kedést, a mint ezt az országgyűlés utolsó napjaiban tartott lakomák is bizonyiták. Ma egy hete Tóth Vilmos bel­ügyminiszter adott ebédet, vagy mint ő nevezte: „halotti tort“ (értve a választási törvényjavaslat eltemetését), melyre sok bal és szélső baloldali képviselő volt hivatalos. A felköszöntések sorait maga a miniszter nyitotta meg, él­tetve vendégeit, s hangsúlyozva, hogy párttusa ne homályo- sitsa el a társasélet kedélyességét. Vasárnap este Lónyai miniszterelnök adott fényes estélyt, a melyen mintegy ezer vendég volt jelen; ott volt a bécsi diplomatiai testület számos tagja, a belga, brazíliai, Magyar szinház Brassóban. Csötörtökön érdekes előadás volt. „A békerontó“ ügyes fordulatokkal élénkített, és szép nyelvvel fűszerezett vígjáték került színre. T о 1 d у и é találóan, helyes felfogással s kellő meleg­séggel játszta az árva kis leányt. Híven személyesítette az ártatlan kaczérságot, a kis pajzán házi barátnőt. Érdemben és dicsőségben osztályosai voltak: Nagynó és Márton. Márton komikumban ez este mutatta be magát elő­ször. E téren háládatosabb szerep vár reá mint másnemű szerepkörében. Sikerült jeleneteivel jóizü nevetésre és gya­kori tapsra ragadta a közönséget. Ma est e„Mátyás diák“ czimii bóliozat dalokkal, ke­rül színre. __________

Next

/
Thumbnails
Contents