Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-04-21 / 32. szám
Brassé, 1872. Másod évi folyása 32. szám. Vasárnap, april 21 Megjelenik ez alapheten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. А г a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért A kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1872. apr. 21. Ezelőtt egy évvel, csak egy nappal később, Brassóváros és vidék lakóit szokatlan lelkesülés ragadta meg. A város és vidék különböző nemzetiségű polgárai egyesülésének, testvérü- 1 és ének nagy ünnepét ülték ez időben. Ez idő őta büszkébben merte magát a magyar magyarnak, a román románnak nevezni. A városon és vidéken inkább kezdék hinni, hogy a nemzetiségek testvérisülése oly közügy, mely figyelmet érdemel, mert a közhaza érdekében áll. Az eszme uj volt, s mint ilyen iránt egyelőre a közönyösség sem hiányzott; de mihelyt tényé lett, mindenütt újabb és erősebb lendületet adott a részvétnek. Bármily közérdekű volt az eszme, a rósz akarat ennél sem hiányozhatott annak ellenne működni. De hála a gondviselésnek , azt a nemes hazatíuság legyőzte, mert hittünk egymásnak, hogy közös akaratunk kölcsönösen fogja támogatni nemes törekvésünket; hogy az alkotmányos jog és törvény ne játszattassék ki nem érdemesek és nem hivatottak által saját hátrányunkra. Hogy ez kimondatott, egy év telt el azóta, de e napokon nyilvánított lelkesedés folyvást él közöttünk, s most egy éves fordulóján méltán kérdhetjük önmagunktól : vájjon beteltek e ama szép remények, melyekben oly erősen hittünk; vájjon haladunk-e a czél felé, mit az önzetlen hazafiuság tűzött elénk ? Ily nagy kérdéshez egy év folyam még csak csekély, és daczára ennek, az eredmény megmérhetetlenül nyilvánult eddig is közéletünkben, de még nagyobbszeriileg fog nyilvánulni az a jövő képviselő választások és országgyűlési időszak alkalmával. Nem szükséges azon eredményeket egyenként felsorolni, látja azokat — habár keserüsséggel — még az irigység és rósz akarat is. Ez az, mi feljogosit reménynyel tekintenünk a jövőbe. Fölébreszté az a közszellemet, mely törekvésünknek leghívebb szövetségese. Ennek hiánya volt az, mi egyesülésünk fejlését leginkább akadályozá. De ez így tovább nem maradhatott, a hazafias büszkeség, a kér- lelhetlen elszántság, mely a részvétlenséggel is meg tudott küzdeni, fölverte a legszebb eszmét: a honpolgárok egyenjogositását, a nemes lelkesülést : visszanyerni mit elvesztettünk, s kiküz- deni mit nem birtunk. Ezen a téren állunk, s él bennünk a biztató szó, hogy azon évről évre többet nyerünk. S hogy úgy legyen, az nagyban tőlünk függ. Nem hajtani nemtelen ámításokra, hanem egymásba kölcsönösön bízva, önérdek nélkül egy magas czélért: a közhaza javáért -—- igényeinknek kölcsönös méltánylásával — küzdve, — törekvésünket siker koronázza ! Tisztelgés Deáknál, A Deákpárt tagjai о hó ] 5 ikén testületileg Deák Ferenczhez mentek, hogy tőle ünnepélyes búcsút vegyenek. A Deák-kör elnökének Justh Józsefnek megszólító szavai után Deák következőleg válaszolt: T. barátim ! Mélyen meghatva szives barátságtok által mondok forró köszönetét e megtiszteltetésért. Nehéz pályán jártunk együtt; sok volt, a mivel szembe kellett szállarmnk; sok volt a teendő, mely reánk várt, és nehezek a kérdések, melyek megoldást követedtek. Az a szives ragaszkodás, az a bizalom, melyet irányomban mindig mutattatok, kétszeresen érezteti velem a fájdalmat, hogy ez idő folytában, az orzzággyülés utolsó szakában haladó korom és a vele járó folytonos beteges- kedés lehetetlenné tették, hogy azt, mit kötelességemnek ismerek, oly pontossággal és oly buz- gósággal teljesítsem, mint egyébként kellene. De ti elnézők valátok, mert ítéletetekben a szeretet és a barátság vezetett. Köszönet, kétszeres ezért Nehéz a helyzet, és nehezek az idők, rne-j lyek reánk várnak. Hazánknak sajátságos helyzete van. Midőn Európa más népei éveken sőt j századokon keresztül minden irányban haladtak, minket az irigy sors ebben gátolt, és nekünk létünkért kellett küzdenünk, a helyett, hogy kifejlődésünket azon erélylye| vihettük volna előbbre, mely szükséges vala. E küzdelem közben az elmaradás, melynek súlyát mindenki naponként még inkább érzi, s még inkább érzi azóta, mióta e hazára, ngy látszik, a béke hajnala felviradt, annyi tárgyat tesz szükségessé, hogy az országgyűlés egyhamar alig fogja tudni, hol kezdje és melyek azon pontok, azon kérdések, melyeket a többieknél elébbre kell soroznia. Ennek természetes következése az, hogy a | mi a reformmal együtt jár, annak jótéteményei-! tői nagy részben meg vagyunk fosztva. A reformnak természetében fekszik, hogy egyik kérdés előkészíti a másikat; és lassankint, nem rohamosan, kifejlődik az egész, míg egy jobb egy fényesebb jövő alakul. Nálunk ezt épen a teendők nagy száma nem engedi. Mindenki más tárgyat kívánna minél előbb eldöntetni és ezek egyikéről sem mondhatjuk el, hogy nincs reá szükség. Azután az ember természetében fekszik az, hogy kiki, jól-roázul megfontolt eszméjét legjobbnak tartja, s ismét az ember természetében fekszik az, hogy; azt, ki az általa egyedül jónak tartott eszmével nem ért egyet, ellenségének tekinti ; nem ugyan személyes ellenségének, hanem azon ügy ■ ellenségének, melyért ő küzd, melyet ő legczélszerübbnek, a haza javára leghasznosabbnak vél. Ez ha nem is zárja ki egészen a tanácskozásokból, de nagyon nehézzé teszi a liigadtságot ; e nélkül pedig sehol, de legkevésbé a reform terén lehet czélszerüen haladni. (Tetszés.) Nem akarok hosszas lenni, barátim ! csak annyit mondok még : a küzdelem, mely előttünk áll, fontos, nehéz. Egyik nagyobb kellemetlenségei közé tartozik a küzdelemnek a félreértetés, az ezzel járó gyanúsítás és keserűség, mely az akadályokat melyek a tárgyakban magukban feküsznek, még nehezebben legyőzhető vé teszi. Maradjunk ezen ösvényen, melyen állunk ; hahogy meggyőződésünk az, hogy ezen ösvény a haza javára vezet. Gyanúsítások, félreértések, keserűségek ellen egy oltalmunk van: saját lelkiismeretünkben. Ha lelkiismeretünkben meg vagyunk nyu- podva és meg vagyunk győződve arról, hogy az, a mit mi akarunk, a haza javára czélszerü, sőt szükséges; ha meg vagyunk győzdve, hogy a haza javán kívül semmi más indokok nem vezettek bennünket : utoljára ez a legerősebb pánczél minden gyanúsítás, minden rágalom, minden keserűség ellen. Csak azt tartsuk mindig szemünk előtt, hogy mi nem egyedül és nem főkép a magunk ügyét védjük; hanem az országét. Nekünk ugyanazon kötelességeink vannak, mint a gyámnak gyámoltja iránt. A maga vagyonával, a maga értékével kiki szabadon bánhatik még akkor is, ha azt nem józanul kezeli ; az árváéval nem szabad könnyelműen bánni. Félre kell tenni minden indulatot, minden keserűséget, minden gyülölséget, és csak az árvák érdekét kell tekintetbe venni. (Elénk tetszés.) Mellőzvén tehát mindazt, a mi a czéltól félrevezet, legyünk állandók, szilárdak, kitartók. Tegyen kiki azon helyen, hova sorsa őt állította, mindent, a mit tehet a hazáért, mellék tekintetek, önérdek, hiúság és lappangó vagy nyilvános gyűlölet nélkül. (Elénk tetszés.) Mikor a ház ég, a falu veszélyben forog, nem kérdi senki, lia azon ember, ki neki vizet nyújt, barátja-e vagy nem barátja? hanem egy czél lelkesíti : a tűz eloltása. Ellenségeink nagy száma mellett a viszály tűz volna Magyarországban. Igyekezzünk azt elkerülni, hol a haza érdeke ez által szenvedne. Győzzük le magunkban saját nézeteinknek szeretetét akkor, midőn ez által talán kárt tehetnénk a czélnak. Tisztábban fejezem ki magamat: Jöhetnek elő esetek, hol az igen nehéz és fontos, de nagyon megtisztelő képviselői állás után egyik is, másik is vágyódik. És ezt én nem is akarom a hiúság kifolyásának tekinteni mert mindenkiben megvan az ösztön, hogy erejének megfelelő állást óhajt elnyerni azon nemes motívumból, hogy a közügynek szolgáljon. De ha valamelyik közülünk oly helyzetbe jut, hogy ezen vágya egy más hasonlóan tiszta jellemű ember vágyával jön összeütközésbe, és ha azt látja, hogy ezen két összeütköző érdek szakadást idézne elő, mi a hazának ártana, ngy lépjen vissza. De nem akarok hosszas lenni. Csak ismétlem azt, hogy mélyen meg- vagyok hatva a megtiszteltetés által, melyben részesítettetek, s forró köszönetét mondok érte. Összehoz-e bennünket a sors, micsoda téren, mily viszonyok közt hoz össze, Isten tudja. Hanem kiki vessen magával számot; fontolja meg, annyi idő lefolyása után még egyszer, vájjon azon politika, melyet követtünk és melyet eddig közös erővel, vállvetve támogattunk, a hazára nézve üdvös-e, vagy nem. Ha üdvösnek tartja, maradjon mellette szilárdan, s áldozzon fel érte mindent: a haza javát soha! — Kérlek, tartsatok meg szives barátságtokban. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte e szavakat, miközben Deák a jelenlevők mindegyikével kezet szorított. Közvetlenül ezután a főrendiháznak majd valamennyi tagja jelent meg, kiknek nevében Haynald Lajos kalocsai érsek üdvözölte Deákot. Az országgyűlés bezárása. Az országgyűlés ünnepélyes berekesztése a következő szertartással ment végbe. Kedden april 16-ikán d. u. 1 órakor az országgyűlés mindkét házának tagjai a királyi vár nagy termében, míg a király kíséretéhez tartozó udvari hivatalnokok, testőrkapitányok, miniszterek, a herczegprimás, az ország zászlósok és a püspök az apostoli kereszttel, a kihallgatási teremben gyűltek össze. Mikor minden rendben volt : a cs. kir. főkamarás helyettese jelentést tett a királynak, mire ö Felsége a belső termekből kíséretével a következő rendben indult a nagy terembe : előbb az udvari hivatalnokok és az ország zászlós urai, a herczeg primás, a m. k. miniszterek, a cs. kir első föudvarmcster kezében a pálczával, a magyar király főlovász mester helyettese kivont karddal, jobbján a püspök a kereszttel, s végül a király. Oldalt és megette a kir. m. testőrkapitány, a cs. kir. testőr lovászkapitány, a cs. kir főkamarás helyettese és a cs. kir. fő- hadsegéd képezek a kíséretet. A terembe érve ö Felsége a trónon helyet foglalt és feltett föveggel olvasta a trónbe- szédet, minek béfejezte után, az előbbi rendben visszatért a belső termekbe. A trónbeszéd felolvasása alatt a számukra fenntartott helyeken jelen volt a királyné, Gizella főberczegnő és Rudolf koronaherczeg is, kik valamint a király, zajos éljenzéssel fogadtattak. Végül Te Deum tartatott a budai várkápolnában. Somssich Pál elnök zárbeszéde a képviselőház april 15-ki ülésében. Somssich Pál elnök a ház utolsó ülésszakáról bemutatta a végjelentést, melyet felolvasottnak tekintettek s kinyomatni határoztak. Az elnök aztán igy folytatta beszédét : S ezzel szorosan vett elnöki kötelességemnek eleget tévén, sokszor nyilvánított hálás érzéseimnek ismétlésével búcsút vehetnék a tisztelt háztól, s a jegyzőkönyv hitelesítése után annak utolsó ülését bezárhatnám. Valóban nem is tudom, ha igy eljárva, nem cselekedném-e helyesebben? — be kell legalább vallanom, hogy ezúttal olfogulva