Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-03-10 / 20. szám

A magyar képviselőház

Márczius 3-án befejezeztetett a közlekedési minisztérium költségvetésének átalános és meg is kezdetett részletes tárgyalása. Az átalános vitát jellemezte az, bogy majd minden szónok a maga tyúkszeméről beszélt s igy voltaképen az is egy neme volt a részletes tárgyalásnak. Megfordult benne a szerb vasút külön, aztán a Dunafejcdelemségeket Magyarországgal összekötő pályák; megfordult az erdélyi vasút, mely Kemény Gábor gróf szerint sem nem az ipar, sem nem a forgalom, sőt egyátalán nem is az ország, hanem magánosok érdekében épült. Megfordult továbbá a Dráva, a Száva és a zákány-zágrábi vasút — in specie; megfordult az egri vonal és a temesvári vonal s kis hija, bogy a „Bruttyán“ is bele nem került. In generali volt némi szó a vízépítésről és a kamatbiztositás kárairól. Az egész közlekedési politikát kevesen tették tanulmány tárgyává, mit onnan magyarázunk, bogy kiválóan a köz-1 lekedési ügy az, mely képviselőink nagy részét választóinak szempontjából érdekli. Ezek szerint a miniszter ur és államtitkára sem találtak alkalmat nagyobb szabású előadásokra. Gorove külünben előnyösen kitűnik az által, bogy a fölösleget abban is kerüli, a mi legolcsóbb: a szóban, s igy csak arra szorítkozott, bogy az egyes tisztelt szónokokat aggodalmaik iránt megnyugtassa.

A részletes vitában elintézett a ház bárom czi- met, u. m. a központi igazgatást, melyhez rovat gyanánt csatoltatott a második cziin a topográfiai hiva- talakról; továbbá a vasutbiztositéki számvevőség és kormánybiztosságok czimét; s megkezdte az utfön- tartás czimének első rovatát, mely igy hangzik:

IIatározati javaslat: A közmunka és közlekedési miniszter utasittatik, hogy az államutak hálózatára és kezelésére, valamint a közmunka szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot még ez év folytán terjessze a ház elé.

V i (1 é k.

S.-S/Л.-György márczius 3. 1871.

Hogy a kis erdélynek nagy szive van, azt mindenki tudja, s ebben annyival nagyobb az elismerés és tiszteletre méltó, mivel a nagy szív jó is.

Hogy a havasokban gazdag erdély keblében a hazaszeretetnek nemes lángja él, azt ma, úgy mint ez előtt tettek igazolják, és hogy a szabadságot jobban szerette mint magát, mutatja az, hogy nem csak hős, vitéz, hanem önfeláldozó is lett, és ha győzel met nem is, de dicsőséget mindig szerzett.

Ez az erdély melynek keble úgy fájt a súlyos szenzedés alatt, s szive úgy dobogott a féltett jövő reményéért, az alkotmányos élet törvényes lélekze- tóvel újjá lett; kötözte a szív és az élet sebeit, mindenüt fejlődés és haladás szellemi és anyagi téren, együtt s egyszerre közeledett a jólét és boldogság s igy lett egyszerre, nagy, okos és nemes, mert a jelenben munkált a jövőre gondolt és a múltról meg emlékezett.

A múltról megemlékezni egyes embernek és nemzetnek, legkedvesebb és legtanuságosabb foglalkozása, igy történt Háromszékkel is, hogy a 68-iki politikai átalakulás szárnyára kelté a szabadságért küzdött s elhalt hősök emlékezetét s a nemes sziv nemes tettre buzdítá erdélyi, hogy lenne békében a kegyelet által oly nagy, mint a harcban vitézsége

alatt egy óriási erdőség, itt-ott szédítő mélységek, kiálló kopasz szirtek, néhol kies völgyek, vonzó legelők csörgő patakocskáival, amott meg egy csoport százados fényű kiszakasztva, törzsei egymásra dűlve ; tovább alant messzire, hazánk több rónái, vidékei ; délfelé pedig Oláhhonnak puszta téréi, nehány falvai, monestirái (zárdái) és városai láthatók. Az ember nem is hinné, hogy ez óriási hegy rengeteg erdeiben, a vadak tanyái közepette, emberi nyomokra lehetne találni. Pedig úgy van ; itt nemcsak emberi nyomok, de emberi lakók is vannak. Távól a világ zajától, távol az emberektől, a hegy sziklaüregében, barlangjában, egy görög nem egyesült liitü kápolna és nehány faház áll, hol mintegy 10 —12 oláhhoni remete (kaluger) éli világát, kik gomba, vadgyümölcs, maié, savó s kecsketéjjel tengetik nyomorult életüket.

Valóban, az embernek megesik a lelke az ilyen fajta vértanukon, kik magukat önkényt kiszakasztva a társadalom és polgárisultság életadó kebeléből, ily balgatag és vakhitii fogadalom által vélik kiérdemelni az örök isteni lény atyai kegyelmét és szere- tetét, hogy lelkűknek megnyugvást szerezhessenek. De hagyuk őket az ők meggyőződésükben, legyen kinek-kinek a maga hite szerint, hisz úgy sem minden „Diogenes“ az, ki a mai világban kordokban vagy isten tudja miben lakik.

A Bucsecs két főcsucsa között, melyek egyike hazánkban, másika Oláhhonban esik, van egy köáltal ; azért elhatározta Háromszék, hogy a területén elvérzett honvédek emlékére oszlopot emel.

Bár mennyire legyen igaza a lesulytott hős I szív verését melegen festő költőnek, midőn igy szólt : Mint vittanak, mint estek el,

Szabadság harcain Beszéli a vándor rege Utódok ajkain,

mind a mellett az élő és nemesen érző szív, nem csak a fül és léleknek akar táplálékot adni, hanem a szemnek és szívnek is, haddlássa a vándor, vagy honfi barát vagy ellen, hogy az a nép és nemzet, a mely csudásan tud küzdeni a szabadságért, bámulatosan tiszteli az érdemet és híven emlékszik a múltról.

Oh, tudom én, hogy van nekünk a szivünkben is emlék, és lesz is még egy magyar él, az apa elbeszéli fiának a múlt idők nagy küzdelmét, s örökségül hadja át a haza és szabadság szeretetet s igy száll firól lira, a mint már csak nem ezer éven át szállott és hisziik, hogy ez örökre tart.

68-ban a mikor elhatározta Háromszék a „Honvédemlék“ felállítását, egy bizotmány alakult, elnöke lett, — s mais az — ms. Vájná Tamás, Magyar és Erdélyországból több adakozások történtek s bal is rendeztetett, minden évben, kisebb nagvobb jövedelemmel; igy történt most is, hogy a szobor bizottmány elnöke, felkérte m. s. Horváth László urat, a bal rendezésére, Sz. Györgyön ez már az idén harmadik nyilvános bál volt, sorszerint az utolsó, de a legszebb.

A bál februárius 18-án tartatott, s a bálterem a lehető legnagyobb gonddal és csínnal volt berendezve, a terem felső végén ez örök igazsága sorok: Csatájok a védelmezett, Népjog csatája volt,

három szinii betűkkel irva fénylettek, állattok egy sor hüvelyezett kard, mintha mindenik mondta volna : az én időm emberei oldalokon tartottak ; a terem tükrökkel, virágokkal és a díszítésre mindennemű szükségletekkel gazdagon elvolt látva, és ügyesen rendezve. Jelen volt a Háromszék szine virága, mind a két nemből.

A honvédbálban voltak igazi honvédek is, valóban szép volt látni, a katonai magyar alakokat, magyar szinnel, magyar szívvel, hiába a világ igy jár; egyszer táncolunk, máskor csatázunk, s mégis honvédek vagyunk, mind honvéd az :

Ki szóval küzd tanácsok asztalánál,

Ki tollal harcol s eszmét fejteget,

Ki pénzel áldoz, vagy munkában fárad,

S a ki ímáVal vivja az eget, de majd el is feledtem, hogy a bálról írók, e bálnak sok, szép és bájos növirága volt, ngy hogy a honvéd tisztarák, könnyen szívsebet kaphatalc; a bál vidor kedély és fokonként növekedő kedvvel kivilágos ki virattik tartott. A mi a jövedelmet illeti, az a nagy közönség dacára is csekély, mert temérdek kiadás kellett, a fényes s izlésteljes be, — rendezés és feldíszítéshez s ezzel a derék rendező elérte azt, hogy a honvédbál tekintélye és hire fenn áll, s a közönséget jövőre is biztosítja.

Az összes bevétel 423 írt. 80 kr. és 5 darab arany volt; a kiadás 390 írt. 61 kr. jövedelem maradt 33 frt. 11 kr.

Felül fizettek:

Gr. Nemes János .... 3 arany.

Gr. Kálnoki Denes .... 1 „

Kállai Alajos.............................. 1 „

G

r. Kálnoki Imre .... 4 forint.

zépszerü tó is, melyet a nép tengerszemnek nevez és feneketlennek tart, mint szokása szerint minden ilyenszerii hegyi viztőmörülést.

E hegyet az erdélyi katholikusok egykori fe- ledhetlen püspöke, jelenlegi kalocsai érsek „Hajnald Lajos“ egyik brassói körútja alkalmával többed magával felkereste és mint ismert szenvedélyes botanikus itt egy pár óra hosszat füvészkedett.

Egyátalán a barczaföldi Kárpátok regényes hegyeit, erdeit, kiesebb völgyeit nagyon szokták látogatni. Különösen a brassói szász fiatalság minden évben néhányszor kisebb-nagyobb társaságokban ki- kirándul és vigan mulatva dal vagy zene mellett sok kedélyes órát tölt el. Valahányszor ilyen kirándulásokban részt vettünk, mindig azt tapasztaltuk, hogy legkedvesebb dalaik egyike, melyet ilyen al kalmakkal énekelni szoktak, a

„Siebenbürgen, Land des Segens,

Land der Fülle und der Kraft,“

czimü dal, melynek hallatára a szász ember egészen elérzékeuyül. A mi például a magyarnak a „szózat“, körülbelül ugyauaz a szász atyafinak az idéztem dal, mert neki ilyenkor önkénytelenül is eszébe jutnak azon „régi jó idők“, a mikor még kulcsos városaikban a pergament privilégiumok és statútumok oly hatalmas szerepet játszódtak.

(Folytatása következik.)

Gr. Mikes Benedek .

... 10

n

Gr. Pálfi Lipót . .

. . .10

Г)

Székely Gergely .

... 5

llaurich József

... 4

Ilinléder Quidó .

... 3

D. Manó ....

9

V

A felül fizetett összeg

’ • * — n

tehát, 5 arany

íint, az az több mint a megmaradt tiszta jövedelem; gazdálkodási szempontból nem lenne káros jövőre úgy járni el, hogy a felül fizetést külön kezelnék, és azt még azon esetreis, ha a jövedelem a költséget nem fedezné, bent maradna; mert különben is alig akadna a felül fizetők közt olyan, a ki a bál kül- cségei fedezésere fizetne felül, s egyszersmind az is ellene érve, hogy a díszítés vagy más kiadási, költségeket kissé korlátoznák, óhajtandó lenne, hogy a szobor bizottmány vagy elnöke az összespénz állásról nyilvános számadás vagy jelentést mutatva fel — a mint szokás — különben a mint hallom ez már készülőben is van, de szerintem már nem készülni, hanem tenni kell. J3. J.

Egy 18(i3-il\i lengyel szabadságharcsos levele.

íme becses olvasóink elé tárjuk egy eredetiben előttünk fekvő levél fordítását, mely leghívebben, ecseteli a muszkáknak az 1863. évben a lengyelek irányában követett barbár bánásmódját, és egyúttal tanúságul szolgálhatnak a következő sorok mit képes egy hazájáért és nemzete szabadságáért lángoló férfi tenni, tűrni és szenvedni, — a levél nem volt a nyilvánosság elé szánva.

Mi ej see 1167 Dec. 21.

Igen becsült barátom!

Képtelen vagyok érzelmeimnek szavakat kölcsönözni azon öröm kifejezésére, melyet ön nem várt levele bennem ébresztett. — Az igaz érzelmem legjobb jelét rögtöni feleletem adta volna, de okvetetlen viszonozni óhajtván becses fényképét ez ideig kellett feleletemet halasztani.

Kegyed 1859 - 18G7ig telt pálya futása igen érdekelt és örvendek, hogy mint nős és családapa mondhatni célját betöltötte. — Az én és enyéim pályája sokkal zavartabb miért s képtelen vagyok önt részletesebben tudósítani, is csak azt akarom rövideden leírni mit hazám gyászfátyola se képes fájdalomtól sorvadozó lelkem elöl végkép eltakarni.

On kedves barátom most alkotmányos hazában alkotmányos király alatt él, mi lengyelek letiporva szétszaggatva tengődünk.

1863 február elején az első felkelési mozgalmak hire futamodván, elhadytam (Банок) városi pénztár- ellenőri állomásomat, Moritz bátyám koroda igazgatói állomását (ugyan Sanokban), Zsigmond öcsém pedig a rzeszowi gymnaziumot és mindhárman Ojcówba a lengyel táborba siettünk.

Leon öcsém ugyan azon időben szökött meg az osztrák 10. sor ezredből és állott a lengyel harezosok zászlója alá.

Minthogy drága szüléink négy fiók egyszerre való elvesztését alig tűrhették, eljöttek a táborba, s szavaik nálunk foganat nélkül maradván, kieszközölték hogy 14 éves öcsénk Zsigmond ifjú kora miatt hivatalból elküldetett, — én és Moritz Ojcówban maradtunk, honnan Miecliówba mentünk és az itt történt véreá csatában részt vettünk.

En a zuavoknál voltam, Móritz a vadászoknál, a csata kimenetele szerencsétlen volt és mi azon kevés számuak közé tartoztunk, kik megmenekedhet- tünk; — zászlótartónk mellettem esett el s alig voltam képes a haldokló kezeiből kiragadott zászlót megmenteni.

Szét veretve más csapatokat kerestünk fel; Móricz Jezioranskilioz érvén, Kozaniecki őrnagy segéde lett, a miechówi csatában két lövés által volt sebesülve, melyek egyike jobb czoinbjál fúrta körösztül, a másik pedig balkeze kisujját zúzta porrá,— az újjá levágatott, ezombja pedig szerencsésen gyógyult rövid idő alatt. — Én Langiewiczet kerestem fel és Rochebrun alatt újból zuavnak csaptam fél, több diadalmas csatában vettem részt minden sérelem nélkül, mig 1863 március 18-áni győzelem koszo- rúzta csatában Grocliowiska mellett egy gránát jobb karomat elszakasztotta és pedig oly közel a felső forgóhoz, hegy az amputatio lehetetlen volt, s kaio- mat a vállforgóból ki kellett választani.

A műtét veszélyes és fájdalmas volt, — de még inkább fájt nekem, hogy tétlen kelle hevernem, midőn a szabadságharcz javában folyt; — 5 hónapig feküdtem betegen Tarnowban hová jó anyám és Luisa nővérem is eljöttek s több hölgygyei egyetemben sebesülteket ápoltak. — Alig várhattam fellábadásomat, hogy a harezban ismét részt vehessek.

° Midőn tehát kissé erőre kaptam 1863. október havában Komorowski vezérnél jelentkeztem és mint tiszt alkalmaztatván ezen csapattal Wolhyniába mentem, persze csak fél kézzel és csak azt sajnáltam, hogy jobb kezem nem nőtt ki újból mint az elsza- kasztott rákolló.