Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-06 / 2. szám

— G —

Háromszék, Január 3.

Üdvözüljük innen is az ujonszülött „Nemerét,“ azt a lapot, mely Magyarország- keleti érdekeit mind nevelési, mind kereskedelmi, valamint hadászati és politikai szempontból képviselni törekszik és hazaliui pártolás mellett képviseletiéi is.

Ha egy pillantást vetek a történelem könyvébe; és a népvándorlás legnagyobb hadfiának, Attilának önnön súlya alatt szélfoszlott roppant birodalmát szemügyre veszem: azt tapasztalom, hogy azon birodalomhoz tartozott összes népek közül egy sem volt képes magának oly állandó és maradandó helyet szerezni, mint épen magok a liunnok ama töredéke, mely Erdély keleti részét elfoglalván, ezerötszáz esztendő óta a nemzeti becsület büszke önérzétével | bírja és védelmezi vérrel szerzett területét.

A lezajlott századok végtelen viharai irgalom nélkül elsöpörték a kisebb néptöredékek által alkotott államokat; egyedül a székely tudott daczolni bérezés hona természetadta véd bástyái közölt a népirtó véres förgeteggel; egyedül a székely mutatta meg a Dzsingis-cháni vad csordáknak, a török barbarizmusnak azt, hogy honáért lelkesülő népet, midőn a szent haza földét még a természet is különösen védi, rabigába dönteni, megsemmisíteni nem lehet !

Áttérhetnék az erdélyi fejedelmek korára; igen könnyen kifejthetném, hogy ezek korában és 184S- ban is, Erdély keleti része, a székely föld és Brassó vidéke, pusztán geographiai fekvésénél fogva is a nagy események eldöntésében igen fontos szerepet játszott. De most csak azt említem fel, hogy Erdély keleti részének ezen föfontossága most sem szűnt meg; de sőt a változott viszonyokkal még fokozódott.

Erdély, jobban mondva a magyar-osztrák monarchia keleti kereskedelme a vasúti hálózat kiépítésével Brassóé lesz, vagy szabatosabban; Brassóban összpontosuland és az összmonarchia keleti védelme a székelység vállait nyomja. Mind kereskedelmi, mind hadászati szempontból tehát a székelység és Brassó vidéke oly fontos helyet foglal el, mely figyelmen kívül sehogy sem maradhat; mely megérdemli, hogy egy közlönye legyen az említett érdekek képviselésére.

A változott visszonyok között tehát ha a Székelység élni kíván — mit kell, hogy kívánjon — mulhatlanul szükséges saját körében oda működni, hogy az elöiteletek leküzdése mellett magának európai miveltséget szerezzen, hogy erejét — azt az erőt, mely másfél ezred éven keresztül fentarlotta — minden irányban kifejtse!

Ki a történelemben jártassággal bír, tudni fogja, hogy a Székely székek közt mindég Háromszék vitte az első szerepet. Ragadjuk meg hát, Háromszék fiai, j a haladás zászlaját; lobogtassuk magasra; mutassuk meg, ha nem a világnak, legalább a magyar-osztrák monarchiának, hogy nem halt még ki bennünk dicső elődeink világbámulta lelkesedése szépre, jóra és nemesre; adjunk kifejezést sok kívánnivalónknak;

keressünk, követeljünk mindent, mi jogosan minket j megillet, mivel nemzetünk elhanyagolt érdekeinek előmozdítására valamit tehetünk!

Éljen hát a „Nemere“, ama régen várt, de azért későn nem érkezett orgánum, mely érdekeinket képviselni lesz hivatva.

Részvét, honfitársaim, mert saját érdekünk kö- j у eteli ezt a legsürgősebben!-r-.

A fakérdéshez.

(A városi tanácshoz intézve.)

A fának jelen magos ára méltán vonta magára a közönség figyelmét. Feladatunk leend ezen nevezetes kérdést tüzetesen tárgyalni, az okok után kutatni, a melyek pillanatnyi vagy tartós faszükséget okoznak, és feltalálni q, megfelelő eszközöket, azon a különböző esetekben segíthetni.

De hogy az ember a kalamitásou Brassót illetőleg gyökeresen segíthessen, szükséges kifürkészni, mekkora az egész városnak épület- és tűzifa szükséglete, és hogy ezen szükséglet honnan fedeztetik.

Ha ezen adatok megvannak, figyelmünket azonnal azon erdőállományok kiterjedésére és minőségére fordítjuk, a melyek főszükségleteinket fedezik; ösz- sz elms onli tjük azoknak fatermöképességét a meglévő szükséglettel, és felállítjuk azou alapelveket, a melyek erdőgazdászatunknak zsinórmértékül kell hogy szolgáljanak.

Az említett alap megszerzésére a tekintetes tanács mint politikai hatóság kezet kell hogy nyújtson.

I O-Brassó és Bolonya végén, a hol a bor és szesz ■ beviteli vám vétetik, az ottani hivatalnokokat és szol- I gákat ezen eszme valósítására meg kellene nyerni,

I azoknak rendeletet kellene adni arra nézve, hogy ! pontosan jegyezzék évenként, honnan és mennyi fa hozatik Brassóba.

H a az ezen módon kifürkészett mennyiséghez hozzá adatnék azon mennyiség, a melyet a városi közönség a maga számára vágat, a mit ingyen, vagy egy bizonyos öszveg fizetése mellett feleknek ad, nemkülönben a mi ellopatik, ezáltal jövőre a legérdekesebb statistikai adatok gyüjtelnének az erdőgazdászat számára.

Kornéljuk, a tekintetes tanács nem fogja elmulasztani ezen jó czél elérésére a szükséges eszközöket alkalmazni.

V i d' é k.

— Fclső-Fcliérmegye főispánja eilen felszóllalás történik a „Gazetta“ 98-ik számában azon okból, mert a Deczember 10-án tartott bizottmányi ülésen azt mondta volna, hogy: „Akkora nyers tömeggel állanak elé“. Ezt aztán néhány román bizottmányi tag magára veszi és gr. Haller Eerenczet kéri, hogy számokra elégtételt szerezzen.

Magához az elpanaszolt tényhez nem akarunk szólam ez alkalommal, mivel nem tudjuk, hogy

mennyiben és mily körülmények közt történt meg.

Сьак az feltűnő előttünk, hogy miért veszik az állítólagos sértést a román bizottsági tagok kizárólag magukra, midőn azon gyűlésben minden valószínűséggel több magyar tag volt jelen.

Mi most csak arra a néhány sorra akarunk szólam, melyekkel az említett közleményt a „Gazetta“ szerkesztője kiséri. Arról beszél ugyanis,” hogy az alkotmány egy kaszt paizsává sülyJdt.; hogy" feudálisok szemében a nép csakugyan nyers törne0- s hát még milyen lesz, ha a francziák legyözetnek!

Ugyan mi helye van itt efféle megjegyzéseknek? Megengedjük, hogy egy vagy más közhivatalnok csak- ugyan vétséget követ el akárhányszor kötelességei teljesítésében. De luit a következik-e ebből, hogy m\nd- jáit feudális századokat emlegessünk; osztálygyülöl- ségre lázitsunk s több efféle?

Mi is úgy tartjuk, hogy Európa közszabadságán igen fájdalmas csapás lenne, ha a franczia nemzet leveretnék; de minek ezt is a magyar ellen czélzá- sokra használni ?

A magyar nemzet örömest tanulta cl mindig a francziától annak szabadelvű eszméit; de merné-e azt állítani valaki, hogy csakis franczia presszió következtében lett szabadelvűvé ? Mi szabadelvűek leszünk mindig, mert saját elveink követelik; a lní- berség maradványait irtjuk napról napra politikai és társadalmi életünkből ; és abban az esetben is küzdeni fogunk a szabadelvű eszmékért, ha csak magunk maradnánk ezen táborban — mint tettük sokszor a múltban is.

Csak annyira kérjük hát kegyelmedet, tisztelt „Gazetta“, hogy tartsa magát fölvett tárgyához mindenben. Ha panasza van Péterre vagy Pálra, verje el Pétert és Pált. Mi is segítünk az el verésben, ha osztjuk nézetét.

De ne használjon föl minden alkalmat osztály- gyülölség szitására, mert ezzel bizony épen a szabadságnak és demokratának tesz rósz szolgálatot.

Л mesterséges beltenyésztésről.

I.

Miután áll az, bogy a lakosság szaporodása, annak sűrűsége bizonyos központokban és a civilieatió haladása, főképen a táplálék szaporításától függ, melyet a földtől hús és kenyér alakban nyerünk ; miután továbbá áll az, hogy a gazdaság és a marhatenyésztés terén a műveltség elöhaladásával művészetté fejtetik az eljárás a czélra, hogy aránylagosan szűk téren, az emberi munka által a lehetőségig nagyobb növényi és állati táplálék-mennyiség nyeressék, — és ez által elég tétessék a nagyobb keresetnek, a fokozatosan növő szükségnek ; — miután — mint mondám — mindez kétségtelen : nem volt csoda, hogy a közhaszon iránt érdeklődő férfiak egy oly térre fordították figyelmöket, mely addig vagy egészon parlagon hevert, vagy a legtekintetnélküiibb módon használtatván, nem képezte többé a gazdaság biztos ágát.

Ezen tág mezőt a vizek képezik, melyek a föld

Ezt megelőzőleg, arról folyt a beszéd, miért nem megyen már egyszer Bécsbe is, tapasztalás okáért? Azt felelte: „nem megyek addig — az istenét! — mig bajonettekkel nem megyünk Bécs felé, minek nem sok idő múlva be kell következni, s ez már csak idő kérdése.“ így jósolta meg mintegy látnoki tehetséggel 1845 ben, a mi nemsokára 1848-ban bekövetkezett. Csakugyan bajonettekkel mentünk Bécs felé.

Petőfi Sándor ezen legszebb verse ez ideig meg nem jelent, sem keletkezésének története nyilvánosságra nem hozatott, tartalmánál fogva az idő óta meg sem jelenhetett; egyesek olvasták az eredeti kéziratot, és többek felhívása folytán kívánom közrebocsátani, örömmel emlékezvén reá: hogy Petőfi Sándor legszebb versét nálam irta.

Somogyi József.

Látogatás a moldovai csángóknál.

(Folytatás.)

Alig telepedtünk le, inig én az öreg gazdával beszédbe ereszkedtem, a kis menyecske tüzet rakott, tyúkot melyesztett, bort hozott és csemegéül a legszebb almákat és körtéket rakta a fehér abroszszal terített asztalra. Az öreg sok ideig bíró volt a faluban, most már közel a 79 hez, házőrzőnek degradáltatok, mig a fiatalok a mezőre jártak. ,,Régen laknak-e itt kigyelmetek“ kérdém az öregtől, tapogatódzva ha vajon tudna-e valamit regélni eredetük felöl. „Haj regi dolog az uram, az öreg apám isz itt élt; nem tudja azt szenki mász mint Pater Jánosz, olyan ember az milyen nincz több. De hát nem ohajtanak-e hazaköltözni Magyarországba, ott még is jobb volna mint itt.-1 kérdem tovább. Haj uram nekünk nincz mit keressszünk a magyar földön, nekünk ez ami hazánk itt eltek az öregeink, itt haltak meg ész itt halunk meg mi isz Ásztán halljuk, hogy ott színez

moszt jé világ.“ Ebben igaza is volt a jó öregnek. „Hát az igaz, hogy itt az aszszonyok nem tudnak oláhul csak is magyarul? kérdem tovább. „Nem bíz ezek, de neisz tudjanak ha magyarok, bár mi sem tudnánk oláhul. (A magyar földes urak épen azt szerették, hogy jobágyaik ne tudjanak magyarul, most már látjuk, hogy melyik látott jobban a jövendőbe.)

Beszélgetésünk alatt haza jött az ifjú gazda is, az én nagy örömemre egy igen értelmes és beszédes ifjú ember. A vacsora is elkészült de sehogy sem bírtam reá beszélni őket, hogy együtt együnk. Ok a tűzhelyen én az asztalnál, de azért folyvást beszélgettünk. „Ajangjuk mi a tisztelendő úrral enni,41 ez volt minden mentségük.

Közbe közbe megkínáltam őket egy egy pohár borral s* vacsora után nagy fárodságomba került, ndg a két férfit magam mellé ültethettem, hogy tovább beszélgessünk. Beszélgetésünk eredménye az lön, hogy az ifjú oly pontosan földíktálta nekem a Szeret jobb és balpartján elterülj) magyar faluk neveit, hogy becsületére válnék akármelyik írástudó embernek. Mikor már mind leirtam a miket elősorolt, észre vettem, bogy most már ö is szerelne amúgy bizalmasan kérdeni Valamit, de ezt is ajangotta.

Szemeiből látom — biztatám — hogy valami kérdeni valója van kegyelmednek is tőlem, na csak ki vele bátran; én igazán fogok felelni kérdésére.

Má csak me- isz kérdem bíz én a tiszt, urat, ha meg nem haragudnék. Hát én híz azt szerelném tudni, hogy miért irta fel olyan apróra ezeket a falukat; én azt hiszem, hogy az ur valamibe töri a fejét, de isz- táloin meg no haragudjék ezért.“ Nincs egyéb ezé- lom ezzel, mint megösmerni a moldovai falukat és egynéhányat meglátogatni óhajtanék.“ Jó jó isztálom, de hát miért akarja meglátogatni; ez épenszéggel a kérdész?“ Csak azért, mert sokat olvastam a moldovai magyarokról, azt Írják, hogy mind eloláhosodtak és én szeretném megtudni, ha váljon igaz-e ez. „Hál igaz isz nem isz. Ott a vűroszori (Bakó) .fejel (felül)

már ott igaz; de itt nálunk Klezsén és környékén nem igaz, mert mi tudunk magyarul. De már még kérdek az úrtól egyet, mert látom, hogy jó magyar ember kell hogy legyen.“ Csak bátran, én azonnal felelek kegyelmednek. A fiatal aszszony ez alatt kiment a szobából, hogy a szekerésznek is adjon valamit, az öreg figyelmesen körültekintett, ha vajon fia kérdését nem hallja meg vagy egy idegen is.

Hát isztálom, mondja meg igazán: „lel jő-e még valaha a magyarok napja.?“ Hogyan értem én ezt? Hát csak úgy isztálom, hogy ha a magyarok napja fel nem jő; úgy megesznek minket magyarokat ezek a gyilkos bojérok.“ Aztán elbeszélte, a mit már Szászkuton is vérző szívvel hallgattam, hogy a robot szolgálatban menynyi égre kiáltó igaztalanságot követnek el rajtok; hogy nincs kihez folyamodjanak, mert a földes ur elfizeti a szoigahirókat s ha ok panaszkodni mernek, előbb a földes ur, aztán a szolgabiró kinoztalja meg. Elégtételt a földön nem találnak. —

Mecrvallom, hogy még vigasztalni is csak óvatosan mertem. Anynyit még is mertem mondani, hogy a jobbágyság nálunk fölszabadult s Moldovában is nem sokára fel fog szabadulni, hogy a magyarok napja is fel jő még, mert az éjszaka után nappal szokott következni. Ez is végtelen jól esett nekik s szivük teljéből kívántak jó éjszakát.

Reggel siettem a derék Paler Jánoshoz, ki mint egy 30 év óta védangyala e környékbeli magyarságnak. Az utón mindenki magyarul köszönt: „.Dicsér- tessék az Ur J. Krisztusz“ s én szivem teljéből mondtam utána: „Mind örökké.“ A lelkészen meglátszottak a tegnapi láz nyomai, rendkívül levert vCC de azért szivesen fogadott. A kölcsönös östnerk^óés után örömemet fejeztem ki a felett, hogy miD€M .K^ beszélnek hívei magyarul. A lelkésznek ezen eDsme,'és, úgy látszott, hogy jól esett, mert mintegy felvidulva mondá: „Csak úgy minta debreczeniek, ()lt ,s’ is vétenek a nyelvtan ellen, de azért mind a két táj- szó érdekes.“ (Folynak következik).