Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-12-26 / 103. szám

ván látható, hogy a törcsvári uradalom várnépei azért, hogy jobbágyok nem voltak, még koránt sem bírtak valami előkelő polgári helyzettel, hogy őket valamely kitűnő czimmel illethette volna az épen irántok boszus és őket rendre utasító felsőség. Ok elvégre is egyszerű közrendű várnépek voltak, a kik vár és határőri szabad állásuk mellett is sem n nemes urak, sem a polgárok rendéhez nem számíttathattak, hanem csak közrendű pornépek voltak. — Mint ilyeneknek igen természetes, hogy más nevet alig is lehetett adni mint „incolae“ „populäres“ „coloni“ „communis populus“ és rusticus“. — így nevezik azért őket az említett okiratok is.

Azonban épen az, hogy igy, és egyetlen szóval sem nevezi jobbágyoknak ezen 1513-beli levél ezen községek lakóit, egyik leghathatósabb bizonyítéka annak, hogy ezek jobbágyok nem is voltak. Tekintsünk visz- sza csak ; ott, hol a jobbágy községekkel együtt emlittettek 1500-ban, az „Incolae“ mellett mindig ott volt a „ Jobbagiones“ is, mig itt, hol a törcsvári várközségekről van csak szó : e név egyetlen egyszer sem fordul a világért is elő. —

De továbbá ezen oklevélből az is kitűnik világosan, hogy ezen községek lakói úrbéri viszonyban nem állottak, jobbágyi kötelességeket nem teljesitettek. Ott világos szavakkal ki vagyon ugyanis fejezve, hogy ezen községek mit tagadtak meg, és mi az ő tartozásuk. Jobbágyi szolgálmányokról egyetlen szóval sincsen emlékezet ; hanem mindenütt csak az adó s más köz teher — és az ország s határszél védelmi katonai kötelezettség emlittetnek. (Neque in dandis pro necessitate et defensione Regni et parti u m illa r u m gentibus, neque in solutione publica faciende, neque ali- is oneribus с о m m u n ibus obtemperare volunt.) Ezek voltak akkor ezen községek lakóinak teendői. — Vagy képzelhetőnek s elhitethetőnek tartják-é a „magyarázatok“ irói, hogyha ezen községek, a felsoroltakon felül még valami más úrbéri szolgálmányok kai, vagy magán fizetésekkel^ is tartoztak volna, midőn a fennebbi köztartozásokat (solutio publica, onus commune) és fegyveres szolgálatot megtagadták, ezeket szép csendesen és békével telyesitették volna V Na hiszen szörnyű keresztyénség kellene ennek elhihetésére.

Epen az, hogy az adón, köz teher hordozásán és honvédelmi szolgálaton kívül egyebet nem tagadtak meg, s — egyébre nem is szóritattak reá, bizonysága annak, hogy egyébbel nem is tartoztak. —

Hogy a szembetünés végett ritkított betűkkel nyomatott „taxa consveta“ nem pri- vata, hanem publica solutio volt, mutatja az, hogy ez csak magyarázatja az az előtti mondatban kifejezett „solutio publica“-nak a mint a mondat „Nam ut intelligimus“ kezdetének előbbenire vitetödése mutatja ; de világossá teszi ezt az is, hogy a taxam eorum consvetam“ bővebb körül Írása végett ezen levél az ez előttire utasit, e szavakban „juxta continentias aliarum litera- rum Nostrarum ipsis civibus Nostris data- rum“, ezen másik levél pedig ismételten igy határozza meg azt „contributio sive taxa nostra Regi a“. —

Az ilyen kötelezettség nem volt job- bágyi kötelezettség ; ezzel a királyföld többi lakósai is tartoztak. —

De továbbá nem világoson mutatja-e ezen községek nem jobbágy állapatukat ezen okiratból látható azon tény is, hogy ők a porzendülés ellen fegyverre szóllitat- tak? Mert ha ők magok is jobbágyok lettek volna, képzelhető-é józan észszel, hogy

épen a porzendülők ellen őket akarták volna felfegyverezni ? —

Végre a nagy külömbség a barczai jobbágy faluk és e várközségek eljárásukban nem egyenes bizonysága-é. hogy ezek lakóinak egészen külömböző állásuk és érdekeik voltak.

Imé a jobbágy községek nem mutatnak semmi ellenszegülést. Már akár fel sem szólittattak a fegyver fogásra, akár okuk s bátorságuk nem volt az ellenszegülésre : annyi tény, hogy ellenük nem volt ok panaszolni. Egymás mellett volt Törcsvár és Tolián, Krizba és Újfalu, ugyanazon nyelvű nemzetiségű lakósai voltak, még is egészen más eljárást követnek; a vár nép ellen szegül, mig a jobbágy nem. Avagy nem szembetűnő bizonysága-é ez annak, hogy a várhoz tartozó községeknek állásuk, érdekük, viszonyaik egészen mások voltak, mint a jobbágy községeknek ? !

A mi pedig az ezen oklevélben előjövő „subjecimus“ kitételt illeti, abból semmi Ilimet sem lehet még faragni ; miután bizonyos, hogy ezen községek az előtt a székelyek ispánja s később az erdélyi vajdák jurisdictiója alá tartoztak, akik őket a végvárakban levő várnagyok által igazgatták. Midőn már e községek ezen vajdai közvetlen kormányzás alól kivétettek és a várral ad conservandum gubernandumque Brassóhoz csatoltattak, önként érthető, hogy ezen alárendelés az 1500 és 1513-dik évi oklevelek szerint csak is a vár és honvédelmi, adózási s más közigazgatási ügyekre nézve értendő; s korántsem jelent jobbágyságra — vagy szolgaságra való alávetést is, mint a „magyarázatok“ irói értelmezni szeretnék; a mint kitetszik ez nyilván az idézett levél szövege értelméből is, a hol szó- szerini ez áll: „ut ipsis civibus nostris Bras- soviensibus, quibus eos subjecimus, in ora- uibus oneribus et solueionibus public is obedire et obtemperare debeant.“ — Tehát a közterhekre és köztartozásokra nézve rendeltettek alá a brassai kormányzatnak, nem pedig valami más tekintetben.

(Folytatás következik.)

— 410 —

Román lapszemle.

A „Patria“ 19 iki számában szemrehányást tesz azon hét román országgyűlési képviselőnek, kik a Miletics által beadott azon javaslatot, mely szerint a jelen minisztériumnak az 1872,-jk évre szoló budgetje megtagadtassék — aláírták. Összehasonlítja e képviselőket azon mesebeli 7 svábbal a kik vadászni menvén előre dicsekedtek, és egymást bátorítva mondák : „Hanns ! geh du voran, du hast

die grossen Stiefel an.“ Epen ily hősök ama képviselők is ; dicsekednek- tele torokkal, hirdetik magukról, hogy ők a haza megmentöi, és ők, csak is ők fognak küzdeni nemzeti ügyeikben. így beszélnek ők, ámítják önmagukat, ámitják a világot, de midőn tettre kerül a dolog, mondják : „Miletics ! geh du

voran, du hast die grossen Stiefel an.“

Végül protestai a föltételért, mintha Miletics- nek joga volna a román nép érdekeiért hangját emelni, protestai minden olyan törekvés ellen, mely a pánszlávizmus terjesztésével van egybe kötve !

Mondja tovább, hogy e javaslatból különösen két körülmény vonja magára figyelmünket; egyik az, hogy a javaslat 7 nemzeti román által van aláírva, - és mégis kivéve két burkolt román ügyet — többnyire pánszláv tendentiákat foglal magában; a másik az, hogy a javaslat egy szerb álial adatik be, és ezáltal a „román némzeti“ névvel gúny űzetik. Kérdi: vájjon nem elég gúnya román nemzetre az, hogy azon férfiakat képviselőinek választotta? azért, hogy jogaikot védjék, és ők feledve a román nép ezer szeres szükségeit : egy fantasztikus szerbnek politikáját védik, és a szláv érdekek képviselőit akarják támogatni.

A legnagyobb gyávaságukat és képtelenségüket mutatták ki az által, hogy magukat egy Mile- ticscselt képviseltették. Miért nem volt elég bátorságuk mint igazi népképviselőknek hangúkat felemelni a román nemzetért ? Es ha Miletics az ők nevükben beszélt, miért engedték, hogy az per excellentiam mind szláv érdekekért beszéljen ? oly dolgokról nevükben, melyek a románokat legkevésbé sem érdek- j lik 5 ™ert a panszlávismus halált hoz nekünk.

Kérdezi tovább, hogyha közösügyet akartak csinálni a szerbekkel, miért nem készitettek forma- szerű szerződést a szerb nemzet többi képviselőivel ? mei t Miletics tal.in nem képviseli az egész szerb ; nemzetet ?

к ű I fő 1 (1.

A franczia nemzetgyűlés hosszas készülődés után végre az orleansi herczegek ügyét tárgyalta. A volt a kérdés, hogy a herczegek elfoglalhatják-e helyöket a kamrában vagy nem. A nemzetgyűlés átalánosságban kimondotta, hogy a herczegekkel nem sokat törődik, hogy ezek ügyöket Thierssel s az illető bizottsággal végezzék, melynek Bordeauxban szavukat adták, hogy képviselő helyőket einem foglalják. *

E hó 19-ikén azonban a herczegek jelen voltak a nemzetgyűlés ülésén, és a jobb centrumban he lyet foglaltak. — Presente törvényjavaslatot terjesztett elő a felkelésben való részvétel miatt fogva lévő azon egyének szabadon bocsátása iránt, a kik altiszti rangnál magasabbat nem viseltek és közönséges bünténynyel nincsenek vádolva. — A nemzetgyűlés elhatározá,hogy a pénzügyi előterjesztésnek a jövedelmi adóra vonatkozó részét veszi legelőbb tárgyalás alá.

Ama hires toászt, mely az európai sajtót felzaklatta, újabban az angol lapok által van vita tárgyává téve. így a „Saturdey Review“ czimti lay azon kérdést veti 'föl, honnan származik a nagy barátság a két északi hatalom közt, holott mindkettőnek nein egy oka lehetne a féltékenységre egymás iránt. —

A válasz röviden az, hogy Oroszországot a németek sikerei ez idő szerint épen úgy meglepték, mint. 1860-ban a párisi kormányt az Ausztria felett vívott porosz diadalok, s igy Pétervárott jónak látták nem a franczia példát követni, hanem belenyugodni a sors végzésébe.

A sedani catastropha készületlenül lepte meg a czárt ; szívesen tett volna valamit, ha a cselekvésre minden eszközei meg lettek volna. l)e Oroszország ma sem áll csatakészen, még kevésbé volt az előtt s igy tétlenül kelle végig néznie a nagy tragoediát, mely Francziaország,ban végbement. Ma hasonló okok bírják a czárt, kinél e politika még személyes érzelmeinek is megfelel, a Németországhoz való szoros csatlakozásra. Az angol lap ezen okoskodásai azt sejtetik, bogy az orosz-politika azonnal uj irány változásnak van kitéve, mihelyt az ország liarcz- kész állapotba jut. A franczia-orosz szövetségnek tehát még Angliában is vannak liivői.

Az ultramontán lapok tagadták, mintha a pápa a német császárnak üdvözlő irato* küldött volna. Most a „Noidd. Alig. Ztg. “ egész terjedelmében közli e levél szövegét, mely a következőleg hangzik : —

IX. Pins pápa a legfenségesebb, leghatalmasabb császárnak üdvözletét ! Felséged szives levele folytán olynemü közlemény jutott hozzánk , mely önmagától felkelti szerencse kivánatainkat épen úgy a felségednek felajánlott legmagasb méltóság, mint azon általános egyhangúság miatt, melylyel azt Né metország fejedelmei és szabad városai felségedre ruházták. Ezért nagy örömmel vettük ezen esemény hírét, bízunk abban, hogy isten támogatni fogja felségednek a közjóra irányzott törekvéseit, mi nemcsak egyedül Németországnak, hanem egész Európának üdvére szolgálatid. Egész különös köszönetét mondunk felségednek irántunk való barátságának kifejezéséért, mert remélhetjük, hogy az nem kevésbé fog hozzá járulni a kath. vallás szabadságának s jogainak védelméhez. — Ellenben kérjük felségedet, legyen meggyőződve, hogy semmit sem fogunk elmulasztani, melylyel adott alkalommal felségednek hasznára lehetünk. E közben kérjük a minden javak adományozóját, hogy cs. és kir. felséged • nek minden valódi boldogságot dúsan kölcsönözzön s velünk a teljes szeretet kötelékével összefűzze. Adatott Rómában 1871. mart. 6-án.

Tehát csakugyan nem igaz, hogy a pápa az uj német császárságnak elvi ellensége lenne, mert ha állana az, akkor ily szívélyes módón иetn üdvözölhetett volna az.

Vegyes.

(Nyilatkozat). A „Magyar Polgár“ 291 számában azt állítja, hogy a „Nemere“ lOOdik számában Kászoni István neve alatt megjelent czikket én Írtam. —

Ezen egész állítást ezennel valótlan hazugságnak nyilvánítóin.

Brassó 1871, decz. 25 én.

Réthi Lajos, tanfelügyelő.