Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-15 / 100. szám
398 — god, miszerint я tekintetes tanács felterjesztése elferdített alapokra van helyezve. Továbbá , hogy a Bolonya városrésznek a mely elegendő és a törvény kívánalmainak megfeleld iskolával egyátalában nem bir, — tekintettel arra, hogy ezen városrészben minden felekezetek képviselve vannak : iskolára mig pedig felekezet nélküli községi iskolára mulhatlanul és sürgetőleg szüksége van ; a miért is, a midőn jelen nyilatkozatomban a Nagyságod felszólitásának eleget teszek, bátor vagyok következendő ! kéréssel járulni. Méltóztassék Nagyságod oda működni, I hogy a Bolonya városrészben egy a törvénynek megfelelő községi ikola, a mely ezen városrészre égető kérdés, haladéktalanul állittássék fel. Tisztelettel vagyok Nagyságodnak alázatos szolgája К á s z о il i István. Brassó, 1871. dec. 9-én. Aláírási felhívás Pesten állítandó emlékszobra javára. A kegyeletnek, melylyel nemzetünk báró Eötvös J. dicső emléke iránt viseltetik, egy Pesten állítandó emlékszobor által is kifejezést adni : czélja az alább nevezett bizottságnak. E czél elérése végett aláírásra hívja fel az eszme pártolóit, a nélkül, hogy szükségesnek tartaná hosszasan indokolni e felhívást, melyet a dicsőült férfinak a nemzet, a tudomány és a művelődés ügye szolgálatában szerzett érdemei minden magasztalásnál bővebben indokolnak. Ez emlékszobor létesítésének eszméje Pest városának múlt tavaszi egyik közgyűlésén hangzott fel először, mely e czélra lelkes bőkezűséggel ötezer fo-1 rintot szavazott meg. Ily kezdemény után, a magyar j tudományos akadémia közreműködésével alakult meg a bizottság, következő tagokból : Gróf Andrássy Gyula, Arany János, b. Bánffy Albert, Csengery Antal, Deák Ferencz, Gyöngyössy Alajos, Házmán Ferencz, Henszlmann Imre, Horváth Mihály, Iiunfalvy János, Ipolyi Arnold, gróf Károlyi j György, Kubinyi Ágoston, Majláth György, gr. Mikó Imre, Pulszky Ferencz, Pauler Tivadar, Somssich ; Pál, gr. Szápáry Géza, Tisza Lajos, Trefort Ágoston, báró Vay Miklós, gr. Waldstein János. Az adományok kezelését a magyar földhitelin-1 tézet volt szives elvállalni. Ez intézet bocsátja ki saját bélyegével és folyó sorszámmal ellátva az aláírási iveket is, és csak azon iv ismertetik el valódinak, mely e kellékekkel íöf van szerelve. Ily gyüj- tőivek az intézetnél kaphatók. A gyüjtöivek kezelői jogosítva vannak a saját iveikre aláirt összegek beszedésére, de fölkéretnek, hogy ez összegeket az Ívvel együtt legfeljebb 1872. február hó végéig a „magyar földhitelintézethez“ Pest, bálvány-utsza 5. szám okvetetlenül küldjék be, minthogy az adakozások ekkor befejeztetnek. Ha valamely ivén épen semmi aláírás nem történt, ezt annyival inkább kérjük a Kellő ellenőrzés végett pontosan visszaküldeni. Egyébiránt gyiijtőiv nélkül is lehet adakozni, akár egyenesen, vagy postai utón a földhitelintézet- ( nél, akár a lapok utján, melyek a náluk befolyó ado- j mányokat saját lapjukban nyugtázzák. Pesten, 1871. í decz. elején. Gr. Lóuyay Menyhért, bizottsági elnök. J Arany László, bizottsági jegyző. Eötvös mindnyájimk-é volt, halálát közösen sirattuk : illő azért, hogy emlékszobra állításához mind- ; nyáján járuljunk. Adakozásokat a „Nemere“ szerkesztősége is elfogad, azokat nyilvánosan nyugtázza s a magyar földhitelintézetnek átszolgáltatja. Az adakozásokat ezen- ! nel megnyitjuk : A „Nemere“ szerkesztősége 5 frt. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotához“ czimü, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) A múlt számba, szánt közlemény hely szűke miatt megszakittatván, összeköttetésül szükségesnek látjuk ismételni, miszerint az approbatalis t. czikk szavainak nyel v- t a n i megvizsgálása is nyilván mutatja, miszerint itt távol sem az mondatik, hogy ezen községek nem a Fundus regius, hanem Fejérmegye részei leendenek, hanem az, hogy Brassóba nem úgy kebeleztetnek mintha ez a Fundus regiusból, hanem úgy, mintha az Fejérmegyei fiskalitásból történnék (nem mint Fundus regiusból, hanem tamquam bona fiscalia e manibus fiscali- bus concambiata.) A b ó 1, b ö l ugyanis a magyarban, az e, e X a latinban kiható ragok, s nem h о z z á j á r u 1 á s t, hanem kiválást fejeznek ki. Azért a „nem mint fundus regiusból“ kitétel nem a nem Fundus regi- ushoz csatolást, hanem a nem a b b ó 1 i kiszak a sztást fejezi ki. Miután ezen a Barczából a vármegyéhez reincor porait községeknek előbbi helyökre, Barczáhozi incorporatiojokba visz- sza bocsáttatásuk felett semmi kérdés sem forgott fenn, erről szólani felesleges is lett volna ezen törvény czikkben; de nem volt felesleges ám ezen törvény czikk jogszerű-1 sége kitüntetése végett kifejezni, bogy ezen községek mint fiskalitások (e manibus fis-, calibus) és igy „nem fundus regiusból“ bocsáttattak vissza csere mellett a Barczához, és igy a Fundus regiusba. — Ez már a fenn irt kifejezéseknek valódi értelmük, — s ezért fordultak azok oly aggodalmas ismétléssel ezen törvény czikkben elő. Bár bé nem vallva, de mégis érezve a „magyarázatok“ irói az approbatális törvény czikk idézett szavai félre magyarázására ezélzó állításaik erőtelenségüket, s látva főként, hogy annak szavai „serenissimus quondam Princeps Gabriel Bethlen Fisco regni r e i n с о r-p о r a v e r a t, verum ad humiles prudenturn ac circumspectorum il- litis temporis judicís et juratorum civium civitatis Corouensis instantias, eisdem r e- mitte n d a voluerat. Nos etiam s i rn i- lem i n m оd u m precibus eorum inclinati — — eisdem remittenda et resti- tuen d a dementer voluerimus,“ nyilván kimutatják, miszerint a törcsvári uradalom községei az approbatalis törvényezikk zárszavai által azon Brassóba incorporait állásukba bocsáttattak vissza, a melyből ezen törvény czikk jogszerűsége tekintetéből szóval és képzeletben a fiskushoz reincorpo- ráltatottaknak vétettek ; — tovább mennek, s a 25-dik lapon azt állítják, hogy ezen községek „m ár 1651 előtt se m tart о z- t а к a Királyföldhöz, annál kevésbé Brassó vidékéhez.“ Hogy bátorodtak a „magyarázatok“ irói ezen túlzott áilitás koczkáztatására valóban csodálatos ! Nekünk részünkről a közmondás jutott ennek olvasásakor eszünkbe, hogy a ki igen sokat állít, magát czáfolja meg ; mert ezen állítás igazán olyan, hogy fele sem igaz. Ha az állíttatnék, hogy 1651 előtt volt olyan idő is, mikor a törcsvári közönségek nem tartoztak Brassó vidékéhez, anynyival kevésbbé a Király földhöz, ennek volna még némi értelme, miután világos, hogy egyrészről a Barcza csak 1422- ön kezdve tartozott a Királyföldhöz, s más részről, hogy a Barczán az 1377 s még inkább az 1422-dik évtől az 1498-.dik évig két külön törvényhatóság, a vidéki szászhatóság és várhatósag léteztek. De igy, — a hogy a „ magyarázatok“ -ból olvassuk, ezen állítást is kénytelenek vagyunk egészen megfordítani s azt mondani, hogy a törcsvári uradalom községei „ m á r 1651 előtt is tartoztak a Királyföldhöz, annál inkább Brassó vidékébe z“. — Erősségeink egyrészben épen a „magyarázatok“ irói által felhozott Lajos király 1766-beli és János király 1531-beli leveleik, melveket ők megfoghatatlan szemfényvesztéssel kívánnak saját állításuk támogatásául használni a 25- dik lapon, holott az első szőról szóra i«y határozza meg ezen községeket : „inter duos fluvios Ternes et Tarflau noncupatas, in Provincia Brassó viensi habitas et adjacentes, Collationi et Ju- risdictioni Nostrae Regiae pertinentes“, — a második pedig igy: „Bácsfalva, Szent- Mihályfalva, Turkes, Zaizon et Apácza, ac aliarum pertinentiarum Castri Thercli i n D i s t r i c t u Barcza existentiu m. “ Lehet-e képtelenebb gondolat annál, mind ezen leveleket hozni fel annak bebizonyítására, hogy a törcsvári uradalom községei ezeknek keletkezése idejében nem tartoztak a Barcza vidékéhez ! Valóban ezen országos sulyok elhajítás csak úgy képzelhető, lia azt sejtjük, hogy a „magyarázatok“ irói vagy magok sem voltak tisztában magukkal, vagy pedig arra számítottak, hogy más nem olvas utánna ezen okmányoknak. ügy annyira, hogy itt szinte nem is volna miért tovább menjünk, mert csak ezen idézett két oklevél is eléggé kimutatja, milyen alaptalan ezen tekintetben is a „magyarázatok“ Íróinak minden állítása. De tekintsünk azomban tovább. A Barcza kiterjedését meghatározó legelső oklevél ; mely által e terület a német lovagrendnek lett adva, ezen községek területeit kétségbe hozhatatlauul eliez számitja és csatolja, midőn a lovagrendnek adományozott Barczá- nak nevezett földterületet igy írja le: „Prima verő méta hujus terrae incipit ab indaginibus castri Almagiae (HaJmagry) et procedit ad indagines Noialth, et inde progreditur usque ad ndagines Nicolai ubi aqua defluit, quae vocatur Alth et sic as- cenditur per Alth, ubi usque Tortilon cadit in Alth, et herum vádit usque ad ortum ejusdem Tortilon, et ab ortu aquae, quae Timis vocatur progreditur usque ad efflu- xum aquae, quae Borsa nominatur etc.“ „Addimus etiam postmodum iisdem fratri- bus castrum Crutzburg etc.“ (Folytatás következik.) Felhívás Háromszék minden rendű lakóihoz. Tisztelt Uraim ! Szeretett Barátim ! A magyarországi protestáns egylet háromszéki fiók egyletének megalakítására fiivom fel önöket. Mindenki tudja már, hogy a protestáns egylet mit akar. Azt akarja, hogy a vallásos erkölcsi élet megelevenüljön Krisztus és az evangélium szellemében, — bogy minden ember úgy szeresse Istent mint szerette Jézus, a kinek az első és legnagyobb parancsolata az volt: „szeressed a te uradot Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből,“ — mindenki úgy szeresse az embereket, mint szerété Jézus, a kinek örökké áldással emlegetendő szép szavai ezek: „Szeressed felebarátodot mint tenmaga- dot -, áldjátok azokat is a kik titeket átkoznak -, valamit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, azt cselekedjétek ti is az emberekkel“ : mindenki úgy becsülje a jellem erkölcsi tisztaságát, mint azt az evangélium eleibe Írja e szavakban : яebben gyakorlom magamot, hogy botránkozás nélküli lelki- ösmeretem legyen Isten és ember előtt örökké.“ Es azt akarja a protestáns egylet, hogy a mint az egyesekben igy Krisztus szelleme felujul, láttassa is meg az magát tettekben a társadalomban, az életben, hogy nyíljon fel még egyszer egy olyan szép idő, milyen volt a Krisztus ideje, melynek felséges jellemzése ez „ime a sánták járnak , a vakok látnak, minden szegény az evangélium jótéteményeiben részesül.“ Látni való, hogy mi uj hitet nem hirdetünk, de azt akarjuk, hogy mindenkinek hite megtisztuljon, oly széppé váljék mint Krisztusé volt, s munkássá és élővé legyen -, mi uj vallást nem állapítunk, — de arra törekszünk, hogy a vallás üres szertartásokból és betüszolgálatból ki s fölemelkedjék mindenkiben azon magasságra, melyet Jézus még ab-
