Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-29 / 69. szám
— 278 — katona és honfi egy, mint Poroszországban, s igy lesz miénk az általános boldogság és megelégedés a mi még ott sincs Berki J. A székely huszárság ügyéhez. Pest, aug. 20-án. I. A „Nemere- aug. 8-iki számában kis g. jegy alatt egy czikk jelent meg Pestről „Székely határőri alap“ czimmel, a mely erősen haragszik azon haszonleső izgatok r a, kik az ismeretes lóbeszerzési pénzalapnak a jog, méltányosság és igazság utján leendő helyes rendbehozását tűzték ki czélul. E haragnak élét vette ugyan a csillag alatti szerkesztői megjegyezés ; de azért legyen szabad, pár megjegyzés előre bocsátása után, az ügy érdeméhez röviden szóllanom. Úgy adta a végzet, hogy e nehézzé vált kérdés helyes megoldhatásához szükséges munkában nekem is parányi részem legyen. Sok oldalú bizalmas megkeresés után nyúltam e kérdéshez, és nyúltam azon erős hitben és rendületlen meggyőződésben, hogy csakugyan ez ügynek aként leendő elintézésé, mint azt a 69-iki legmagasabb kegyelmi leiratban a kormány tanácsolta, — a volt székely huszár családok tagjaira és jogutódaira nézve felette és sem jog, sem igazság, sem méltányosság, legkevésbé pedig czél- szerüség szempontjából helyes. Ezt volt szerencsém más helyt is bőven kifejteni anélkül, hogy ezért a kormány legjobb akaratú szándékait csak egy szóval is ké'séghe vontam volna ; mert meg vagyok győződve róla, hogy ezt csupán a kérdés minden oldalú ismeretének hiányából tette. Még a kormány tanácsadóit sem gyanúsítottam soha semmivel ez ügy körül. — Es nagyon sajnálom, hogy mig mi, a kérdés í zen feléit a .szemben levőket minden nemtelen gyanúsítás kizárásával, egyenesen jóakaró felvilágosításokkal igyekszünk meggyőzni ; ők addig a kérdés másik feléről, annak csaknem telyes ismerete nélkül, nem irtóznak oly súlyos gyanúsításokat szórni, miket más kétszer is megszokott gondolni, mig egyszer kimondja. Ily gyanúsítások hallotására kis g. ur tán menten Dunába ugranék (?) puritán leikével ; de no Ítéljen el, ha mi igazságunk s lelkiismeretünk tisztaságának teljes érzetével s higgadt öntudatáról valami nagyon fel sem vesszük azokat. De nem is hiszem, hogy rám vonatkoznék a „néhány család korlátolt, önző gondolkozása“ — „haszonleső izgatók“ sat. kitételekből valami; hisz én nem is vagyok szerencsés az érdekelt családokhoz tartozhatni s a kedélyek felizgatása helyett a hig- gadságot hirdetem szóval és Írásban közelebbi otthonlétem alatt és azelőtt is mindig : mert tudom, hogy mig ez diadalra vezeti, amaz megbuktatja leggyakrabban magát az igazságot is. Én tehát a legfurfangosabb rabulisticáról sem tudnám e kitételek súlyát, magamra magyarázni ; de viszont, ha azon egyének ellen volna intézve — oly értelemben, mint van, — a kik e napokban az igazságügyminiszterhez készítet f elirattal jártak szét, azt az illetőkkel aláíratni : akkor ezek nevében viszautasitom a v á d a kát. S hogy miért ? az kitűnik alábbi soraimból, miket e megjegyzések után az ügy érdemére leszek bátor kis g. urnák pár szóban elmondani. II. Azt mondja a szóban forgó czikk, hogy valamint korábban, úgy most is „ezen. vagyon hováfor- ditására nézve kétféle nézet nyilvánult; egyik az, hogy a pénzbeli (lóbeszerzési) alap osztassák ki az illető huszárcsaládok közt, — a másik nézet az, hogy mint közös vagyon, iskolai s egyébb közhasznú czélokra fordittassék.“ Jól van. De az a kérdés, hogy e kétféle nézet hol és miként nyilvánult? s helyes e? jogos-e? A mi e nézetek keletkezését illeti, szerintem az utolsó szülte komolyabb alakban az elsőt, mert több helyes gondolkozása felvilágosodott székely huszárral volt szerencsém otthon beszélni, kik állítják, hogy a felosztást senkinek sem jutott volna közülök eszébe komolyan sürgetni, ha rólok-nélkiilök módra közös vagyonkint tőlük el nem vonják ezen saját zsebükből alakult tiszta tulajdonukat. Igen, kedves kis g. ur ! A lóbeszerzési pénzalap nem „közös vagyon“ az egész székre nézve, hanem mint e szék volt négy osztálja közül egy- n e к privát vagyona úgy áll ; mert az a kegyelmi leiratban legfényesebben bebizonyított adatok és de- ductiók alapján is a volt huszár családoknak saját összerakott pénzéből alakult, mihez sem a szék, sem a széknek más három volt osztálya egy fillérrel sem járult. — A többi székely határőri javak valóban a z egész székre nézve közös alapból keletkeztek és alakultak, melyeket továbbra is csak az egész szék közczéljaira lehet és kell fordítani. De a lóbeszerzési alapot ily tágos értelemben vett közczélokra fordítani jogosan nem lehet, mert ahhoz joga az egészből csak egy résznek van, s csak e rész közczéljai jöhetnek tekintetbe. Azért, midőn tulajdon joguknak számbavétele nélkül ez alapot oly nagyon is „szélyesebb“ értelemben vett közczélokra látták fordittatni, némileg nem indokolt-e azon kifakadásuk, hogy „inkább szétosztjuk!“ Hogy aztán helyes-e e nézet ? az megint más kérdés ; de hogy a másik nézet, úgy a mint vau, nem jogos? ez világos. Tudomásom szerint székely huszár família kétezerén jóval felül van, melyek közül sok nyolcz- V a n tagot is számlál. Ezek bizony sokfóleképen gondolkozhatnak. De hiszem, hogy a többség annak idejében elfogja találni, hogy miként lehet ez alapot az ö sziikebb és egyedül jogos értelemben vett, azaz a volt lmszárság közczéljaira elhelyezni. Felfogjuk-e osztani, vagy pénztárt, avagy iskolai fundatiot állit- nak fel belőle volt székely huszár ivadékok javára : ez mind későbbi dolog ; mert hiszen nincs meg azon joguk, hogy rendelkezhessenek az alap felett. Tehát mindenek előtt szükséges, hogy necsak kizáró tulajdonjoguk legyen elismerve , de szabad rendelkezési joguk is adassék meg ez alapra nézve. Hiszen mit ér, ha nekem azt mondják, hogy tulajdon jogom van a ládához, de a kulcsát soha sem adják ide; s mit ér, ha jogom van a szobából kimenni, de becsukják orrom előtt az ajtót. A kizáró tulajdonjog magában foglalja szükségképen a - szabadrendelkezést, — s nagyon tudok csudálkozui, hogy a minisztérium utján ö felségének oly tanácsot adhattak, melyben e jogot külön választották, a mi magában véve igen eclatans paradoxon. III. A kizáró tulajdonjogot a kegyelmi leirat elismeri; most a szabad rendelkezési jog elismerése és kieszközlése van szőnyegen. Ezért küzd a volt székely katonaság s ennek az igazságügyminister utján leendő kieszközlését czélozza azon felirat, mivel aláírás végett szertejárt e napokban pár egyén. Hogy e felirat gyenge toliamból folyt? azt megtagadni annyival inkább nincs okom : mert csak egyszerű tolmácsa voltam az érdekelt családok azon nézetének, mely saját meggyőződésemmel teljesen megegyez, s mert tetteimért isten, ember előtt szeretem a felelősséget magam. Ez, és sem több, sem kevesebb, mire jelenben törekszenek, a mit fenntebb kifejték. És midőn e czél elérésére egészen önzetlenül, sőt némi áldozattal pár lelkes egyén csekélységemet ide sem értve az ügy élére állt : lehet-e ezek működését „haszonleső izgatásnak, •— korlátolt, önző gondolkozásnak nevezni ? Hát haszonlesés, korlátoltság és önzés-e az, ha valaki jogai védelmére, tiszta szent tulajdonának kivivására lépéseket tesz ? Bizonyára nem ! És midőn azon emberek működése ezen túl nem terjed, akkor azt hiszem, joggal utasíthatom vissza kis g. ur ama vádjait, miket, ha az ügy iránt tiszta fogalmai lettek volna, gondolom ki is kerül. Mert hiszen némi jóakarat forma is van kis g. ur czikkében midőn ezeket mondja: „lássunk az alap rendezéséhez, szervezzük a kezelő testületet, határozzuk meg szorosabban a czélokat, mikre az alap jövedelmét fordítani akarjuk. Hozzunk alapszabályokat. Szóval álljon elő egy organikus testület, mely ezen iskolai alapot kezébe vegye s vele rendszeresen hasson, gyarapitson.“ — Jaj ! de kedves kis g. atjmmfia, ez mind nem lehet addig, mig tisztába nem jött és el nem dőlt azon kérdés, hogy kik vegyék kezükbe, kik szervezzék, kik határozzák el és kik intézkedjenek egy illetékesen alakított organikus testület által ez alap felett. — Mi azt akarjuk, hogy mind azt a j ogos tulajdon birtokosai tegyék. Hogy aztán ezt miként tegyék ? az sem tőlem, sem kis g. úrtól nem, — hanem a kormánynak némi felügyeleti joga mellett teljesen az érdeklett családoktól függ. Es sokkal jobb volna, ha kis g. ur is — bár hívatlanul — azt a nagy ügybuzgalmat ide fordítaná, hogy ez ügy valóban mehetne előbbre már egyszer üdvös és jogos czélja felé ! Még csak egy megjegyzést. Kis g. ur ezt mondja : „U felsége adomány levelében is ki van fejtve“ stb. Ha ön ez adomány levelet (?) meg tekintette volna, — ott ki van szépen fejtve, hogy ezen javak adomány tárgyát nem képezték és nem is képezhetik soha. S midőn még a „kegyelem“ utján történt intézkedését is helyteleníthető a kormány eljárása, hogyan nevezheti ön azt „adomány levélnek?“ — Hiszen, a ki oly mérgesen s másokat oly kiméletnélküli kifejezésekkel illető hangon mer írni e tárgyban : annak legalább tudni kellene az ado- mányrendszerböl annyit, hogy mik képezhetik ennek tárgyait. Különösen székelyföldön javakra nyert adomány levelét, ha kérdőre vonnák önt, igen furcsa helyzetbe jöne. Ezt, és még egyet s mást igen jó lesz megtanulni önnek, t. kis g. ur, ha ígérete szerint bővebben is fogja fejtegetni e tárgy iránti nézeteit. Az ügyre nézve hiszem, hogy a kormány és az érdekelt családok nem állanak oly távol egymástól e kérdésben, hogy az végre nemsokára közmegelégedéssel meg ne oldathatnék. В а к c s i Ferenc z. Sláv-lapszemle. Az újvidéki „Z ászt a va“ (92 sz.) Liká ról (katonai végvidék) a következő közleményt hozza ; Biztos forrásból értesíthetem önt, hogy a mi nemzeti férfiúink a katonai végvidéken semmit nem hisznek Oreskovitsnak annyival kevésbbé állanak vele viszonyban, s miként a horvát hazafiak s a Zágrábi nemzeti párt vezéreitől halljuk, a hazafiak sem állanak Oreskovitsal semmiféle viszonyban , annyival kevésbé értekeznek és egyezkednek vele a végvidéket illetőleg. Mi több, Voncsina Iván ur, midőn legközelebb egyfüldinkkel, ki nálunk a legnagyobb bizodalmát élvezi Fiúméban találkozott, szörnyen panaszkodott Oresko- vitsra, hogy t. i. ez a horvát nemzeti párt nevében és tudta nélkül egyezkedett a végvidékről a magyar miniszterrel. Voncsina ur, ki nálunk szintén a legnagyobb népszerűségnek örvend, biztositja a mi föl- dinket, hogy az összes nemzeti párt mit sem hisz Oreskovitsnak.“ (Az újvidéki szerb lapok közül csak a Szubo- tits „Národ“-ja hozta Oreszkovitsuak nyilt levelét — de minden commentár nélkül. A belgrádi lapok egy szóval sem emlitók. A krakkói „Czas“ (aug. 25 193. sz.) a cis- lajthániai pártokról szólva, rosszallja a bécsi centralista lapoknak magaviseletét, melyek a német hegemónia elérésért, Austriát magát, is ezen tervnek feláldoznák. Ebből látszik, hogy mily nagy akadályok fognak a cseh kiegyezés ellen a németek részéről útba tétetni, melyek az alkotmányosságot egy lépéssel sem fogják ellöbre tolni; mivel nem lehet tudni: vájjon ha a németek a választások alkalmával buknak, nem fogják-e azon álláspontot elfoglalni, a melyen jelenleg a csehek vannak ? Erre a „Czas“ germanizaczio kezdetét és történelmét elősorolva — mely véleménye szerint II. József uralkodása alatt kezdödett — azt állítja , hogy a németesítés eszméje természetien volt. Az öt évi reichsráthi ülések bebizonyították, hogy az alkotmányos hegemónia mily absurdumig vezet. A bécsi liberalizmus minden tekintetben csupa negáczió; s addig a birodalom üdvéről szó sem lehet, a német elem kizárólagos felsőbbségről le nem mond, és a külön érdekét a birodalom érdekével nem fogja azonnositani. к ű I f ö I (1. A gasteini szerződésekről, mint egy berlini távirat jelenti, a „Kreuzzeitung“ egy bécsi levelet közöl, mely minden nyugtalanitó liirt koholmánynak bélyegez. Olaszországban mind jobban elkeserednek Francziaország ellen ; még a miniszteriális „Italie“ is nagyon elégedetlen a franczia politikával, és nem mulaszt napot, melyen üdvös tanácsokat ne adjon Francziaországnak. Francziaország, Írja utolsó számában e lap, minden lehetőt elkövet, hogy uj barátok szerzése helyett a régieket is elriaszsza. Valóban megfoghatatlan, hogy Thiers nem látja be azt, a mit mindenki Európában belát. Egészen cl van fogódva a régi előítéletben, melyet sok honfitársa is oszt, mely szerint Francziaország a politikai mozgalom központja lenne Európában. Az újabb események folytán ez már csak iga- zolhatlan ábránd. Miután Thiers is ez eszmekörben mozog, csak azt lehet következtetni, hogy ó nem azon ember, ki Francziaországot meg tudná menteni. — Az Union républicaine egy indítványt fog beadni a nemzetgyűlés feloszlatására. Az erre vonatkozó törvényjavaslat, melyet Gambetta akar benyújtani, erősen van motiválva és azt kívánja, hogy a nemzetgyűlés a jövő óv május elsejéig föloszoljék. Napoleon hirhedt exminisztere, Grammont, Ver- saillesba érkezett, hogy fölvilágositásokat adjon a háború okaira nézve a vizsgáló bizottságnak, mely a szeptember 4-ki események megvizsgálására van ki- küldve. — A bizottság, mely a márczius i 8-iki fölkelés vizsgálatával van elfoglalva, e hó 21 én Thiershez ment, hogy átvegye a kormányfő erre vonatkozó nyilatkozatát.
