Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-24 / 7. szám

— 26 —

védeink egészsége is megérdemel annyi figyelmet, ha nem többet, mint azon hadseregé, melynek egészségi közegeiről illően van gondoskodva.

Ugyanazért az ügy érdekében elkerül- hetlenül szükséges, hogy az állam igazságos és méltányos legyen a zászlóalji orvosok irányában, s ha nem is részesiti azon diszes rangfokozatokban és magas díjazásokban, minőben más államok hadi orvosai részesülnek, legalább adja meg nekik fontos szol- gálatukkoz mért rangfokozatuk utáni rendes fizetésüket és biztosítsa állásukat, hogy élhessenek egészen feladatuknak és ne legyenek kénytelenek egyszerre két főfontosságu elhivatásban lenni, melyek közül most vagy az egyik, vagy a másik, Vagy pedig mind a kettő bizonyosan szenved.

A magyar kcpviselőliázban

folyó hó 16., 17. és 18. napjain az ez évi ujonczilleték megajánlása felett folyt a vita. Hogy ujonczot adni kell, abban a két főpárt megegyezett; csupán a szélsőbaloldaliak, összesen 31-en, szavaztak ellene. Valódi vita azon kérdés felett támadott, hogy minő czi- men szavaztassanak meg az ujonczok. A kormány igy kívánta: Ujonczok a magyar sor hadi csapatok számára, — az ellenzék igy: Ujonczok a magyar hadsereg számára. — Az alkotmány visszaállítása óta minden alkalommal fölmerült ez a különbség; most is igénybe vett három ülést: s végül is a szavazás döntött, mely folyó hó 18-án következő eredménynyel ütött ki: 433 igazolt képviselő közül távol volt 145; a kormány javaslata mellett szavazott 175, — az ellen 112; elnök nem szavazott.

Az ellenzék úgy tekinti, hogy ha nincs is külön magyar hadsereg, legalább névben ki kell fejezni, hogy a jog fenntartassék ; a Deákpárt nem akar egyébről beszélni, mint a valóban létezőről, t. i. a közös hadsereg magyar csapatjairól.

Mindkét álláspont alapját tisztán kitünteti Deák Ferencznek e tárgy fölött tartott beszédéből a következő részlet:

Akkor, ha a kiegyezés szétbomlott, ha Magyar- ország ismét visszaáll a personál-unió sürgetésére, akkor önként bekövetkezik a külön hadsereg szüksége. Azok, kik elejétől fogva azt vitatták, óhajtották, azok részéről igen természetesnek találom, hogy mindazt, mi csupán személyes unióra alapított viszonyból következik, szintén óhajtják. Ez idő mondom bekovetkez- hetik, talán nem mi általunk, nem a mi törekvésünk, hanem az események folytán; de én kimondom lelkem belső meggyőződését arra nézve, hogy ha bekö

vetkezik, ez Magyarországra nézve súlyos csapás lesz. Magyarország fenállását óriásilag kompromitálja és a mostani viszonyok közt, Európa mostani területi mérvei közt, és azon számerö ellenében, melylyel mindenik nagyhatalom rendelkezik, Magyarország igen közel jut a végveszélyhez, kivált ha még ö magában is össze nem tart. Ее valamint akkor, midőn nekem választanom kellett egy czentrális parlament, egy közös reicksratk és a personalunió közt, a personaluűiót sürgettem, bármi veszélyes, bármi káros is az, mert a másik még veszélyesebb, még károsabb, úgy ha ezentúl olyan idő következnék be, hogy megint a közt kellene választanom: közös parlamentbe, reichsrathba olvadás, vagy pedig bármi teherrel, veszólylyel járó personalunió,én mindig utóbbit választom. * Azonban még ezen idő be nem következett. Mig a Magyar- ország és az örökös tartományok közt kötött kiegyenlítési egyezmény fönál}? addig mindazt, a mi ezen egyezmény értelmétől, szellemétől, szavaitól elüt, mindazt úgy tekintem, mint megsértését a kiegyenlítési egyezménynek.

Igaz, hogy Európában divattá kezd válni a szerződések semmibe vétele. Ezt a politikát én részemről

soha sem tudnám követni.

/

En kivénültem az ily újításból, hanem mint hideg szemlélő azt találom, hogy e politikához is mindig csak a hatalmasak nyúlnak, a kiknek elég erejük van a szerződéseket megtörni, de hogy gyengébb nyúljon ily politikához, azt én nemcsak helyesnek, jogosnak, de még eszélyesnek sem tartom.

A hivatalos kézbesítések ügyében.

A postahivatalok és más hatóságok ellen igen sok panasz van, hogy a törvényszéki kézbesítéseket annyira hanyagul teljesitik, hogy ez által a kézbesítés a vidéken csaknem lehetetlenné vált; a mi a peres felekre kimondhatatlan káros befolyással van, az igazságszolgáltatást pedig csaknem lehetetlenné teszi. A mint értesültünk, vannak olyan postahivatalnokok, községi jegyzők és elöljárók, kik jó ismerőseik kedvéért, a kézbesítést csakis a tárgyalás napja elteltével teszik meg; Ítéleteket pedig pilátus napjáig sem kézbesítenek, sőt állítólag ilyen kézbesítési iveken a kiigazítás és hamisítás sem tartozik a legritkább esetek közé. Miután csakis pontos kézbesítés mellett lehet a törvényszékektől is pontos eljárást követelni; az állam pedig, a melyben pontos igazságszolgáltatás nincsen, a czivilizált nevet nem érdemli meg : felszólítunk minden postahivatalt, valamint más törvény- széki kézbesítésekkel megbízott közegeket, hogy a kózbesitéseket pontosan és lelkiismeretesen tegyék meg. Az illető magos minisztériumokat pediglen, hogy ezen ügyben legszigorúbban rendelkezzenek, és a kötelességét nem teljesítő hivatalnok ellen a törvény szigorával járjanak el, mert csakis ezen az utón lehet a népben a legalsóbbtól a legfelsőbb hivatalokig bizalmat ébreszteni.

I! о nvéd ügy.

A brassói 23. számú m. kir. honvéd zászlóalj parancsnoksága hivatalos illemmel kereste meg a helybeli protestáns (zur sächsischen Landeskirche gehörige) presbyteriumot, hogy szíveskedjék illő fizetés mellett a tornahelyet azon időre átengedni, midőn a tanuló ifjúság azt nem használja. — A válasz

dók között telt el. En egy darabig azon gondolkodtam, milyen jó volna, ha bátyámmal egy idős volnék; aztán áttértem gondolataimmal bátyám jövendő sorsára ; hittem, hogy az nagyon kellemes lesz, és azzal aludtam el, hogy mégis szép dolog, ha az embernek olyan derék bátya van.

Reggel, a mikor felkeltünk, bátyám már nem volt lionn. Némán gyűltünk össze kertünkbe, hol egy egyszerű lúgosban reggelizni szoktunk. Szomorúan töltögetett szegény anyám csészéinkbe, a bátyámé üresen maradott. Jó szívvel kezdettem volna valami beszédet, de mind a föld, nem tudtam hogy mit. Valami érzékeny dolgot elkezdeni nem akartam; valami tréfasággal előállani, mikor láttam, hogy anyám csak erővel tartja vissza könyeit és minden falaton háromszor is nyel, szentségtörésnek tartottam volna. Megvallom, azt sem iudtam mit csináljak; leginkább óhajtottam volna Jancsival lenni, de ő nem volt honn. Forgattam a fejemet erre is, arra is, hogy nem lehetne valahol valami vigasztalást találni. A mint egyszer az udvar felé pillantok, hát teremtutse egy valódi kész honvéd jön a kert felé ; én is vesd el magad, futok elébe. A bátyám volt ; megbánultam tetőtől talpig. О nevetett; hát mit mondasz fiú, meg vagy elégedve? Búsulnak az öregek? Hát talán nem bucidnak igen nagyon, de mégis egy kicsit nincsen jó

kedvük; jere menjünk hozzájuk. A karába csipesz- kedtem és vittem. A mint a lúgos ajtajához érkezünk, a bátyám fejéhez emeli kezét, tiszteleg s azt mondja jelentem alásan .... Még tán akart valamit mondani, de egyszerre torkán akadt a szó, a mint anyám reá nézett; hirtelen meg fogja kezét, csókolni kezdi: Anyám, lelkem jó anyáin, csak nem haragszik reám? Az anyám két kezébe fogta fejét: Nem édes gyermekem, nem haragszom, s megcsókolta homlokát. Az atyám félre fordult s irgalmatlan nagy füstöt eresztett, s magában mondogatta: Ez a bolond fiú még a vén embert is ... A többit nem értettem, de úgy lehet a nagy füst az öregnek a szemébe ment, mert keze fejével ugyancsak dörzsölgette.

A bátyám elbeszélte, hogy nem lesz háború, hanem miután Magyarország önállóságát vissza nyerte, önálló katonaságra is van szüksége. Azt a kevés bajt a ráczokkal s miaféle, nálunk nélkül is elvégzik; hanem hát ha szükség lenne, még is jó, hogy legyen honvéd, és több eféle bölcs dolgokat.

A jó öregek részint mivel a már meglevő dolgon változtatni nem lehetett, részint napok teltével a szokás következtében megadták magukat; lassanként visszakerült minden a régi kerékvágásba.

(Folytatása következik.)

tagadó \ о 11 mort a t i s z t e 1 e t e s prtosbyteriumnemakariíi lir.rr-.rof,, i r • t• 1

i , -, , i , Jai ‘‘ogy a tanuló ifjúság a

honvédekkel érintkezzék

, Háí a Svédek, a nép gyermekei, kikben a

nép minden rétege, minden vallásfelekezet és minden

nemzetiség van képviselve __ páriák?

_____va<ry

— de most jut eszembe -, hísz a m. kir. houV(idek

nem königl. preussisclie Landwehrek

Elég annyi, hogy- Spitzer Móricz úr, kinek ősei nem lettek „ad re tin end am cor 0 na m“ ide plántálva, az ö privát intézetének tornahtílydt a honvédeknek egész készséggel ajánlotta fel.

Ki jobb hazafi? a tiszteletes præsbyterumi va«-y Spitzer úr-e?? — Kinek köszönheti a Sächsische Landeskirche létét? talán nem az 1558.tordai országgyűlésnek ? nem a bécsi, line.zi és szathmári békekötéseknek, valamint az 1701-diki 35. törv. czikknek? nem Bethlen Gábor, Bocskai és Rákóczyaknak ?

(Honvéd s.e g é 1 y). Ő cs. és Ap. kir. f. é. január 9-en kelt legbelsőbb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy a II. m. kir. jótékonysági állam sorsjáték tiszta jövedelme az 184 H/9. évben munkaképtelenné lett honvédek javára íordittassék, illetőleg, hogy az ezen államsorsjátékból eredő tiszta jövedelem az e czélra megalakult „Országos lionvédsegélyző-egylet“ rendelkezésére bocsáttassák.

Vidé к.

Újfalu, jan. 20. Üdvözlöm a „Nemerét“, a brassói magyar hírlapok ujonszületett harmadik testvérét! — Ezen uj magyar hírlap 1. számában visszatekintés van az elhunyt magyar testvérekre, mint Brassóban született magyar gyermekekre a szellemi viliágban. De úgy látszik, azon vezérczikk tisztelt Írója adatok hi- jánya miatt az első brassói hírlap keletkezési körülményeit, évszámát, szerkesztők egymás utáni következését nem tudhatta; sőt az első lapok neve sincs megemlítve; talán nem lesz érdektelen a legelső brassói hírlap emlékét megújítani a harmadik testvérnek sokkal jelesebb, dicsőbb lapjain; ha nem is az akkori lapok szerint, mert, fájdalom, még az én kezemben sem léteznek azok; holott méltó lesz vala a brassai magyar irodalomnak ezen kis szülöttjét emlék gyanánt fentartani; mert mikép minden uj vállalat, úgy az is küzdelmek és aggodalmak közt láthatott napfényt.

1837-dik év utolsó negyedében küldetett szét az első brassói magyar hírlapnak mutatványpéldánya, úgy, mikép az akkori idők, viszonyok s irodalmi erők engedek, s ha azt modom, pongyolában, talán nem sértem meg azon boldog emlékű első lapot. A dicső székely nemzetben, mint közeli szomszédokban s a magyar irodalmat felkaroló jelesekben helyeztettük reményünket, s nem is csalódtunk egészben, mert mintegy kétszáz előfizető jelentette magát 2 pengő írtjával félévenkint; ily fényes remények közt megindult a lap jan. 1. hetében 1838. évben; s elneveztem a politikai külön lapot „Erdélyi Hírlap“ és a melléklapot „Mulattató“ név alatt. — A kiadási költség sem vala födözve; a szerkesztő s írók jutalmát magyar nyelvünk s nemzetünk iránti buzgalmunk érzete tette; elég fényes jutalom vala ez, nagyobbat nem óhajtottunk.

Alólirt az „Erdélyi Hirlap“-ot ikertársával, a „Mulattató“-val szerkesztette 1838-dik évnek végéig, egy egész évig. — Ekkor késztette szembaj, más gyöngélkedés s hivatalos elfoglalás á további szerkesztést részemről megszüntetni; s igy vévé által hasonló remények alatt a további szerkesztést Veres György, a ki hasonlólag egy évig, 1839-nek végéig folytatá, s akkor két éves életét, úgy tudom, részvétlenség miatt, bévégezte.

Legyen szabad az akkori idők viszonyáról az én szerkesztésem alatt két adomát, nevezzük annak, említenem: 1838-dik évben közöltem a hírlapok utján a Nílus vizén gözladikok megindulását azon figyelmeztetéssel : mikor indulandnak meg a mi Marosunkon s Öltünkön a gözladikok? — S ki hinné, s pedig igaz, ezért a felsöbbség által megintettem. — A dicső székely nemzetnek történelmi vázlatát közöltem a „Mulattató“ban, s ezért, ámbár a censor aláírta, motozás történt a nyomdában, s nálam is, mint szerkesztőnél, keresték a kéziratot, de nern találták.

Legyen még szabad megemlítenem az akkor/ szerkesztőnek teendőiből bár annyit: mindent egy magának kellett végezni; néha a magyar nyelvet nem tudó betűszedő szedte ki a lapokat, volt baja я sfcr~ kesztönek, mig a temérdek hibáktól nyüsgö ^te e- nyomatból megemészthető magyar nyelvet alkotott.

A második magyar hírlapnak, „Brassói lapok még rövidebb volt élete, ha jól emlékszem, csak Bem táborának brassóbai bévonulásával kezdődött s kivonulásával végződött.

Az első brassói magyar lap megindulása óta