Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-08-04 / 62. szám
— 247 — nepély esetleges betiltása fölött tanácskozik — koholmánynak nyilvánítja. Zágráb, július 29. Л nemzeti párt nem tartotta érdemesnek 1845-böl a 13 il- lyr évfordulati emlékünnepét politikai czé- lokra kizsákmányolni. Pár is, julius 29. Andrew Johnson amerikai volt elnök a napokban ide érkezik s innen Angliába megy. L о n d о n, julius 29. Itteni lapok erősitik, hogy Napoleon nem szándékozik Chis- lehurstot odahagyni s igy nem áll a fran- czia lapok azon hire, hogy az excsászár már a Svájczban lenne. London, julius 29. Itten előkészületeket tesznek a walesi hgnek Irlandba leendő utazására, ki is Dublinban jövő pénteken nagyszerű hadiszemlét tartana. A Times azt követeli Thierstől, hogy a párisi felkelőket a vezérek kivételével mind szabadon bocsássa. В é c s, julius 29. A „Tagblatt“ jelenti : A német császár augusztus 9-én ér Ga- steinba, a következő napon történik az uralkodók találkozása. О fölsége kíséretében Beust grófon kivül Andrássy és Hohenwarth grófok is lesznek. F i u m e, julius 28. Itt egy bizottság működik, mely a népet Magyarország, s a magyar érzelmitek ellen izgatja. Tegnapelőtt fegyveres tüntetés történt. Triest, julius 28. A török tartományokból érkező hirek szerint az ottani helyzet nagyon fenyegető. A lakosság közt uralgó izgatottság igen nagy, kivált Albániában hol a lakosság s a hadsereg közti összeütközések napirenden vannak. F ô I h i V á s ! Brassó várossá minden rendű tisztelt polgáraihoz! A jelenkor a nyelvértelem — és nyelvképességnek sokkal magasabb fokát követeli minden egyes tagjától, mint eddig, de kik ezeknek legelső és legszükségesebb elemeit u. m. az olvasást és Írást sem bírták elsajátítani, miféle állampolgárok válhatnak belőlük ? hogy fognak társadalmi öntudatra ébredni ? Hogy körünkben némileg ezen kirívó bajon segitVe legyen, szükségesnek látom ezen város minden korú és rendű olvasni és írni nem tudó tagjainak számára folyó évi augusztus hó 14-től fogva, — egy idejüleg az itten tartandó tanítói tanfolyammal — az estvéli órákban 7 —8-ig egy gyakorló iskolát díjmentesen rendezni, hol magoknak az oly kívánatos ismereteket megszerezhessék. Különösön felkérem azon tisztelt iparosokat, kiknek inasaik a művelődés legalsó fokán megkivántafó jártassággal sem bírnak, szíveskednének hazafiui jó indulatból őket ebéli kö- telezetségoikre rászorítani, nemkülönben ezen közhasznú intézkedést pártfogásokban részesíteni. A felvétetni kívánók kéretnek beiratás végett ez évi augusztus hó 14-ig alólirottnál magukat jelenteni. Brassó, 1871. Augusztus 1-ső napján. Csia István, elemi tanár a rom. kath. gymn. épületében a Klastromutszában. A vidék í. ez. selyem-Jermelőihez ! F. évi julius 28-án megjelent 60. sz. „Nemere“ hasábjain szives volt Szemerjai Károly ur engem felhívni, hogy a selymészet érdekében és az eddig feltűnt pusztító kórok megismertetése és elhárítása, valamint ezen elvitázhatatlanul fontos nemzet- gazdászati és ipar ágnak vidékünkön való meg ala- pitasa fejlesztése és szilárdítása érdekében tegyek. Midőn a fenntisztelt ur által felém irányzott figyelmet és bizalmat honfiúi tisztelettel köszönöm, kötelességemnek tartom, az általam az ötvenes évek elején Lombardiában figyelő érdekeltséggel kísért selyem tenyésztés, és annak a Barcza és Olt vidé kein való meghonosítása érdekében, csekély erőmhez képest tettel járulni. Ennélfogva felkérem a t, ez. selyem termelő polgártársakat, szíveskedjenek a selymészet körül eddig gyűjtött gyakorlati tapasztalataikat, különösen az észlelt káros befolyások, kórjelenségek valamint az utóbbiak ellen netalán foganattal alkalmazott ellenszerek felöl — bár mily pongyolán — Írásba foglalni, és egy legközelebb kitűzendő határnapon tartandó termelői értekezleten, — hol egyéb, a selymészet honosítását és népszerűsítését illetőn kivül, a selymészet fennforgó életkérdése képezendi a főtárgyat, — tapasztalataikat előadni, vitatárgyává önzetlenül föltárni és igy a nemzeti jólét utáni törekvés érdekében értékesíteni. Brassó, 1871. Augusztus 1. Újhegyi Béla. Reszkess Jéruzsálem! Megjött, megjött a még julius 10-kén jelzett s az olta rettegve várt czáfolata a Kr. Zeitungnak. Nem hiába hangzottak a vészkiáltások, hogy a Nemere szavai nem csak Brassóban, hanem tovább is hitelre találnak. Azért legyenek olyan jók a f a c h- kündigst férfiak s mutassák ki alaposon, hogy igaz az a mit a Kr. Z. a Nemerével szemben állít, de bizonyítani nem tud. (Lásd K. Z. 107-dik számát.) — A fachkundigererek és fachkundigsterek átlátták, hogy azon paupertatis testimonumnak széles Magyarhonban párját nem lehet csakugyan feltalálni, a melyet az érdemes K. Z. magáról kiállított, midőn tele torokkal „lügezik", „verdrehuugoz“ és „zweideitigungol„ s egyetlen szót megczáfolni nem tud, s aztán eljöttek, s most jaj nekünk! — Kron- städter gondjai, álmatlan éjjei, ő sachkundigstjai, jó- rémiádjai : „lön szegény fejünknek siculicidium.“ — Tartsuk a hátunkat ! A 117 és 118-dik számokban jöttek a hatalmas „gründlich“ czáfola.tok. Jól tudja a Kr., hogy nem jó a katonának töltését egyszerre puffautani el : azért két számba küldötte azt felénk, remóllve bizonyosan, hogy igy a kettő megér legalább egy irgalmas kiáltást. A 117-dik számban azon fáradságot veszi magának, hogy azon tévedésünket kiderits-e, miszerint mi az általunk nevezett Yores Péter rektor Bogner elő nevét Arkosira változtattuk légyen, igen bölcsen úgy vélve, hogy azon 51. és 53. számainkban megjelent czikkeinknek, melyek a Kr. gyomrát annyira megfekünni iátszottak, egész ereje tán abban rejlik, s annak megdöntésével az egész meg fog dőlni. - Teszi pedig ezt azon szellemdus módorban, hogy előadván, hogy ö milyen vig azon, miszerint egy ember nevét megmagyarositotta, a „nolo acerbam sumeré“ mesét eszünkbe juttató énekre kész kedvmutatással belé harap a számára éretlen almába azt mondván : hogy ha ezen nevét megmagyarositó egyén Brassóban élt volna, a névváltozási költséget meg gazgáskodhatta volna, mert a Nemere őt oly küny- nyíiséggcl meg cserélte volna, mint a^ hajdoni brassai rektor Boguert, ki a minap mint Arkosi figuráit. Jaj tisztelt Kr. atyánkfia! igy nem alkuszunk. Hát ilyen-e a „gründlich abthunolás“ ? (lásd 107 szám.) — Mi a mi kútfőnket nem rejtettük el. Ott áll a Nemere 52-dik számában Petrus Veresius Ar- kusinus után, hogy a kútfő reája Benkö Transylva j uiája. Tessék kirukkolni önnek is a magáéval, hadd lássuk meg^ hogy Veres Péter elő nevét mi vál, toztattuk-é Arkosira, vagy ön absorbealta-e az egé! szét Bognerbe ? Benkőnél az idézett név úgy jön ; elő a II. kötett 31 1 lápján, kétszer is, mint mi fenI nebb leírtuk; hogy Veresiusban az ins latin rag, mutatja az ugyan ott előjövő Hegyes rektor neve, : mely hasonló latin raggal Uegyesiusnak vau írva, hogy Arcusinusban pedig a rag elvetésével Arkusi marad meg mutatja a Fogaraschi név, a mi Foga- raschinusnak van írva. Ha meg tekintjük az idézett helyet, az is azonnal szembe tűnik onnan, bogy a kérdésben íorgó egyént voltaképen nem Arkosinak hivták, hanem Veres Péternek s az Arcusinus hozzátétel csak származását jelelte ki; a nevek ugyan is az idézett helyen mind megdőlt betűvel vannak Írva, a származás hely pedig attól egészen különbö- I zőkkel, ilyen formán ; Valentinus Wagner us: Coronensis. Jakob us Fische rus: Kyzdensis. Petrus Veresius: Arcusinus. J а к о b u s Mell e m b r i g e r u s : Cibinensis. Mindezekben szemmel látható, hogy a két első név a kereszt és vereték nevet, a harmadik pedig a származás helyét jelentette. Azért hogy Veres Péter mellett az Arcusinus árkosit jelentett annyival hihetőbb, mivel a Veres család iírkoson ma is megvan, mig ellenben azt, bogy Veres Pétert Bogner Veres Véternek nevezték volna elhinni alig lehetne. Végre ide járul az, hogy az ez idötájatt elő jövő Bogner, magát Bognerusnak irta, nem pedig Arcusi- nusnak. — Hogy pedig a Transylvania jeles Írója mindezeket. pontosan irta le, arról az ö hiteles nevén kivül saját szavai meggyőznek, midőn azt mondja, hagy ezen neveket az illető eredeti jegyzőkönyvből sajátkeziileg irta ki. — Egyébiránt ki kell jelentenünk, hogy ha Veres Pétert illető minden állításaink megdőlnének, sőt a derülne is ki, hogy ö épen Peter Roth Bogner lett volna, azzal sem vesztettünk még semmit, mert épen a fennirt könyv bizonysága szerint ot.t áltanak még rajta kivül J. Ze- lius, Thomas Fogaraschius, Joh. Hegyesius, ha csak valakinek azon nevetséges minapi találmányt nem tetszik ezekre is alkalmazni, hogy az anyjok, vagy feleségök után talán németek voltak. Sőt a Transylvaniában vizsgálódva, még többet is találhatni. Még az is megtetszik onnan, hogy ! a magyar elem Brassóban nem csak mint előadtuk volt, az iskolákban, müipar és harcz terén vitt ötét megillető szerepet a hajdon korban is, hanem a ma- ! gyár szellemi hatás még az egyházi téren is átható volt, s a megkínált vezér - szereptől ugyszólva önmaga vonult vissza. Épen Veres Péter kora fáj alt ugyan is közel volt Brassó ahoz, hogy a kolozsvári kálvinista pap és jeles magyar iró Heltai Gáspár legyen papja. A hívás meg is történt s csak is Heltai eljöni nem akarásán múlt el az egész. A mi török historiographságunk ne zavarja becses nyugalmát édes K. szomszéd! A török a maga helyén megteszi a magáét; a legközelebbi orosz háborúban legalább megmutatta, hogy törökösön meg- türköli, a ki ötét bántja. Jobb lesz a tatárra egy kissé jobban ügyelni : mert azok a tatár czikkek mikkel ön hemzseg, — na azok már gonoszak. Weisz Mihályt ne féljen, hogy Fehérnek tartsuk. A ki az ő tetteit részrehajlás nélkül vizsgálja, jellemét legalább fejérnek nem fogja semmi esetre tartani. — De lássuk már a K. 118-d i к számát, hogy fogalma legyen tisztelt olvasóinknak annak szerkesztője hallattan logikájáról. A mint már ismeretes, a temesvári német lap kap Pestről egy, a magyar nemzetet sértő czikket, s azt vezérczikkül minden megjegyzés nélkül ki adja : a mi azt jelenti, hogy azzal egyet - értett. A K. Zeit. hasonlóképen az egészet szóról szóra átveszi, minden sértő rágalmaival együtt s utána még azt teszi: „Mi részünkről t. i. a Kr. Z. szerkesztője ami temesvári kollegánkkal ezen irányban tökéletesen egyetértünk“ (lásd K. Z. 99 sz.) Es most neki áll; idézi azon czikk pár szelidebb helyét, a hol a mondatik, hogy ha a németek anyaenyelvüket megőrzik, „ez által mozdítják elő saját anyagi jóllétüket s használhatnak leginkább a magyar hazának; felékesiti azt olyan formán, hogy szépen hangozzék s ezután igy szól : „Csupán ezen honfias kifejezésekkel nyilvánítottuk, hogy egyet értettünk.“ S panaszolja, hogy a Nemere az ő szavait a magyar nemzet iránti határtalan gyűlöletből származtatja stb. Mi, a ki ezt Írjuk, szegény emberek vagyunk : de azért ezennel nyilván kijelentjük, bogy a helybeli szegények számára azonnal száz o. é. forintot fogunk fizetni, mihelyt a K. Z. szerkesztőié kimutatja azon kérdéses 99 szánni czikkében, a melyből idéz, azon csattanó patriotisch szavakat, a mik a 118 számban igy vannak idézve „dem tlieuern ungarischen Vaterland.“ *) Ily megbizhatólag adja elő a Kronstädter saját szavait is. — Bátrak vagyunk továbbá felkérdeni, hogyha csupán csak azon honfias kitételekkel ért ő maga is egyet, hát azon sok honfiatlan kitételeket, a mikkel tehát ő sem ért egyet, miczélból csempészte a kedélyek ingerlésére hozzánk ? Továbbá, miután a temesvári kolléga semmi irányban nem szól, hanem csak azon irányban cselekedett, hogy ezen ingerlő czikket megjegyzés nélküli felvétele által sajátjává tette, mi irányban érthetett a temesvári kollégájával egyett ? Hol van az egyetértés kifejezésében az az állított „allein“ ? Midőn mi azt mondtuk, hogy azon czikk a magyar nemzet iránti határtalan gyűlöletből származott, ha azon czik szavai nem az övéi is egyszersmind, miért panaszkodik, hogy mi az ő szavairól mondottuk ezt V Hisz mi nyilván kifejeztük s ön is át fordította, hogy azon czikket „nem a Kr. szerkesztője alkotta.“ Végre ha önmaga is csak az idé- ! zett patriotisch mondatokat pártolja, mi nehézsége van azért; hogy mi visszautasítjuk azokat, miket -még ön sem tud pártolni? — Valóban a brassai ' piacz tere nagyon döczögős, hanem az kának még gonoszabb masinája vagyon ! Az öndicséretre nézve már eleget hallottuk, hogy önök mind meg annyi óriások s a K. Z. maga az Atlás, mely a magas eget tartja, mig a Nemere és minden hozzá tartozói: nem egyebek mint su- wichszok. Hanem hát ezek ellen azon szerény *) Föltesszük a komoly, alapos, nemes, vitéz és nagylelkű „Kronstädteröl“, hogy ezen ajánlatnak elébe áll s részéről is felajánlja a megfelelő öszsze- get, vesztés esetére. Oly hős, mint a Kronstädter, csak nem retirai meg ! Szerk. ilyen logi-
