Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-20 / 6. szám
Brassó, 1871 Első évi folyam (i. szám. Péntek, január ÜO. Megjelenik ez a lap helen- kint kétszer, Kedden és Pénteken. Ára; Egész évre . 6 ft. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. Politikai, Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért í kr.— (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr! — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Ó és ifjú szászok. Az elnevezés újabb keletű ugyan, de a két pártot, melyeket jelöl, már a történelemben meg tudjuk különböztetni. Mintha egészen külön egyénekben testesültek volna meg ezen faj jó és rósz tulajdonai. Azok, a kiknek hűségükért, hazafiságok- ért saját czimerét adta jutalmul Mátyás király, — azok az ifjú szászok ősei voltak. De a kik János király végnapjait annyira megkeserítették liitszegésökkel ; a kiknek oly jellemzőleg mondá a szónoklásaikat megunt fejedelem, hogy : „Rég tudjuk már, hogy kegyelmeteknek bosszú a nyelvük, kurta a hűségök“, — azok az ó szászok elődei. Az ifjú szászok várakat építettek hajdan, hogy megvédjék magokat és hozzájok menekülő honfitársaikat külső ellenségtől. Az ó szászoknak az volt főczéljok váraik építésénél, hogy a magyart kizárják területükről. Az ó szászokat törvényerővel akarták Mária Terézia alatt vendégszeretetre kényszeríteni a magyar földön sziiklelküséget tűrni nem tadó magyarok. Az ifjú szászok velünk együtt áldozták életüket és verőket a megtámadott trónért. Az ó szászok 1848-ban ellenünk lázi- tották az oláhokat és fekete gyülölség magvait ültették fiaik leikébe. Az ifjú szászok sorainkban küzdöttek; hívek voltak az utolsó elbukásig; és a sötét napokban a zsarnok hatalom embertelen boszuján kívül saját véreik gúnyját és üldözését is nagy lélekkel kiállották ; a haza és szabadság szent ügyét meg1 nem tagadták soha. Az <5 szászok egyszerre otthon érezték magokat akár Bach, akár Schmerling rendszerében ; csak az alkotmányos magyar kormány ellen van eltelve leikök engesztelhetetlen gyűlölettel. Az ifjú szászok nem árulták el senkinek a haza jogát és velünk együtt éljeneztek a visszanyert magyar alkotmány felett. r О szászok azok. a kik lépten-nyomon dicsekednek, hogy nekik köszöni Erdély minden nüveltségét; tényleg pedig elzárják iskoláikat, titokban űzik mesterségeiket más nemzetek fiai előtt. Az ifjú szászoknak pedig mi épen annyit köszönünk, mint egyik gyémánt a másiknak : a kölcsönös és őszinte érintkezésben fejlesztettük egymást. Mi tanultunk tőlök szelíd modort, rendtartást; ők tanultak tőlünk erélyt és szabadságszeretet. Ez a két párt küzd a szász föld politikai életében már rég idő óta; s a nép, mint hajlítható elein, a győztes czéljait ön- tudatlanul segítette elő. Most is a szász egyetemen ez a két párt élesen áll szembe. Az öregek győzelmétől sem félnénk, mert hazánknak komoly bajt az sem okozhatna ; de sajnálnék, mert 'dz Által Magyarországnak egy jó népe lenne az elégedettlen ség martai ékjává. Hanem örülünk lelkűnkből, hogy az ifjak vannak többségben. Teljes győzelmet kívánunk nekik, hogy mentsék föl a szász földet a nyUgző különállástól és szabad erőtlen kelljenek versenyre a közhaza szolgálatában. Mi megköveteljük ugyan, hogy egyenjogú polgároknak tekintessünk a szász földön; de örömest fogjuk szász atyánkfiáit látni közügyeink élén, ha becsületes versenyben, és nem kiváltság és nem furfangosság által vívják ki ez első helyet. Mi megtisztelve érezzük magunkat, midőn ilyenek lobogóit követhetjük. A zsidók már emanczipálva vannak az elnyomó törvények alól; emanczipálni keli a szászokat is a sokkal inkább megrontó kiváltságos helyzetből: s meglátja mindenki, hogy ennél jobb népe nem lesz e hazának. A többségre jutott ifjú szászok éljenek ! Felszólalás, illetőleg óvás a volt székely huszár családok lóbeszerzési pénzalapja tárgyában. (Folytatás és vége.) Minket nemcsak hogy nem kérdeznek : hát nektek nincs-e valami jogos sérelmetek 48 elöttröl, annyi nyomatás után nincs-e valami jogos igényetek? Nem. Minket mintha millionerek volnánk, csak fizettetnek — s ha még csak ennyiből állana : a mór megtette a maga szolgálatát, elmehet; de elveszik tulajdonunkat, a fourage kassát, a helyett hogy vissza adnák, és épen elveszi a magyar kormány, a mit minden eddigi kormányok eddig megkíméltek. Azt állítják a mi kedves követeink, felvilágosítás után — kik közül egy sem volt a székely huszár család tagja, s ' '.y szava sem lett volua hozzá — hogy azon pénzösszeg, a mit mi saját zsebünkből xaktunk össze és használtunk, vissz aad- hatatlan és feloszthatatlan; azaz: mi kiskorúak vagyunk annak felosztására, vagy czélszerü használására. Főbe vernök egymást érte, ergo el kell venni s közczélra kell adni, még pedig olyanra, hol a volt úrbéresek és volt kiváltságos osztály gyermekei egyformán részesedjenek azon vagyon haszonélvezetében. Tehát mi segítettük s segítjük ma is saját zsebünkből közadózás utján az ők igényeiket kielégíteni, minden haszon reménye nélkül; azután elveszik a mi alaptőkénket, s azt is felosztják mindnyájunk között egyforma jogélvezettel. Nézetünk szerint ezen az utón a mennyi kisegítő bank, a mennyi jótékony czélu intézet vau a magyar hazában, min- denik alaptőkéjét el lehet venni és a tulajdonosokat ahoz való jogaiktól megfosztani. — És ebben az egész ügyben leginkább a fáj, hogy miután ezen pónzösz- szeg Háromszék központi bizottmányához van leküldve gondozás végett, és az a bizottmány, ámbár más formában , nagyobb részint a 48 előtti kiváltságosok, vagy azok utódaiból áll, kik a régi idöbeu is mindig arról gédelgettek, bogy munkásak lesznek a mi fel- szabadulliatásunkban, — ott a méltóságos gróf fő királybíró ur jobb és bal keze felöl a zöld asztal mellett, végig nemcsak hogy nem akadt egy ember — kivéve Gyárfás Imre urat — ki ügyünk mellett felszólaljon : hanem még azt a tényt követték el, miszerint jegyzőkönyvbe vezették, hogy a tulajdonosok önként felajánlták közczélra és annak következtében jegyzőkönyvileg köszönetét szavaznak. Igaz, hogy az ö felsége eleibe, megerősítés végett, tett felterjesztésben el van ösinerve ahoz való jogunk, de csak úgy, hogy Háromszéken felállítandó oskola javára tartozunk adni ; igaz, hogy a bizottmány is elösmerte ahoz való jogunkat, midőn önkéntesen elajándékozhattuk; de halljuk csak Deák Ferenez nagy hazánk fia mit mond az ilyen joghoz, 18Gl3-ban a képviselőház február XXIX. ülésében : „A jog, mely nem érvényesíthető, aligha többet ér az üres szónál, s nem hiszem, hogy sok ember találkoznék, a ki beérje azzal, hogy valamely lényeges jogát elismerték, de tettleg azzal élni nem engedik. A kit elzártak, nem sokat nyer vele, hogy szabadságához! jogát elismerik, de szabadon nem eresztik. A kit vagyonától megfosztottak, aligha meg fog nyugodni, ha jogát azon vagyonhoz elismerik, de tulajdonát vissza nem adják. A jognak elösmerése által csak az ok vagy ürügy van elhárítva, melynél fogva a tettleges életbeléptetés meggátoltatott, de nincs megszüntetve a joggal viszonyos kötelezettség, mely az elösmerés után még erősebb. Ennél fogva a következő óvásunkat adjuk közre: Méltóságos gróf, Főkirálybiró ur ! „A háromszéki képviselő bizottmánynak jelen év sept. 6-ról a minisztériumhoz tett azon felterjesztése, hogy a volt székely huszár családok a ló beszerzési pénzről önként lemondottak, nem áll, mert azok arról soha le nem mondottak; arra hivatalosan fel sem voltak a képviselő bizottmány által szólítva; ezen tárgy az összehívó körlevélben nem emlittetett meg, s azon gyűlésben, ha egy egyén, csernátoni pap Yitályos György úgy nyilatkozott, hogy ö megnyug- szik azon, ha ezen pénz közczélra fordittatik. ezen nyilatkozatát csak is egyénileg tehette ; arra a huszár családok által megbízva nem volt, és igy a képviselő bizottmány tévesen tette azon felterjesztést, bogy a huszár családok önként lemondottak ezen ló beszerzési pénz tulajdonokról. Ennélfogva tisztelettel kérjük a mtgs gróf, fő királybrró urat, méltóztasson a következő óvásunkat a képviselő bizottmány eleibe terjeszteni : „Mi alulírtak, a volt székelyhuszár ezred ezredesi 1-ső századához tartozó családok, a ló beszerzési pénz tulajdonunkról nem mondottunk le; e tárgyban felsőbb helyen viszontkérelmezni fogunk, s mig véglegesen ezen ügy el nem intéztetik, addig ezen pénznek bár mi czélra fordításáról senki ne rendelkezzék. Kelt S.-Gidófalván, decz. 10-én.u (Aláírva ötven név.) Szász nemzeti egyetem. N.- Szeben, január 14. Tehát sikerült valahára többségre jutni a szász nemzeti egyetemen azon pártnak, a mely éveken át minden gyalázattal illettetett, sárba tiportatott az ellenfél által ; a melynek törekvéseit oly gőgösen nézték le, mintha homlokára lett volna Írva, hogy siker te-» lenül fog küzdeni mindörökké ! Elhatározó mérkőzés a törvényhatóság-rendezési 9-es bizottság választásánál történt, a mely is egészen az ifjú szászok programmja szerint ütött ki. A győztes párt figyelemmel volt a nemzetiségekre, midőn beválasztott egy magyart, dr. Lészait, és két románt, Bologát és Macellariu Ilyést; nem felejtkezett meg az ellenpártról sem, beválasztván soraiból Wittstock Henriket és b. Bedeus Józsefet. Ifjú szászok közül Wæchter, Klockuer, dr. Kein és dr. Lindner jutottak be. Megalakuláskor elnökké Wæchter, előadóvá dr. Klein választattak. A két ó szász gondolkodási időt kért péntekig, hogy elvállalja-e vagy nem a tagságot. A bizottmány nem vár rajok, hanem megkezdi működéseit. Az ó szászok le vannak hangolva, de ten- dentiájuk mind a mellett kilátszik. A mai gyűlésre 19 tag aláírásával egy nyilatkozatot adtak be, melynek hangja szokatlanul mérsékelt ugyan, de tartalma a régi nótát fújja: hogy az egyetem törvényhozási joga a szász földet illetőleg tartassék fenn, s király és országgyűlés csak második tényezőnek tekintessenek. Ezek a jó urak csak nem jőnek ki a nagyhat- námsági ábrándból. Csak az a hijja már, hogy követet választassanak nagy gyorsan a londoni confe- rencziára, nehogy Szászország fő-fő érdekei csorbát szenvedjenek a pontuskérdésnél. No de könnyű most tréfálni, mert mieinké a hatalom. Adja isten, hogy úgy használhassák, hogy ne csak a szász föld, de az egész haza meg legyen elégedve működésükkel. —b. —eh. Törvényjavaslat a Királyföldön 1848-ig tettleg fennállott úrbéri, és ezzel rokon birtok- viszonyok rendezéséről. 1. §. A történeti adatok, az erdélyi részek törvényei és jogerejü ítéletek szerint a Királyföld természetével megegyeztethető nem lévén, bogy ott 1848 előtt hűbéri viszonyok és kötelességek legyenek: Talmács- és Szelistye-fiókszékek községei, úgy a Törcs- várhoz tartozó községek a Király föld ön
