Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-10 / 3. szám

11

nek, s minden kezünkbe kerület irodalmi munkát érdeme szerint ismertetni fogunk.

— Hogy mérik a gyorsírók a szónokokat. A

„Magy. Gyorsíró“ januári száma ad róla felvilágosítást. A negyvenes években országgyűlési gyorsíróink „mártás“ szerint mérték a beszédeket, es karom, öt vagy tiz márfcásosnak nevezték a szónokot aszerint, a mint beszéde folytán bárom, öt vagy tízszer kellett bemártani a tollat. A mai gyorsírók már nem érik be az ilyen tökéletlen mértékkel, hanem a szót, sőt szótagot veszik a mérés egységéül. így számszeres képet nyernek a szonok sebbessegeiol. Egy, e czeba készített összehasonlításból a kővetkező adatokoz jutottunk. Eötvös József b. a törvényhatóságok rendezése fölött m. év. juh 19-én 38 perczik tartott beszédében 3012 szót mondott, s igy perczenkint átlag 79 szót ejtett, Déak Ferencznek a közös pénzügyminiszter hitelművelete tárgyában november 23-án 19 perczig tartott beszéde 1646 szóból állt s igy perczenkint átlag 86 Va szót ejtett. Lónyay Menyhért a képviselőházban mondott búcsúbeszéde 115 perczig tartott, pontos számítás szerint összesen 10660 s igy átlag perczenkint 9 2 72 szót mondott. Kerkapoly Károly az indemnity kérdésében — szokottnál lassabban szólva — 20 perez alatt 1956 szóts igy perczenkint átlag 93 szót ejtett. E szerint 79, 86V2, 9272 és 93. Eötvös, Déak, Lónyay és Kerkapoly előadási sebességének számbeli kifejezései. Megjegyzendő, hogy a helyeslés, zaj stb által okozott, néha perczekig tartó megszakítások ideje nem vonatott le az egész beszéd időtartamából, s igy a perczenkint ejthető szók száma mindegyik említett szónoknál tetemesen nagyobb a fölsorolt sebességi számoknál.

Külföld.

Említettük már, bogy Bismarck gróf váratlanul a leghizelgöbb hangú sürgönyt küldötte Bécsbe.

Mint lapunk utóbbi számának távirati tudósítása értesít, a mi külügyminiszterünk már válaszolt is, még pedig egészen barátságos r hangon.

És ezen sürgöny váltás eredmnyekénté nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy birodalmunk és Poroszország között már készen volna a szövetség.

Ezen lehető szövetséget akarjuk ez alkalommal vizsgálni. Hogy Poroszországra nézze igen kívánatos lehet jelenleg megnyerni a magyar-osztrák birodalom jó indulatát, — az nagyon sok felől bizonyítható.

Meg akarja kapni a német császári koronát, a mely Bécsben van ; kiengesztelni uralkodónk szivét, a kinek ősei nagyon sokáig viselték a most Vilmos királyra szálló méltóságot, s a ki még maga is nagy befolyással birt a most Vilmos alatt egyesülő Németországban. Aztán akárhogy végződjék a franczia háború, annyi tény, hogy a német birodalomnak néhány évig pihenésre van szüksége. Arra az időre igen jó biztosítani magát az embernek ettől a mégis nagy és talán erős szomszédtól. Aztán Bismarckot nem köti a szerződés; a hogy megszegett akárhányat eddig, megszegi ezt is — gondolja — mihelyt elég erősnek érzi magát elfoglalni az osztrák tartományokat.

Ez nagyon világos. De mi vihette bele a mi államférfiainkat, hogy ily két kézzel siessenek elősegíteni Bismarck terveit? S honnan van az a különös jelenség, hogy — a mint állítják — épen Andrássy gróf pártolná nagyon a porosz szövetséget?

Andrássy gróf hazafiságában nem kételkedett még soha senki, s ezenkívül éles- látásu államférfinak is tartják. Hogyan történhetik hát, hogy ily könnyen hajlik Bismarck után, akkor, a mikor hazánk nagy többsége határozottan a fracziákkal rokonszenvez a most folyó háborúban? a mikor ez által a franczia rokonszenvet nagy próbára tesszük? a mikor előre tudhatjuk, hogy Bismarck csak addig él velünk békességben, a mig egy vagy más érdeke nem tanácsolja háborúvá változtatni a békét?

Készrehaj lattanul igyekszünk elsorolni a másik részre szólló indokokat is.

A békességre nekünk is nagy szükségünk yan, nemcsak azért, mert a békesség mindig jobb a háborúnál, hanem azért is, mert nem vagyunk eléggé elkészülve, hogy egy bekövetkezhető háború koczkára ne tegye birodalmunk egész létét. Ezenkivül a birodalom túlsó felében a csehek nagyon békétlenül viselték magukat mostanság; nyil- tan kifejezték rokonszenvüket az oroszok iránt.

Egy Németországgal kötendő szövetségből azt remélik, hogy a mig az tart, a muszka nem mozdul, mert ő a németen kívül más szözetségre nem számithat Európában; a csehek is meghúzódnak és lehető lesz a birodalmat kellőleg rendezni.

S megjegyzendő, hogy ez a szövetség csakis a kölcsönös békességre irányulhat és épen nem terjed oda, hogy a franczia ellen akármi utón segitséget szolgáltassanak, — ellenkezőleg az remélhető, hogy épen a francziának teszünk szolgálatot a béke alkalmával ezen bizalmasabb viszony folytán.

S végül, ha Bismarckról feltehető, hogy csak addig tartja meg a szövetséget, a mig érdeke kívánja, nekünk is lesz eszünk úgy tenni ; s mikor észre vesszük, hogy ki akarja rántani alólunk a pokróczot, azon leszünk, hogy mi rántsuk ki azt alóla.

Ennyi az körülbelől, a mit az ügy teljes megértésére el kellett mondanunk.

A magunk részéről csak annyi megjegyzésünk van, hogy á 11amférfiaink dolga megragadni minden becsületes lépést, mely- lyel hazánk békéjét fentarthatni, felvirágzását elősegíthetni; a mig észszerű és a haza javát ezélzó indokokat látunk elhatározásuk alapjának, nem fogjuk gáncsolni törekvéseiket. Hanem az ellen előre is tiltakozunk, hogy akármily kecsegtető külföldi szövetségért alkotmányunkból és önállásunkból hozzanak áldozatot.

Úgy értjük, hogy Poroszországban meglehetős zsarnok rendszer uralkodik, mig mi- nálunk szabadság. Poroszország kedviért nem vagyunk hajlandók elengedni szabadságunkból semmit.

Csak azért említők meg, mert némely nap már efféle rémekkel is ijesztget.

Legújabb.

Pest, jan. 4. Hírlik, hogy Garibaldi jan. elsején kemény vereséget szenvedi Ezerkétszáz katonája Svájczba menekült, hol lefegyvereztettek. Páris kapitulácziója, állítólag küszöbön áll. A sergekben orjási nyomor a nagy hideg miatt. A franczia flotta fölszerelése foly. Bismarck gr. komolyan beteg. A mecklenburgi nagyherczeg letétetik, serege egészen tönkre ment. Havreban jól szervezett nagy franczia sereg áll.

Pest, jan. 4. A poroszok Páris keleti védmüveinek bombázását félbenhagyták, nagy veszteségeik és az ostrom eredménytelensége következtében. Favre 5-én megy a londoni conferencziára.

Bordeaux, jan. á.Faidherbe tbk. jelenti jan. 3-án Bapaume mellett ütközet volt, mely 12 óra hosszat tartott. A poroszok minden positióból és minden faluból elüzet- tek, s rendkívül nagy veszteséget szenvedtek; a mi veszteségeink is jelentékenyek.

Prága,január 4. Cseh lapok a tyroli landwehrtörvény szentesítését a tízévi cseli- küzdelem első eredményének mondják s hiszik, hogy legközelebb egy önálló cseh hadsereg is fog szerveztetni.

Dijon, jam 3. Egy 800 főből álló ellenséges csapat Sauleu mellett egy megerősített garibaldista zászlóalj által megveretett.

Karlsruhe, jan. 4. Az utóbbi napokban itt mintegy 40 zászlóalj tartalékcsapat vonult el Bajorország, Würtenberg, Baden s P Oroszországból, Werder tk. hadtestének megerősítésére.

Berlin, jan. 2. A „Spn. Ztg.“ hiv levelezője jelenti: A Bismarck által kijelölendő békefeltételek még ismeretlenek, min- azáltal bizonyos, hogy nem fog annyira menni, mint a közvélemény, mely Elsasst, Lotharingiát és még más területeket is követel.

Drezda, jan. 4. Szökevények állítják, hogy Párisban lehangoltság uralg; a katonák élelmezése még kielégítő s bőséges. A boulevardok fái tüzelő szerül használtatnak.

Bécs, jan. 4. Az „Etoile belge“nek eddig optimista érzelmű párisi levelezője arról tudósit dec. 29 ről, hogy a hideg folytán az összes lakosság rendkívül szenved, tüzanyag-kereskedok ellen intézett több rendbeli kihágások csak nehezen voltak elnyom- hatók. A tegnapi nap bebizonyította a porosz tüzérség tulhatalmát; a komoly aggályok igazolva vannak. Brüsselbe érkezett eredeti sürgönyök constatáljak a montavroni veszteség folytán elterjedt rendkívüli bátortalanságot. Kétséges, hogy a város tartliató-e tovább, miután az élelmiszer fogytán van.

Bordeaux, január 3. E hó 2-dikán lyoni szabadlövészek az ellenséget Chans- nál megtámadták s megverték. — Az ellenség rendetlen futásnak eredvén, 10 kilométernyire üldöztetett, s 100 halottat vesztett. A mi veszteségünk 11 ember.

Bordeaux, jan. 3. este. December 31-én a Loire mentében több ütközet történt. Egy — Baroche-Gouetből Courtalin- ba küldött kémlelő csapat üldözőbe vett egy porosz osztályt, mely 65 halottat hagyott vissza. Jan. 1-én az algieri lovasok fényes ütközetet vívtak Laerdin mellett, midőn az ellenség előőrsei Longpereig s St. Armandig verettek vissza. Jan. 2-án egy ellenséges osztály Lance mellett lepetett meg s ennek folytán 15 foglyot, egy takarmány s egy marhaszállitmányt hagyott vissza, s végre 10 embernyi veszteséggel Vendôme felé futott.

Vers ailes, jan. 3. Meziérest tegnap délben szállották meg a porosz csapatok. Ez alkalommal 2000 foglyot, köztük 98 tisztet ejtettünk, ezenkivül 106 ágyú s nagy élelmi készlet jutott birtokunkba.

Bécs, ján. 5. Liliéből magántáviratok megerősítik Faidherbe tegnapelőtti vereségét Ervillers és Acblet között; az első franczia dandár elfoglalta Fehageles falut, azonban kénytelen volt azt iszonyú veszteségek között kiüríteni. A „N. fr. Pr.í;-nek egy havrei távirata beismeri, hogy Eoye tbk La Louille mellett a poroszok által meglepetett; Honfleur fenyegetve van.

München, jan. 4. Nemzeti szabadelvű lapok állítják, hogy a hazafi párt a királyt lemondásra s a korona letevésére akarja birni.

Genf, januar 5. Bourbaki 60,000 emberrel Dijon mellett áll; a poroszok visz- szavonulásuk alkalmával minden falut kizsákmányoltak. Chaudordy egy uj körlevelet bocsátott ki, melyben bebizonyítja a porosz hadviselés kegyetlenségét. Azon rendelet, mely a Strassburg és Metz feladását megvizsgálandó bizottság összeillésére vonatkozik, visszavonatott.

Versailles, jan. 5. Reggeli 9 óra óta megkezdődött Paris előtt a déli front lövetése felséges téli szélcsendes napon; a hideg 9° hónélkül.

Bordeaux, jan. 5. Arrasból e hó

4-éről jelentik: Az északi hadsereg 2-án a Courcelles, Ervillers és Могу közti vonalon