Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-28 / 25. szám
Magyarországon nem volt még fej, a melynek több gondolata vált volna közkincsé ; s nem szükség ennek bizonyítására sem kisebb munkáit felsorolnom, sem a nagyobbakat bővebben elemeznem. A demokracziának nem volt még őszintébb bive nálánál, a ki egyszersmind oly bölcsen tudta volna kijelölni a határokat, melyeken túl a féktelenség kezdődik. S midőn mi siratjuk benne a bölcset, a lángészt, a széplőtelen tiszta jellemet, siratnunk kell mindenek fölött azt, hogy mért nem volt több ideje eszméinek megvalósítására. Magyarország állami átalakulása a különböző érdekek számbavételével és kiegyenlítésével történt ; a társadalmi átalakulás is helyes mérséklettel van íolyamatbam. Mindezekben sok szolgálatot tehetett volna szelleme az uj alakzatok megszilárdítására. És a, várrendszer helyén uj tényezők támadtak a hazában, a nemzetiségi törekvések, a melyek ha szembe állíttatnak egymással és tő politikai tényezőkként szerepelnek, alkalmasak romba dönteni minden vívmányt, megsemmisíteni az államnak és egyénnek sok drága jogát ; ha erőszakosan elfojtatnak, hamu alatt lappangó parázszsá válnak, a mely mindig kitöréssel fenyeget és kitörésekor a boszu angyala teszi féktelenné. Eötvös államférfiul nézetei és intézkedései igen alkalmasok voltak a nemzetiségi törekvések jogos irányba terelésére. Ha nemzetiségi érzetét senkinek nem sértetik ; ha tiszteletben tartatik az mindenkire nézve, mint a rómaiknál a családi istenek ; ha a demokraczia nagy elveire : jogegyenlőségre és polgári szabadságra alapított alkotmány biztosítja mindenkinek úgy egyéni és családi, mint nemzetiségi érdekei kifejtését : akkor a nemzetiségi különbözések nem képezhetnek többé akadályt valamely állam kifejlésében ; ellenkezőleg üdvös és nemes versenynek képezik alapját. — Siratnunk kell Eötvös kora halálát azért is, mert ezen nagy elvet sikerrel tudta alkalmazni mind államférfiul működésében,^ mind magán körében. En nem ösmertem senkit, a ki melegebben ragaszkodott volna saját nemzetiségéhez, mint ő ; de azért nem esett soha abba a hibába, hogy saját fajának erényeit túlszinezze, hibáit eltakarja, s azzal szemben más fajok iránt igazságtalan legyen. Őnála a nemzetiségi érzés igazán házi isten volt ; s midőn bemutatta annak áldozatát iró-asztala mellett, -— az egész emberiséget gazdagította ; ő át volt hatva azon gondolattól, hogy mások kegyelettárgyának sértése saját jobb érzéseinket is mélyen sérti. Vajha soká élt volna még, hogy üdvös eszméit saját maga valósíthatta volna meg ! — Nem időzöm tovább ezen nemes kép átalános vonásainál, hogy a megboldogultnak azon művéről szólhassok, mely minket itt legközelebbről érdekel. A tisztelt iskolatanács már második éve működik az országos népiskolai törvény alapján. Második éve átalában, hogy ezen törvény megvalósítása munkába vétetett. — Ha rövid is még ezen idő arra, hogy feltűnő nagy eredményeket létesíthessünk ; szakértő férfiaknak bizonyosan elég, hogy Ítéletet alkothossanak az egész szervezet felől. — És azt hiszem , bevallja mindenki, hogy ezen szervezetben a tanulási kötelezettség a tanítási szabadsággal, — az állami felügyelet az autonom testületek és egyének tiszteletben tartása a javítások utjának megnyitásával igen szerencsésen van párosítva. A részletekre lehetnek észrevételeink, és az élet kritikája alatt szenvedhetnek változást ezen szervezet egyes részei : de a vezéreszmékben föl kell ösmernünk azon bölcs szellemet, a mely sem a conserválást sem a reformot nem tekinti czélnak, — hanem conservál is, reformál is, a mint nagy és nemes czéljai igénylik. Magyarország jövője „cultura kérdése“ — szokta a boldogult mondani ; és ő valóban rajta volt minden erejével, hogy a polgári szabadságra s egyéni nemességre és jóra valóságra alapított culturát mentői átalánosabbá tegye Magyarországon. Nevének szebb emléke nem lesz, mintha eszméi diadalra jutnak ; és azon diadal boldogság lesz egyssersmind hazánk minden polgárára nézve. Működjünk, urak, összevetett vállal, nemzetiségi és párt különbség nélkül, ezen diadal bekövetkeztére ! Brassó 1871, márcz. 23. — 98 — Nagy-Szeben, 1871, márcz. 20-dikán. A mi itt a szász nemzetiegyetem gyűlésein foly, annak fele sem tréfa. Három javaslat van. árverezés alá bocsájtva ; most már csak az a kérdés, melyikért Ígérnek legtöbbet. A mint ezen bárom javaslatot olvastam, mindjárt a Hamujutka meséje jutott esembe. Az ó szászok javaslata a legcziffrább ; ez az első szülött, a bárom testvér legidösbike. Ezen javaslat szerint az egyetem alkotná az egész úgynevezett szászföld számára a statútumot, emellett a 11 törvényhatóságnak is megmaradna eddigi hatásköre. Nesze semmi fogd meg jól ! A tisztviselők pedig életkoszára választandók és igy a statútum alkotó egyetem szárnyai alatt felnevekedő bureaucratia megteremtené azt az annyira óhajtott Sachsenlandot, per majörem preusificationis glóriám. Nagy csoda, ha közelebbről nem componálnak ezek az urak egy nótát ezen czimmel „die Wacht am Privilegium. “ Az ifjú szászok mint nevök is mutatja, valamivel fiatalabbak ; azért az ők javaslatuk a második testvér. Ez is, ha bár nem is annyira, mint az első szülött, bir némi cziffrasággal. Ezen javaslat szerént van szánva az egyes municipiumoknak önkormányzati jog, de e mellett az egyetemet is kegyelet teljesen felöltözteti egyet más akom bákommal, úgy hogy szegény mint egy bűvész nézne ki kierogliphokkal beirt köpenyében. A tisz-- viselők választására nézve kevésbé kívánja támogatni a bureaucratiát. Némely dolgokat, mint teszem a szász nemzeti vagyonhozi illetőséget homályban tartja. Úgy látszik, hogy szabadelvű kíván lenni; de mintha az „unus sít popalus“ és a szász suprematia ábrándjától mégis meg volna környékezve. Ha az ember sokáig nézi ezt a javaslatot, úgy jár mint szegény Ereiligrát a holddal (so tritt aus schimmerndem Wolkenflor der Mond, der dunkle, verfinsterte hervor). — A harmadik leány mint tudjuk Hamujutka volt ; ez a „Zaminer“ javaslata. Ebben a gyermek a nevén van szólítva ; szerény és egyszerű ; a privilégiumok kripta szaga nem érzik rajta. Fő pontjai ezek. A szászföld osztassék négy megyére ; azoknak élén álljon egy egy kinevezett főispán. A választott Comes kezelje az egyetemmel a szászföld vagyonát ; a szelistyei, talmácsi és törcsvári uradalmak, valamint a brassóvidéki magyar román falvak csatoltassanak a szaszföldhez és részesüljenek a szász nemzeti vagyonból. A utóbbi pontra nézve óhajtottunk volna máskitételt t. i. a szelistyei, talmácsi és törcsvári uradalmak és a brassóvidéki magyar román falvak, mint a szászföldhöz tartozók, részesei a szász nemzeti vagyonnak. No meg állj Zaminer! Ezért téged tudom meg Wochenblattoznak, Botéznak és Kronsädter Zeitun- goznak, s ha sikerül még meg is Misstrauensvotu- moznak. Meg kell vallanunk, hogy ó szász atyánkfiainak furcsa nézete van egy constitutionális államról ; de még különösebb az országgyűléséről, ha azt hiszik, hogy olyan javaslatot, a milyent ők összetákoltak, el fog fogadni. Circumspectsus—. Magyar képviselőház. A külügyi vita befejeztetett „f. h. 20-iki ülésben névszerinti szavazással I í á n y i Dániel mint indítványozó zárbeszédet tart. Lindenek Tisza és Jókai ellen polemizál. Ezután a miniszterelnök ellen fordulván, megjegyzi, hogy a kormánynak legalább úgy kellett volna föllepnie, mint föllépett Anglia. Jókainak megjegyzi, hogy szóló nem csinál oppozicziót azért, hogy a kormányt megbuktassa, hanem hogy megbuktassa azon alapot, melyen áll. Kérdi Jókaitól, miért csinált oppozicziót 49-ben egy valóban nemzeti kormánynak akkor, midőn a haza a lét és nem lét közt forgott ? Erre Schvarcz Gyula ellenében a franczia nemzetet védelmezi s kiemeli, hogy a franczia köztársaság 48-ban csak akkor kezdett reakczionárius irányt követnie. (Fölkiáltások : Minek választották Napóleont ! ?) Azon szemrehányások ellen, hogy a szélső baloldal e kérdésben nem ért egyet, azt feleli, hogy pártjában az a fegyelem, hogy mindenki meggyőződése szerint cselekszik. Ajánlja hat. javaslatát. J ó к a i Mór személyes kérdésben szólal föl. Minthogy másodszor fölhozatott ellene azon ország- házban azon vád, mintha 1849-ben a nemzeti kor- máuynyal oppoziczionális állást foglalt volna el : kénytelen kijelenteni, hogy ö soha egy szóval vagy egy sorral sem támadta meg az akkori kormányt, és azért az ellene emelt vádat mint rágalmat visszautasítja. Sőt mindig azon meggyőződésben élt, habár csak 22 eves fiatal ember volt, hogy a nemzetnek ki kell vivnia szabadságát és biztosítania a békét. Ezen meggyőződésben van most is. Hogy nem működött a 49-iki magyar kormány ellen, kitetszik onnan, hogy akkori lapja, mint azt sok képviselő tudja, a kormánynak közlönye volt. Sőt egyenesen Irányit hivja föl tanuul, hogy 49-ben azt mondta: hogy, liabá a kormánynak egy tagja tisztátlan kezű, azért ő ezen kormánynak hive lenni meg nem szűnt. Ezután 20 képviselő kivánatára a névszerinti szavazás kezdődött meg azon kérdés fölött : „elfogadja-e a ház Irányi határozati javaslatát vagy nem ?“ A szavazás eredménye az, hogy 434 igazolt képviselő közül „nem“-mel szavazott 225, „igen“-nel 33, távol volt 175, elnök nem szavazott. E szerint Irányi határozati javaslata 192 szótöbbséggel elvettetett. F. h. 21-én a képviselőház egész halmazát végezte a munkának, kezdvén azt a budgettörrény végleges megszavazásán. Elintézte a Svéd- és Norvégországokkal, Olaszországgal és Francziaországgal kötött szerződést a közbüntettesek kölcsönös kiadása tárgyában. Elfogadta az igazságügyminiszter törvény- javaslvtát melynek értelmében a pesti kir. ítélő tábla biráinak száma négyei szaporittatik s négy tagja a táblának ideiglenesen a semmitöszék bírái közé szavazati joggal beosztatik. Megszavazta továbbá a fiumei (a Cseh-féle) provizórium póthitelét, elvetette Irányi Dánielnek a felnőttek oktatása tárgyában beadott törvényjavaslatát. a központi bizottság indítványára a közoktatási miniszter azon kijelentése folytán, hogy e tárgyban a minisztérium is készül törvényjavaslatot előterjeszteni, mely összhangban lesz a népoktatásról szóló (1868. 40.) törvényczikkcl. Es végül megkezdte a ház a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. E vitának — az első szónokai Királyi Pál többségi és Simonyi Lajos kisebbségi előadókon kívül Szüllő Géza és Sclnvarcz Gy. voltak. A többségi és kisebbségi javaslatok két lényeges pontban térnek el egymástól : a virilis szavazatokban s a fölebbezési fórumban, melynek község és község, s egyes és község közt a kisebbség a megyét, a többség a belügyminisztériumot kandidálja. — A m. képviselőház f. h. 20-ik ülésében : H о г V á t Boldizsár igazságügyminiszter Szap- loncsay Józsefnek a katonai törvényszékek tárgyában tett interpellácziójára felel. Van tudomása arról, hogy a budai katonai törvényszék csakugyan hozott ítéletet tettleg szolgálatban nem álló katonák polgári ügyeiben. Ezen eljárást nem tartja törvényesnek és valahányszor ily eset fölmerült, nem késett a közös hadügyminisztert fölkérni, hogy a fönálló katonai bi- róságok hatásköreire nézve magát a Magyarországban fönálló törvényekhez alkalmazza ; azonban, fájdalom ! ezen felszólításának kívánt sikere nem volt. Szóló és a közös hadügyminiszter közt fenforgó differencziák oka ott fekszik, hogy a közös hadügyminiszter szerint a katonai hatóságok hatáskörére nézve még most is fónáll az 1851-ben kibocsátott, rendelet, szóló szerint azonban ezen kérdés már el van dönve a véderőről szóló törvény és az 1867-iki 12. törvényczikk által, a hadügyminiszter tehát a katonai bíróságoknak eddigi hatásköréhez ragaszkodhatni vél, mindaddig mig a katonai biróságok illetékességére nézve külön tüzetes törvény nem intézkedik. Szónok is ohajtandónak tartja egy ily törvény
