Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-28 / 25. szám
9 Brass«, 1871. Első évi folyam 25. szám. Ivódd, márcziiis 28. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Eo-ész évre . . 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Az első évnegyed kitelöben lévén, fölkérjük évnegyedes előfizetőinket előfizetéseik megújítására. Programmunkról nincs mért ujobban szólanunk. A „Nemere“ tovább fuj a megkezdett irányban, s szükség szerint a közügyek más-más pászmáját fogja seprés alá. Nem érkezett még, ily rövid idő alatt, mindenütt megjelenni, de azért legyenek jó reménységben, mert: „Ha ma nem jött, eljön holnap.“ — A ki eddig meg volt elégedve lapunkkal, annak nem lesz oka utóbb sem elégedetlennek lenni ; sőt azon törekszünk, hogy a megelégedettséget mind átalánosabbá lehessük. Az előfizetések pontos beküldésére főként azért kérjük tisztelt előfizetőinket, nehogy újból abba a bajba jussunk, melybe az első negyedben jutottunk: hogy ne tudjunk teljes számú példányokkal szolgálni: Előfizetési árak : apr. apr. apr. jun ‘/4 év szép. 72 év decz. 3/4 év 1 3 4 ft. 50 kr. 55 55 50 55 55 Az előfizetések aláirott ügyvédi irodájába küldendők. Kenyeres Adolf, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. ———B—— Emlékbeszéd b. Eötvös József felett.*) T. iskolatanács Valahányszor mostanig ezen gyülekezetben megjelentem, bizonyos öröm érzete kisért mindannyiszor, mert mindig volt alkalmam a vidéki népnövelésiigy egy s más elömenetetérol tenni jelentést, — s mert mindig volt reményem, hogy ezen tiszteletre méltó testület szakértő és ügyszerető tanácskozásai njabb előhaladásra adnak lendületet. Előmenetelről most is tehetnék jelentést, — talán többről is, mint eddig akármikor ; gyakorlati sikert Ígérő tanácskozásokról most is biztos vagyok : mégis elmaradt az öröm, a mely eddig kisért, — és bánat és a gyász csatlakoztak társaimal. Most kell jelentenem, t. iskolatanács, hivatalosan e helyről, azt a veszteséget, a mely múlt gyűlésünk óta ezt a testületet, az országos oktatás-ügyet és az egész hazát érte f. évi febr. 2-ikán, midőn az ország vallás és közoktatásügyi minisztere b. Eötvös József bevégezte rövid, 58 évre ter- jetett áldásos életét. Távol van tőlem, s bizonyára önöktől is, hogy az egyén értékét helyzete szerint mérlegeljem. Tapasztalás tanított meg mindnyájunkat arra, hogy kunyhóban alszik, ki sok nagy és nemes lélek s bíbor alatt is sok olyan, a kinek emlékét az áldásnak egy hangja sem kiseri. De épen ezen pártatlan Ítéletünkre támaszkodva mondhatjuk el, hogy b. Eötvös Józsefnek nem véletlen szerencse, nem is külső kegy-, hanem valódi érdemek szerezték meg magas helyzetét ; és nem ő nyert, de nagy és nemes lelke sugárzott fényt a sokaktól irigyelt helyzetre. '*) ^ brassóvidéki iskolatanács f. évi márczius 24-én tartott ülésében elhatároztatott, hogy Rétin Lajos tanfelügyelő által tartott ezen emlékbeszéd közlésére a helybeli magyar és német lap fülkéres- aenek. Részünkről szívesen teljesítjük. Szerk. Sem erőmet, sem időmet nem tartom ! elégnek, hogy ezen m unkásságban gazdag élet hatását méltányolhatnám ; a korlátolt erő egyszerű szavaival kell beérnem, a melyek legfőlebb annyiról tehetnek bizonyságot, hogy érzem azt, a mit kifejezni nem tudok : országos veszteségünk nagyságát. A múlt század nagy gondolkozói kimutatták a várnarendszerre és előítéletekre alapított állami és társadalmi rend igazságtalanságát. A nagy franczia forradalom ezeknek hatása alatt kezdett minden létezőnek, jónak és rosznak Összerombolásá- hoz. A kik ezen irányzattal szembe mentek, lobogóul ugyan a fenntartásra méltó intézményeket tűzték ; de fenntartották egyszersmind azokat is, a melyeknek igazságtalanságát minden gondolkozó fej belátta. — Az európai társadalmat soha sem emésztették nagyobb ellentétek, mint ezen század első felében. Egyfelől a forradalom vonzott a szabadság képeivel ; de annak hátterében a rombolás iszonyai álltak. Másfelől a rendben lett volna megnyugvás található ; de a fennálló renddel tespedés öldöklő gőze párosult. A vágy elvesztette tárgyát ; de nőtt óriásilag az elégedetlenség emlőin és tépte a lelket ; a remény pusztában, vezércsillag nélkül bujdokolt. Ezt a czéltalan küzdelmet, a társadalomnak önmagával meghasonlottságát fejezte ki a reménytelenség ékesszólásával egy könyv, a mely csakhamar ösmeretessé lett a miveit világban ; s a melynek czime „Karthausi“ volt. De Eötvös nagy szelleme nem érhette be azzal a daemoni munkával, hogy kimutassa az emberiségnek helyzete kétségbe- esettségét és azzal félre vonuljon ; az ő lelke a kórjelek fölesmerése után röktön a gyógyszerek után látott. S midőn megírta a „Falu jegyzője“ és „Magyarország 1514-ben“ czimü munkáit, — hazája alkotmányában azokra az elemekre mutatott rá, a melyek tűrhetetlenné teszik a fenálló rendet. Itt is végletekben járt a küzdelem ; itt sem akartak megemlékezni a sok tapasztalás árán szerzett igazságról, hogy : „in medio tutissimus ibis“ ; s midőn egyik részen a rend örve alatt mind szükebbre akarták korlátolni a szabadságot, másfelől abban keresték a szabadság diadalát, ha kiveszik minden erejét a rendnek. Három ifjú ember a „Pesti hírlap“ hasábjain kimutatta a kórjelenséget és biztosabb irányt jelölt ; a három közül Eötvösnek czikkei utóbb „Reform“ czim alatt együtt jelentek meg s azoknak vezérgondolata ma sem tévesztendő szem elől, mert ezen szavakban foglalható össze : az állami szabadságnak egyetlen biztosítéka az állami rend, és az állami rend csakis szabadságra alapítva biztos. 1848 Eötvös nagy eszméinek valósu- lá§át Ígérte meghozni ; de csakhamar elsötétült a láthatár ; az egyensúly elveszett és a különböző elemek csak ellentéteiket találták egymásban. Eötvös félrevonult, mert sem a létezőben, sem annak teljes szétrom- bolásában nem találta meg lelkevágyát ; és be kellett látnia, hogy az éles szembetétei mellett a kettő közül egyik lesz az eredmény. A szomorú évek alatt, melyek elzártak előle minden nyilvános cselekvési kört, — megérlelé és létesité a nagy munkát, melynek czime : „ A XIX század uralkodó eszméinek befolyása az államra“ ; a melynek mélysége és alapossága előtt más nemzetek államtudósai is tisztelettel hajoltak meg, a mely biztos alapon mutatja ki, hogy a mostani emberiséget lelkesítő eszmék közül mi képtelenség és mi valósítható, mi üdvös és mi volna átkos befolyással az államra és társadalomra.
