Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-21 / 23. szám
— 91 Történetecskénk hőse nevezett községbeli szász s midőn mindkét keze még megvolt, munkája után megélhető ács mesterlegény volt. — 1866-ban Szász Mogyorós kirótt contingensét kiállítván, ács legényünk a hadsorozáskor megmenekült, mert akkor még nem volt átalános hadkötelezettség, — s azt hivén hogy többé nem bolygattatik elment Prázs- márra hol mesterségéhez képesti foglalkozást'nyert, de tulajdon kárára; — mert Prázsmár, nem tudni mi oknál vagy okoknál — — — fogva kirótt liad- jutalékát nem fedezvén, utósorozáshoz folyamodott, még mielőtt az azon évi rendkívüli második sorozás elrendeltetett volna, és az akkori inspector és brassai senator néhai F................sa „Passlose Vagabund okra“ szóló §-t jó módú gazdák fiai mentésére fordítandó, hősünket, — ki eléggé szabatkozott és hivatkozott Brassó vidéki szász mogyórosi illetékességére, __mint útlevél nélkül lézengőt Prázsmár e ontingense fedezésére, azaz azon község részére melyben elfogatott, — besoroztatta. Szász Magyaros ezen eljárás ellen az akkori főbírónál, ki az inspektor bátyja volt, — természetesen eredménytelenül — panaszolt. Hősünk minden pardon nélkül be rukkolt a 2. ezredhez, a hadjáratban részt vett és — elvesztette jobb karját. Miként éljen meg egy fél kezű ács legény ? A szegény atyafi azon utasítást nyerte, hogy azon községtől követeljen tartást a melyért szolgált, — de Prázsmár erről mitsem akart tudni, mert hisz a rokkant (tehát többé nem Passloser Vagabund), szász magyarosi, — hát azt is megtudták hamarjába, hogy hová való, — a szász magyarosiak pedig nem tartották magukat kötelezetteknek más községért szolgált bénát eltartani, s igy a szegény rokkant ínségén könyörülve, s a mogyorósi biró B. és a jegyző G. az elhagyott nevében egy bécsi philantroőt társasághoz folyamodván, részére 200 forint, segélyt eszközöltek. Ha az úrban boldogult F.................s ur igazságosan jár vala el, az elbeszélt történetecske hőse jutott volna e a jelen szerencsétlen helyzetbe ? — — Nem ! — — Tehát F.................s ur igazságtalansága döntötte e munkás ács legényt, ki soha se volt hadkötelezett szökevény, szerencsétlenségbe azon lelkiismeretlen eljárás által, hogy ötét alig négy és fél mértföldnyire tudva levő születése helyétől „Pass- loser Vagabund“-nak keresztelvén, a sorsnak martalékul oda lökte. ítélj olvasó közönség! ítélj nép! Denevér. BácSÍalD, 1871. márczius 19-ike. A mint Hétfalu iskoláit megszemléltem az épü- teteket tekintve, mondhatni jóknak, és czélarányos- nak láttam lenni. De nem elégíti ki még ez a népnevelés kívánalmait, tekintetbe véve a külföldet. — Hiányzik csaknem mindenünen egy igen fontos tényező s különösön a nép gyermekeire nózt nagy hatással biró, s a mindenek felett szükséges népiskoláinkhoz tartozó alkalmas kert, melyek nem igen nagy mérvben foglalnak helyet országunk népiskoláinál. Már pedig az országos törvényben is az áll, minden népiskola csak úgy felelhet meg a czélnak, ha van néki az a mi a törvényben ki van mondva t. i. iskolájával kapcsolatban álló 2 hold kertje. Ezt tehát ajánlom méltó tárgygyá tenni népuevelésiink keretébe s oda működni és hatni minden községnek, hogy legyen népiskolájához megfelelő kertje, hol a növendékek mind anyagilag, mind szelemileg fejlesz- tessenek, képeztessenek ; mert igy a mint most van ha megmarad, csak egyoldalulag halad a tanító a kitűzött czél elérése felé. Ámbár jóllehet a tanító az iskola falai közt, elmétetileg megtanította növendékeinek a gyiimölcsé- szet elemeit; de ha azokat nem alkalmazta, minden esetre biztos sikerhez nem juthat; ellenben pedig, midőn mindkét utón t. i. a gyakorlati téren is van módja fejteni : akkor nemcsak hogy fáradsága hasznos gyümölcseit tapasztalja a tanító ; de még azon megnyugtató lelkiismeret marad fenn számára, hogy mind e községnek mind az államnak egy értelmes egyént képezett. Szemléltetni kell tehát a tanítónak ; de hol szemléltessen és mit, ha nincs hetyiség ? már pedig a szemléleti tanítás kiválókig képezi a lelket, a gyü- mölcsészet pedig különösen ébreszti az érzékeket. Továbbá még kapcsolatba lehetne hozni a gyiimölcsészettel a konyha kertészetet is a hol a leány gyermekek nyernének oktatást, s mily szép és üdvös lenne párosítva e kettő. Korunk jel szavahaladni kell! Ify. к ü I í ö i d. Weltillgeíl, 1871. márcz. 8-dike. (Folytatás és vége.) Az iskolai vagyont kezeli az iskolaszék, mely minden hónapban legkevesebb egyszer — és azon kívül a körülmények szerint, ülést tart. Kerületi iskola“. A kerületi iskola czélja, hogy a községi iskola által nyert képzést magasb fokra emelje, és a növendékek polgári hivatásához | megkívántaié képzésnek alapját vesse meg ; úgyszintén a magasb kantoni intézetekbe való léphetésre előkészitse. Ilynemű intézetekben a tanfolyam 4 éy. A tantárgyak a gyakorlati életnek megfelelők. Minden ily iskola ellátva könytárral, fegyvertárral katonai gyakorlatok végett, természettani — és rajzi gyűjteményekkel és egyébb szükségletekkel. Ez képezi a tulajdonképi népnevelésnek a koronáját, itt végződik a népoktatás, melynél fő elv az volt : neveld az embert az életnek. Kiléphet innen bátran az életbe —- ki maga sabb képzést nem kiván, mert bizonyára józan gondolkozása, értelmes földmivelő vagy iparos válik belőle. Léphet innen a gymnazium 6-ik osztályába, tanitóképezdébe, felsőbb gazdászati intézetbe, ipar és kereskedelmi magasb iskolába stb. Ilynemű iskolája van e kantonnak 23; 69 fő- és 72 segéd tanítóval. Ezekre évi államsegély 70.650 frank. Azoknak 1 berendezését igen kitűnőknek találtam. Ilyeneket látva lehetlen volt, hogy el ne piruljak saját erőtlenségünkön: hisz nálunk ha átki- noztuk a falusi elemi iskola büszhödt levegőjében azt a 2 vagy 3 évet, melyeken csak azért kellett ott lopnunk a napot, hogy a szülői háztól elszokjunk: mennünk kellett és kell a gymnaziummal összekötött elemi iskolába. Itt természetesen mindenik a gym- nasiumra előkészítő tantárgyakból nyer oktatást ; átlépve a gymnaziumba tanulja mindenik a latin meg görög classikusokat, s ha akar ha nem tudományosnak kell lennie. A szegény iparosnak fia — ki szintéu azzá akar lenni, tudja azt, hogy neki mü- padja mellett nem sok haszna lesz ama classikusok- ból : elveszti minden kedvét azokhoz, és azzal együtt egyéb tantárgyaktól is elidegenül. Öt nem dispen- sálhatják ezen reá nézve terhes nyűg alól : és igy ő az iskolára, az iskola reá, teher gyanánt nehezedik. A népnevelési elhanyagoláson kívül, itt vélem gyökerében lenni nemzetünk elmaradásának második főakát. Nézzük csak a székely földet: van-e egyetlen oly iskola itt, mely a gyakorlati életnek növelné növendékeit ? Ha értelmes földmivelő, iparos vagy kereskedő akar lenni, utalva van a gymnaziumra, kogy tanulja ott azokat a tantárgyakat, a melyeket hallgat az: a ki doctor juris vagy doctor pkiloso- phiae akar lenni. Bocsánatot kérek e kitérésért, tettem ezt azért: mert meggyőződtem arról, hogy az ember némely dolgot akkor lát legközelebbről, midőn attól legtávolabb van. Ilyen lévén az elemi oktatás, a tulajdonképi népnevelés : a magasabb tanintézetek biztos alapon nyugodhatnak. Nem czélom ezekkel ez alkalommal foglalkozni, hanem azt legyen szabad — ez ösz- hangzat kedvéért megemlítenem, hogy az a szabad Schweiz mely 740 és '/2 négyszög mértföldön fekszik 2,511.900 lélekkel: bir 22 tanitóképezdét, 18 gym- naziomot, 4 egyetemet (Bázel, Genf, Zürich, Bern) és egy polytechnikumot. Ily viszonyokból önként következik az a szép elv, mit vallanak: „Ha a nap világa közös, legyen az a tudományé is“. Es mennyivel szebben hangzik ez ama pium desideriumnál, „Népnevelés jöjjön el a te osszágod“ a melyet vajmi sokan hangoztatnak el bodorfüstü pipaszónál, kielégítve magukat a rideg egoizmusnak ama biztatásával: elég leend, ha valamelyik dédunokám hozzá kezd a munkához. Szomorú kép, de igy van. Vigasztalásul — noha keserű vigasztalás az ilyen — csak azt mondhatnék, hogy könnyű Schweiz- nak : hisz neki Pestalozzija volt, ki már 1775-ben föllépett a küzdtérre, de a mi Pestalozzinknak a mi Eötvösünknek csak 1868 óta volt szabad a keze. Orbán F. Síatistikai adatok a lefolyt porosz-íranczia háborúról. A porosz hivatalos lap a lezajlott háborúra vonatkozólag egy csomó statistikai adatot tesz közzé, melyből nehányat kiemelünk. Eszerint a háború 210 napig tartott. A háború elején a német vaspályák naponként 32,000 embert szállítottak a Rajna félé. A német hadak 156 kisebb-nagyobb ütközetet és 17 nagy csatát vívtak; 26 erődített helyet elfoglaltak, 11,650 tisztet és 363,000 katonát fogságba ejtettek. A németek továbbá 6700 ágyút és 120 sast és zászlót foglaltak cl a háború tartama alatt. — Persze mindenezen adatok csak az éremnek egyik oldalát képezik. Minő borzasztó adatok fognak napfényre jöni, ha majd megjelenik a holtak és sebesültek statistikája ! A párisi zavargók még mindig nem tették le a fegyvert, és eltorlaszolva tartják magúkat Belle- ville-ben. A kormány békés utón akar velük végezni, és valóban kívánatos volna, hogy a vérontás megkiméltessék. Párisban jelenleg elegendő haderő van a rend biztosítására. Vinoy tábornok 40,000 ember fölött szemlét tartott, kik a főváros helyőrségét fogják képezni. Ezen csapatok az egykori Loire- hadseregből vannak véve. Az orosz császár látogatását várják Berlinben. A német birodalmi gyűlésbe több szabadelvűbb elem jutott be, mint eleintén gondoltuk. A megválasztott képviselők közül 94 conservativ és szabad conservativ; 66 klerikális; 14 lengyel; 1 dán; 5 partikulárista; 2 social-demokráta és 200 szabadelvű. A többség tehát e pártra nézve biztosítva van. A klerikális párt, mely egész Dólnémetországban nagy tevékenységet fejtett ki, nem volt szerencsés, mert 85 jelöltje közül csak 20 választatott meg Délnémetországban. A többi klerikális képviselők nagyrészt a Rajnavidéken választattak meg. Németország választói egyébiránt ez alkalommal elég érettséget tanúsították, mert katonai és fejedelmi személyeket nem igen választottak. Biencourt marquis a köv. levelet intézte Fri- gyes-Károly hgliez : „Azay-le Rideau kastély, febr. 21. Fenség! Királyi fenséged méltóztatott kastélyomat meglátogatni. Más körülmények között rendkívül megtisztelve éreztem volna magamat e látogatás által, míg jelenleg kényszerülve érzem magamat kijelenteni kir. fenségednek, miszerint magaviseleté különös és neve letlen. Ne feledje fenséged, hogy nem valamely csata előestélyén áll. On az Indre és Loire depar- tementokat egy fegyverszünet alapján foglalta el, és igy legcsekélyebb joga sincs beszállásolni magát házamba, kenyeremet enni és boromat inni. Ön, az ön törzskara, és hadseregének tisztei látszólag legkevésbé sem ismerik a nevelt, müveit emberek szokásait ; ön világosan nem tud semmit azon tekintetekről, melyekkel átalában minden müveit nemzetnél a hóditó a legyőzött irányában tartozik. Midőn ön az én asztalomhoz ül, az én költségemen él és cham- pagnei bort követel, noha az pinezémben nincsen, mindenesetre felhatalmaz engemet azon szavakra, a melyeket jelenleg nagy sajnálkozásomra önhöz intézek. Nem csodálom, hogy tisztei, látva herczegök durva magaviseletét, oly brutálisán gazdálkodnak házamban e hó 4-ike óta.“ A nemzeti poroszellenes liga Párisban a köv. ideiglenes alapszabályokat állította fel : I. czikk. A nemzeti poroszellenes liga öt évi időtartamra alakul Czélja: 1) Francziaország nevezetesebb városainak kereskedő - házaiban elsassiakat és lotharingiaikat alkalmazni, hogy porosz tagok kizárásával egykori honfiaink által, elejét vegyük a kémkedéseknek; 2) gyámolitást és munkát szerezni a bekeblezett lakosoknak, kik a porosz iga alatt nem élhetnek s Fraucziaországba költöznek át, 3) terjeszteni az országban mindazon könyveket, melyek a németek kegyetlen tetteiről szólanak, hogy felébresz- tessék az ifjúságban a haza megboszulásának vágya. II. czikk. a liga minden egyes tagja a belépés alkalmával, vagy egy hóval később 20 frank dijt tesz le. III. czikk. Mihelyt elegendő számú tag leend együtt, közgyűlés tartatik az alapszabályok s a társulat végleges megalakításának megvitatására. IV, czik. A társulat székhelye Páris. Legújabb. Bécs, márcz. 16. A „Fremdenblatt“ mai esti lapja jelenti : Andrásy gróf legutóbbi Becsben létealkalmával, minden, a lapok által a Hohenwarth minisztériummal szemben neki tulajdonitott ellenséges inten- cziót megczáfolt. Hohenwarth gróffal folytatott társalgásában arra nézve teljesen megegyezett a két miniszter, bogy a dele- gácziók összeillése májusra múlhatatlan, hogy igy az évi budget idejekorán elintéz- tethessék. A két elnökminiszter a legjobb egyetértésben vált el egymástól. Páris, márcz. 14. A helyzet Mont- martron nem változott; azonban nem mutat nagyobb veszélyt, mint azelőtt. A „Bien Publik“ szerint a hatóságok elhatározták, az ágyukat visszatartó nemzetói őket oly helyzetbejuttatni, hogy a törvényszéknek hódoljanak. A minisztérium ma ezen kérdés fölött fog tanácskozni. Páris, márcz. 15. Állítják, hogy a montmatrei bizottmányban szakadás állt be, minthogy néhányan ki akarják szolgáltatni az ágyukat; mig mások nem. A békés kiegyenlítés várható.
