Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-10 / 3. szám
10 — sőt sokszor elfoglalják egyébbel. Az atya’ nincs itt, a hatalmas mester behunyja sze-1 mét, és a könnyelmű gyerek örömest csavarogja el az időt. — S melyik gyerek nem csavarogna felügyelet nélkül ? ■— Mikor aztán a felszabadításra kerül, készíthet az ifjú olyan remeket, a minőt Braassó többé nem látott : ha nincs papi bizonyitvány, nem történik meg a fölszabadítás ; és az ifjú műhelyt nem nyithatván, falura megy, foltozóvá lesz és elvesz az iparra nézve. Ilyen körülmények között foglalták el a székelyek az első helyet Brassó iparosai közt, rendkívül rövid idő, 20—25 év alatt. Es a magyar államférfinak figyelni kell a székelyre még egy tekintetből; ez nemzetiségéhez való erős ragaszkodása. Székelyek nélkül ma Erdélyben nem volna magyar, csupán a főurak. Az ország derék középosztálya, nemzetiségünknek állandó és biztos őre; papok, tanárok, gazdatisztek, hivatalnokok sok idő óta már a székelység fiaiból emelkedtek ki és alapítottak hű magyar családokat. S ez a nép megőrzi nemzetiségét mindenütt. Bukurestben magyar kaszinót és magyar egyházakat tart fenn. A mezőségen oáz egy-egy ilyen család az elborító tenger idegen elem közt. Brassóban vannak elszá- szosodott magyarok, de abból egy sem tiszta székely eredetű. Ily jelentékeny tekintetekből lévén a székely nagy fontosságú tényezője ezen hazának, — azt szándékozom vizsgálni, hogy vajon történt-e elégséges intézkedés ezen faj hasznos tulajdonságainak kifejtésére ; vajon a mi történt, helyes irányban történt-e, s ha még teendő, mi az. Mindez azonban elmarad e következő számig. Réthi Lajos. Kivándorlási ügy. Brassó, 1871 januar 7-én. A magy. kir. belügyministerininnak 1869 október 1-én 3390. R. szám alatt kibocsájtolt körrendeIskola, — mondja mind jobban neki líizülve, hát ugyan ki építené? A bojér? na hisz csak az kéne, hogy aféléivel álljak elé.” Elég az, hogy az én vígkedvű házigazdám úgy neki tüzelt híveinek, bojárjának mosásába, hogy talán ináig is folytatná, ha csi- bukom ki nem ég és tisztelettel nem tudatom, hogy szándékom a faluban kissé körülnézni. Legelőbb a kántort látogattam meg, a ki sajnálattal tudota; hogy a pater az iskolának minő halálos ellensége hogy régebben tanított s tudnak is nehányan énekelni, de a mostani gyermekek már magyarul is alig tudnak. íme mit lehet egy papnak közönyössége s az iskola iránti ellenszenve! Vecsernyére én is bementem a templomba-, a kánlor és pár legény magyarul énekelt, de a nagy többség némán halgatott. Szomorú postája az eloláhosodásnak. . . Templom után az ifjúság felsietett a falu feletti kálváriára, honnan felséges a kilátás a Szereth és Beszterce völgyére. Magam is utánnok kullogtam, hogy hallgassam beszélgetéseiket, de biz azok egy szót sem beszéltek magyarul. .,Nu umbla liinba-‘ nem jár nyelvünk felelék kérdésemre, Különben magyaroknak tartják magokat de utána vetik rögtön, hogy ők magyarok „dupa religia“ válásoknál fogva. A rom. kath. hitet magyarhitnek nevezik, különben romjaikban is meglátszik, hogy magyarok, mert tiszták, ruhások és beszédesek. Midőn azt mondám, hogy öltözetük oláhos, többen vörös fejtő- s inggalérukra mutatva mondák; ilyen nincs az ólának. Ep azon időben volt, hogy Medgyes Lajos felrázta volt Erdélyt a mezőségi magyarok eloláhoso- dása miatt. Lelkes szavai ott a kalvaria hegyen is füleimbe zúgtak. Leültem a zöld gyepre; kivettem naplómat s ott a csángó ifjak szeme láttára ezt írtam bele: „Medgyes otthon menydörög látva, hogy fajunk szemlátomást pusztul, ha idejöhetne s e népet láthatná, kényekre fakadna. „Vajon kit hibáztassunk ezért? Odahaza a ref. egyház, itt a Szereth völgyén a rom. kath. egyház papjainak lelkét nyomja a hanyagság büue. Árpád kellj föl sírodból és lásd meg mivé teltek utódaid Atelközbeii!!-4 Pár könyoseppet letörölve siettem le ama kálváriáról, melyen az olasz papság magyar nemzetiségünket oláh keresztre feszítette. Koos Ferencz Iete az ország összes törvényhatóságainak meghagy- ! ja, hogy a szomszédos Dunafejedelemségekbe utazni szándékozó fiatal nöszemelyék részére adandó külföldi útlevelek megszerzése körül a legszigorúbb és legóvatosabb eljárást kövessék s a rendelet áthágóit, valamint a keritöket és csábítókat keményen büntessék. A belügyministeriumnak ezen intézkedése, bár mily buzgalmat fejtettek légyen is ki eddig elé az egyes törvényhatóságok annak alkalmazása érdekében, mind ez ideig még nem sok eredményt tudott felmutatni, mivel, miként a legújabb tadasztalatok tanúsítják, a jogtalanul kivándorolt és külföldön igazolvány nélkül tartózkodó fiatal nő személyek száma a legutóbbi időkben nemhogy csökkent vagy kevéskédéit volna, hanem inkább szaporodott s a napirenden lévő kivándorlások, kiszöktetések és csábítások már oly mérvben kezdennk mutatkozni, melyek elöbb-utóbb aggasztókká válhatnak. Hogy ezen leverő és viszás állapot mihamarább megszüntethessék, szükséges oly módozatokról gondoskodni, melyek a bajt gyökeresen orvosolják. A kormánynak tehát hivatása leend, oly rendszabályokat léptetni életbe, melyek a kivándorlási áramlatnak ne csak egyik irányzatát, hanem annak legveszedelmesebb nemeit is, a szökéseket és kiszöktetéseket alaposan megakadályozzák, mert éppen azon személyek teszik a helyzetet tarthatatlanná és kétségbeejtővé, kik könnyelmű eltávozásukat kecsegtető kilátások, ígéretek vagy Jélekvásárlások következtében titkos utakon és álnok módon eszközük ki. Nézetünk szerint ezen égető baj elhárításának legbiztosabb óvszere az volna, ha a magos kormány a határszéli ha vasok jelenleg felületesen kezelt ellenőrzését minél hamarább szigorúbb felügyelet és czélirányos szervezés alá venné, mivel a csempészek és ezekkel rokonfajú erdei ka- auzok serege már annyira elszaporodott, főleg a a határszéli vidékeken, hogy azok nemcsak egyen- egyen, hanem már karavánonként is kényelmesen járhatnak ki és be az országba, magukkal hozhatván és vihetvén bármit vagy bárkit is; annélkül, hogy valaki úljokat állaná vagy őket foglalkozásaikban akadályozná. Egy másik jelentékeny baj. mely a kiszökteté- seknek szintén igen tág mezőt nyit, a szomszédos keleti tartományok, jelesül Oláhország kormánya és idegen consulságai által kiállított külföldi utle- ve le к hiányos alakszerűségében rejlik. Az ezen közegek által kiállított útlevelek ugyanis az elömutatóra szólván, ennek pontos szeinélylei- rását magukban nem foglalják. Csupán annyit tartalmaznak, hogy N. N. szabadon utazhatik felesége, gyermekei, rokonai és cselédjeivel együtt, de hogy kik légyenek az illető útitársak, kikkel útlevéltulajdonos útazik, n évi eg megnevezve nincsenek; csak szám szerint vannak megjelölve, hogy hányán vannak. Ezen útlevelek tehát alig egyebek, mint afféle üres forgatmányok, giro bianco-к, melyeket birtokosaik tetszésük szerint forgatmányozhatnak. Hogy az ilyenféle útlevelekkel a legnagyobb visszaéléseket lehet elkövntni,az kétséget sem szenved. Nekünk is már volt többször alkalmunk ennek valódiságáról meggyőződést szerezni. A kiszöktetések a legnagyobb mértékben minden évben a fürdői idény végeztével folynak, midőn nagyszámú oláhországi vendégeink fürdőinkről hazaféle térve, egyúttal egy sereg fiatal székely leányt is magukkal visznek, kiket szokás szerint oláhhoni szabású ruhába öltöztetnek. Ezen visszaélést természetesen csak nemzetközi tárgyalások folytán lehet kiegyenlíteni, de ha ezek mi eredményre sem találnáuak vezetni, akkor nem maradna egyébb hátra, mint hogy kormányunk az ország határszéli hivatalait oly útasitásokkal lássa el, melyeknél fogva jövőre nézve ne csak a külföldi útlevelek, hanem az illető útazók személyazonossága is szigorúan ellenőriztessenek, mert nemzeti érdekeink, valamint viszonyaink egyaránt óva intenek bennünket, hogy még a legcsekélyebb jelenségekre is, melyek bajt hozhatnának reánk, gondosan térj eszük ki figyelmünket, mivel maga Széchenyi is, egy alkalommal a nemzeti létszámról szólva, azt mondá, hogy „oly kevesen vagyunk, mikép az apa- gyiikosnak is kész volna mebocsátani, csakhogy a hóhér bárdja se fogyassza fajunkat.“ T e ö r ö к Káról y. Brassó város népiskoláiról. (Folytatás). Egy kis história és polémia. 12 §. Még külföldi lapban is azt irta valaki Brassóból, hogy a magyar kormánynak rögeszméje a községi iskola-állitás; s csak ezért akarja Brassót is arra szorítani. Itthon egesz hadjárat kezdődött hírlapi téren és önálló röpiratban a kormány ezen állítólagos rögesz- méja ellen. Legnagyobb mértékben foly pedig társadalmi téren az izgatás. íme iteljen maga a Tekintetes Tanács, hogy a fennvázolt helyzet mellett, a szentesített országos törvény alapjáu, tehetett e egyebet a központi kormány és annak helybeli közege, mint hogy községi iskolák állítására sürgesse Brassó közönségét! Sem az 1868 XXXVIII. t. ez., sem bármely más hazai törvényünk nem ad jogot az országos kormánynak arra, hogy egyhaz-felckezoteket kénysze- ritsen iskolaállitásra. Minthogy azonban kötelessége kellő mennyiségű és minőségű iskolákról gondoskodni, nem fordulhat másuvá, mint a községekhez; azokat kell kényszerituie erejük határáig elégséges iskolák állítására. Az 1868 XXXVIII. t. ez. akárkit meggyőzhet erről, és arról is, hogy a mely iskolákat a községek állítanak, azok községi iskolák. Ha a város közönsége azt hiszi, hogy nem kötelezhető községi iskola állítására, az 1868 XXXV11I. t. ez. alapján csak is két mód van attól menekülnie; egyik: ^ Kimutatni és bebizonyítani tény ellenében ténynyel, hogy Brassó város népiskolái mennyiségre és minőségre teljesen megfelelnek a szentesitett országos törvény szabványainak; a másik: Említett törvény 43. §a alapján kimutatni, hogy a városnak semmi olyan jövedelme nincs, a melyet népiskola állítására fordíthatna. Brassó város közönsége mindezeket nem tette; hanem elmondom röviden, hogy mit tett. (Folytatása következik). Vidé к. Csik-Somlyó 1871 Januar 5-én. A nagyvárad - kolosvári vasút megnyitása óta pesti lapjainkat 24 - 48 órával is késöbbben kapjuk, mint eddig. Néha kapunk 2-3 számot egyszerre, máskor egyet sem, ismét máskor a régibbet későbben mint az újabbat, néha meg az egyik lapot kapjuk a másikat nem. S nem különben van ez a kolozsvári lapokkal is: úgy hogy a legjobb utón vagyunk arra, hogy a franczia léghajó postáit megirigyeljük. Hirszerint a postamesterek folyamodására a kormány elrendelte, hogy az egyik postamenet a másikát bevárni ne tartozzék, hanem a kiszabott óraban pontosan induljon. Ez kényelmes lehet a postamester urakra, de eredményeben, mint latjuk, ép oly bosszantó mint hátrányos a közönségre nézve. Pedig vajon melyikért vannak a posták ? Vájjon felhat e a „Nemere“ szava odáig, hol az ilyen bajokon segíteni tudnának ( Telünk, mely állandóan kemény csekély hóval, csak némileg volt képes az ősz óta a gyermekek között borzasztóan öldöklő roncsoló toroklob ragályának gátat vetni. Egy orvos, kinek körében e veszélyes betegség nagy mérvben dühöngött, azon tapasztalásra jutott, hogy°oly hazak, melyekben photogen lámpát égetnek, általában menttek maradtak a kórtól. ^ Ez uyan könnyű óvszer, s azért juttatom köztudomásra, hogy alkalmaztassák. Minthogy pedig jól tudom, hogy a hoszu levelet kevesen olvassák végig, ezennel búcsút veszek a viszontlátásig.*) Vegyes. — Jóravaló könyvkereskedés, mely a magyar irodalmat kellő figyelemmel kisérné, — nincs az e^ész vidéken. Itt Brassóban inkább a német és romáa irodalom ápoltatik ; Háromszéken, Csikban, Fel^'Fejér- ben, Fogaras vidékén egyátalában nincs számbave- hető könyvkereskedés. , _ E téren is szolgálni kívánunk a közmivelödes*) Kérjürk, minél gyakoibb legyen a viszontlátás. Szerk.
