Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-03-21 / 23. szám

Kedd, márczius 21.

Brassó, 1871.

Első évi folyam 23. szám.

Megjelenik ez a lap hcten- ■ kint kétszer kedden és pénteken.

Л r a :

E^ész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon.

Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában.

5TÖSE»E3S2BE23tLr

Az első évnegyed küelöben lévén, fölkérjük évnegyedes előfizetőinket előfizetéseik megújítására. Programmunkról nincs méri ujobban szólammk. A „Nemere“ tovább fuj a megkezdett irányban« s szükség szerint a közügyek más-más pászmáját fogja seprés alá. Nem érkezett még, ily rövid idő alatt, mindenütt megjelenni, de azért legyenek jó reménységben, mert:

„Ha ma nem jött, eljön holnap.“ —

A ki eddig meg volt elégedve lapunkkal, annak nem lesz oka utóbb sem elégedetlennek lenni ; sőt azon törekszünk, hogy a megelégedettséget mind átalánosabbá lehessük.

Az előfizetések pontos beküldésére főként azért kérjük tiszteit előfizetőinket, nehogy újból abba a hajba jussunk, melybe az első negyedben jutottunk: hogy ne tudjunk teljes számú példányokkal szolgálni. Előfizetési árak :

márcz.-okt. 7г év . .

. 3 ft.

—

kr.

márcz.- sept 1/4 év . .

• 7 „

50

5?

márcz.-decz. 3/4 év . .

4

50

55

Az előfizetések aláíróit ügyvédi irodájába küldendők.

Kenyeres Adolf,

felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.

BraSSü, 1871. márcz. 16-ike.

(Folytatása.)

Magyarország alkotmánya nem külső hatalmak ajándéka, mint Romániáé, vagy Görögországé ; nem is mámoros tömegek, vagy egy-egy tündöklő kényül- röktönzése, mint az egymást gyorsan követett és gyorsan lejárt franczia alkotmányok; és végül nem rendszercsináló szobatudósok mesterséges tákolása, a minőre német földön, és főként Ausztriában láttunk elég példát: hanem történelmi tény, a mely önmagából és önmaga által fejlődött folyvást, mint az angol alkotmány.

Ez az oka annak, hogy ezen alkotmány átalakításában nincs helye sem lángeszű röktönzéseknek, sem az erőszak hatalmának; itt minden változásnak természetesen és a fennállóból kell fejlődnie.

Mihelyt ezt elfejtenők, magunk törül- nők el alkotmányunk jellemét és erejét.

Ha mi egyszer törnénk rést, ellenséges erőszak százszor használhatná föl azt épen ellenünk.

Valamint Angliában a rósz törvényt is megtartják, a mig eltörölve nincs, úgy hogy a három felséget tartó ember nem esett büntetés alá, mert a törvény csak a két feleségtartást tiltja: úgy nálunk is tisztelni kell minden fennálló törvényes intézményt, hamég százszorta olyan rósz is, a mig el nem töröltetik.

Mihelyt ezen elvtől tágitva megkülönböztetést engednénk a helyes és helytelen intézmények közt, hogy a helyesek tiszteletben tartassanak, a helytelenek mel- lőztessenek: nem volna erőnk többé megakadályozni a teljes felbomlást, vagy a kényuralom bekövetkezését, mert az emberek saját szeszélyek, érdekök és hatalmok szerint fognának elbánni minden in- tézvénynyel, úgy, hogy én egészen másokat tartanék mellőzendőknek, mint egy vagy

más polgártárson!, s egyetlenegy állami intézményünk sem marad) a átalános tisztelet tárgya.

Hogy őseink ezt épen igy fogták fel s épen ebben állott sok nagyobb és hatalmasabb nemzet felett erőt adó államalkotó erejük, — pár történelmi példával igazolom a közel múltból.

II. József császár kétségtelenül lángeszű, jó akarata és szabadelvű ember volt. A mely újításokat Magyarországon megkísértett, azokat utóbb maga a nemzet juttató érvényre ; de az ő törekvéseinek mégis ellenállott, mert ő nem a meglevő alkot- mányos tényezők által, hanem önkényüleg vette foganatba újításait.

Inkább fenntartották őseink a czélsze- rütlenné vált intézményeket és inkább eltűrték a megcsökönyösödött maródiság gúnynevét, mint hogy a törvény és intéz- vények mellőzésének és az önkényes intézkedéseknek tért nyissanak, s nem volt e igazok ?

Ha elfogadták’ volna József császár szabadelvű és helyes intézvényeit, lett volna e erejük visszautasítani azokat, a melyek czentralisálásra és germánisálásra voltak irányozva? S lehetett volna e erejök utóbb Metternich és Bach törekvéseivel szemben?

Mikor megalkottatott a Schmerling alkotmány, — a magyar nemzet nem is vizsgálta, vajon kedvezők e vagy kedvezőtlenek ránk nézve intézkedései ; egyszerűen és teljesen visszautasította, mivel nem alkotmányos formák között jött létre. Megkínáltak a húsos fazakokkal; de mi nem ültünk le melléjök, hanem kimentünk újból a beláthatatlan végii pusztába, mert nem a mi konyhánkon és nem a mi étlapunk szerint főtt a húsos fazék.

Tudtuk és bevallottak, hogy a 48-iki törvényhozásnak minden intézkedése fenn nem tartható ; mégis 48-at követeltük visz- sza, mert ott szakadott meg a törvényes

jog; és nem alkudtunk, a mig vissza nem adták, akármily kedvezményekkel kecsegtettek különben.

Ha a 48-iki törvényeknek minden intézkedését meg kellett volna változtatnunk, mégis azt követeltük volna vissza és a leg- j kielégítőbb átalakulást sem fogadtuk volna I el, ha készen adatik s nem a megelőző alkotmányok intézmények által létesül.

Alkotmányunknak ezen elv fenntartása ad minden erőt és ezen elv fenntartandó nagyban és kicsinyben.

A fentebbiek után, úgy hiszem, nem igényel indokolást, hogy mért kellett megkérdezni a szász nemzeti gyűlést a szász törvényhatóságos újra szervezése felől.

Tény az, hogy a szász földi törvény- hatóságoknak egyetemes gyüléstarthatási joga történelmileg fejlődött ki az erdélyi alkotmány keretein belől ; tény az, hogy a szász földi törvényhatóságok beszervezése ezen gyülekezet hatáskörébe tartozott első tokon ; és tény, hogy ezen jog törvénylio- zásilag még el nem töröltetett.

Ezzel szemben az ország egyetemes alkotmánya átalakult ; a területi és rendi kiváltságok nagy részben már megszűntek az egyetemes országos jog előtt. Tehát meg kell szüntetni a szász földi törvény- hatóságokban is mindazt, a mi ellenkezik, vagy elmaradott az alkotmány átalános elveitől.

Ha törvényhozásunk csak az átalakítás szükségét tekintette volna, ki kellett volna terjesztenie az egyetemes törvényhatóság rendezési törvényt a szász földi törvényhatóságokra is minden megkérdezés nélkül.

De számba vette a történelmi jogfolytonosságot is, és midőn meg kell változtatnia a fennálló intézvényeket, elébb kihallgatja azok véleményét.

Annál tiszteletreméltóbb a jogfolytonosság iránti ezen figyelem, mentői cse-