Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-03-17 / 22. szám

— 86 —

átvinni működése súlyát, hogy a „községi és úrbéri törvényjavaslatok“ tárgyalás alá elkészíttessenek.

A „mentelmi bizottság“ jelentése következtében „Paulini Tóth Vilmos“ két szótöbbséggel „Guthy Benő“ pedig egyhangúlag kiadatott a megánvád- lóknak.

Elfogadtatott „Várady Gábor“ azon indítványa, melyben a minisztériumot utasítani kívánta, hogy a „műegyetemet“ 1872. október havára mindenesetre hozza át Pestre. A műegyetemi tanárok fizetésének fölemelése a miniszter kívánságához képest ugyanazért nem bolygattatott, mert az intézet a szervezés küszöbén áll.

Elintéztetett végül az „Eszterházy féle képtár“ megvételének ügye.

A megyék területi újrarendezéséről.

(Egy röpiratból.)

Röpiratot kaptunk közelebbről, melynek czime : „Az uj megye rende zés s még valami.“ Megjelent Pesten az Athenaeum nyomdájában; ára 40 kr. —

Ezen röpirat a rncgyerendezési törvényt veszi bírálat alá, s inig annak egyes intézkedéseit talpraesetten bonczolja, sok olyat is állít, a mit vagy túlságos aggodalomból származtatunk, vagy saját néze tőinkkel homlokegyenest ellenkezőnek tartunk. Hogy mást ne említsünk, azon állítása, hogy a megyei bizottság választását nagyobb censushoz kellett volna kötni, mint az országos képviselőválasztást, — szerintünk legalább is különczködés. Helyes észrevételeire is az a megjegyzésünk, hogy azok most minden gyakorlati czélt nélkülöznek, mert akármennyi kifogásunk legyen a törvényhatóságrendezési törvény egyes intézkedései ellen, — átalában óhajtanunk kell, hogy az hajtassák végre haladéktalanul. A javításokat az élet kritikája után kell megkezdenünk.

Van azonban ezen röpiratban egy, szerintünk ugyan gyakorlati és természeténél fogva sürgős indítvány, a megyék területi újrarendezését illető, — a melyet egészben osztunk és ezennel közüljük is.

„Megyéink száma 78, kiterjedésük 3 és 192 Q mértföld közt változik. Kiterjedésüknek középszáma 60.05 Q mérföld. Száz Qj mértföldön felül van 12; 50—100-ig 30; 25 és 50 mf. közt 16; 10— 25-ig 14; 3 — 10-ig 6; és 34 van 60 mfdön, mely a közégszámot teszi, felül.

A megyék felosztásánál, körülhatárolásánál a közigazgatás előnyeire, a helyek és vizek okozta akadályokra, czélszerii központokra, megyei székhelyekre, s más úgy földrajzi valamint politikai tekintetekre sem kezdetben, sem az alkalomszerű későbbi felosztásoknál figyelem nem volt. Megyéink közül több, első alakittatása óta, igen kevés változtatáson ment keresztül. Erdélyben egy időszerűid fontos körülmény is nagy befolyással Volt régen a megyék területeinek megállítására. A régi zavaros időben ugyanis a határok őrzése nagy erőfeszítéssel járván, hogy a teher annál többek közt oszoljék meg, kívánatosnak látszott a megyék határait az ország, széléig nyújtani ki, s e körülménynek tulajdoníthatni hogy vannak megyék, melyek az ország egyik szélétől a másikig nyúlnak.

A megyék népessége közt a különbség még nagyobb, ^nint területüknél láttuk. A legkisebb népességű Új-Egyház széknek lélekszámú 12.324; mig Pestmegyének 779.646 lakosa van. 200 ezer népességen felül van 26 megye, 100 ezer és 200 ezer közt 21 ; 50 ezeren felül 100 ezerig 19; 50 ezeren alól 12. Megyéink népességének középszáma 169.465.

Ezen úgy terjedelem-, mint népességökre nézve annyira különböző megyék szervezete egészen hasonló. Mindenikben, habár részben kevesebb számmal, megvoltak és meglesznek a hasonló tisztviselők. Mindeniknek megvannak és meglesznek főispánjai, alispánjai, kiterjedésűkhez képest több kevesebb szol- gabirái s alsóbb hizatalnokai, hivatali szolgái stb. Ez

Szeme áldó, ajka édes,

Soha se lesz fanyar.

Adom, adom, édes anyám,

Kezem a magyarnak ;

En csak a magyart szeretem,

Mert magyar az én nemzetem,

Maradjon is annak.

A Barcza földéről még sok egyébb érdekes dolgokat említhetnék fel, de nem lévén czélom mindenben részletekbe bocsátkozni, e helyen csupán oly jelenségekről teendek még említést, melyek részint nehány történeti emlékeinkre, részint pejig némely hajdani és jelenkori ipari, kereskedelmi és társadalmi viszonyainkra vonatkoznak. Azért legelébb is Brassóra térendek át, mint a Barezaság főhelyére.

(Folytatása következik. J

általános rendszabály alól eddigeló csak némely ke- j rületek, s a szász-székek tesznek kivételt ; az utóbbiakra ugyan az újabb szervezés nem terjedt ki, szervezetük azonban, lehetőleg hasonló alapokon, rü- I vid időn várható.

Hogy megyéink fentebbi helyzete nagyon visz szás, s a közigazgatás czélszerüségét gátolja, költségeit szükségtelenül emeli, nemcsak ez világos,. de bátran lehet állítani, hogy mig köztérvényhatósága- inknál úgy a terület, mint a népesség tekintetében létező e nagy különb féleség, s a józan ész szabályait merőben nélkülöző felosztás fenáll : addig szer- veztessenek megyéink különben bármiként, e hazában pontos, gyors és olcsó közigazgatásról szó nem lehet. Mi tehát valamint czélszerü közigazgatás megalkotásában látjuk törvényhatóságaink jövő egyik j leglényegesebb feladatát, másfelől meg vagyunk győ- ; zödve, hogy e czélszerü közigazgatásra, törvényhatóságaink területének szabályozása mulhatlanul szükséges. —

Azon ellenvetéseket, melyek szerint többen az emlitett reform czélszerü voltát elismerik, de azt ki- vihetlenuek tartják, ismerjük, s mi épen az ellenvetéseket tartjuk részint kisszerűeknek, részint elavultaknak.

Többeu tartanak attól, hogy a megyék czél- szerübb felosztása, a nemzetiségek szerinti kikereki- tés eszméjét hozná szőnyegre. Mi a nemzetiség szerinti kikerekitést nemcsak az államegységgel össze- férbetlennek, de sok tekintetben kivihetlennek tartjuk. Továbbá azt sem foghatjuk meg, hogy a törvényhatóságoknak a nemzetiségi érdekeket érintetlenül hagyó, s csak a közigazgatás előnyére törekvő felosztása, a különböző nemzetiségeknek mi jogos békétlenségre adhatna okot, mert ha alaptalan békétlenségükben akarunk legindokoltabb eselekvényeink elhagyására okot találni, akkor vajmi keveset tehetünk.

Mi például nein foghatjuk meg, mi helyes ellenvetése lehetne bármelyik nemzetiségnek az ellen, hogy Ilunyad, Zaránd és Arad két, vagyha a körülmények úgy kívánják, megint 3, az eddigieknél jobban kikerekitett megyévé alakíttassanak.

A czélszeriibb felosztás akadályai közt, előttünk eléggé megfoghatlanul, maga a ministeri indokolás azon kegyeletet is felhozza, „melylyel a törvényhatóságok az ősi területhez ragaszkodnak, s melylyel a rögtönzött felosztás összekötve van, de ez nem akadályozza a törvényhozást, hogy a jó közigazgatás érdekéből létre ne hozzon egyes területi változtatást“. A törvényhatóságok о kegyeletében bizonyára nem más, mint az egyes hazafiak kegyelete nyilvánul. — Nem vonjuk kétségbe, vannak többen, mi is találkoztunk oly hazafiakkal, kik a megyék területi szabályozását önérzetükbe, ütközőnek mondották ; önér- zetükbemelylyel ama megyékhez, hová magokat közelebbről számítják, viseltetnek.

Bevalljuk, a mi önérzetünk ily silányságokra soha sem terjedt, mi hazánk minden egyes megyéjének, mely az alkotmányos szabadságnak és politikai ildomnak jelét adta, örvendettünk, örömünket növelte, ha a közjó előmozdításánál mi is közremunkálhattunk; önérzetünk, kegyeletünk főtárgyát azonban, egyedül egyetemes magyar hazánkban találtuk fel, melynek más kisszerű érdekeket mindig alá tudtunk rendelni.

Elismerjük, hogy lehetnek és vannak kissebb körre szorítkozó testületi, felekezeti önérzetek, de ezek mindig csak akkor méltók figyelemre, akkor veendők tekintetbe, ha valamely mélyebb érzelemnek, valamely magasabb eszmének, meggyőződésnek kifolyásai.

Közvetlenül kissebb körre szorított testületi szellem köti a katonát is zászlójához ; de a vitéz bátorság és a haza iránti hűség nyernek abban kifejezést.

Testületi szellem nyilvánult az egykori franczia testörség egy csapatnának ismeretes szavaiban is, „a franczia testőrség meghal, de nem adja meg magát“, azonban vajmi más jelentősége volt e szavaknak, mint van annak midőn például Biharmegyének valamely pohos táblabirája abba helyezi ambitióját, hogy ö, valamint elődjei számtalan embernyomon át, Magyarhon legnagyobb megyéjében születtek s nyújtózkodhattak, vagy ha Tordamegyének tagjai aziránt lelkesülnének, hogy megyéjük valamiut több száza- dig, úgy ezután is épen Lupsáuál kezdődjék és To- pliczánál végződjék. Ily kisszerű ambitiók mindig kisszerű jellemek tulajdonai. Már pedig csekély jellemek és kisszerű ambitiók nem szülnek semmi nagyot, nem különösen akkor, ha a hazai érdekek teljesen alá nem rendeltetnek.“

Igen nyomós érvül hozza föl még szerző a megyék területi újrarendezésének mulaszthatlansága iránt a „házi pénztárt.“ Ha saját szükségleteiket házi adózás utján fogják fedezni a megyék, a mostani felosztás mellett aránytalan lesz a teher, kis megyék tagjai igen sokat, nagyoké i£en keveset fizetvén. —

Ez okból is szükséges az arányosítás.

V i (I é k.

Az országos vcálörvény érdekében.

„ I öbb érdekelt“ aláírással megbízható kézből egy tudósítást kaptunk, moly a megbotránykozás hangján adja elő, hogy Brassóból és vidékéről az egész honvédségi intézmény létezése óta aránylago- san mily kevés honvéd jutott a zászló alá.

A czik tényleges adatait alább szó szerint, közöljük, egyszersmind fölemlítjük beküldőnek azon indítványát, hogy az országos kormány által küldessék ki kormánybiztos és alakittassék annak elnöklete alatt egészen indifférons bizottság az alkotmányos korszak béallta óta véghez ment sorozási eljárások megvizsgálására.

Ha a felsorolt tények igazak, abban az esetben mi is azt tartjuk, hogy mind az állam , mind az illető végrehajtó közegek érdekében csakis kívánatos, hogy szigorú nyomozás utján derittessék ki : van e visszaélés, s ha van, hol található annak forrása.

Az érintett közlemény tényleges része itt következik.

Az 1869-ik évi sorozásnál, mikoron öt korosztály volt hivatva, a hétfalusi románság és maga a

30.000 lakossal bird Brassó városa sem akkor sem azután ezen hivatottakból egyetlen egy honvédet sem adott honvéd intézetünkhöz.

Az 1870-ik évi sorozásnál első újból semmit — s Brassó városa tekintetet nem érdemlő 32 honvédből álló mennyiséget.

Az 1871-ik évi az az: a jelenlegi sorozásnál Brassó városa 910 katona kötelezettből „két“ oly honvédet, kik közül az egyik hibásszeme miatt csak is helyőrségi szolgálatra lesz alkalmas : — a hétfalusi magyarság 304 katona-kötelezettből 21 és a hétfalusi románság 482 kötelezettből semmit sem.

Ennyi az elősorolt tény, a mi ha áll, csakugyan utánnézést igényel.

ív ii IГ ö I (I i laps z c m I c.

A.belgrádi „Vidovdán“ 34-ik sz. a bos- nyiai kérdést tárgyalja, melyet Szerbia nem hagyhat megoldatlanul. Az összes nép Bosniában nyelv és vallás külömbség nélkül, történelme és vérénél-fogva tiszta és megtestesült szerb: Szerbiának tehát nem lehet más feladata, mint őket a jog és szabadság a fejlődés és haladás védszárnyni alá visszavenni. Szerbia, Bosnia, Herczegoviua s az ó Szerbiában a jog- egyenlőséget s a testvériséget óhatja helyre állítani.

A milánói „La Perseveranza“ az európai hatalmak jelenlegi kelyzetét, Porosz és Oroszországon kivöl szomorúnak találja. „Angolországban“ a kormánypálezát óvatos, fukar emberek gyapotba göngyölítik. „Spangolország“ ki van merülve folytonos anarchia által. „Austria“ pedig Dante betegségéhez hasonló lévén, a fájdalom ágyán hengereg, keresve oly helyzetet, melyben megnyugodhatnék. Ezen kívül a legutolsó események oly tövist szúrtak oldalába s oly sebet ejtettek rajta, mely halálos gyuladást okozhat. A magyarokkali küzdelmekhez, a szlavokkal ki nem egyenlített viszályaihoz, egy uj bomlasztó elem csatlakozott: magok az osztrák németek kik a nagy Germániához gravitálnak.

A lembergi „g a z e t a Na rod о w a“ 84-ik sz. a keleti politikát fontolgatva és a legközelebbi jövőről szólván, azt tartja, hogy az orosz befolyás túl- sulja — kivált keleten uralkodni fog. Ezen esemény nem csak Francziaország bukásának, vagy Gorcsa- kofif ügyességének, hanem Ausztria hanyag politikájának tulajdonítható.

A Krakkói „Kraj“ 51. sz. folytatva a „politika és szabadság“ cimü cikkét, úgy vélekedik, hogy a 19-ik században a nemzetiségi eszme az uralkodó. „A vallási, állami és a dynastikus háborúk a történelmi színpadról eltűntek és most a nemzetiségi háborúk kezdődnek.“

Az Orosz „Birzsenyja Viedomosz ti“ a francziák érdekében a pesti országgyűléshez benyújtott kérvényre — 45-ik számában a következő megjegyzést teszi :

Hogy a közjog megsértésén és egy nagy nemzet lealáztatásán alapuló béke soha sem lehet tartós, az áll. De valljon nem a magyarok e azok, a kik örömmel fogadnák, ha Oroszország irányában a jog minden órában megsértetnék, sőt ha ez a nagy hatalmak sorából végképen kitörűltetnék. \ alamint az előtt a magyaroknak Germániához való rokonszenve csak politikai rövidlátásukat bizonyította : úgy most

a francziák érdekében végbement érzelemvaltozás nem szolgálhat politikai igazságuk zálogául.

A prágai „Pokrok“ 62-ik sz. a porosz és orosz császár közt legújabban váltott távirati ömlengésekre vonatkozólag oda nyilatkozik, ihogy Vilmos császár távirata a legvilágosabb bizonyiték arra, mikép „Oroszország anélkül, hogy kardot rántott volna Europa sorsára döntő befolyással bir.