Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-03-10 / 20. szám
Brassó, 1871 Első évi folyam 20. szám. Péntek, márczius 10. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Eo-ész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: KenyeresAdolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. ■ММИЯЯИИаИдИИИИИИМИИИИНИИИИЯИММИтаШМИМЕВПУ W— II FI, Г ЛШТГТГНШГ»»***™*'» NEMERE Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. ЕКЯИЩ Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamncr nyomdájában. Brassó 1871 — Mártius 9-ike. Csodálatos dolog-, hogy az utokor nagyon sokszor kéntelen mosolyogni, azon a miért az elődök lelkesültek. Az őskor népei az akkor esmert világ uralma felett czivakodtak. A középkor keresztes és vallás liáborukat folytatott; mind ezen törekvéseknek lehettek hasznos következményei is, ámbár a czél egyik esetben sem|éretett el. A világ uralma feletti harczokban, mielőtt kivivatott volna, a leghatalmasabb nemzetek porba hullottak, némelyekről már csak a történet lapjai tesznek emlitést. A szentföld ma is az úgynevezett pogány birtokában van. A vallás- háborúknak annyi eredménye volt, hogy a népek száma apadt, de előnyt nem igen vivott egy is a másik felett. A későbbi csatapaték a foradalmak kivételével, vezéreszmék nélkül folytak. Ha visszatekint az ember a múltra szomoritó bámulat lepi meg, mennyi vér ontatott csecse becse semmiségért, legtöbb- nyire nagyravágyó egyesek czéljai létesii- lésért, más esetekben meg sem lehetne határozni, hogy miért. Egyedül a foradalmakon, a nagy szabadság harczokon lel az ész nyugpontokot, ezeken örökigazságokért, a lélek és test szabadságáért, omlott a vér. Nézzük az újkort az о Európában. A nagy és erős népek a nemzeti politikával, és a nemzetiségek egymás feletti tulnyomo- ságával emésztik magukat, a kissebb né- pecskék pedig mint majmok utánnozzák. Kikért tartatik fenn a nemzetiségi kérdés, egyedül’csak is egyes nagyra vágyó emberek érdekében. Maga ezen pokoli kérdés feltalálója is az volt. Mi eredményeket tudnak a nemzetiségi súrlódások felmutatni. Azt hinné az О ember ezen kérdés szellemi haladást idéz elő, korántsem, a miolta ezen szerencsétlen kérdés uralkodóvá vált, a művelődés alu- szik. Ezen időszak alatt mi a haladás, az hogy van gyutüpüska és mitrailleuse. Az olasznép kevés vérontással egyesült. Meg van-é elégedve? de hogy! még szinleg sincsen, kormánya folytonoson for- radalmok elfojtásával kínlódik! Valódi szabadelvű férfiai kéntelenek hallgatni, vagy hazájukat kerülni, pedig az olasznépnek vágyai páratlan gyorsasággal telyesültek, egvuk aranyalma a másikután ugyszolva álmában potyant a markába. A nagynémetegység létrejövetélének nem sok hijja, és mi az eredménye ezen nagy nemzet törekvéseinek, első tette az, hogy egy dicső, a szabadság nagy eszméjéért küzdő nemzetet letiport, második, hogy Wilmos császár lett, a saját ballottai, bénái, árvái és özvegyei maradnak ráadásnak, végül saját szabadsága születés napját most már maga sem tudja mikor jövend el. A ki a nagy ágyukat csináltatta, az tud apró lánczocskákat is teremteni. Jakobi, Bebel j és Liebknecht talán még most is a hitvesen ülnek. De azért szép nota az a Wacht am Rhein. Most meglehet mámorában nagy- része a nemzetnek jól érzi magát, hiszen szegények sok sanyaruság után maskeradet csináltak Parison át, hej de milyen lesz az a Katzenjammer, és utánna a kijózanodás. Ha az ember tovább fűzi a dolgot mi minden lehet még. Valósulhat a Panslavok eszméje, és mi lenne ebből. A muszka felfalná a szomszédjában levő apróbb nemzeteket, de váljon megálna e itt, bajosan ez csak meghozná étvágyát. Nem elég az olaszegység, az olasznép csak egy töredéke a nagy latin népfajnak, ennek is egészen egyesülni kell. A mikor mind ez megtörtént, lesz Európában egy nagy German, egy nagy Szláv és egy nagy Latin nép. Ekkor osz- tán következik három a táncz, mert egy csárdában még két dudás sem fér meg, hát még három. Ha a sors következetes akar lenni, a három addig kell hogy egymással harczoljon, a mig egyik a más kettő nyakára ül. Mikor mind ez megtörtént, azt kellene hinni, az egyedül uralkodó nép boldog lesz; koránt sem, még annak lesz a rabiga igazán a nyakába, mig végre a nemzetiségi eszeveszettséggel egyszerre lerázza magáról. — Mennyivel boldogobb az uj világ nálunknál, s miiven sajnálattal kell, hogy tekintsen erre az agyafúrt kis Európára. Krözust Szóló n neve az őskorban megmenté a máglyáni haláltól. Europa szegény népei valyou benneteket ki ment meg az őrültek házából. f йШШЖй. Történeti, földrajzi és statistikai jegyzetek a Barczaságrol. A magyar birodalom Királyhágón inneni részének egyik legérdekesebb és legnevezetesebb vidéke a Barczafölde vagyis a Barczaság, mely Brassó városa és vidékének területét foglalja magában. Kies és regényes fekvése, határszéli hegyei, szorosai, történeti várai és romjai, kastélyai, tem- plomkeritései, csinosan épült és rendezett községei, külömböző ajkú lakosai, ezeknek egymáshozi visz- szonya és állapota, külömbféle szokásai, intézményei, köz- és nyilvános intézetei, épületei, egyletei, templomai, iskolái, ipara és kereskedése a szászok hajdani privilégiumai, hözépkori czéhális intézményei és szokásai, — mint oly figyelemre méltó jelenségek gyanánt tűnnek fel, nemcsak a diletans vizsgáló vagy szemlélő', hanem a muharát előtt is, bogy ezek egyen-egyen tárgyalva nem kis mértékben fognák érdekelni tudvágyát. Azonban nékünk ez alkalommal nem lévén czélunk sem időnk mind ezen jelenségekkel tüzetesen foglalkozni, csupán némi jegyzeteket köz- lendünk a Barczafölde történeti, földrajzi és statistikai viszonyairól. A Barczaság egyike hazánk azon vidékének, melyet a II, Geyza magyar király telepített bé szászokkal s mely régebbi hazai törvényeink kifejezése szerint az úgy nevezett „fun dus regius- naku vagy „királyföldnek“ egyik jelentékeny kiegé- szitö részét képezi. A Barczafölde a magyar birodalom legvégső délkeleti szélén terül el. Fekvésénél fogva négy szomszéd törvényhatósággal határos; észak-kelet felöl Háromszék és b első Fehér megy ével. nyugat felöl Köhalomszékkel, délnyugaton Fogarasvidékével és délkelet felől a végső Kárpátok magas hegyei süni lánczozatával, mely közte és a szomszédos Oláhon között hatalmas természeti határfalat képez. Ha az útas először pillantja meg ezen óriási hegycsoportozatot magas bérczei és rengeteg erdeivel, önkénytelenül is Helvetia vagy Itáliának bérezés alakjai jutnak eszébe, mert valóban, az österemtés- neh ilyenszerü alkotmányait, a föld ilyenszerü ki- doraborulásait másutt igen, de hazánk területén nem sok helyen találhatni fel. Büszke is ám erre a hegyvidék lakója, de hát még mily megelégedetten éli világát a télen-nyáron itt legelésző mokány csobán és pakulár. Szegény korán elhunyt ifjú költőnk, Zajzoni, Rab István is, ki szinténe hegyvidéknek vala szülöttje, bizonyára ezen felséges látvány- képtől vala áthatva, midőn „Kordalainak“ egyikében igy kiált fel : Hol óriási bérezek ormain A bős király, a szabad sas lakik, Hol a gulyáknak szilaj serginéi A pásztor kürtje szertehangozik : Ott van hazám, szép Erdélyország, ott Rám a legelső sugár ragyogott! A határszéli Kárpátok legmagasabb csúcsai az „Iskolahegy“ (Sehulergebirge), a „Királykő“ (Königstein) és a „Bucsecs“. Az „Iskolahegy“ magassága 5600 láb, melynek teteje szép térségbe megy át, hol patakok ki- gyódznak és zöld rétjeiben júhok, lóvak és szarvas marhák csordái legelnek. Növényzete oly gazdag és változatos, hogy nemcsak Brassó gyógyszertárait látja el tulböven, hanem még £i további helyekre is tekintélyes mennyiséget juttat. A mi a „Királykő-t“ illeti, ez szinte 7000 lábnyi magasságra emelkedik a Barczaság délnyugati irányában Uj Tollán és Zernest mögött s telye- sen uralni látszik azon alatta elterülő síkságot, hol 1690-ben augusztus 21-én a száműzetéséből visszatért nagy szabadság bősünk, gróf Tököli Imre, vitéz kuruczaival, török- és tatár segély sergeivel oly fényes győzelmet aratott az erdélyi hadakkal egyesült német (labancz) sereg felett. E harcz sikere annál bizonyosabb lehetett, mert oly hadsereg, mely ily eszméktől van lelkesülve: Föl, föl az eltiprott szabadságért fajunk! Kemény „kuruez, csatára! Apáink szabab hont hagytak ránk: azt ha- gyunk Mi is az unokákra! Magyar lenni — szabad lenni: Egyet tészen ez ; Ki szolgává akar tenni: Szolgánk maga lesz! — rendesen mindig győzelemre vezeti zászlóját. E csatában veszté életét „Teleki Mihály“ is, mint Erdély fötábornoka, kit másnap csak nagy nehezen lehete feltalálni a véráztatta sikon; bulláját Tököli egy pár nappal később megküldé Telekinének Gör- génybe. A német tábornokok közül „Nordkerner“ a csatatéren esett el, „Doria“ és „Henssler“ pedig tatárkézbe kerültek, kiket Tököli magához váltott. A Királykő tetején a járás szerfelett nehéz- néhol eppen veszélyes , mivel felsőbb oldalai, kopasz csúcsai magas és meredek sziklafalakból alakultak; alsóbb része erdővel van benőve, hói régebben hires őz, szarvas és zerge vadászatok tartattak, most azonban, miután nemes vadjai részint kipusz- tittattak, részint pedig a szomszédos fogarasi havasokra húzódtak, csak igen ritkán lehet egy-egy zergére vagy őzre találni. A körülötte lévő erdőségekben medve és vaddisznó már bővebben találtatik. Sziklaforrásai és csörgedező patakai számosak. A harmadik és legmagasabb csúcsa a délkeleti Kárpátoknak a „Bucsecs“, mely 8000 láb magasságra emelkedik a tenger felszíne felett, s melynek teteje az év nagy részén át hótól fejérlik. Gyakran megtörténik, hogy midőn alatta a haragos felbök villámokat szórnak és sűrű csatornáikat megeresztik, fenn a tetőn a legszebb napfény sugárzik szét a felhőtlen kék égboltról. A feljúthatás nagyon fárasztó és hosszadalmas ; legmagasabb ormaira csak létrák, kötelek vagy rudak segélyével juthatni fel. Azon megható látványkép, melyet ezen ormok tiszta időben nyújtanak, egész elfogulttá teszik a lelket. Lábunk
