Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-28 / 17. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 17. szám. Kedd, február 28. Megjelenik'ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, IVagypiaczon. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.—Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Vidélíönk népnevelesfigye. in. Nem folytatom az összehasonlítást. A 15-ik számban egymás mellé állított adatokból meggyőződhetett mindenki, hogy vidékünkön mindenütt rengeteg a tennivaló. Ez alkalommal nehány észrevétellel bevégzem közleményemet. Nem vagyok még abban a helyzetben, hogy tiszta számokkal fejezhessem ki, menynyi az előrehaladás 1869 óta; de hiteles tapasztalatból mondhatom, hogy van elő- haladás. Az iskolagyakorlást illetőleg, például a tanszak sokkal hosszabb, mint eddig. Az iskolalátogatás pedig annyira emelkedett, hogy legnagyobbára zsúfol vavannak a meglevő helyiségek; olyan eset is fordult elő, hogy vissza kellett utasítani a növendékek egy részét, helyiség hiányában. Átalában arra a meggyőződésre jöttem, hogy a nép világért sem vonakodik annyira az iskolától, mint némelyek hirdetni szeretik. A hol például sikerült tavaly kellő szigorral lépni fel, ott alig van kényszeritésre szükség az idén. Például szolgálhatnak erre a brassóvidéki csángófalvak; Fogarasvidék egészben, főként a törcsvári járás és Felső- Fejérmegyének több szolgabirósága. Más törvényhatóságokról e tekintetben azért nem szólok, mert nincsenek biztos adataim. A mi a nervus rerum gerendarumot, a pénzt, illeti, arra nézve kevesebb a haladás. Három utón szerezhetni költséget az iskolákra : 1. Önkéntes adakozás, 2. Községi fedezet. 3. Állami segélyezés által. Az elsőre vannak ugyan egyes széppéldák; de átalában nem nyert még olyan lendületet, hógy feltűnőbb eredményt mutathatna. Társulásra van szükség, lelkes társulati működésre; akkor a kisebbmérvü egyéni áldozatokból nagy jelentőségű tényező vál- hatik. Arra van szükség, hogy község- és vi- dékenkint vállalkozzanak a tekintélyesebb és lelkesebb egyének, s alakítsanak népnevelési társulatokat. Ha egyelőre nem is tudnak nagy tőkéket teremteni, — felkölthetik a közérdekeltség állandó tőkéjét, a mi kifogyhatatlan és kipótolhatlan. Tegye a társadalom figyelmének olyan tárgyává az iskolát, mint a régi társadalom a templomot tette. A ki nem remélt jutalomban részesült; a ki boldogságáért akar áldozatot hozni ; a ki emberszereteti czélokra akarja fordítani megtakarított filléreit; a ki emléket akar állítani halála utánra : ajándékozzanak meg mindazok valamely iskolát és a növelésügy gyorsan fog felvirágozni. Ne botrány kozzanak meg a kegyes lelkek, és ne kezdjenek kiabálni az álszenteskedő szemtelenek : nem akarom én figyelmen kívül hagyni az egyház érdekeit. Csak az lebeg szemem előtt, hogy templom van már mindenütt, egynél több is a legtöbb községben, és aránylag mind díszes épület; mig iskola egy sincs igen sok helyt, vagy ronda vaczok, a mi iskolának neveztetik. Vájjon levonna-e a templom méltóságából, vagy csökkentené-e a hívek emberi értékét, ha minden községben a templomhoz méltó díszes helyet foglalna el az iskola? Ha régibb századokban tornyai számával fejezték ki valamely város előkelőségét, és temploma díszéről következtettek a falu járandóságára : ma már sok templom és sok templom mellett is félszegnek és elmaradottnak ítél a józan értelem minden községet, a melynek nincs megfelelő számú és diszü oskolája. Legyen hát az iskola középpontja társadalmi törekvésünknek. Alakuljanak társulatok, hassanak az egyesek, hogy méltók maradjunk az életre! Ezen lapok szerkesztője legörömestebb azon tényeket jegyzi föl vidékünk közéletéből, a melyek iskolaügyre irányulnak. A mi a községi segélyt illeti, jól tudjuk, hogy hazánk legtöbb községének igen csekély a rendezett közvagyona. Akkor várhatunk lényegesebb javulást, midőn a kis- sebb királyhaszonvételek megváltatnak és a községek birtokába bocsáttatnak. Ez a törvényhozás teendője és egyes polgárok csakis sürgethetik. De arról gondoskodni kell, hogy midőn csakugyan nieg- nyeretik azon lényeges jövedelem, ne fecsé- reltetessék el más czélokra, hanem jobb része iskolaügyre fordittassék. Jóra való község különben más módon is tud jövedelmet teremteni; és igen szép példákat ismerünk, a hol magtár vagy parlag földnek közerőn mivelése, vagy hasonló kevéssé terhelő utón jelentékeny tőke állott elő rövid idő alatt. Ez volna még a legszebb; ezen volna igazán istennek áldása, a mit önmunkásság utján igy szereznének meg a községek ! Értesítsék e lapokat az 'ilyen eljárásokról, hogy feljegyezhessük méltó elismerésül és buzdító például. Államunk is készséggel nyújt segítséget a növelésügyre. A mely községek megtették a szükséges lépéseket, tényleg győződhettek meg, hogy a segélyig'eret nem üres szó. Háromszéken S.-Szt.-György 600 ft. tanitófize- tés-pótlást kap az idén ; Brassóvidéken Pür- kerecz 260 ftot., Bácsfalu 298 ftot., Hosszu- falu 450 ftot., Tatrang 630 Türkös 300 frt. Minekutána oly sok község van, mely belátja, hogy saját erején nem tud eleget tenni iskola iránti kötelességeinek, — nemde hihetetlennek látszik, hogy az olyanok nem folyamodnak a mindnyájunkat egyaránt megillető forráshoz, a közhaza pénztárához? Nemde megbocsáthatatlan bűnt tesz, és az unokák méltó átkát vonja magára az olyan község, a mely elmulasztja igénybe venni az országos segélyt, mikor az ugvang> (Folytatás.) Jancsi szekérre ült és elindult; pár nap múlva megérkezett szelindekre épen akkor, a mikor Bem apó szemlét tartott serege felett, hogy aval Piskinek induljon. Jelentette magát s elbiczeget sánta lábával, hogy szakaszát átvegye. A mint a megett végig megyen, látja, hogy az egyik hosszú, vékony honvéd bakkancsát spárgával kó'tözte össze, s a mint jobban szem ügyre veszi, felismeri benne az én kedves bátyámat. Nem tudta tartani a nevetést: ó anyámasszony katonája! jól mondotta a teinsur, jobb lett volna honn maradnia. Hát maga mezítláb akaija ilyen pogány hidegben Bucimért megverni ? A bátyám ezen épületes szavakra megfordult, hogy lássa a szép oktatásnak gazdáját; hát irne az ö kedves pajtása! Hol az ördögbe jársz te Jancsi! Már mégis sirattalak, azt gondoltam, valamelyik jé polák kitüsszentette életednek bujdosó mécsét. Hé, hé, azt majd kikérem magamnak polák uramtól. Emlékezhetik, hogy a mikor ott a füzeknél voltunk csatáriánczban, egy eltévedt golyóba belebotorkáztam s egy szikrát meglengyitette a térdem kalácsát ; de hisz ebcsont beforr : egy kicsit még recseg, ha lépek ; meg is görbült egy parányit, de a már úgyis mindegy, úgy sem volt kedvem soha tánczmesternek lenni; hanem már maga evei a szép egypár lackczipövel csakugyan elmehetne a redoutba; a kisasszonyok azt sem tudnák, honnan szedte ezt a szép sallangos lábbelit. — Eb a lelked neked, te Jancsi, téged még most is öl a bolondság. Eleget kértem a kapitánytól meg a hadnagytól egy pár czi- pőköt; az egyik azt mondotta, hogy öcsém, a te cze- pöködet a zászloaly suszlere épen most szabta ki, de nagyon megfagyott a csirizzé s nem birja összetákolni; a másik meg nevetett s azt kérdezte : hogy egy pár glassekestyüre nem volna e szükségem. Te meg, ebadta, úgy röhögsz, mint ha a nagyapád lelkét látnád valami rokamálos bocskorba itt a jégén csiszonkázni. Bár úgy volna, mindjárt becserélnök az öreggel a bakkancsot; az ö lába abban sem fáznék meg, hanem hát tréfa a mi tréfa, de igy csak nem megyünk a csatába; széjjel kell hogy nézzek, hiszen széles e világon csak kell hogy valahol létezzen valamiféle lábbeli. Evei Jancsi megindult requirálni, a bátyám meggondolta, no szeretné ő látni, honnan teremt majd neki lábbelit. És ime kevés idő' múlva hoz magával egy terjedelmes individuumot. A bátyám csak bámult, hogy milyen módón kerül ki ebből bár egy fejelés is. Jancsi nagyban kínálja a hozott egyént, hogy csak foglaljon helyet, a mit az hosszas kínálás után, előbb zekéjét a hóra leteritve, el is fogadott, de a további udvarias felszólításra t. i. hogy huzza le a csizmáját, nem volt olyan hajlandó, de Jancsi csak hamar kézzel foghatóvá tette neki, hogy ez a sorskönyvében igy és nem másként volt elhatározva, s a mig elbeszélte neki, hogy: látod szolgám, a szegény honvédnek messze kell menni a csotába; ez pediglen rossz bakancsban nagy pemtenczia, te pedig a hurubádban szépen a kályha mellé huzódol; aztán meg a bakkancsot neked hagyjuk cserébe, s ha megtalpaltatod, még urat játszol benne, — szépen le húzta a csizmáját. Nagyon jó csizma volt, a szára szijjuval fűz ve , előrelátásból, ha a lábikrája hiz- ni találna. A bátyám csak nézte, hogÿ mi lessz mindebből, de Jancsi csak biztatta, hogy oldja meg az ő saruit. A mig a bakkancsot oldozgatta gyanús szemüket vetett az oldalfíizö csizmára. Bizony hó-
