Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-21 / 15. szám
léki német vár erőditvény eltöröltetett és Franczia- ország birtoklási joga a Lotharingiához tartozott Metz, Tóul és Verdun püspökségekre, valamint Pignerolra nézve megerösittetett. Strassburgot a francziák 1681-ben foglalták el, s ennek birtokában 1697-ben a ryswiki békekötéskor, valamint ismételve 1713-ban az utrecbti békeköttes- kor erösittettek meg. Az 1815. nov. 20-án kötött párisi egyezmény folytán Elsass egy része nevezetesen Lanciau német országhoz csatoltatott vissza, az óta a most kérdésben forgó elsassi részek a Felső- es Alsó-Rajnade- partementeket képezik. íme látjuk mily nevezetes történelmi mozzanat hozta Elsasst úgy szólván kézpénz vásár utján Iran- cziaország birtokába, az igaz hogy 1648-ban a népet nem kérdezték vájjon ohajtja-e a franczia maimat, de most 1871-ben még kevésbé fogják kérdezni, mert a már gallizált elsassi nép előre felelt a szent biblia firmája alatt garázdálkodó német testvéreinek. Tekintsük most Lotharingia viszonyait, nem lesz oly hosszadalmas mert a vásár sebtiben történt. Lotharingia II. Lothar császár fia Lothar által 855-ben alapittatott, és pedig az északi tenger, Mosel, Maas és Schelde képezték ezen akkorban önnálló állam határait. Minnekutánna viszonyok folytán a tulajdonképpeni lotharingiai és bari lierczegségre továbbá metzi, touli és verduni püspökségekre olvadt, 1048. évben Gebhard, elsassi gróf mint a későbbi lotharingiai herczegek (kik közül a XVII. században Károly Erdélyben és felső Magyarországon is vitézkedett a nép és vallás szabadság harczosai ellen) ősapja, lett lotharingiai herczeggé. (Vége követk.) A magyar képviselőház folyó hó 15-én tartott ülésének főeredménye a kodifikáló bizottság ügyének eldöntése. Nanpirenden volt továbbá az igazságügyminiszter költségvetése részletes tárgyalásának folytatása, fiumei provizórium, Csiky Sándor képviselőnek a kérvények tárgyában beadott határozati javaslata tárgyalása. Deák Fex-encz módo- sitványa az igazságügyminiszterium költségvetésének a kodifikátiói'ól szóló pontjára nézve általános szótöbbséggel elfogadtatott. Az említett módositvány igy hangzik : „Kodifikaczionális munkálatokra 1871-dik évre az összes minisztériumnak 50.000 ft. akkép szavaz- tatik meg, hogy ezen összegről az összes minisztexáum rendelkezzék, de abból valamely állandó s rendes évi fizetéssel ellátott államhivatali testület föl ne állíttassák.“ Ez ügygyél meg kell említenünk, hogy Horváth Boldizsár beadta lemondását azon okból : mert a ko- difikáczionális munkálatokra kért költség alkalmával Pulszky Ferencz és Hrakár Manó élesen megtámadták a Deákkörben, azzal vádolván, hogy komunisz- tikus törekvései vannak, mivel az úrbéri maradványok megváltására törvényjavaslatot adott be. A miniszter szabadelvű nézeteit védték Deák, g. Andrássy és a párt szabadelvű része; rokonszenvez azzal a baloldal is. Valamint a „Pester Lloyd“, úgy mi is helytelennek tartanók, hogy egy-két ember önző beszéde miatt egyik legszabadelvübb miniszter lemondjon. A 15-én tartott ülésből följegyezzük még a következőket : Ordódy Pál olvassa a pénzügyi bizottság jelentését azon indítvány felől, melyet b. Kemény G. és többen nyújtottak be az erdélyi bíróságok tagjai fizetésének fölemelésére nézve, s melyet a bizottság elfogadásra ajánl. E rovat alatt 311.270 forint szavaztatott meg. Berzenczey László azon óhajtást fejezte ki, hogy ezután ne legyen Erdélyre külön budget. Legyen kevesebb biró, de egyenlő fizetés. Somssich elnök ezután Pex'czel Béla alelnöknek adja át helyét. Napix-enden volt Csiky Sándor határozati javaslata a kérvények elintézését illetőleg. E javaslat szerint: a kérvényi bizottság minden szombaton tegyen jelentést, s azt a ház hétfőn tárgyalja. Csiky Sándor fölemlíti, hogy ezen határozati javaslattal kapcsolatban nyújtott be egy másikat is, mely azt hagyná meg a minisztereknek, hogy hozzájuk utasitott kérvények raimódon történt elintézéséről minden hónak első napján jelentést tegyenek. Kéri, hogy ezen javaslat tárgyalására is tűzzön ki a ház napot. Somssich Pál az első javaslatra nézve azt indítványozza, hogy a bizottság minden hétfőn adja be jelentését és szombaton tárgyaltassék, mert ha szombaton adja be, három napi időközre lévén szük- ség, hétfőn még nem tárgyalható. A ház ez értelemben fogadja el Csiky Sándor határozati javaslatát. A másodikra pedig nem tűz ki tárgyalási napot. Következett a királyi udvartartás szükséglete 3.650.000 írttal, a mi megszavaztatván: a kabineti iroda, kabineti levéltár és nyugdijak részére kért 60.829 írtnál felszólalt Bobory Károly, ellenezvén olyan költségek megszavazását, a melyeknek kiadásáról felelős miniszter nem számolhat. A többség megszavazta. Ugyanezen ülésben szavaztatott meg az államadóssági évi járulék 31.534.200 frt; törlesztési járulék 1.180.000 frt. — 59 — Az uj miniszterek. Dr. P a u 1er Tivadar az uj közoktatásügyér életrajzáról a következő adatokat kaptuk: Pauler született 1816-ban Budán, hol atyja hivatalnok volt. Itt végezte elemi s gymnasiumi tanulmányait, melyeket Pesten folytatott, hol 1832-ben az egyetemen böl- csésztudori, 1836-ban a jogtudori i-angra emelték. 1838-ban, 22 éves korában az egyetemen az észjog helyettes tanára lön, innét még az évben a zágx-ábi jogakademiához nevezték ki professoxmak. Ez időben kezdé meg feltűnést keltett irodalmi működését az „Athaeneum“, „Századunk“, „Tudománytár“-ban stb. mély elméjű jogi czikkei szex-ezték meg neki a kitüntetést, hogy a m. tud. akadémia 1843-ben lev. tagjává választá a kitűnő tudóst, ki a jogtudomány alapjáról irt czikkével tartá székfoglalóját. Pauler neve már országhirü volt, midőn 1848-ban Eötvös a kir. egyetemhez nevezte ki az észjog, jog- és állam- tudományi encyclopaedia s a büntetőjog tanárává. Kitűnő előadásainak vezéx-fonalaként adta ki 1852-ben Államtudományi s jogi Encyclopoediáját (azóta már károm kiadást ért), Eszjógát s Büntető jogtanát, mindannyi díszeit tudományos irodalmunknak. 1860-ban Paulert egyetemi x-ectoxá rangra emelte a közvélemény, 1867-ben a koronázáskor a Szent István rendet nyerte a fejedelemtől, 1868-ban Horváth igazságügyér a legfelsőbb itélőszéknek nevezte ki birájává. Pauler azonban nem tudott megválni tanszékétől, s bírói állásáról leköszönvén az ifjúság nagy örömére a folyó tanév elején újból elfoglalta katlxedi’áját. Most midőn tanszékét a minisztexá támzával cseréli fel, a magyar egyetemi ifjúság méltán kérdi aggódva: „ki lép üxűilt nyomodba“? Tóth V. 1836. május 27-én, Trencsénmegye Szucsány községben született. Atyja tekintélyes birtokos voltTrencsény- és Nyitramegyében, mely utóbbi 1838-ban a 12 éves gyermeket tiszteletbeli aljegyzővé választá. A forradalom után Tóth Nyitramegye Ivánka községében nevelkedett, 1860-ban Nyitramegye tiszteletbeli főjegyzővé, 1861-ben Nyitx-aváros képviselőjévé választá. 1863-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett, 1865-ben újból képviselő és a ház jegyzője lett. 1867-ben belügyminiszteri tanácsos, 1869-ben J államtitkár s újabban belügyér lett. Az uj miniszterek kinevezését nem valami előzékenységgel fogadta a sajtó. Paulerről elösmerik, hogy ügyes és köztiszteletben álló tanár volt; de nem tudják még, hogy tud-e erélyes és szabadelvű miniszter lenni. A miatt is van békétlenkedés, hogy nem a parlament köréből választatott. Tóth Vilmosról azt jegyzik meg, hogy múltjával nem éi'demelte ki, tehát jövőjével kell kiérdemelnie a magas kitüntetést. Gx-óf Pejachevichról csak annyit mondanak, hogy becsületes ember és jó hazafi, különben a horvát miniszternek nem is sok a teendője. V i (I é k. S.-Sz.-György, febr. 15. A székely nemzetnek közmivelődését annyira szivén hordozott és ez irányban aránylag rövid miniszteri pályája alatt oly sokat tett felejthetetlen emlékű vallás és közoktatási miniszterünk b. Eötvös Józsefért a mai napon itten a r. katlxolikusok és ev. reformátusok templomában az ; összes megyei tiszti kai-, a kir. úrbéri törvényszék tagjai, a nagy számban megjelent városi közönség, a czéhek úgy több vidéki tagoknak részvétele mellett requiem, illetőleg egyház isteni tisztelet tartatott. A haza nagy férfiának halála feletti nemzeti gyász, a gyászlobogónak a megyeházára már 8 nap ólta kitűzése által jelentve volt, ezen alkalommal pedig minden megjelent arczokon látható volt az országos veszteség feletti fájdalom érzete, s ezen hazafiérzésből fakadó azon óhaj, hogy vajha nagy halottunknak megkezdett müve a székely nemzetet illetőleg sikerdúsan eredményre emeltessék. Áldás az elhunyt munkáira ! ______ Szt. B étfaln, febr. 15. Nagyon tisztelt szerkesztő ur! Ha terhelésére nem válnék, bátorkodtam egy czikket fogalmazni melyet, ha elfogadható volna, a „Nemere“ becses lapjába felvétetni alázatossággal ese- dezek. A „Nemere“ 5. számában második részében előfordul, hogy Türkös és Csernátfaluban, valamint Hosszufaluban is, hadkötelezettség alól menekültekre vadászat tartatott a csendőrség által. E vadászat okadolt tény, — czikkiró szomorú jelét a demoralisátiónak tulajdonítja és fájdalommal mondja, hogy a legszentebb polgári köteleség teljesítése alól kibúvók nagyobb része csángó magyar. Ha azonban egy átalános szemlét tartunk, x-eá jövünk, hogy nevezetesen az ország keleti részén a hétfaluban a véderőről szólló XL. t. ez. csak egy- oldalulag foganatosittatik. Ki van abban mondva, hogy a védelmi kötelezettség általános és minden védképee állampolgár által személyesen teljesítendő. Itt szolgáljon a hosszú falusi és az ehez csatolt zajzoni járás zsinórmértékül, mely azon okból, hogy a román népesség eddigelé , elmulasztotta hadkötelezett fiait eléállitani, két elkülönített magyar és román soi’ozó jái’ásía osztatott. Ezen eljárás mind a mellett semmi kedvező eredménynyel nem lön koszoruzva, — mex-t a román népesség máig is hadköteles fiait elé nem állítja, sem pedig makacs vonakodásáért törvényszabta felelősség alá nenx vonattatik, mi okból, nem tudni. Ha a véderő általános, akkor kivételt nem tehet egy nemzet sem, — a csángó magyar népség sohase késett ujoncz illetékét fedezni — sőt többet állított, ezért azon jutalmát nyerte, hogy azok, kik mindenkorin, alkalmatlannak találtattak, késsőbb a soxnzástól elmaradtak megkexüilésekor egyenlően azokkal, kik a soxnzás alatt sohase voltak, szökevénynek nyilvánittatak és hivatalból besoroztalak, a román hadkötelesek ellenben, kik szintúgy szökevények, sem nem üldöztetnek, sem pedig szülői erélyesen réa nem szőri itatnak, hogy fiaikat eléállitsak; ezeknek száma egyelőre csak 6 korosztályt foglal magában, és mégsem ütközött meg azon senki. Ezt tapasztalni fogjuk az idei közelgő ujoncz- állitásnál is — de még többet annál. Az idei ujonczállitáshoz felhivatott három korosztályban összeirattak száma 248 magyar és 435 román; ezekből, a mint éx’tesültem, 26 és 3 póttag magyar és csak 15 és 3 póttag román lesz a közös hadseregbe besorozandó tehát még egyszer annyi magyai-, mint román. Hogy mily alapra fektetett e repártitó felsőbb helyen fel nem fogható; azonban felteszem hogy az illetékes tisztviselő, mint a hétfalunak sorozó biztosa, még a szorozás előtt a megkivántató lépéseket felsőbb helyen fogja megtenni. Egy hétfalusi. L e g и j a b b. Bées, febr. 16. Cselt körökből azon kir jön, bogy Ausztria közeledése Orószor- szég felé már bevégzett tény. Az esti lapok erősitik, bogy a Beust elbocsáttatásáról szóló hírek alaptalanok. Bécs, febr. 16. Sugalmazott bangók kiemelik, bogy az uj kabinet a külügyi osztrák politikához teljesen hozzájárul, és szán- dokában van a jó viszonyt a közös kiil- ügyérrel teljesen föntartani. Bécs, febr. 16. A holnapi hivatalos lap hozni fogja a legfelsőbb törvényszék elnökének Schmerling kinevezését a reichs- rath ez ülésszakára az urakháza elnökévé. Bécs, febr. 16. A vízállás lassan növekszik; a felső Dunavidéken uralgó folytonos enyhe időjárás folytán a veszély nagyobb lett; a Brigittenauba s a Práterbe csak rendőri engedélylyel lehet már menni. Az elárasztott utczákban több ház leomlani készül. A katonaság mindenütt erélyesen dolgozik. Itt három fok hideg van. Prága, febr. 16. Már ma itt a fegyencz- liáznál lázadás volt, a kegyelmet nem nyert közönséges genosztevők közt amiatt, hogy szabadságukat vissza nem nyerhetők. B ukurest, febr. 16. A kamara elfogadta elnökének, Costatarunak, lemondását. A lemondott Steege helyett Grhika tábornok neveztetett ki román megbízottá Bécsbe. A szenátus elfogadta a javaslatot, a mely a fejedelemnek a legnagyobb elismerést fejezi ki s számára a szenátus támogatását biztosítja. Belgrád, febr, 16. A „Vidovdan“ írja, hogy a boszniai kérdés moraliter meg van oldva. Bosznia Szerbiára nézve életkérdés. Európára és a portára nézve is csak az egyesülés lehet hasznos. Bordeaux, febr. 15. A kamara El-
