Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-17 / 14. szám
— 54 — Sachsen haben die Kultur in dieses Land getragen.“ Továbbá: „Die Deutschen, wegen ihrer überwiegenden Talente, wegen ihrer Kriegserfahren- h e i t ins Land gerufen“ stb. Tehát a miveltség nem az emberi szellem összes működésének eredménye, hanem valamely pergamentre írott ákombákom, a mely privilégiumként volt adva a jó szászoknak örök időkre! Tudjuk, hogy egyének, mint nemzetek hajlandók túlbecsülni saját tehetségeiket; de ha valaki nyíltan kérkedik saját észbeli felsőségével, annak adja jelét, hogy a kultúrában nem sok lépést haladottt még a kezdettől. Legyen is meggyőződve a „Kronst'ádter Ztg.“, hogy valamint az utszán nem áll szóba ért férfi az ilyenekkel hánytorgató kölyökkel, — úgy mi is őt magának hagyjuk dicsekvéseivel. Csupán hazánk népei egyetértésének érdekében kell elmondanunk a következőket: Ha a szász nép nevében hirdetik önök, hogy az privilegirozott birtokában van a miveltségnek, hógy az nagyobb észbeli tehetségekkel és vitézebb szívvel, karral van megáldva más nemzetiségeknél, — az a szegény jő nép, melynek sötétben tartásáról oly mesterséges eszközökkel gondoskodtak önök, még el is hiszi a hízelgést és annak következtében türelmetlen, igazságtalan lesz más fajokhoz. Más fajok pedig tapasztalván a lenézést és elzárkozottságot, — ellenséges indulattal telnek el s alkalom akadtán hajlandók megmutatni, hogy gondolkozni az ők fejükkel, ütni az ők karjokkal is lehet. Ide vezethet a ,,Kronstádter Ztg.“ izgatása, hajó hazafiak nem ellensúlyozzák hatását. Jó hazafiaknak és nemesen gondolkozó embereknek épen arról kellene meggyőzni az ország különböző nemzeteit és a társadalom különböző osztályait, hogy a tehetségeket személyválogatás nélkül adja a jótevő természet; és érdemes az, a ki tehetségeit legjobban kimivelte, legüdvösebben felhasználta. No de, a ki azt át tudja érteni, az nem is kiabálja magáról, hogy neki több esze van mint másnak. Magyar képviseiőház. A képviseiőház f. hó 11-én tartott üléséből: Olvastatik az erdélyi sz. k. városok törvényszékeinek segélyezése: 69,500 frt. Tisza László felemliti, hogy az ezen rovat alatt előszámlált városok nem mind sz. kir. városok, jó lenne tehát a czimct megváltoztatni: Csanády Sándor „erdélyi városok“ czimet : indítványoz e rovatnak adatni, mi el is fogadtatott. Az első bírósági úrbéri törvényszékek kölségei- ! re Erdélyben 94,400 frt. szavaztatott meg. Ugyan ezen ülésben került tárgyalás alá az or- ! szágos fegyintézetek költségvetése. Horváth Boldizsár miniszter a következő : érdekes adatokat sorolta elő: 1869-ben az összes kiadás fegyintézetekre tett 541,675 frt 472/3 krt és e szerint — miután a fegyenczek létszáma 2750 volt — egy fegyencz állag 196 frt 97 kr.-bá került és pedig Munkácson 172 frt, Lipótvárott 187 frt., Váczon 190 frt., Haván 215 frt. és Száinosujvárott 230 frt., Má- ! гда-Nostrán 192 frt. és Nagy-Enyeden — hol legke- ! vesebb 52 volt a fegyenczek létszáma — 275 írtba ! került. Azonban ezen kiadásokban benfoglaltatnak nemcsak a fegyenczek tartása, de a fegyintézetenkint | változó létszámú tiszti- és felügyelő-személyzetre, sőt az építkezésekre fordított költségek is, szóval benn- | foglaltatik minden kiadás, mit az összes fegyintézetek igénybe vettek. Sorosan véve az élelmezési költségekre nézve a következő adatokat terjesztem elő: 1869-ben a 7 fegyintézetnél összesen 206,285 frt 5'/„ kr. adatott ki, és ebből egy fegyenczre esik átlag 111 frt. 37 yo kr. Azonban ezen összeg nem egyformán oszlott föl a fegyintézetek között, hanem Munkácson egy fegyencz került 85 frt. 60% 0 krba, Váczon 100 frt. 126/10 krba, Lipótvárott 108 frt. 595/8 krba, N.-Enyeden 124 frt. 17% krba, Mária-Nostrán 128 frt. 283/4 krba, Száinosujvárott 134 frt. 78% krba. Azonban ezen tartási költségben benfoglaltatnak . egyúttal a következő kiadások: a fűtés, világítás, tisztítás, a fegyenczek és egyúttal a fegyörök ruha- és ezeknek kenyérilletmónye ; kisebb javításokat 5 frt. erejéig és a kisebb hivatalnokok fa, gyertya és kenyérilletményét a szerződés szerint a bérlők tartoznak fizetni. A mi a munkanemeket illeti, nem áll az, a mit Máriássy képv. ur könnyedén oda vetett, hogy a pipacsináláson kívül más munkával nem foglalkoznak, mert azon munkanemek, melyekre a fegyenczek alkalmaztatnak, következők: ács, kerékgyártás, bodnár, asztalos, esztergályos, kovács, lakatosmunka, kötélgyártás, szalmafonás, bádogosság, azután, igaz, még a pipacsinálás is. Ezenkívül a kertésznek, okszerű földművelés;- a női intézetekben pedig fonás, szövés, varrás, horgolás, kötés. Nagy-Enyeden végre még a selyemtermelés, sőt mondhatom, hogy a szabóság ann- nyira ki van fejlődve és tökélyre vive ezen intézetekben, hogy átalán igen kapósak azon munkák, melyek ezen fegyintézetekből kikerültek. Illaván pedig a czi- pészmesterséget annyira vitték, hogy ott 150 czipész van és 28 gép foglalkozik; és az itt készített czipő- ket nemcsak Magyarországba, hanem Francziaoi’szág- ba is szokták szállítani. A váczi szalmakalapok sok helyén flórenczi helyett áruitatnak, különösen pedig kitűnő a keretkészités. Ha valaki kérdezi, hogy a humanitás behozatala minő jótékonyságot gyakorolt, azt kell felelnem az igazgatók egyhangú jelentése szerint, hogy a legjobbat, úgy hogy már a pusztai betyárok is szívesen olvasnak, Írnak; visszaesésről nincs szó. Különösen munkának van igen jó hatása a fegyenczekre; ki munkára szorittatik, annak természetesen jobban kell é- lelmeztetnie és e kettő különösen visszahatást gyakorol egymásra: hogy jobb élelmezésben részesül, könhyebben és jobban dolgozik. A munkadij felosz-, tására nézve a következő adatok vannak: goztak volna, most nem kellett volna annyit kínlódni. De már csak valljuk meg — a közmunkát eddigelő úgy tekintettük, mint egy rósz jobbágy a robotot. Elveszett a drága idő, a sok napszám — csináltunk valamit — muszájból, nesze semmi, fogd meg jól! Keserves munka volt biz az a mostani ; de aztán lesz is annak láttatja. Egyébiránt — úgy halljuk — hogy az udvar- hélyszéki főútvonalat maga az állam fogja átvenni. Ideje.volna már egyszer ! Az udvarhelyszéki székelyek épen úgy fizetik az adót a közlekedési utakért, mint az ország bármely vidékén ; ez útvonal épen oly fontos minden tekintetben, mint az ország bármely útvonala. Aztán a régi rendszer szerint úgy sem haladhatunk tovább : most a nép az átalakulás stádiumában többé nem rabszolga, hogy a bottól való féltében pontosan végezze kötelességét; de másfelől a nagy tömeg a szabadságot féktelenségben keresi, nincs oda érlelve még, hogy a szabadság feltételeit ismervén, kötelességeit teljesítené; s különösen a közmunkák — siralmas — nevetséges módon végeztetnek. Akár hány példát idézhetnék, hogy körülbelül 20 — 30 kéz annyit végez a közmunkánál, helytelenül, a mennyit elvégezne egy — jól. Ezt nem az udvarhelyszékiekre jegyzém meg, isten mentsen sőt azöjó példájukat a szomszédok tanúságára idéztem. , Menjünk tovább! Az úgynevezett birodalmi útra Segesvár— m.-vásárhelyi útvonalra értünk. Hajts! itt hegyen, völgyön vígan robog a kocsi. Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a tra- jánok nyomán a Bach-korszaknak is megvolt az az érdeme, hogy mint azok Kómába, úgy e korszak emberei is, a Bécsbe vezető főútvonalakat jó karba állították. ----Hajts kocsis! M ost észre sem vesszük a Küküllő, Maros, Aranyos völgyeiből kiemelkedő vasúti töltéseket, indó- és örházakat, nem akujuk bámészkodásunkkal elárulni, hogy nem láttunk többet ilyen dolgot; fél- szemre figyelmeziink mindenre ; aztán ha egyszer felkapaszkodtunk a gőzpaiipák által vont kocsira: majd akkor összeszedjük tapasztalatainkat, észrevételeinket. Hajts! Kolozsvárig, kevés kivétellel, mindenütt jó az ut. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy a botrányos postai elkéséseknek nem annyira a rósz utak, mint a drága széna és zab niatt rósz posta lovak az okai ; suum cuique. Kolozsvárról — nehány napi ott mulatás után — Enyedre tértem vissz?. Erdély délnyugati oldalán. Ha vagy egyet döczcmnt volna is a kerekem, mit bántam én : a viszontláss kedves emlékeivel merengtem. Merengésemből bformán M.-Ujvártt ébredtem fel. Itt kialudt a bányatüz, még csak itt-ott lappangva sustorog. Ismét bányászni kezdették azt a drága, azt a tömérdek kincset. Megvallom, nem sokat értek a magasabb álMunkácson egy-egy fegyencz munkája után megkeres 53/10 krt. Lipótvárrott 52/tü krt. Illaván 5'/ioo krt., Szamos-Ujvárott 425/i00, Váczon legtöbbet G,0Aoo к rt. Keresmény ét a fegyencz egyrészben élelme javítására fordítja, pl. rendelhet meg. hetenkint egy-egy meszely bort, de legnagyobb része takarék- pénztárban gyüjtetik számára, hogy akkor, midőn a fegyházat elhagyja, legyen pénze s ne legyen arra utalva hogy lopjon, hanem kenyerét becsülettel szerezze meg s magát ruházhassa. Szabad legyen még a következő adatokat elősorolnom: 1868. végéu volt a fegyházakban összesen 2540 fegyencz, 1869-ben szaporodott 2750-rc, 1871. elején ismét szaporodás, állt be, és lett 2780. De no méltoztassanak ezt annak tulajdonítani, mintha az erkölcsi állapot fordult volna rosszabbra, hanem azon körülmények, hogy a törvényhatóságok nem követték elég szigorúan azon szabályt, hogy minden megye beküldje az egy évnél hosszabb időre elitéit fegyen- czet ; némely hatóság nagyobb mérvben felelt meg ennek, a másik kevésbé, ebből tehát következtetést az erkölcsi állapotra vonni egyátalában nem tehet. A szaporodásnak egy másik, természetes oka még abban van, hogy az igazságügy menete gyorsabbá vált, és azon porolt, melyek az előtt itt a fölebbviteli bíróságoknál a restancziák nagy halmaza miatt hosszú időn át bevertek, gyorsabb elintézést nyertek épen 1869. év végén. Innen van tehát ezen szaporodás. Adelegátiók most bezárult tanácskozásainak eredményéül 1871-dik évre megszavaztatott a közös kormány részére: rendes szükséglet fejében 91.251.675 ft. rendkívüli szükséglet fejében 25.481.338 ft. Összesen 116.733.014 ft. Ebből levonatván a határvámjövedék fejében 12.199.700 ft. Marad fedezendő 104.543.306 ft. Ezen összegből a quota aránya szerint esik Magyarországra 31.379.994 ft. 20 kr. V i d c k. Sepsi-Szcüt-György, febr. 12. S.-Szt.-Györgyröl a „Nemere“ 11. számában B. J. betűk alatt egy indiscret bálitudósitás jelenvén meg, arra a rendező'bizottmány szükségesnek véli tisztességes helyreigazításokat tenni. Abban, hogy a mily nemes czólra rendeztetett a bál, ép oly buzgó részvét és meleg pártolással találkozott, teljesen egyezünk B. J. úrral anélkül, hogy azt legkevésbé is B. J.-nek és közreműködésének tulajdonítanék ; kivéve a terem díszítése körüli fáradalmát, melyet czikkében érdemszerüen ki is emelt. Báli összes bevételünk 284 ft, 1 darab arany és 50 kr., melyből, a költséget leszámítva, tiszta jövedelem 162 ft., 1 darab arany és 28 kr. maradt. Tehát nem 180 ft., mint báltudósitó B. J. ur hozzávetőlegesen közié. Egy olyan kis városban, mint S.-Szt.-György— ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyos körülmények miatt meghivójegyekkel a vidékre átalán osságban ki nem terjeszkedheténk — fölebbi eredmény, úgy a meghívás elintézése, mint a közönség részvéte mellett elég fényesen bizonyit. Fogadja ezért a valódi részvétet tanúsított nagyérdemű közönség iskolánk nevében — illetékes helyről — bálrendező bizottmányunknak hálás köszönetét. lampolitikához, államgazdászathoz, épen azért szeretném én tudni, hogy azzal a kifogyhatatlan kincsei miért fösvénykedünk úgy? miért nem lehetne azt a sót olcsóbban árulni? Még máig is csempészik be Erdélybe a sót nyers természeti állapotában is: mint iparczikket különbözőlég átalakított állapotban nagy mértékben szállítják be. Erdélybe hoznak sót külföldről, pedig Erdély nagyobb része só alapon fekszik ; Erdélynek annyi sója van, hogy ha az egész világ mind csak Erdélyből sózna: úgy is millió meg millió esztendők múlva is a kiaknázásnak meg csak kezdetén állanánk. Ez nem nagyított phrasys, 6z számtani igazság. Ha olcsóbban adnak több lenne a fogyasztás : e többlet egyensúlyba hozna a bevételt a kiadásokkal és kellő beveendőkkel ; de a mi főbb. emelné a nép adóképességét; elejét lehetne venni a csempészetnek, mint kiviteli czikk szép jövedelmet hozna az állampénztárba stb. Tán mint laikus nem értem a dolgot, de jó lenne, ha ez megértetnék velünk, a kik nem mint demagógok, nem az „oh, felséges szent nép“ kegye hajhászásáért, de hazánknak s népeinek valódi érdekéért jegyezzük meg az ilyeneket. Tetemesen alább szállította ugyan a magyar kormány a só árát, de tán még alább lehetne. (Vége következik.)
