Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-07 / 11. szám
Kedd, február 7. Brassó, 1871. Első évi folyam II. szám. такя rjffÆti !Ш1ЯКШкяв?яг^й1х^*я Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ára: Egész évre . 6 ft. — kr. Félévre . . 3 ft. — kr. Negyedévre . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői és kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, JVagypiaczon. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr.— (1 —10 sornyi hirdetés áru mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alka szerint. — Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. ORSZÁGOS GYÁSZ!!! Magyarország egyik legnagyobb és legnemesebb fia, hazánk minden pártjától, minden nemzetiségétől és a miveit külföldtől is őszintén tisztelt B. EÖTVÖS JÓZSEF, vallás és közoktatási miniszter meghalt folyó február hó 3-dikán reggel. Nagy lelke óriási munkásságát nem bírta meg a gyenge test és leroskadott, mielőtt 58-dik életévét betöltötte volna. Emléke áldott és áldásos. De lesz-e, a ki betöltse üresen hagyott helyét; aki méltán tudja folytatni a félbeszakadt országos munkát ! ? Magyarországot súlyos csapás érte ! Brassó, 1871. február hó 4-én. A „Nemere“ szerkesztősége. B. Eötvös József. Szül. 1813. szept. 3. Meghalt 1871. febr. 3. Könyvet, igen terjedelmes könyvet kell Írni annak, a ki b. Eötvös József nyilvános működését ösmertetni és méltányolni akarja. Egy hírlap szűk körében, leverő fájdalom eleven hatása alatt azt sem tudjuk, mit említsünk meg arról a férfiról, a ki gr. Széchenyi Istvánnak, g. Batthyányi Lajosnak, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencznek és gr. Andrássy Gyulának volt társa országunk ügyeinek vezetésében; a ki Vörösmartival, b. Józsika Miklóssal, Bajzával, Szalayval, Csengerivel, Petőfivel, b. Kemény Zsigmond- dal, Aranynyal, Jókaival, Gyulayval együtt működött irodalmunk felvirágoztatásán : s a ki mindkét sorbeli hallhatatlan ok közt egyaránt kivívta a hallhatatlanságot. Magyarország állami küzdelmeinek és irodalmának utolsó 40 évi történetét — ezt az eseményben, szenvedésben, de eredményben is páratlan történetet — kell megirni bő részletességgel, hogy Eötvös működése méltányolható legyen. 1830-ban, 17 éves korában, már föllépett az irói téren. Csak öt év telt ezután, mire a tudós-társaság tagja lett. 1838-ban államtudományi tárgyról, a fogházjav i- tásról ir könyvet ; és ugyanazon évben megkezdi Carthausiját, mely nevét ösmertté tette egész Európában. 1840-ben már tagja a főrendi táblának s csakhamar megosztja Batthyány Lajossal a főrendiek szabadelvű részének vezetését. Ettől kezdve tegnapelőttig, a mig a halál befogta nemes szemeit, ott van folyvást az irók, a tudósok és az államférfiak közt egyaránt és a közbizalomtól rá ruházva viseli vezérszerepét mindenütt. Mindenki ösmeri regényeit: Carthausin kivid a Fain jegyzőjét, Magyaror- szág 1514-ben és aNővérek czimüeket. Mindenki tudja, hogy ezek nem csupán mu- lattatásra szánt olvasmányok, hanem a társadalomnak egy-egy nagy sebét tárják föl, hogy a minek létezését az iró kimutatja, az államférfi biztosan fogjon annak meggyó- gyitásához. Nem lehet itt, csak bár névszerint is, minden munkáját elősorolnunk, hanem a Reformról meg kell emlékeznünk, mert az történelmi tény nevezetességével bir. Midőn a jogtipró bécsi kormányok ellenében a nemzet fölemelte fejét, a szabadelvűek összes tabora, élén Kossuth Lajossal, arra törekedett, hogy mentői nagyobb hatalom adassék a megyéknek, mentői szü- kebbre szorittasék a kormányé. Három ifjú embernek volt erkölcsi bátorsága szembe menni a népszerű eszmékkel és azt fejtegetni, hogy erős kormány kell és egységes törvényhozás, mert a haza nagy- gyá csak igy lehet. Természetesen kifejtették, hogy nem az absolut kormányt akarják megerősíteni, hanem alkotni újat, hazait, mely felelős legyen a parlament előtt és melyet szabad sajtó ellenőrizzen. Ez eszmék mindamellett nagyon rósz fogadtatásra találtak, és apostolaiknak sok keserű szemrehányást kellett eltűrniük, mert a soká bántalmazott magyar csak vármegyéjében bízott a kormánynyal szemben. A három ifjú ember még sem csüggedett, és csakhamar, 1848-ban megérték, hogy az ország az ő eszméik szerint alakult és azon eszmék általános népszerűségre jutottak. E három bajnok Szalay, Eötvös és I Csengeri volt; s a Reform Eötvösnek 1844-ben ezen szellemben irt ezilékéit foglalja magában. Meg kell említenünk még egy munkáját „А XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra“ czimüt, melyet 1850 után irt s a melylyel Európa legelső állam- tudományi irói egyikének elösmertetett. Voltak fajunkban nagy hadvezérek, kitűnő államférfiak, dicső költők; de mint államtudományi iró Eötvös szerzett először világhírt a magyar névnek. Midőn egy-egy világhírű angol, fran- czia, vagy német munkáját forgatja a magyar, jól esik olvasni Eötvös nevét, mint egyik főtekintélyt, a kinek szavaira úgy hivatkoznak, mint megállapított igazságra. Az absolutismus sötét éveiben mint szent ereklyét úgy rejtegetett egy képcsopor- tozatott a hazafi; csak ha senki sem látta, akkor vette elő rejtekéből és látására fájdalomtól s reménységtől telt meg szeme könynyel. Ez az első magyar felelős minisztérium arczképcsarnoka volt. Most is ékíti egy képcsoportozat dísz- szobáink falát, a melyre büszke önérzettel nézünk és dicsekedve megmagyarázzuk egyes alakjait az idegennek: a mostani minisztérium arczképcsarnoka. Eötvös nemes arcza ott van mindkettőn. 1848-ban keveset tehetett ; csupán kör- vonalozhatta nagy terveit; fegyverzaj szakította meg a békés mőködést. Hogy mennyit tett 1867 óta, annak jótékony eredményét már is érezzük s érezni fogják még nagyobb mértékben a boldogabb unokák. A kiegyezés keresztülvitelében, alkotmányunk viszanyerésében mint egy táborkar működtek Deák körül Andrássy, Eötvös, Lónyai, Csengeri, Kemény. Mielőtt a minisztérium ki lett volna nevezve, már bevégzett tény volt, nemcsak a hazai, de a külföldi közvéleményben is, hogy a közoktatásügyi tárcza nem juthat másba, csupán az Eötvös kezébe. Külföldi tekintélyek ösmerték el, hogy ez idő szerint Eötvös volt Európának legnagyobb kultuszminisztere. Egy hazai, de német ajkú költő irta hozzá a népoktatási törvény alkotásakor : „Udv rád s törekvésedre, Te uj kor embere; Áldását életedre Jó nemtő küldte le. A történet könyvében, Dicsőség szent fényében, Hol legjobbak tiindöklenek, Ott lesz dicső neved!“ „Magyarország jövője cultura kérdése“ — szokta a boldogult mondani, és a maga részéről fáradhatatlan buzgalommal látott hozzá, hogy Magyarország miveit országgá legyen. Mily eredménynyel? kérdi tán a gáncsolás. Bevégzett eredmény nem sok van, mert egy ország miveltségét megteremteni nem egy-két évnek adatott. De a ki tudja, hogy parlag földnél mily fáradságba kerül a tövis és gyökér kiirtása és az első szántás, és hogy ily munka után mekkora hálával tartozik a hasznot és boldogságot élvező arató : az tisztelettel hajol meg Eötvös neve előtt és be fogja vallani, hogy Magyar- ország közmiveltségeért egy ember még annyit nem tett, mint ő. Vajha soká nyúlt volna még oly hamar végződött élete! Országos embert vesztettünk el, a ki gyémánt tiszta jellemmel, fényes észbeli tehetségekkel ingatlan hazaszeretetei és önfeláldozó fáradhatatlanságot párositott. Szálljon magába a szív és imádkozzék: „Adj uram, adj hasonlót helyébe ; adj nemes példáját híven követő unokákat!!“
