Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-22 / 102. szám
Brassó, 1871. Első évi folyam 102. szám Péntek, december 22. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó 1871, Decz. 21. Mi történik Európában? Sok minden és sok semmi. A ki valamelyik égi testről szemlélheti az eseményeket, halálra neveti magát a sok badarságon. Mi, kik e sárgömbön hányódunk, vetődünk, — csak keserűn mosolygunk, mert végül, ha a kását nem is mi főzzük, mégis a mi szánkat égetheti meg. Lássuk hol és mi történik. Rendbe vegyük a dolgokat, vagy pedig szökdössünk erre arra? tán kényelmesebb az utóbbi, legalább gyakoroljuk magunkat a farsangra! A szent Neva partján, — a hol nem sokára a nagyszakálu pópák mindeneket tisztába hozandók, meszelő esettel fecskendezik szembe Szentpétervár nagyját apróját, világhirű pofok hullottak, s úgy látszik a föld ezen előhaladott részében, a legnehezebb kérdések kézzelfoghatólag oldatnak meg. Mi lesz ebből? dugják össze a politikusok a fejőket. Mi lenne? semmi. Hogy egy felkent kéz, egy felkent pofával közelebb érintkezésbe jött, mi baja evvel a hitvány publicurnnak; hát az nem eleget po fozódik, a nélkül, hogy a világ urai csak tudomásul is vennék. Történt entre nous, és kinek mi baja vele. — Berlinben, a hol az európai hegemóniát kovácsolták, félre tették a kalapácsot, hogy ama bizonyos nyaklevest okulárissal megnézzék. Holnap megkérdik egy komoly no- tizban, hogy tréfa volt e vagy komolyság. S ha azt válaszolják, hogy a dolog merőben komoly, nagy leend a megnyugvás, mert az efféle tréfát ki kérték volna maguknak. Hogy a nagy német nemzet a képviselőjén elkövetett embertelenséget, ha az csakugyan tény — csendesen eltűrné, nem feltehető ; — de vájjon kérdik a népet: van e annak magasabb fogalmak szerint joga családi dolgokba szólani ? Ma még bizonyára nincsen. Hagyjuk a jó szomszédot, majd meg- fúja ő a levesét; lássuk mi történik másutt. — Londonban nagyszerű mettingeket tartanak, hirdetik a köztársaság jó voltát. A szegény ősz királynét ^vádolják, hogy wisz- kit iszik, és várják a gondatlan fiú halálát. Nem lehetne csodálni az anyát, ha fiában fektetett reményei meghiúsulása feletti bánatát wiszkibe igyekeznék is megfojtani ; de annál inkább csodálkozunk az angolok köztársasági viszketegségén , a mikor az angol nép egyéniségének ép oly kévésé felel meg az, mint a miénknek. Párisban. a inig a köztársaság férfiai azon törik fejőket, hogy a nagy nemzet régi dicsőségét miként lehetne visszaszerezni, nem feledkeznek meg a commune szerencsétlen embereiről sem, mert a hadi- törvényszékek lelkesedéssel folytatják szomorú mesterségüket, talán azért, hogy a barbar vérontástól rendes — körülményekig a szökést ki kerüljék. Mint mondják az ultra- montanizmus is nagyban grassal. Várjunk jobb időket a szegény franczia nép számára, rendkívüli csapások nem maradhatnak utófájdalom nélkül. Olaszország a váratlan nagy eredmények felett, talán el is ájult ; úgy érzi magát mintha a maguktól potyogó aranyalmák közül egyik fültön csapta volna. Az egység ujdonatt — uj fővárosában két nagy férfin ül ; az egyik első szerelmes beteg, a reva- lescieri nem használ, a másik világ boldogító eszméktől terhes, de a szülés roppant bajos, és a fekete szoknyás bábák remegnek, hogy még idétlenebb leend, mint az előbb szülött csalhatatlanság ; pedig meg- nyugodhatnának az ártatlan lelkek, mert a mitől félnek az lehetetlenség. A törökbácsinak jól van dolga, neki mint a polyva annyi a barátja, sőt még vetekednek barátsága felett. Pénzben is nem lesz már többé szükksége, csinálnak neki a bécsi németek ottoman bankot, vagy is inkább bankót. E tekintetben a bécsieknél jobb baj társokra nem is akadhatott volna ; no ne félj szegény török, hogy bankod lesz azt tudja Allah ; de hogy bankód annyi lesz, hogy még füled sem látszik ki belől- le, azt bátran elhiheted. Még az is rá lesz irva, hogy adnak neked helyette pengő és csengő pénzt, és meg is kapod soha napján, hanem vigasztalódj, mert ilyen tréfa mással is megesik. Most szinte azt mondók, hogy mint szerénynek utóljára térünk saját ügyeinkhez ; de szerencsére korán eszünkbe jutott, hogy a szerénység a mások privilégiuma, tehát azért csak úgy véletlenül lássuk mi történik a mi házastársunkkal túl Bécsben. Jaj ott nagy mozgás van, a Prátert feltúrták minden irányban, hozzá fogtak a világkiállítás — palota építéséhez. Ez már helyes dolog, haladj uuk mi a mi vetődésben, emeljük iparunkat és kereskedelmünket. Ez többet ér, mintha valamelyik szomszédunkat kardra hányjuk és pénzét elvesszük. 1873-ban megnyílik a világkiállítás Bécsben, a mely nagyszerűségben az eddigi világkiállitásokat alkalmasint felül fogja múlni ; az előkészületek és terviek legalább arra mutatnak. — Brassóvárosa, mint egyik előkelőbb iparos . városa a hazának, reméljük, hogy igyekezni fog elismert iparczikkeivel az őt illető tért méltóan elfoglalni. — Városunk iparosai és kereskedői részéről a magas kormány mint értesültünk, képviselőkul a világkiállításra Gött János, Hesshaimer Lajos és Dlick József szász polgártársainkat nevezte ki. — Mint tapasztaltuk nem szász ajkú polgártársainkat kellemetlenül érintette az, hogy a magas kormány reájok ez irányban nem kivánt tekintettel lenni. E tekintetben legyenek nem szászajku polgártársaink megnyugodva, mert a magas kormány ezen kinevezéseket nem irányokbani kicsinylésből intézte igy, hanem bizonyosan más előttünk ismeretlen okokból és befolyások következtében. Es miután a sérelem nem olyan a melyet orvosolni ne lehetne, tegyünk félre minden ingerültséget, és bízzuk ezen ügy igazságos elintézését, a bizonyára igen jó akaratú magas kormányunk bölcs belátására. Mint örvendetes és biztos helyről nyert közleményt, tudatjuk, miszerint; a brassói vasút a jövő 1872-ik év Deczember havában megnyílik, a mi a világkiállítás meg- tekintetéset mindnyájunknak megfogja köny- nyiteni. — Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotához“ czimü, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) A „magyarázatok“ irói kétségbe vonják a törcsvári uradalom községeinek szabad voltukat, állitván a 26-dik lapon, hogy „e községeknek oklevelekből kimutatott első létezésétől fogva jobbágyságuk iránt semmi kétség nem foroghat fen n.“ A mi véleményünk szerint : de igenis, még pedig igen nagy kétség. Lássuk azért mire alapítják a „magyarázatok“ irói ezen állításukat. „Már azon körülmény is szól e"mellett, — mondják — legelőbb is. hogy e§köz- ségeket eredetileg románok lakták.“ — Hogy ezen legelső állitásuk is csalfa, már előbb kimutattuk. Láttuk, hogy épen azon 1556-beli Ulászló-féle levél, a melyre hivatkoznak, azt mutatja, hogy csakis négyfaluban laktak „némely óhitű románok“ s ott is magyarokkal vegyesen, mert magyar egyház állott ott, — s hogy onnan is el- üzetvén ezen faluk is magyaroknak adattak. — Hogy „ipsae villáé ad m a n u s Christianorum devenissent“ kifejezés nem csak oda telepítést, hanem a földnek tulajdonosi s nem úrbéres átadását jelenti, bizonyítják a más oklevelekben elő jövő értelmei ezen kifejezésnek, — például az Ulászló király 1498-diki levelében ipsi cives Nostri praedictum Castrum Tereli cum . suis Pertinentes infra decern annos apud m a n u s ipsorum libéré teneant“; — az 1508-dikiban „idem Castrum apud m anus ipsorum Saxonum Nostrorum, pro- priis eorum expensis conservetur“; — az 1515-dik éviben „Castri Nostri Tewrch, mine apud m a n u s civium Nostrorum Brassoviensium liabiti.“ — Valamint e levelekben, ugy az 1456- dik éviben is a valaki kezén létei, nem úrbéres benne lakást, hanem tulajdonosi birtoklást jelent; s azt mutatja, hogy azok, kiknek kezére ezen községek szállottak nem voltak jobbágyok. Hogy itt mi czélból emlitik fel a „magyarázatok“ irói, hogy ezen községekben ma is számos románok laknak s az 1839- diki népszámlálás s 1864-ben kiadott „Or- szágismei tabellák“ minő kedvezőtlen arányokat mutatnak fel a magyarokra nézve: azt nem mondják meg. Azonban, ha azt vélik, hogy ezzel az irányt adó körökre hathatnak, s azokat ezen községek iránt ennek hirdetése által talán kevesebb rokonszenvre hangolhatnák: akkor ugy hisszük, hogy ezeknek nem nagy bókot tesznek ez által, s feledik, hogy az
