Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-19 / 101. szám
Brassó, 1871. Kedd, december 19. Klső évi folyam 101. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre • • 6 ft. — кг. Félévre .... 3 It. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.—- Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó, deczember 17-én. Bevalljuk, hogy a lefolyt év alatt nem foglalkozhattunk eleget a mi kedves Brassónk helyi ügyeivel. Érintettünk ugyan egyszer-másszor egy s más kérdést; de tüzetesen nem értünk rá fejtegetni azt a sok „merkwürdig“ intézményt és eljárást, melyek itt napi renden vannak. Megvalljuk azonban, hogy felszólalásaink nagyobb része falra hányt borsó ; a tanács és a képviselet úgy nem hederit azokra, mintha süketeknek beszélnénk ; mintha akon hitben ringatná magát ezen két testület, hogy közügyeink feletti uralmát istentől örökölte és uralma a világ végéig tart. Itt még a sem akar beférni sokaknak a fejébe, hogy ők nem urai, hanem szolgái a közügyeknek. Egyedül a rendőrségnél tapasztalunk egy idő óta némi jó akaratot, ha t. i. olyan kérdéseket pendítünk meg, a melyeknek mellőzése már igen szembetűnő. Ezt a kevés jó akaratot is teljes elösmeréssel vesz- szük tudomásul. Most azonban olyan ügyről akarunk szólam, mely a tanács és a képviselet elébe tartozik ; következőleg közvetlen sikert felszólalásunktól nem várunk. De legalább figyelmeztetve lesz a polgárság, a mely ha összetart, tud is érvényt szerezni érdekeinek. A közmunka-rovatairól szólunk, mely Brassóban Strassengeld czim alatt egyenlő nagyságban rovatik ki mindenkire. Távolabb lakó olvasóinkat kérjük, olvassák el még egyszer ezen hihetetlennek látszó állítást, hogy Brassóban a közutak fenntartására egészen egyenlő adót tizet mindenki : a szegény úgy mint a gazdag, a félmilliós bankár ép úgy, mint a napról napra tengődő napszárüos, évenkint 1 fit. 30 krt. Ennél ostobább és igazságtalanabb eljárást még Egyptomban sem tudunk képzelni ; pedig az ottani basa ugyancsak hires a nép zsarolásáról. Igenis még fenn van tartva hazánkban, hogy a közutak fenntartására az országos adón kívül is járuljanak a honpolgárok vagy nyers munkával, vagy annak megfelelő pénz- váltsággal. De hogyan róják ki ezen terhet? ügy, hogy a hat ökrös gazda háromannyi kavicsot tartozik hordani, mint a két ökrös ; s a kinek igavonó ereje nincs, az mérsékelt kézi napszámmal rója le tartozását. Ha megváltani akarják, mindenik azt váltja meg, a mi rá volt róva. Az a képtelenség azonban fejében sem fordult meg senkinek, hogy az 1000 holdas birtokos csak annyi szolgálatot tegyen, mint vagyontalan napszámosa. Brassóban ez a nagy igazság virágzik. Azt is tudjuk, hogy a városok szoktak községi pótlékot róni polgáraikra közigazgatásuk, utaik, a világítás, rendőrség, iskolák sat. fenntartása végett. De ezen községi adó csakis az állami egyenes adó kulcsa szerint róható és rovatik. — Ha 10 fr. állami adót fizető polgár 50 krt. fizet községi czélokra, nagyon helyén van, hogy 1000 fr. adó után 50 fr. fizettessék. Az azonban, hogy az 1000 frt. államadót fizető csak annyiban viselje a város terheit, mint a kinek állam adója 1—2 fr. — határozottan brassai találmány, mely arczul üt minden jogérzetet és melyre, mint kizárólagos sajátjukra, privilégiumot kérhetnek városunk privilégium-imádó bölcsei. S ha csak ennyiben maradna az igazságtalanság! Igen de járja meg akárki Brassó külvárosait és látni fogja, hogy azok utszái úgy el vannak hanyagolva, olyan járhatatlan állapotban, mint valamely mezei út. Pedig azon külvárosok lakói is épen annyi Strassengeldet fizetnek, minta belvárosi palota-tulajdonosok. Miféle patens hatalmazta föl a nagy bölcseségü atyákat, hogy a külvárosokat a belváros adófizető jobbágyaivá tegyék ? Magyarország alkotmánya jogegyenlőségre van alapítva ; efféle szabadalmakról nincs szó benne. Csodálkozunk is, hogy a város polgárai ily sokáig tűrték a visszaélést és nem kértek igazságot az ország alkotmányos kormányától. Azon pedig nem csodálkozunk, hogy a legnagyobb elégedetlenség és bizalmatlanság magvai vannak elvetve Brassó polgárai közt; hogy a Bolonya és Bolgárszeg lakói már rég pengetnek afféle szándékot, hogy külön községgé szakadjanak Brassótól. — Egy polgártársunk úgy nyilatkozott közelebbről, hogy ha azt akarjuk, hogy valamely irányban jó utunk legyen, ajándé- koztassunk telket arrafelé valamelyik sena- tornak; akkor mindjárt lesz jó ut. Nagyon szomorú dolog, midőn a város polgársága ily keserű nyilatkozatokra szorittatik ! Különben’ meggyőződésből mondjuk, hogy Brassó jövedelme és forrásai mellett igen könnyű volna jó utakat, jó rendőrséget, jó iskolákat s más közművelődési intézeteket állítani ; e várost általában a rendezett élet példányává tenni : csakhogy más gazdálkodás mellett. A polgárság tartson 'össze nemzetiségi különbség nélkül s gyorsan rendbe szedheti közügyéit. — Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi áliapotjához“ czimii, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. • * (Folytatás.) Ezen levél szerint már a német lovagrend által birt Barcza magában foglalta azon földterületet, melynek határa kezdődött Halmágyaváránál s innen az Olt mellett felment a Tatrang Oltba szakadásáig, innen a Tatrangon fel ennek forrásáig, innen át a Ternes forrásáig, s innen a Barcza forrásáig. Ezen kívül még Kuruczvárt vagyis a mai Nyén és Bodola környékét, így határozza meg a legelső okmány is a Barcza földét, (terrain Burtza nomine) s hát avagy ezen határokon Törcsvár és tartozandóságai nem esnek-e belől ? Ha nem tartoztak volna ezek eredetileg a Bar- czához s nem formáltak volna egy törvény- hatóságot, miért rendelkezett volna Nagy Lajos király 1377-ben a brassóiaknak adott kiváltság levelében Törcsvár és a krizbai várakról (Castellanum dicti növi castn et etiam castri Ileltven praeficiendi habemus et retinemus potestatem), mi helye lett volna abban egy idegen törvényhatóságban levő várról csak emlékezni is ? Az igaz, hogy épen ezen 1377-diki oklevél által a Barczai 13 szász község a már kiváltságai által kiemelkedő Brassóhoz csatoltatván, az addigi egy hatóság kezdett két részre szakadni, s miután ezen külön válás az 1422-dik évben a szász községek királyíöldhöz csatoltatása által teljes lett, 76 évig Brassó és a törcsvári községek merőben külön két hatósághoz tartoztak; azonban ekkor épen Brassó kívánságára és kérésére a törcsvári várhatóság Brassónak adatván át ezen külön válás meg szűnt s Törcsvár és tartozandóságai habár ideiglenesen Brassó vidékébe kebelez- tettek. De a „magyarázatok“ irói illő következetességgel kétségbe hozzák ezen bekebelezést is, állitván ugyanazan 25-dik lapon, hogy az Ulászló kir. 1500-dik évi Jakab napi levele „ezen községeknek Brassó- vidékébe békebelezését egyátalában nem foglalja magában, miután azokat csak táborba szállás és adózás dolgában utasitja a brassaiakhoz, a többi állami és társadalmi viszonyokat pedig egyátalában nem érinti.“ — Ha ezen többi állami és társadalmi viszonyon, a községek lakóinak Brassóhozi úrbéri viszonyuk értetnek, akkor mi is kénytelenek vagyunk bé vallani, hogy efféléről az akkori levelek csakugyan nem szóiknak, s azokban egyetlen szó sem fordul elő arról, hogy ezen lakósok úrbéri szolgálmányok teljesítése végett adattak volna Brassónak; de ha a területileg Brassóhoz csatoltatást, igazgattatást s vidéki közterhek feletti intézkedést értjük, akkor már egészen ellenkezőleg kell épen a „magyarázatok“ irói által felhozott okmányokból meggyőződnünk. Tekintsük meg bár az ezt tárgyazó .kitételeket. Az 1498-dik évi jan. 1-sői levélben ezen községek átadására nézve ezen kitételek fordulnak elő: „duximus dandum et annectendum“. Viszont: „damus et annectimus“. — Az ugyan ezen évi Borbála napon kökben : „damus et annectimus“. Az 1500-dik évben: „de medio Reg- nicolarum illarum partium Regni Nostri Transsílvanarum ex speciali Gratia Nostra perpetuo duximus eximendos, exonerandos et supportandos,-------decernentes, ut ipsi d einceps et in antea tam in solvenda con- tributione si ve taxa Nostra Regia, quam etiam in exercituando in medium Saxo n u m Nostrorum connumerari, et cum ipsis Saxonibus Nostris etiam exer-
