Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-12 / 99. szám
— 394 — községekkel együtt hozzá annectáltatott 25 esztendőre. A 25 év Zápolya János alatt kitölt volna : azonban az akkori zavart viszonyok között a vissza vétel elmaradott, s a vár továbbá is Brassó birtokában — sa községekkel együtt a Barczába kebelezve maradott egészen a Bethlen Gábor koráig, úgy hogy a községek eredetileg nem fundus re- giushoz tartozásuk, hanem fiskális voltuk egészen feledékenységbe ment. Betlen Gábor fejedelem alatt azonban az 1615-dik évben a fiskális jószágok az országgyűlés által rendeztetvén, kiderült, hogy a törcs- vári uradalom is eredetileg ezek közé tartozott; s minthogy a tiszta íiskalitást csak bizonyos summáig és időre lehetett az ország törvénye szerint inscribálni, — de mint korona javát végleg elidegeniteni nem : a fejedelem felszólította a brassaiakat, hogy a Törcsváráhozi jogukat igazoló leveleiket mutassák be. A brassaiak azonban a mint a fenn- idézett okmányból látszik azon több rendbéli Ulászló féle leveleiket a melyekből tisztán látható, hogy Törcsvárát inscriptioba birják 6300 forintig, nemcsak hogy bé nem mutatták, hanem egyenesen kétségbe hozták ezen uradalomnak ilyetén voltát ; tagadván, miszerint az nekik inscriptioba adatott volna. Sőt midőn a fejedelem egyenesen azt állitja, hogy Törcsvár nekik bizonyos summáig inseribáltatott, azért produkálják az inscriptio levelet : nem csak azt állítják, hogy ilylevélről semmit sem tudnak, hanem egyenesen kijelentik, miszerint nyilván tudják, hogy ily levél nincs is. Az idézett levél szavaiként: „Ö Felsége azt praetendádván, hogy Törcsvára minekünk inseribáltatott legyen bizonyos summáig, azt parancsolta ő Felsége, bogy produkáljuk az inscriptio levelet. Mi pedig tudván azt nyilván, hogy Törcsvára minekünk sohainseriptió- b an nem adatott s e m m i n é m ü fejedelemtől, nem tudtuk elő hozni, mivel nem v о 11. “ Miokon cselekedték ezt a brassaiak nem tudhatni. Vájjon valósággal nem akadtak-e reája azon Ulászló féle levelekre, melyek most az érdek úgy kívánván egész özönnel merültek fel, vagy pedig nem akarták hogy ki tűnjék, miszerint Törcsvárát csak 6300 forint csekély összegben birják, s igy az ország vissza váltsa: nem akarjuk elhatározni. Elég az hozzá, hogy minden áron elakarták vitatni ennek inseriptio- ban létét, s úgy akarták feltüntetni mint ős birtokukat, melyet kezdetben ők építvén s azon időn kezdve bírván, mint ilyet s ezen czimen, tehát mint szász földet úgy bírnak. Mivel azonban a fejedelem b i z o- nyos nyo m ára j ö 11, mint a Rákóczi- féle levélben mondva van : „certo certins* compertum sit,“ hogy ezen községek púra fiscalitások, az ilyetén állításokkal nem elégedett meg, hanem azt a választ adta, hogy még is csak keressék elő inseriptionalis leveleiket. Erre a brassaiak ismét kerestek elő némely leveleket s azokat a város bírótól Fogarasba küldötték a fejedelemhez. Hogy melyek voltak ezen levelek nincs tudva. Annyi bizonyos, hogy az inseri ptiona- lis levelek ekkor sem. Mert a mint a fennirt okmányból kitetszik a városbiró most is azt mondja a fejedelemnek, hogy ők azon jog czimen birják, azt tartják „suffi c i e n s iga.sságoknak“, hogy az ők eleik „ennyi időtől fogva Törcsvárát in tuto dominio“ bírták, és hogy „ők magok azt nagy költséggel építették volna absque impedimento aliquali, úgy hogy senki fejedelemtől is nem iufestáltattak volna.“ Ezek szerint tehát két különböző ál- httás letezett egymással szemben. A fejedelem és országgyűlés a tores vári uradalom fiskális voltát és igy inseriptioban létét követelte ; a brassaiak annak ős birtoklását és igy fundus regiushoz tartozását erősítették. Ily viszonyok között született a Bethlen és annak nyomán a Kákoczy - féle egyezmény, s innen kimagyarázhatók és megérthetők annak tételei. . I Ezen egész törvény czikkelynek alapja j az, hogy a brassaiak állít á s a, mi- j szerint Törcsvárot ők azon jogon birják, | hogy azt ők építették s az óta annak tuto dominiumában vannak n e m ál 1, mert az púra íiskalitás, eredetileg vármegyéhez tartozott föld, mi Brassónál csak inseriptióban van. Mert valóban, ha elfogadódéit volna Brassó állítása, hogy ők Törcs- várat ősi birtok gyanánt, — mint magok által ellentmondás nélkül elföglaltat, építettet és sok időkön által háborítatlanul birtokoltat tartják kezükön: akkor ezen csere szerződménynek se m m i helye sem lehetett volna. Ennek alapja az, hogy Törcsvár nem ősi foglalásu, s eredetileg hozzá tartozott része Brassónak és igy nem fundus regius, hanem oly vármegyei fiskáhtás, mit Brassó csak inscriptioval nyert. — Innen mondja már kezdetben a Ráko- cziféle oklevél, nem mint a „magyarázatok“ irói felhozzák „bonis íiscalibus annumerata esse“, hanem „bonis íiscalibus annumerata esse certo c e r t i u s compertum sit.“ — Azaz bárha kétségbe hozatott is ezen javaknak fiskális eredetük: de az tisztánál tisztábban kiderült. Ezért van többször hangsúlyozva azoknak F e j é r m e g y e b e 1 i- s é g ü к , hogy kifessék , miszerint azoknak tényleges állásuk nem lévén törvényes alapul elfogadható, ezen törvényozikk jogszerűsége a z о n alapszik. Ezért mondatik miszerint Brassó azt nem úgy kapja mint fundus regiusbóH részt, — mert hiszen mint ilyen, jog szerint ezen csere tárgya nem is lehetett volna, hanem úgy mint a mely eredetileg vármegyei íiskálitás volt „nem m int fundus r e g i u s b ó 1, hanem tanquam bona fiscalia e manibus íiscalibus concambiata.“) Azért ezen szavaknak is : „noha a törcsvári jószágok vármegyén vannak, mindazonáltal ottan a kapu szám után való adó kivetés ne legyen alkalmazva sat. “ értelme az, hogy noha ezen törvényezikk álláspontja szerint tehát ezen javak fehérmegyei fiscalitások, mindazonáltal mégis meghagyatnak eddigi bár nem jogszerű,— tényleges állásukban, mint a Barcza részei. — A törvényezikk szövege szerkesztője egyáltalában azon álláspontból indult ki, hogy ezen jószágok mintegy vissza helyeztettek képzeletben eredeti állapotukba s úgy bocsáttattak vissza Brassóhoz. Mint a Rákocziféle levél mondja: „unde Serenissimus Princeps Gabriel Bethlen etiam fisco regni r e i n- c о r p о r a v e r a t, verum ad humiles pru- dentum ac circumspectorum civiuni civitatis Coronensis instantias eisdem r e m i t- t e n d a et reddenda voluera t.“ Azért ez. azon szavaknak jogi értel- 1 műk, s csakis igy érthetők azok n y e 1 v- t a n i 1 a g is. Nem az mondatik, ugyan is a kérdéses szavakban, hogy Brassó ezen községeket nem a fundus regiushoz kapja, hanem az, hogy miután ezek a fiscalitá- sokba visszakebeleztettek (reincorporáltattak) innen bocsáttatnak vissza előbbi helyzetükbe a Barcza vidékébe. (Föl) latás következik.) 9000 forintos hazugság. A „R о m a n u 1 u“ November 30-iki számában azt állitja valamely bécsi levelezd, hogy gr. An- drássy maga vallotta be egy szerb politikus előtt., miszerint a brassai testvérisülés neki 9000 forintba került. Ilyen hazugságot 9 ezeret is kitalálhat az il ■letö levelező ; de jámbor szerkesztő az, a melyik ilyen hazugságokért 9 krajezárt is fizet. Vajon ha csakugyan költött volna gr Andrássy valamit ezen politikai horderövel bíró esemény elő idézésére, — bevallotta volna e épen ö és épen egy állítólagosán fenyegetődző szerb politikussal szemben? De mondaná bár a világnak minden hatalmassága egyetemlegesen, — mi, ösmerve ezen esemény minden mozzanatát^ és ösmerve az intéző férfiak jellemét, — szemébe vágnék, hogy épen úgy hazudik, mint a „Romanulu“ levelezője. Különben elég jellemző, hogy ezen hazafias és őszinte lelkesedésből származott tény előtt úgy megzavarodtak a sötétség és maródiság emberei, hogy ilyen fegyverekkel küzdenek. Nagyon kevés bizalma lehet ügyéhez annak, a ki ügye védelmére a hazug rágalomhoz folyamodik. Román lapszemle. Brassó; 1871, dec. 11. Az „Albina“ szerint a német diplomaták tervei hazánkkal szeriben, mindinkább napfényre jutnak. — A német császári parliíimentben a katonai budget tárgyalása alkalmával egy bizonyos Treisclike ur, az egész háztól helyesléssel kisért beszédében ujjal mutatott a „romlásfélben levő országra, az-az Ausztria-Magyarországra, hol a fajharcz, illetőleg a nemzetiségi kérdés : az uj irány által semmikép I nincs még kibékítve, hanem csak elnyomva; ezen or- 1 szág épen azért — korább vagy később Németor- szágot örvénybe fogja rántani, és közvetítésre kéuy- szeritendi. lm, a legfényeseeb bizonyítvány — mondja I tovítbb az „Л1Ыпаа — azon tervüknek n. melyektől j mi annyira félünk. Azért neveztük mi a magyaro- 5 kát istentől megverettek, — erkölcstől és hazafiságtól ! megosztottaknak és vak eszközöknek. Még egy más felfedezést is csinált az „Albi- 1 na“ egy belga lap „La Meuse“ után, melyszerint Bismarck Ver seillesbe mondotta volna, hogy Ausztria még két vagy három évig élhet; és azután az osztrák magyar uralkodó csak Magyarországgal leend kénytelen megelégedni. Ebból aztán ismét leczkét tart a magyarok részére. • V i <! é k. • Árapaiak, 1871 dec. 7-én. Nemes f.-f.-vmegyc belkerülete vészéről, Hid- ! végen dec. 4-én történt az állandó megyei bizottmánytagok megválasztása ; még pedid nézetünk szerint meglehetős nevetséges eredménynyel. — Választó elnök volt T- Pócsa Ferencz ur. Választani kellett 30 egyént; választásra öszvevoltak gyűlve 131-en. A nevezett elnök ur fel állított, egy számtani : igazzágot, melyszerint 18 szavazat több mint 127 ; 24 szavazat több mint 126 stb. Halljuk csak, hogyan ! Történt, hogy 131 szavazat közül 4-en kaptunk 127 szavazatot, — ezekre sorsot húzott az elnök ur, hármat kitörölt a névsorból я a melyiknek a neve kijött azt beírta. 3-an kaptak 126-ot; kettőt kitörölt, egyet beirt;'szintén igy tett a 115 —111 — 106 — 69 stb. szavazatot kapott egyénekkel minden- nikre sorsot húzott, s a több egyforma szavazatot nyert egyének közül — mindenütt csak egyet irt be. Ezek szerint a választásnál a sorshúzás jogánál fogva a legfőbb szerepet az elnök ur játszotta, s miután a többséget nyerteknek egy részét kitörölte • [szerencsésen 18. 24. 31. stb. szavazatot nyerteket vitt be. E ezerint 18 24. 31. stb. több mint 127. 126. 115 stb. g. e. d. Az egész ügyet pedig я le& nevezetesebbé teszi az, bogy a választásnál 3 bizalmi egyént ve- vén maga mellé, név szerint Imets János, egyesbiró Csiszér Albert, és hídvégi lelkész Nagy Sándor urakat, azok eleget vitatkoztak, az elnök ur ellen óvást tettek, sőt a belügyminiszter úrhoz is távsiir- gönyöztek : mind hasztalan az elnök ur maradt akarata mellett. Mit mondasz mindéhez kedves „Nemerém“ ? Holvan itt az alkotmány, hol az igazság? Mertha ott van a törvényben, a mit Pócsa ur Aliit, akkor az országgyűlés, bol ez a törvény költ, nem méltó a törvényhozói névre, — ha pedig csak Pócsa Ferencz
