Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-08 / 98. szám
Brassó, 187 Első évi folyam 98. szám. Péntek, december 8. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. ira: Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászaid és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 — 10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és líamner nyomdájában. Felhívás ! Azon t. olvasóinkat, kik még a múlt fél- és negyedévről az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.) mielőbb beküldeni ne terheltessenek Brassó, deczember 7-én. A jövő év első felében be fognak következni a képviselő-választások. A „Nemere“ is, mint a nyilvánosságnak egy, az ország ezen délkeleti részében igen elterjedt orgánuma, — kötelességnek tartja szint vallani: hogy tudják meg a pártok, melyik számíthat rá, melyik nem. Voltaképen tudhatja eddig is mindenki, a ki figyelemmel kisérte működését; s itt következő állításainkról olvasóink min- denike tehet tanúbizonyságot. Deákpártiak abban az értelemben , hogy az osztrákkal kötött kiegyezést minden időkre és minden körülmények közt érvényesnek tartsuk; hogy a törvényhozási többség és a kormány intézkedéseit okve- tetlenül helyesnek állitsuk, védelmezzük, — ilyen értelemben Deákpártiak nem vagyunk. De baloldaliak sem vagyunk, ha a baloldaliság azt teszi, hogy minden egyebet félbe hagyva igyekezzünk megrontani a jó békességet Ausztriával és uralkodónkkal ; ha azt teszi, hogy a viszonyokra nem tekintve okvetetlen felbontani igyekezzünk a 67-ben eszközölt kötést. A két pártot különben ilyen élesen nem is a vezetők, csakis a kisebb mivelt- ségü alsóbb fokú kortesek szokták szembe állítani. Mi ellenkezőleg úgy vagyunk meggyőződve, hogy a Tisza — Ghyczi-párt is szem előtt tartja folyvást a haza biztosságának érdekeit; más felől pedig a függetlenségre, szabadelviiségre való törekvésben a Deákpart is csupán hazafiságától kér tanácsot. Mi tisztelettel vagyunk mindkét említett part hazafisága iránt ; de fenntartjuk magunknak mindkettővel szemben a bírálat szabadságát. Mint nemrégiben is kifejeztük, a volna legnagyobb megnyugvásunk, ha ez a két nagy párt egymással fegy vernyugvást kötve együtt működnék a belreformok terén. Megvan tehát a felelet a föltett kérdésre. Túlhajtott párt-szempontokat nem fogadunk el egyik részről sem ; de a közjóra szolgáló törekvésekben számithatmánk tehetségünk mértékéig akármelyik. Következőleg a választásoknál nem azt fogjuk nézni, hogy melyik párt nevét vette föl jelvényül valamelyik jelölt; hanem azt, hogy önzetlen hazafiságban, tapasztalásban és tanulmányban melyik tud több kincset vinni a közérdek oltárára. Bpen azért akármelyik pártnak megnyitjuk lapunkat jelöltjei jó tulajdonságai kitüntetésére; de kortesfogásra, az ellentétek szitására egyiknek sem. Akármely párt nevével jelöljenek meg valakit, mi azért még nem leszünk ellenségei ; de lia okunk lesz föltenni, hogy elveinél fogva, vagy érzelem és tudomány hiányában inkább kárára lesz. hazánk közjavának, — az olyannak ellenségei leszünk. Ezen vezérelveket azért tartottuk szükségesnek körvonalozni, mert annak idejében szólani akarunk a választásokhoz ; addig is, most az előfizetések idején, legyenek tisztában olvasóink elveinkkel. Különben ha magunkat egyéni meggyőződésünk a leghatározottabban kötne is valamely párthoz, — a hazának ezen részén, a hol szász és román nemzetiségek mellett épen nem képez határozott többséget a magyar, — polgári bűnnek tartanók a pártoskodás üszkétszitani. Magyarország ezen délkeleti szélének magyarjai előtt azon kötelesség áll, hogy saját nemzetiségüket fenntartsák és mi véljék; más nemzetiségű honpolgárokkal ’pil»- dig úgy osztozzanak jogokban és kötelességekben, hogy azokat, őszinte méltányosságuk felől meggyőzve nyerjék meg teljes szívvel e hon közös érdekeinek s a szabadság szent ügyének előmozdítására. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjához“ czimii, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) Ily homályba merülése a vár jogviszonyának nem lehetett befolyás nélkül a hozzá tartozó várközségek lakossaiéra is. — Hogy az Elászló király 1508-dik évi levelében említett előfogatos szolgálmányok és más hasonlók, mihelyt a város és vidék a Törcsvára feletti rendelkezést kezéhez kerítette, többé nem általuk teljesítettek, hanem a várközségekre tétettek át, az önként érthető; de azt bizonyítják a „magyarázatok“ 35 lapján 1761-rői jobbágyi kötelesség gyanánt előadott ezen szavak is: „minden héten a kastélyban hivatalát folytató porkolábok és darabontok szükségeire egyszer, ha kívántatik többször is victuale- kat Brassóból kihozni, úgy egyéb forspon- tozásokat is pro exigentia rei praestálni.“ Éhez hasonlólag a vár és határőrök eredeti rendeltetésük ellenére, főképp, miután ők mind polgárzatilag mind egyházilag teljesleg Brassó gyámsága alá estek ; időfolytán több más szolgálmányok is nyomattak réájuk. Hogy mimódon történtek mind ezek legvilágosabban előadják ismét maguk a „magyarázatok“ irói 33-dik lapon. Nem kell oda semmi magyarázat. Gyönyörűen látszik onnan, hogy a törcsvári uradalomhoz tartozott községek lakói előbb a közöttük működött tisztviselőknek, tiszti fizetésül teljesítettek némü szolgálmányokat, s hogy lett azokból későbbre jobbágyi szolgálat. — Felhozatik ott ugyanis, hogy a városi esküdt közönség jegyző könyvéből láthatókig az 1647-dik évben meghatároztatok, miszerint a 7 falusiak a hivataloskodó bírónak, ki ott a közigazgatást vezette 23 hold- nyi rozs és busz lioldnyi árpa földet, a volt bírónak pedig, kinek hivataloskodása alá Törcsvár, Krizba és Apácza tartoztak 20 lioldnyi rozs és 16 lioldnyi árpa földet bévetni és learatni tartoztak. 1648 ban meghatároztatik, hogy a kapitánynak és ispánynak határozzon a biró bizonyos holdmennyiséget a bétfalusiak. által megszántás és learatás végett. Az 1658-dik évben már az liatározta- tik, hogy a tanács találjon módot reája, hogy a hétfalusiak csak hozzanak még is évenként mindenik egyegy szekér fát a tanácsházra. 1661-ben pedig a városbiró által hétfalusiaktól szedett 10 ed már a v á- ros számára kezd szedetni. Valóban eddig csak mesének tartottuk azon Apáczán hallott mondát, hogy a ka- rácsonfa czim alatti jobbágyi szolgálat eredetileg úgy kezdődött, hogy a községi lakosok a közöttük működő tisztviselőnek egy-egy szekér karót vittek ajándékai, kertbe használat végett, mig végre az ajándék tartozássá s a karó őlfáva nőtte ki a város számára magát : azonban a fennebbiek meg olvasásakor arról győződtünk meg, hogy gyakran a csekélyeknek látszó egyszerű mondák és hagyományoknak mély alapjok és messze ható jelentőségük van, s alig sejtett igazságot fedeznek. így fejlődtek a törcsvári uradalom jog viszonyai az 1651-dik évig. Ekkor Brassó az Approbata Const. 82-dik titulusa 1-ső articulussa által még szabadabb kezet nyervén, az elkezdett utón akadálytalanul haladott czélja felé. Ezen korban még a törcsvári uradalomhoz tartozó községek lakói, miként a Gróf Betlen Miklós teljesen bévehető hitelű szavai igazolják, meglehetős szabadságot élveztek. О ugyan is Apáczai Csere Jánosról igy ir : „Apáczai János volt Barcza-apáczai szegény, ott minémü s z a b a d s ág- g a 1 él n e k, olyan ember gyermeke.“ (On élet Írása 224 lap.) 1761-ben azomban már egy egész sereg úrbéri szolgálmányokra találunk. Hogy minő joggal jöttek bé nem lehet kimutatni, hanem valóban érdekes midőn látjuk, hogy 1492-ben Zewreny Balázs „nobilisnek mondatik, 1647-ben pedig utódait a brassó városi esküdt közönség „jobbágyoknak“ czimezi. 1456-ben László király tiltakozik a Báesfalu-, Türkös-, Csernátfalu- és Hosszú- fal uban a Törcsvári várnagyok által megkísértett 10-ed szedés ellen; 1761-ről pedig azt olvassuk : a hétfaluban a földes ur egyedül szedi az egész dezmát, melyet Bácsin lu, Csernátfalu és Türkös a türkösi uradalmi csűrbe szállít.“ 1498 és 1508 ban a brassaiak panaszolnak, hogy az általuk évenként teljesítet fuvar és más hasonló szolgálatok 60 forintnál többre mennek, 1761-ben pedig a törcsvári uradalom községei jobbágyi szol\
