Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-03 / 10. szám
— 38 — marad más módja, mint vagy örökké élni vagy ha erre már nem képes, kétszer halni meg, hogy az ország mindkét helyén eleget tegyen a törvénynek. Nem akarja tovább folytatni az Erdélyben levő vi- szásságokat, eléggé meg lehet mindenki győződve, hogy Erdély ezen különállása tarhatatlan. Ajánlja tehát a ház figyelmébe a következő határozati javaslatot: „Mondja ki a t. ház határozatikig, hogy a belügyminisztérium a folyó év jnlius elsején az erdélyi kir. biztoságot szüntesse meg és hogy épen azért annak költségét itt nem az egész évre 55,300 írtban, hanem csak fél évre 27,650 írtban szavazza meg.“ Teleky Domokos gr. a nézetek eltérésének főokát abban látja, hogy itt a Királyhágón innen a kir. biztosságot valami rendkivüliségnek ismerik. Erdélyben egyátalán semmi rendkivüliségnek nyoma sincs. Mindössze a kormány az unió mentői jobb és czél- szerübb végrehajtása kedvéért fölhatalmazása értelmében némely közigazgatási ágakat jobban összpontosít. 30 évig küzdöttünk az unióért s most hibáztatjuk a kormányt, hogy 3 év alatt végre nem hajtja. Szóló méltányosabbnak tartaná bizalmat szavazni a kormánynak s még egy némely pontot megérint, mely a kormánybiztosság további föntartását, mely semmi- nő politikai elvekkel kombináczióban, nincs és költségre nézve is nem megy többre, mint Magyarország legkisebb megyéjének budgetje, szükségessé teszi. P a p p Z s i g m о n d. A királyi biztosság intézményét szóló fenn akarja tartani nemcsak törvényességi szempontból, de azért is, mert a földtehermen- tesités ügye még nincs végleg rendezve Erdélyben; a királylöldön nem volt jobbágy, a románok csak okmányhamisitás folytán kerültek a szászok kezére; a királyföldön mégis körülbelül 8 millió forintot felvettek földtehermentesités fejében. Miután a pénzügyi törvény azt mondja, hogy a ki illetéktelenül történt felvételt feljelent, az összeg l/5-ét kapja, ezennel feljelenti, hogy a királyföldön 8 millió incompe- teuter vétetett fel; ebből szólót 1,600,000 frt. illeti, egy milliót közczélokra ajánl fel, s csak 600,000 frtot tart meg. Szükségesnek tartja, továbbá a kir. biztosságot oly czélból, hogy legyen egy közeg, mely hiteles jelentéseket küldhessen a meszsze Pesten levő kormánynak s a netaláni elégiiletleneket rendben tartsa. De midőn pártolja az intézményt, nem czéloz a személyre; azt ugyan szereti, hogy magyarországi embert neveztek ki, mert ez legalább nem fogja magát a kolozsvári kaszinó által félrevezettetni, s mert az erdélyi románok jobban szeretik a magyarországi embert ; de a választás azért nem volt korrekt, mert oly embert küldtek oda, a ki nem ismeri az ott annyira szükséges nyelveket. Brennerberg Mór Papp Zsigmond ellenében okmányokra hivatkozik, melyek bizonyítják, hogy a szász földön valami jobbágyság létezett. Tagadja továbbá Berzenczey ellenében, mintha a szászokra nézve unió nem léteznék s kinyilatkoztatja az egész szászság nevében, hogy a szászok az uniónak leghívebb barátai s mindazonáltal a kir. biztos mellett fognak szavazni, mert a kormány világosan kimutatta, hogy az indokok, melyek miatt a kir. biztost alkalmazni kellett, még nem szűntek meg. Vidé к. Miért választott a Hétfal» kebeléből vidéki képviseleti tagokat? A hétfalusi vidéki képviselők, kik oly szivesen i gyűlésekben meg nem jelennek, és pedig azon körülménynél fogva, hogy ott úgy is kisebbségben maradnak, valóban nein tanúsítanak nagy hazafiságot ; emlékezzenek vissza a t. pap, kántor, rector és jegyző urak, mil\ jószivvel választatták meg magukat — de talán nem azért választattak meg választóik által, hogy a nélkülük hozott határozatokra otthon haragudjanak, hanem ellenkezőleg azért választattak meg, hogy a népet, a közvéleményt az alkotmány által megnyílt utón képviselve, a háttérbe szorítva volt és eddig annyit szenvedett Hétfalu javát előmozdítsák, és az alig nyert jogokat védjék. Vagy talán megelégesznek a t. képviselő urak a megválasztásuk által eonstatált népbizalommal ? Azon vidéki képviseleti tag, a ki a gyűlésekben nem kíván részt venni, jobb lesz ha leköszön. Egy hétfalusi. A Bar ez a mellől. Az egyházi diseiplináról. Oh mily szép és üdvös az egyházi disciplina!! Ezen üdvös intézmény főraesterei pedig az inquisí- ! torok voltak es bizonyosan nem a nagy reformátor I dr. Luther, ki a lelkiismeret szabadságáért állott Л\ ormsban a sorompók előtt. Es a kényszerítő egyházi disciplinât legjobb ki- fejlódöttségben a Barczaságon épen azon vallásfelekezetnél találjuk fel, mely magát a lelkiismeret szabadságán alapulónak mondja. De úgy is van, alapitója arra alapította, s a haladhatást előle nem zárta el, de elakarják zárni a sáfárok, kik már egyenruhás hyerarchiát képezve, és a jövőbe nem pillantva, a szellem szárnyait bilincselni akarnák, hogy korlátlan uralmukat mindenkorra biztosíthassák, mert a praes- byteriumokban uralgó szellem, habár mily feles számmal vannak is a világiak képviselve — papi. A legtöbb barczasági községben körülbelül a következő büntetési tarifa áll azokra nézve, kik a I vallási szertartást, lelkiismeretük szabadságával élve i mulasztják. Minden ifjú legény vagy leány, ki a vasár- : vagy ünnepnapi praedicatiőt, illetőleg a praedicatió leolvasásának ajtatos meghallgatását mulasztja, fizet 1 krajezárt, ki az éneket mulasztja 2 krt., (tehát az ének többet ér mint a praedicatió), egész elmaradás 3 kr., valamint a vecsernyéröli elmaradás is 3 kr. Höltövényben, úgy mondják, az úrvacsorától elmaradó legény fizet 20 krt, a leány csak 10 krajezárt, (ime egy kis egyházi udvariasság). A mely leány a templomban legényre kacsint fizet büntetést, úgy hiszem, 10 krt. és viszont a legény is, mert a templomokban is vannak Aufseherek és pláne Auf- sehernőkis, épen úgy, mint a brassói gymnasiumban. Persze az ifjak nem praesbyteriumi tagok, tehát kényszeríthetők, ámbár a büntetéspénz a szülök zsebéből foly, mert hisz az ifjaknak nem igen szokott készpénzük lenni. Az öregeknek a törvény nem szól, mert náluk a lelkiüdvösség már kicsinált dolog, és különben is hozzá vannak szokva a templomba rendesen való menetelre, — szokva?— igen ám, hát csak szokásból járunk a templomba, vagy kényszerből és nem meggyözödésböli tiszta lélekkel? és vájjon az az 1, 2, 3 krajezár lemossa a mulasztás képzelt bűnét? Formális indulgentia zsebkiadásban. Bizony, bizony, ha a nagy reformátor most élne, a Tetzelek újabb nemét támadhatná meg hatalmas egyszerű szózatával, melynek ajtatos hallgatására a lelkesült nép három és fél századdal ezelőtt ön- meggyőződésből sereglett össze a nélkül, hogy oda heged ü-concert hallhatása reményétől vonzattatott volna. ügyész 800, 14,400 frt; 20 alíigyész 500, 10,000; 22 aljegyző 500, 11,000 frt. 30 árvaügyi előadó 500, 15,000 frt; 22 levéltárnok 500, 11,000 frt; 21 iktató 500, 10,500 frt. Ezen összegeket fogadta el a pénzügyi bizottság is, mint az az igazságügy miniszteri költségvetésre vonatkózó jelentése 12 —15. lapján olvasható. Alólirt képviselők, tekintve azt, hogy úgy a ruházat és élelmi czikkek ára, mint a lakbér Erdélyben is szembetűnőn magasabbak, mint voltak 4 év előtt — és hogy a fentebbi összegek elégtelenek arra, hogy abból kellőleg képzett, független állású egyének megélhessenek: indítványozzák, hogy a királyi első folyamodásu bíróságok szervezése idejéig az erdélyi első folyamodásu bíróságok részére a következő fizetések fogadtassanak el: 18 törvényszéki elnök 1200, írtjával 21,600 ft. 65 elsőrangú ülnök 960, 62,800 frt; 81 másodrangu ülnök 940, 68,040 frt; 1 bányabiró 1200, 1200 frt; 18 főügyész 960, 17,280 frt; 20 alíigyész 600, 12,000 frt; 22 aljegyző 600, 13,200 frt; 30 árvaügyi előadó 600, 18,000 frt; 22 levéltárnok 600, 13,000 frt; 21 iktató 600, 12, 600 frt. Nem szándékozom ezen indítványt hosszasan indokolni, sok szónak is az lenne a vége, hogy ezen fizetések rendkivülileg csekélyek, hogy ezen fizetések mellett nem lehetne arra számítani, hogy teljesen megbízható erőket lehessen az igazságszolgáltatási törvényszékekhez megnyerni, vagy a meguyerteket meglehesen tartani. — Iíozzátehetném, hogy az illető fizetések fölemeléssel sem lennének akkorák, mint a megfelelők Magyarországon. — De mondom, nem kívánom hosszasan indokolni indítványomat, úgy gondolván, hogy az maga magát indokolja, — csak arra vagyok bátor a t. házat kérni, hogy miután itt pénzügyi kérdésről van szó, méltóztassék indítványomat a pénzügyi bizottsághoz azon utasítással tenni át, hogy vélemónyes jelentését oly időben terjesszen elő, hogy az igazságügyminiszteri költségvetés megfelelő szakaszaival együtt lehessen a pénzügyi bizottságnak indítványomra vonatkozó jelentését tárgyalni. A beadott indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Ugyancsak a 28-dikán tartott ülésben került tárgyalás alá az erdélyi kir. biztosság1 költségeire kért 113,424 fr. E felett hosszas vita fejlődött ki, mert mig a baloldaliak megszüntetendőnek tartják a királyi biztosságot, a kormány és pártolói szükségesnek Ítélik fenntartását még egy ideig, azért, mert Erdélyben némely közviszonyok eltérők a magyarországiaktól. Ezen tárgy felett folyt vitatkozás alkalmából néhány érdekes nyilatkozatot közlünk. Tisza László. Erdélyben a magántörvénykezés szempontjából az általunk törvénynyé emelt polgári perrendtartás mellett íönállnak ott az osztrák törvények, a sajtó régi bilincseiben nyög, a nálunk váltójoggal nem biró nő ott váltójogát ma is élvezi stb. stb., s még az osztrák törvények legnagyobb része az erdélyi lakosság meggyőződése ellenére fön- tartatik. Valóban szerencsétlen azon ember, ide értve magát a miniszterelnököt is, kinek történetesen Erdélyben és Magyarországban is vannak birtokai, — hogy egy és ugyanazon törvény szerint még meghalni sem tud. Ha Magyarországon talál meghalni, akkor az itt divó törvények szerint erdélyi birtokairól nem rendelkezhetik jogérvényesen; ha ellenben Erdélyben hal meg, magyarországi jószágainak rendelkezésébe csuszhatik be a kimérbetlen kárt okozó hiba. Az ilyen szerencsétlen vagyonos embernek nem Nagy embertömeg állott a Közép-kapu táján és a Kaszárnya-téren. Mintegy két órakor délután, a Külső - Ivözéputczán iszonyú gyorsasággal vágtatott körülbelül egy fél század chevauleger fel, és nyaka szakadtában sietett a feleki útra. Ezeknek arczán olvasni lehetett, hogy a huszárok nyomukban vannak; de látszott főként abból, hogy a Középutczában, ha jól emlékezem egy Kilyén nevezetű gazda ember a szaladó csapatot fel akarta tartani s az azt vezető tisztre egy pisztolylyal reá is lőtt; de az ezt számba sem véve, tovább vágtatott. Alig tűnt el az említett félszázad fehér köpenyeivel szemünk etől, mint az égből csöppenve vágtat ugyanazon az utón egy Kos- suthhuszár fel és a Középkapu felé a hol én is állottam. Talán épen a hires Beder Laczi volt; annyi igaz, hogy beillett volna az erő és elszántság mintaképének. De nem sok időnk volt benne gyönyörködni, mert csak ránk kiáltott: Merre mentek a németek? Egy felé nyújtott boros palaczkot megragadott és avval együtt eltűnt a feleki utón. Most megjelent két huszár, megint három és igy tovább. A mi várva várt megváltóink megtestesülve közöttünk voltak. Estére a sereg zöme is megjelent; velők istenített hadvezérük, egyszerű barna köpenyébe, fehér- tollas fövegével. Kevésből állott a jó öreg serege, de nem is kellettek neki százezerek; ő értette hogyan kell kevés katonával nagy seregeket szélyel verni. Szép legények voltak a Mariási gyalogezred, a debreczeni szűrösök, de hát még az annyira hires Vilmoshuszárok! Végig néztem a csapatonkint érkező tábort, de a várvavárt 11. zászlóaljnak hire sem volt. Sok kér- dezősködés után megtudtam, hogy Feketetónál maradott, de a napokban bevonul Kolozsvárra. Hogy milyen örömnap volt ez a karácson első napja, leirni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy ilyen boldog karácsonnapot nem igen ért Kolozsvár lakossága. Az ember még csak aludni sem tudott, sajnálva az istentől örömre szánt időt álommal pazarolni. Karácson másod napján már korán reggel minden ember a piaczon volt; látni, hallani, örvendeni kellett. A kiküldött huszár-kémcsapatok jöttek, mentek. Tisztek és közhonvédek csoportozatokban állottak, járkáltak s a portyázókkal beszélgettek ; a boldogság határtalan volt. Egyszerre a Hidutczában tolongás, lárma támad. Mi történt? Minden ember oda siet, hát két chevauleger léptet egész nyugodtsággal a piacz felé. A huszárok rögtön körülfogják, és kevés szóváltás után látjuk, hogy a chevaulegerek cserélik csákóikat a huszárok fövegével, kevés gondolkozás után pedig köpenyeiket is. A két lovas katonát Urbán, ki mint latszik a történtek felől értesítve nem volt, segélyért küldötte Kolozsvárra. Bem rendeletére nehány század honved és egy félszázad huszár elindult, hogy Urbánt keresse; a két chevauleger vezetőül szolgált. Délután már visszatértek, hoztak magukkal 300 határőrt és 26 chevaulegert, mint foglyot. Urbán pedig serge többi részével odább állott. Meghallottam, hogy másnap, azaz karácson harmad napján a 11. zászlóalj is bevonul Kolozsvárra; ott hagytam mindent és siettem haza, nehogy előttem valaki a jó hirt meghozza. (Folytatása követkeíik)
