Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-11-17 / 92. szám

Brassó, 1871. Első évi folyam 92. szám. Péntek, november 17. дж'-.длд-« дв.т1 'I д’дл г)ск»яззг»аявгл'гг.*Е2 Megjelenik ez n lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évre . • 6 ft. — kr. Félévre . . • • 3 ft. — kr. Negyedévre • . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : KenyeresAdolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos gnrmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvé­tetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyom­dájában. Brassó, november lG-án. Gróf Lónyai Menyhért ugyanazon na­pon neveztetett ki magyar miniszterelnök­nek, a melyen gróf Andrássy közös kül­ügyminiszterré. Ez alkalommal meg kell érintenünk még egy szempontot, melyből tekintve ha­sonlókép nyereségnek tűnhetik föl ez a változás. Gróf Andrássy munkásságának igen nagy részét Aausztriához való viszonyunk megállapítása, — még egy épen akkorát a közös külügyek intézése vette igénybe. Csak a mi ezeken fölül maradt, azt szen- telheté országunk bel-rendezésének. Ha vannak méltó panaszok, hogy nem történt elég a belső fejlődés terén, — azok leginkább ezen körülménynek róhatok fel. Utódja szerencsésebb helyzetben lesz ; gróf Andrássy külügyminisztersége kellő biztosíték, hogy sem a külügyekben, sem Ausztria-magyarország közös ügyei intézé­sében nem fog háttérbe szorittatni Magyar- ország érdeke. A magyar miniszterelnök teljes erejét fordíthatja hazánk belső rendezésére. Vájjon gróf Lónyai embere lesz-e az üdvös munkának ? Gróf Lányai nem cly rokonszenves, nem oly tündökletes egyéniség, mint gr. Andrássy; de múltja után meg kell adnunk, hogy erős fejjel és szívós kitartásu akarat­tal rendelkezik. Hazafiságában kételkednünk tiltja múlt­ja is, — de tiltja azon körülmény is, hogy ő felsége a király, gr. Andrássy, Deák Ferencz, a miniszterek és a párt mindnyá­jan őt tekintették a helyzet emberének. Részünkről bizalommal nézünk jövő fejlődésünk elébe. De kinyilatkoztatjuk azt is, hogy ösz- szeszedettebb belkormányzatot, alkotmá­nyunk nagy elveinek kérlelhetetlenebb keresz­tülvitelét várjuk, mint a hogy eddig történt. Eddig a kezdet nehézségei és egyéb­féle teendők, — sok részben a helyzet tanulmányozása osztották meg a tevékeny- ! séget. Most már egyetlen főmunka az alkot­mány megvalósítása legyen. A miniszrerek természetesen beadták lemondásaikat ; de a mint a hir szól, fel lesznek szólítva, hogy egy ideig legalább maradjanak állomásaikon mindnyájan. Nem tudjuk, lesz e később is valamely változás a személyekben. Egy esetben azon­ban óhajtanók a változást. Abban az esetben, ha a balközéppel egyesülve lehetne kormányt alkotni. Mi előre is irtózunk az ország felfor­dulásától, a sok üdvtelen küzdelemtől, a tömegek iszonyú demoralisatiójától, melyek a közelebbi választások alkalmával elma- radkatatlanul bekövetkeznek. Nem volna-e hazafias és üdvös eljárás mind ennek elejét venni ? S vajon nem volna-e okvetetlen szük­séges e két nagy hazafias és szabadelvű párt egyesülése a sok függőben levő ügy elintézésére is? A nemzetiségi izgalmak elcsendesité- sére, a nagy vallási kérdések megoldására, kereskedelmünk, iparunk fejlesztésére: min­den de minden lényeges érdekünkre nézve kimondhatatlan áldásos lenne ezen két párt egyesülése. De vajon lehetséges-e ilyen egyesülés? Ha a Deákpárt el nem áll az Ausztri­ával kötött kiegyezés védelmétől, vajon el- álihat-e a baloldal azon sokszor kimondott szavától, hogy ezen kiegyezést megrontani törekszik ? Ne álljon el egyik se, mégis lehet­séges. A kiegyezés, melyet a Deákpárt védel­mez, egy felöl törvény ugyan, de másfelől Ausztriával meghatározott időre, 10 évre kötött szerződés. Ha csak országos törvény volna, ab­ban az esetben megváltoztathatná akármely perczben egy más nézetű többség. De mint nemzetközi szerződés, kötelezi az egész or­szágot a kikötött időig. Hiában győzne a baloldal ma vagy holnappá 10 év leteltéig úgy sem változ­tathatná meg. Ragaszkodjék tehát a baloldal kimon­dott programmjához, de egy előre ne boly­gassa folyvást a kiegyezést, hanem tartsa fenn magának, hogy a szerződésszerű tiz év leteltével fogja megkísérlem a 67-ben kötött egyezség megváltoztatását. Addig pedig egyesüljön a Deákpárttal belső fejlődésünk előmozdítására. Ama 10 év leteltéig még öt esztendő van. Az alatt rendkívül sok jót lehetne tenni. Akkor ha újból meg is mérkőzünk, nem olyan nagy baj, mintha az alatt is folyvást mérkőzünk és egymást visszatart­juk a jóra való tevékenységtől. Ha egy ilyen változást tudna kivinni gr. Lónyai, gyorsan érné utói gr. Andrássy népszerűségét. Újból kérdezzük, hogy lehetetlen-e ? Ne burkolózzanak a pártok vezetői szavak­ba; hanem nézzék a lényeget, az orsság közös érdekét, s meglátják, hogy nem le­hetetlen. fáa€Z&. Adatok Gábor Áron életrajzához. Ezen czim alatt R. R. honvédszázados úrtól az alább következő becses közleményt vesszük. Ezt megelőzőleg azonban van egy pár szavunk magunknak is. Gabor Áron élete tudtunkkal eddigelő íeszletesen összeállítva nem jelent nie0-. Legbővebben szólott felől e Orbán Balázs szé­kelyföld czimü nagy munkájában. Egy ily minden ízében székely, any nyira eredeti és annyira hazafias egyéniség- élettörténetét óhajtanók kidolgozva látni teljes részletességgel és népies alakban : hogy megszerezhesse minden székely csa­lád. — A „Nemere“ nem rendelkezik ara­nyak felett, hogy jutalmat tűzhetne ki ez életrajz megírására. Teszi a helyett azt, a mi tőle kitelik. Ezennel fölkér nyilvánosan mindenkit, a ki biztos adatokat tud Gábor életéből, legyen szives közölni azokat itt, a „Nemere“ hasábjain. Fölkérjük név szerint is az alábbi czikkben megnevezett ref. lel­kész Nagy Sándor urat, mint ki Gá­bor Áronnak hadsegéde volt : legyen szi­ves közölni e becses élet felöl rendelkezés­re álló adatait. Fölkérjük továbbá D e m e- ter Samu zágoni ref. lelkész urat, hogy nézzen utána korán elhunyt nemes testvé­re Sándor hagyatéka közt, s ha Gáborra vonatkozó jegyzeteket, talál, szíveskedjék közölni azokat. A boldogult D. Sándor sokszor emle­gette, hogy szándékozik megírni Gábor Áron életrajzát. Fölkérünk ez értelemben újból is min­den lelkes hazafit : segítsenek teljesen ösz- szeállitani székely hősünk életadatait. Ha az adatok együtt lesznek, fog ta­lálkozni avatott kéz az életirás összeállítá­sára. Addig csak annyit szeretnénk tudni még, hogy Gábornak arczképe nem talál­ható e valahol. Egyúttal kifejezzük azon nézetünket is, hogy jó volna Háromszék, Csik és a körül fekvő magyarság más jeleseinek em­lékét is fölujitani. Minden efféle czélra nyitva áll lapunk és készen található köz remüködésünk. Most pedig következzenek R. R. ada­tai Gábor Áron felől ! A „Nemere“ szerkesztősége. Ki az 1848-iki eseményeket Háromszéken át­élte, bizonnyára híven emlékezendik az inkább kis- mmt közép nagyságú, igen barna szikár Gábor Áronra, a székely tüzérség és ágyúöntöde terem- tőjére. — Ezen igénytelen kis ember, — ki nélkül Há­romszék lelkes székelysége 1848 november hó 24- ikétől 1849 január hó 6 ikáig alig állhatott volna szembe sokkal nagyobb számú elleneivel, Bereczk mezőváros szülöttje ; és tartozott az akkor fennállott védrendszer szerint a 2-ik székely, 15-ik határőri gyalogezred létszámához. Születésénél fogva katona lóvén Gábor Aron- — az akkori bereczki két osztályú német elemi is­kolát végezve, 18-dik évében a Il ik századhoz ava- tatott közembernek. Mint ilyen, a tüzéri teendőket Gyulafehérváron betanulta és azt gyakorolta. Ottan megismerkedve az ágyukkal : a tüzérséget annyira megkedvelte, hogy azon a téren működni belső el- hivatást érzett magában, azért lelkesedett, azért élt, halt. Epén azért, — midőn a gyulafehérvári tüzér­ségi gyakorlatról hazajött, elöljáró századja utján a tüzérséghez kéredzett, de erre a General-Comman- dótól azou választ nyerte, hogy felvétele csak akkor lehetséges, ha valóságos tizedes lett. Ha volt Gábornak szorgalma eddig, lett ám ezen szép válaszra, mig hő óhajának eldórádóját, a káplárságot utói nem érte. Vágyainak első ne tovább- ját elérve Pestre ment az 5-ik tüzér ezredhez. Itt azonban, csak hamar azon keserű tapasztalatra ju­tott, hogy a tüzéri pályán sem találhatni elismerést, így meghasonolva ön nrnagával, roncsolt kedélylyel újból visszatért ezredéhez, hol sziutén nem várt reá jobb jövő ; mert nálunk — ha csak nem volt had­apród, szolgálhatott szegény reményteljes fiatal em­ber 18-25 éven át, mig hadnagyságra vergődhetett; mit a hadapród sem ért el 8—10 év előtt. Gábor Áron katonai elölépését ekkor még a káplárságuál tovább nem vihette, habár az ezred sok

Next

/
Thumbnails
Contents