Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-10-20 / 84. szám

— 334 — íiaggy liataltnu katholicismus mellett szo­rosabb összetartásra volt utalva egyház és iskola, mint minálunk, a vallásszabadság- hazájában. — Az én szerelmetes kollégámnak, a ,;Kioii- stadtcr Zeitung“ operencziális szagú dolgozó társának. Igen illő és természetes lévén becses kolléga uram! hogy miután mi a „Kronstädter és Nemere“ hasábjain egymással szóba állottunk, mint névtelen és ismeretlen közmunkások, az egyébként is eléggé elfoglalt és zaklatott szerkesztőket békében hagyva, — mint a kik közül úgy is az egyik előttem kesernyés és kétesnek, a másik pedig önre nézve nemcsak mint a rókára nézve a szőlő savanyu, hanem plane „keservesének látszik lenni: a köztünk fenn-forgó ügyet együtt vitassuk meg ; ue terbeltessék ezen ön- hez iutézett egyszerű válaszomat megérteni. Legelőbb is szinte vissza kell vonni szavaimat, ! hogy a puskaport csakugyan nem ön találta fel, s - közel lenni annak megengedéséhez, hogy ha más már ön előtt fel nem találta volna ön szinte feltalálná. Any- nyi bizonyos, hogy Schwarz Bertalan kiilömböző ve­gyítések által jött ezen találmányra, s a inischolás- ban ön is szörnyűképpen fáradozik. Azon megrovásunkra, hogy a póttanfolyam minden kigondolható rágalmakkali gyanúsítása mel­lett, az által igyekezett azt a Kronstädter olvasói előtt kedvezőtlen sziliben tüntetni fel, hogy azt gú­nyosan „Réthische Lehrcurs“-nak nevezte folytono­san, nem szégyenli ön azt allegálni, miszerint a pót­tanfolyam a magas kormány intézvénye volt ugyan : azonban miután az egy részben Rétki tanfelügyelő ur által foganatosíttatott, az ön szemében a kormány csak közvetett ok volt, a közvetlen ellenben Rétlii tanfelügyelő ur, és igy ön azt nem gonosz szándék­ból, hanem csak puszta bárgyuságból keresztelte vol­na az említett névre. Ezen eredeti állitás, érdemes kolléga uram, rendes viszonyok között valahogy csak menue. En részemről, miután a napokban egy prae- cedens esetet láttam, féltenném önről. Közelebbről ugyan is utam egy barátságtalan lak mellett vivén el, egy irigy eb ki magának azt a jogot követelte vol­na, miszerint ott egyedül neki szabad élni, dühösen megtámadott. Másként nem menekülhetve tőle, követ ra­gadtam, s meghajitottam. S ime a „canis ictus“ nem csak ugatott hanem eblogikája szerint engem mel- [ lözve, dühösen harapdálta az őt érdekelt közvetlen (zunächst) okot, a rá hajított követ. — A jelen esetre nézve azonban figyelmeztetnem kell érdemes kolléga uramot, hogy a takaróul felvett báránykor, a tettetett bárgyuság nem fedezi el a farkas körmöket; mert bár mily homorú szemüveget is kell ajánlanom az ön logikájának, arról csakugyan biztosítom, miszerint azt még a Kronstädter némely olvasói sem hiszik el, hogy önnek emlékezete oly rövid volna, miszerint ezen réthische elnevezéskor inár elfeledte volna azon Rétbi tanfelügyelő ur ellen inditott, báró Demánaei, bukott hadjáratot, melyről ön elmondhatja „quorum pars magna fuit“, s ne tudta volna, hogy az önök programmjában a Rétbi tan- felügyelő ur neve volt, mig vele fiascot nem csinál­tak, azon ijesztő popáncz, melynek borzadalmassá tétele által maguknak népszerűséget s czéljaiknak si­kert vadásztak, épen mint jelenleg a községi iskola nevével. Igaz ugyan, hogy a név magában egészen ár­tatlan, de lám eleven példa a községi iskola, mi mó­don igyekszik a „ealumniare audacter“ elvét követő arczátlanság, ha czéljai úgy kívánják a legártatla­nabb tárgyból is ijesztő vázat formálni. Veszélyez­teti a nemzetiséget és protestantismust. — Na, hogy ez mint csupa alaptalan ámítás volt, aztot mi épen olyan jól tudjuk, mint ön, de miután önök ezen név­vel próbálták el népöket fánátizálui, emlékezzék csak azon lövész egyleti klassikus nyilatkozatra, melyet ama latin vers értelmében „a bove majore discit aratre minor“ a vidék épülésére a Kronstädterben kinyomattak ; ugyan hiszi-e? hogy silány csiirés- csavarására bár annyit meglehessen még engedni, hogy: „minden rósz fegyvernek van valami fo­gása ? ! “ — Azonban még mind ez menne, hanem ön ér­demes kolléga uram ! uram bocsá . . ! még azt is kívánná, hogy szavainak „sinn“-jét találjam el. Itt emberi gyarlóságomat csak ugyan békell vallanom. A hol nincs, ne keress: azt mondja a példa beszéd. Az „Unsinn“, na hisz azt a vak is könnyen megta­lálhatja az ön okoskodásában : de „sinnt,“ ott, hol „Uusinn“ vau, — valóban igen nagy kívánság. Te­remtő erővel kellene birnom, hogy azt előbb oda te­remtsem ; igy csak azt kell látnom a mi azokban van. Hogy ezen unsinnt pedig eléggé sejtem, az úgy hiszem önnek minden boronálása daczára elég vilá­gos. Bizonysága ennek az is, hogy midőn az ön po­harazás- és tarokozásróli példázatgatását olyan fari- seusféle beszédnek vettem, a mely nem mond ugyan másról egyenesen roszat, hanem aztán annyival töb­bet sejtet, s ezért megrovaudónak véltem : akkor egé­szen az ön szavai uusinnje értelmében cselekedtem. Mentségében elő adván ugyan is ön, hogy a tanító­kat poharazással és tarokozással ugyan egyenesen nem vádolta, hanem azért az igaz: canis ictus latrai, s bizonyságul szolgálhatnának erre a német casino némely beliebig tagjai, — mind azok kik már kan­csal cséplőket láttak, azonnal meggyőzödnek az ön czélzatáról. Mert lássa csak érdemes kolléga uram tudni való dolog az, hogy ha az ön beliebig tagok­ból álló kompániájának valóban sikerült volna is a póttanfolyamra bejött 130 tanító közül 3. 4-ről fel­fedezni, hogy azok a német casinobau egy pohár bort megtaláltak inni, vagy pedig vagy egyszer kár­tyázni, ennek egyszerű hirdetése által magát a tanfo­lyamot a legkevésbbé sem lehetett volna lcissebbiteni ; legfennebb a hirdető tette volna magát nevetsé­gessé. — De ön nem így tesz, hanem szólván a póttan­folyamról a lehető rágalmakat, megjegyzi mellékesen, hogy a szász tanító gyűlésre nem poharazás és ta- rokirozás végett gyűlnek össze ám a tagok. És itt szabad tért enged, hogy mindenki a sejtelem nagyitó üvegén rajzolja utánna a ezélzásnak kiegészítését. Ezt nevezem én már érdemes kolléga uram raffini- rozott fariseusság, igazi unsinnek. S hogy pedig az ön ezélzásának ez volt az unsinnje, mutatja a felet- lete. „Canis ictus latrat.“ — Mert ha csak ugyan önnek valami pohár kocz- czanás vagy tarokozásról legkisebb sejtelme volt is, feltehetö-e az önről lélektanilag, hogy azt a póttan- folyamot lehető compromittálólag dobra ue üsse! — „De canis ictus latrat“, magyarul : „nyivog a meg­rágott eb“ igy argumentálódik érdemes collega uram. Értem kedves kollega uram, értem, és megbocsásson kérem, ha válaszul én is egy más proverbiumot mon­dok önnek: „Ictus asininus non perniciosus“ magya­rul: „a szamár rúgás nem veszélyes. Hisz nekünk mint szerelmetes kollégáknak úgy látszik illő, hogy az állatok természetéből merített tanulmányainkat kö­zöljük egymással. — Gyarló logikája igazolására a miket mond kol­lega uram, anak meg van a maga jó oldala. Derült­séget támaszt az emberben. Annak sürgetése által, hogy a magyar tauitók között lenni kell egy kis töredéknek, a mely jártas a német nyelvben, egy uj tételt csúsztat a már eddig is négy lábu és önmaga által is unsinnek elismert okoskodásába. Eredeti ál­lítása volt, hogy a magyar nyelvű tanítók még na­gyobb haszonnal halgathatták volna a szebeni idegen nyelvem értekezéseket, mint a szászok a saját anya nyelvükeni előadásokat. Most meg jobbifja ezen ál­lítását arra, hogy a magyar tanítók, kik közül a né­met nyelvet csak egy töredék érti teljesen, nagyobb haszonnal vehettek volna részt az ezen nyelvem ér­tekezésekben, mint a szászok az általuk mindnyájuk által teljesen értett anyanyelvüköni előadásokon. Naiv sürgetésére, hogy a magyar tanítók a német nyelv­vel kisebb nagyobb mértékben mind esmeretesek, sőt egy pár még az értekezéseket is úgy meg értette volna, mint a szász tanítók a póttanfolyami előadásokat, meg engedjük, hanem miután a logika szabálya szerint a mi áll ám, a részről a nem áll, még az egész röl; engedje meg aztán ön is cserébe érdemes kollé­ga uram, hogy beesusztatott uj tétele által előbbi négylábú okoskodásának most már egy kis szarvat is növesztett. Na hiszem ha ön azon a szebeni gyű­lésen is ilyen épületesen okoskodott: akkor nincs okunk kételkedni, hogy az ott megjelent román ta­nítókon derültséget szemlélhetett. (Folytatása következik.) akarta a többi királyságok és országok államjogi vi­szonyait egymáshoz alterálui vagy ezen országoknak szervezésük törvényeit előírni. A magyar királyságot, ha a magyar kiegyezés­nek a birodalmi egység tovább fejlesztésére nézve legfontosabb vívmánya, a delegatio intézménye véte­tik szemügyre, nem érinti, vájjon a közös ügyek tár- gyalására kikiildcudö delegatió az egv s tartomány“ gyűlések vagy az osztrák birodalmi tanács által vá- lasztatik, ha csak a választás a nem magyarorszá— gok részéről alkotmányos módon történik. Él д tart.- gyülés megválasztó a reichsrathokat, de tiltakozás mellett. A tiroli tart.-gyűlés foederalisticus pártjának felirati javaslata előttünk van. Tirol ebben ugyanazt kívánja, a mit Csehország nyert. A deíegatiót a land­tag választja. Minden ügy elintézése a tiroli tart.- gyiilést illeti, bizonyos dolgokat csak átruház a képv. congressusra. Külön kormány kell neki is, külön Burggraf, s ő is csak quótát akar fizetni. Csak azt szeretnök hogy kinek ? A német alkotmány párt, e felirat hal­latára, elhagyta a tart.-gyülóst, A foederálismus gyor­san jut ahoz, hogy képtelenségét kézzel foghatóvá tegye. — A „Bokrok“ szerint Morvaország és Silózia Csehországgal hasonló törvényhozási jogot és a tart.- gyülések felelős kormányokat nyernének. A cseh ko­rona mindhárom tartományának országos ügyeiben azonban a legfőbb hatalmat a cseh udv. kanczellár gyakorolná. — A „Pokrok“ ajánlja továbbá, hogy a főváros és a kormány székhelye Bécsből távolittassék el, annál is inkább, mivel a közelebb Becsbe hivan­dó tartományoknak meg kell gondolniok, vájjon a jelen körülmények között biztosan tanácskozhatnak-e Bécsben. A Beust-válság egész élességében fennáll. Xta- lánosau hiszik, hogy 0 felsége a differentiák kie­gyenlítését megfogja kisérteni, de miután a válság elvi jelentőséggel bir, a siker nagyon kétes. A feu­dálisok és csehek egyesülve vívják a laghevesb os­tromot. A külíigyminiszterségre most uj jelölt gr. Neipperg. Chotek sógora, a pozsonyi emlékű tbnok lenne, mit azonban ép úgy nem hiszünk, mint nem hittük gr. Eszterházy M. jelöltségét. Atalánosan feltűnik, hogy gr. Lónyay bár kö­zös miniszter, az agitatiók színhelyéről teljeson visz- szavonult. — h ti I f ő I ti. FRANC/.IЛ ÜGYEK. A franczia pénzügyérnek Pouyer Quertier-nek Bismarckkal folyatott alkudozása nem maradt siker- nélkül. Két különböző egyezmény köttetett, az egyik a pénz. a másik a vámügyi kérdést tárgyalja. Az első, mely a katonai, politikai s pénzügyi kór- dérdéseket foglalja magában, már el van intézve; a második pedig, mely a kereskedéssel s a várn- ügygyel összefüggő kérdésekre vonatkozik, a f. hó 16 án összeült birodalmi gyűlés helyeslése alá fog terjesztetni. A megyei tanácsok tagjairól a „Times“ kö­vetkezőket közöl : „A megyei tanácsok tagjaivá a második szava­zásnál megválasztott vagy valószínűleg megválasz­tandó személyek politikai véleményei következők : 920 radicál, 290 legitimista, 370 bonapartista, 1,870 republicánus és szabadelvű conservativ. I orcádé, Con­ti, Magne, Jerome, David, Chassaigne, Gogon (Rou- her unokaöcse) vagy megbuktak, vagy semmi kilá­tásuk sincs sikerre.“ Osztrák ügyek. A bécsi lapok két újabb feliratot hoznak ismét : a morva és tiroli tartománygyülós feliratait. Mind kettő lényegére a'cseh felirattal egyenlően hangzik. Az elsőnek — a magyar kiegyezésre vonatko­zó részét közöljük: Az 1867. decz. 31-ki s a biro­dalmi képviseletről szóló alaptörvény — igy hang­zik a felirat egyik pontja — a monarchia legbensőbb lényével ellenkezésben a birodalom két részére va­ló osztását iparkodott befejezni. Ettől a birodalom még az absolut uralom idejében is megkímélve ma­radt. Bármennyire állította is az 1867. magyar or­szággyűlés XII. törvényezikke a magyar korona tar tomáuyait mint zárt állami organismust a monarchia többi országaival szembe, a közjog fejlődésének még sem vont oly határokat, az hogy.egyes királyságok és országok jogai elismerésre és érvényre nem jut­hattak volna. Ha az 1867. magyarországgyülés XII. tezikk az alkotmányos rendszer megszilárdítását a biroda­lom másik felében tette a kiegyezés és a közös ügyek elismerésének föltételéül, ez a magyar alkot mány védelmére történt, de a magyar kiegyezés sohasem A haditörvényszék 12-iki ülésében Bonard vád­lott a commune-ban, s törvénytelen elfogatásokban való részvétellel vádoltatván, egy erődített helyre va­ló deportáltatásra Ítéltetett. A semmitő törvényszék 12 én elveté a hadi- törvényszékek által elitéit Ferré, Lullier, Urbain, Reg­re, Verdure és Ferrât, valamint Retiffe, Setens, Mar­chais, Papareine, és Bocquinnak fölebbezését. A „Journal Officiel“ egy. az algíri polgári kor­mányzóságra vonatkozó rendeletet közöl, mely által egy kormányzási tanács alakittatik, melynek a pol­gári főkormányzó odala mellett keilend állania. A párisi pénzverdében 9-én egy arany érem ve- retett, melyet Leon Boy Páris adományául fog Lon­donnak átnyújtani ama segélyzés emlékére, melyben London Párist az ostrom után részesité. Napoleon herczeg AjacciÓban megválasztatott. D’Anderlarre Felső-Saene megyében megbukott. Rou- her seholsem lépett fel jelöltül. Ilirszeriut Larcy le­mondani szándékozik. A „Siècle“ a haditörvényszék által 1,000 frk- nyi birságra Ítéltetett azért, mivel tudva valótlan tu­dósításokat közlött a haditörvényszék tárgyalásáról.

Next

/
Thumbnails
Contents