Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-10-17 / 83. szám
Brassó, 1871. Kedd, október 17. Klső évi folyam 83. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ára: Egész évre . . б Ú- — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. IVegyedévre . . 1 ft- 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvédi irodája, Nagypiaczon. NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kaniner nyomdájában. Román - nemzeti mozgalmak Erdélyben. Lapunk említette volt, hogy a Siaguna- iinnepély alkalmával szeptember 4-ikén a román értelmiségnek N. - Szebenben jelen volt tagjai értekezletet tartottak. Ezen értekezlet megbízottjai által szept. 20-ról az itt olvasható fölhívás bocsáttatott ki és küldetett meg számos román-nyelvű honfitársunknak. Nagyon tisztelt ur! Folyó hó 4-ikén midőn Erdély különböző részeiről értelmiségünk jelentékeny száma volt jelen Nagy-Szebenben, egy magáu bizalmi értekezlet tartatott nemzeti-politikai ügyeinkről. — Ezen alkalommal is constattáltatott az, a mit mindnyájan érezünk: gyakoribb vélemény csere szüksége értelmiségünk között; constattáltatott a mind nyájunk által elösmert igazság: hogy az erdélyi román nép nemzet-politikai érdekei egyátalában több tevékenységet kívánnak jelenleg intelligentiájától. Noha azon gyülekezetünk szemben az ügy fontosságával magát illetékesnek nem érezte a magáu beszélgetések alakját túllépni és valamely kiindulási pontot indítványba hozni ; mindamellett annyit kívánt tenni, a mennyivel minden magános képes és köteles hozzájárulni egy értekezlet létesítéséhez. E czélból egy hetes bizottságot választott mely megbizattott, hogy magán utón nemzetünk minden illetékes férfiát találja meg és azok véleményét kérje ki a jelenben és közelebbi jövőben czélszeriinek látszó politikai magatartásunk felöl a fennálló körülményekkel szemben. Ezen lépés főczélja az, hogy az igy összegyűjtött véleményekből egy értekezlet kezdeményezésének és a nemzet érdekeinek megfelelőbb tevékenység fejlődésének legkönnyebb és leghathatósbb módozata föltaláltathassék. Szerencsénk lévén tehát uraságodat nemzetünk politikai érettségit férfiai közé számítani, tisztelettel bátorkodunk ezennel fölkérni, hogy véleményét az alábbi pontokra közölni szíveskedjék, n. m. 1) Miután egy nemzet politikai magatartását csakis nemzetgyűlés illetékes kimondani: gondolata szerint melyik volna a legalkalmasabb mód egy oly gyűlés létesítésére a fennálló körülmények közt? 2) Minő gyűlést tekint czélszerübbnek tartatni: értelmiségi gyiilést-e, nemzeti congressust, vagy mit? 3) Hová és körülbelül mikorra hivassék össze a gyűlés? 4) Ki és miképen hívja össze a gyűlést ? 5) Ki vegyen részt a gyűlésen? 6) Mit tegyünk a czél elérésére azon esetben, ha a gyűlés nem tartathatnék meg ? Uraságodnak elösmert nemzeti és hazafi buzgalma nem engedi kétkednünk abban, hogy minket bizalmával szerencséltetni fog és nem fogja megtagadni közreműködését egy ily fontos és sürgető ügyben, minő ez. Uraságod feleletét lesz szives megküldeni Nagy- Szebenbe a lehetőleg október 15-ig. Fogadja, kérjük, kiváló tiszteletünket. Nagy-Szeben, 1871, szept, 20. Az ideglenes bizottság. Ezen felhívás megküldetvén többeknek Brassóba is, az itteniek nem egyenként feleltek, hanem f. hó 15-én értekezletet tartottak, melyen — ha jól vagyunk értesülve — abban állapodtak meg, bogy a szebeni bizottság kezdeményezését nem fogadják el; hanem azon bizottságtól várnak kezdeményezést, a mely 1862-ben Siaguna érsek elnöklete alatt a k. fejér vári országos értekezletből küldetett ki és a melynek mésr nem nvilt alkalma számat adni külo J detéséről. Részünkről ezen eljárás megértetésére a következőket említhetjük fel. Habár a szebeni szept. 4-iki értekezlet épen a testvérisülés érdekében hivatott össze, az abból kiküldött bizottság, mely a fenntebbi körlevelet kiadta, — mindamellett különböző politikai nézetű egyéneket foglal magába, egyebek közt olyanokat is, a kik az ösmeretes szerdahelyi határozatban főtényezők voltak. Miután a brassai románok rendületlenül ragaszkodnak a testvérisülési bizottsá- gok által közzé tett programúihoz : nem akarták kitenni magokat egy esetleges leszavazta tásnak. Másfelől a bizottság, melyre hivatkoztak, országos tekintélylyel bír, és annak elnöke Siaguna érsek feltétlen biztosítékot nyújt az iránt, hogy befolyásával partikuláris, a közhazát gyengítő határozatok nem hozathatnak. Előttünk ösmert tényekből ezen magyarázatát adhatjuk a fenntebbi határozatnak. Pest, octóber 8-ik 1871. Kedves barátom ! Az „egyházi reform egylet“ közgyűlése is lezajlott. Bár egy kicsit elkésve, ha megengeded, szólok valamit e tárgyról, megérdemli a figyelmet. Tudhatod, hogy eredetileg egy „egyházi reform egylet“ akart alakulni. Már szinte egy éve, hogy vitatják az eszmét irodalom terén is. A czél a lett volna, hogy ma, midőu egyfelől a tudomány, másfelől a hazánkban is felmerült vallási forrongás int, egy oly egylet létesüljön, melyben minden fele- kezet jobbjai, miveltebb és nemesebb lelkei testvéries kezet fogjanak egymással, s adjanak példát az ellenségesen forrongó elemeknek, hogy bár különböző históriai egyházakhoz tartozunk, tudtunk nein csak békésen együtt élni, hanem főleg társadalmi-humá- nisticus utón együtt akként munkálni, hogy hatása közvetve minden egyházra, s leginkább azok híveire, a tömegre, jótékonyan hasson vissza. Ez lett volna minden felekezet jobbjainak testvéries együtt működése. De előállott egy más csoport s azt mondta, hogy hazánkban a protestánsok még semmikép sem egyesülhetnek a r. cath. egyház híveivel. Ezért jobb lesz csak „protestáns egyletet“ alkotni. Már az irodalom terén megindult a két nézet közt a vita. Az oct. 3-iki közgyűlésen hevesen küzdött programmja mellett mind a két párt. Győzött a „protestáns egylet.“ A győztes pártnak a volt fő érve, hogy miután a cath. egyház oly szellemű és szervezetű, hogy annak híveivel még most lehetetlen egy közös czélra sikerg> A szabadkőmivességről. I. A szabadkőmivesség nem egyéb, mint a legtisztább törekvés : egyes embereket (s általok az egész emberiséget) igazság-, jog- és félebaráti sze- retetre oktatva, oly magaslatra emelni, hogy a szellemi, erkölcsi s anyagi jólét akadályait legyőzhesse s erejéhez mérve miud magának, mind a családnak, a községnek, az államnak s az egész emberiségnek valódi hasznára lehessen. A szabadkőmivesség a társadalmi osztályok tagjait egy testületté alakítja. E testület egy családot képez s minden egyes tagja családtag. Társadalmi, politikai s vallási nézeteinek szabad gyakorlatában senki sincs korlátozva, de az erkölcsi alapot, melyen az egész társulat nyugszik, el kell ismernie. A szabadkőmivesség tehát semleges tér, hol minden nemzet, egyház és rend gondolkodói egygyéforrhat- nak, a testvéries viszonyból eredő bizalom eszmecserékre ad alkalmat, személyes vágyaikat összhang- zatba iparkodnak hozni a magasabb isteni erkölcstörvényekkel, s törekednek, hogy az egymás közt uralgó társadalmi, politikai s vallási nézetkülönbségeket a jogosság, engedékenység s emberszeretet utján kiegyenlíthessék, vagy legalább is sértetlenül hagyják — e törvényt tartva szem előtt: „Tégy úgy embertársaiddal, mint akarod, hogy veled tegyenek.“ — A szabadkőmivesség eszméinek terjesztését egy társulat czelul tűzte ki magának s e társulat a szabadkőmivesek társulata. E társulat oly viszonyban áll magához a szabadkömivességhez, mint az alak a tartalomhoz, az egyház a valláshoz, az állam a poli tikához, ez csak a külső mez, melyet az eszme ölt magára. E társulat tagjai tökéletesen egyek a törekvésben. Mindegyikök magasabb erkölcsi czélokért küzd, az „igaz“ és „szép“-ért él, a „jót“ pedig saját tulajdonaiért szereti és gyakorolja. Mindenben harmóniát hozni létre s lafesankint az egész emberiséget egyesíteni: ez valódi czéljok. Hogy e czélt — ha nem is teljesen elérni, de legalább megközeliteni képesek legyenek — eszközöket kellett választaniok. Ez eszközöket a legnemesebb, legmagasztosabb bumanismus jutatta kezeik közé. Három főeszközük van : a munka, a jótékonyság, s a társalgás. A szabadkőmivesek társulatának legjellemzőbb sajátságát az képezi, hogy ez szabad férfiaknak szabad szövetkezése. Azok nagyon tévednek, kik mint rendet akarják feltüntetni ezt, a rend magában foglalja, hogy egyes t4gjai az elöljáróknak s bizonyos életszabályoknak feltétlenül engedelmeskedjenek, ilynemű alárendeltség azonban a szabadkőmivesek társulatában nem létezik; a szeretet, a testvéries egyesülés az, mi őket egygyé fűzi. A szabadkőmivesek társulata férfiakból áll. Nők nem lehetnek a társulatnak tagjai. A kőmivesek azt tartják, hogy a nő majdnem kizárólagosan a családra van utalva, mindazonáltal ünnepélyeiken részt vehetnek s házi körükben a szabadkőmivesség czél- jaiért ők is küzdketnek gondolkodással, törekvéssel s legkivált a szelíd erények, pl. a jótékonyság gyakorlásával. Hogy valaki a társulat tagjai közé állhasson, lényegesen csak azt kívánják meg tőle: szabad férfi legyen s szennytelen névvel bírjon. Az illető nemzetiségét, családját, vallását, politikai érzületét, hivatalát nem veszik figyelembe. A társulat tagjai a külvilágban szabadkömivesnek, vagy rövidítve csak kömivesnek, a társulattal szemben azonban testvérnek hivatnak. Habár a tér, melyen működnek, érintkezik a vallással és politikával, ők korántsem teremtenek politikát s uj egyházakat, sem politikai, sem vallási pártkint nem lépnek elő, — a testületnek egészen más czélja van : ez a Immanismus intézete. A szabadkőmivesek társulata nem szab hitet tagjai elé ; érintetlen hagyja egyesek meggyőződéseit. A társulat maga is úgy kívánja, Hogy tagjainak vallása legyen; milyen — ezt nem veszi tekintetbe. De daczára, hogy a társulat nem szab bitet tagjai elé, bizonyos alapigazságai mégis vannak, melyek úgyszólván az emberi természettel születtek s az emberi ész által elismertettek, a nélkül, hogy ezért idegen tekintélyek lánczait kellene magára vennie. Ez alapigazságok : az isten léte, a szellem halhatatlansága s az erény szükséges volta. A társulat tehát minden egyházat s meggyőződést tisztel, ha az az erényt gyakorolja ; a zsarnokság s üldözés homlokegyenest ellenkezik szellemével. Ep ily viszonyban áll az állammal szemben. A társulat — mint ilyen — nem szívesen elegyedik a kormányok és az alkotmányok vitáiba. Нз és ameny- nyiben ezt mégis ki nem kerülhetné, akkor felülemelkedik a politikai pártokon s a végleteket a legszigorúbb igazsággal iparkodik kiegyenlíteni. A szabadkőmivesség tiszteli az állam törvényeit, melyben él ; még akkor sem ellenkezik vele, ha az állam a társulat feloszlását követelné. A társulat e kölcsönös és testvéries megegyezése elejét veszi minden politikai szenvedélyességnek.
