Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-09-26 / 77. szám
— 306 iránti határzat, mint a Napló előadja ; hanem következőleg. A brassai románok egy része már 1869-ben Szerdahelyit is ellene volt a passivitásnak ; de nézetük akkor kiseb bségben maradott. F. évi apr. 22- ikén, a jól ösmert testvéi'estilési actnssal határozott állást .foglalt a brassai románság nagy többsége olyan acti vitás mellett, melynek czélja egyetértésre jutni a magyar elemmel s a román nemzetiségi követeléseknek átalában hazánk alkotmányán belől keresni kielégítést. Ezen elv mellett az itteni románok megállották folyvást állhatatosan, s volt alkalmok már clébb gr. Andrássy és Tóth Vilmos ministerekkel is közölni nézeteiket. Hogy Korkápoly minisztertől is örömmel értesültek a kormány köröknek ezen magatartással szembe tanúsított jó indulatáról ] és hogy Kerkapoly személyisége iránt bővebb megismerés után csak növekedett tiszteletűk ; azt értesüléseink szerint elmondhatjuk. A mi román értekezlet Brassóba (Jfeszehivásá- ról mondatik a „Pesti Napló“-ban, az egyátalában nem áll. E nemű értekezletet, mint már jelentettük, a Siaguna-ünnepély alkalmával N.-Szebenben tartot- ,ak ; abból megbízottakat az ország minden részébe küldöttek, kitudni a románság véleményét az activitas és passivitás felett ; ezen vélemények beszedésére Szebenben központi bizottságot alakítottak egy acti- vista, dr. В о r c i a , és egy passivista, M а с e 11 á- r i u személyében. Végül tény az, hogy a brassaiak az activités érdekében működnek. így áll ez a kérdés, és nem máskép. A néptanítók búcsúja. A közelebbi hat hét lefolyása alatt, többször volt alkalma Brassó város közönségének alapos meggyőződést szerezni arról, hogy a kormány azon intézkedése, miszerint hat heti póttanfolyamokat rendez: kétségbevonhatlanul üdvös. A hely megválasztása — mely a tapintatos tanfeliigyolöt illeti, hogy e tanfolyam Brassóba rendeztetett : viszont nem kis horderejű. Brassó város közönségének, mely a nemzetiségek tarka vegyülete, igen szép példát nyújtott a különböző vidékekről és különböző nemzetiségekből összejött tanitói testület arra, hogy mi az, a mi egy oly államban mint a minő magyar, képes esz közölni a legszebb harmóniát, és képes alkotni nemzetet. Mi pedig az, mely emberek tömegéből nemzetet alakit ? Az nem egyedül a közös lakhely, nem is a közös törvények és institutiók, mint külsőségek, hanem bizonyos társias és szellem rokonulás, és ebből folyó élő közszellem, mely a népet és kormányt egyaránt lelkesíti, s eszközli, hogy a különben bármily tarka társadalom egy ép organizmust képez, melynek élete nemzeti nyilvános és szép élet. Ezen közszellem enyésztévél a nép, ha testileg még él is, nemzetileg halva van. így tanulták ők ezt a történelem lapjairól, és vele egyszersmind aztot, hogy e közszellemet a nemzet önélete s munkás önereje szüli, s a nemzetiségeknek bomlása temeti el. Elkülönzés, közönyösség, passivitas annak legnagyobb ellenségei 5 józan köznevelés és az eddig nemzetiségeket egymástól elzárt válaszfalak lerontása lcghathatósb előmozdítói, mely elemekre e testület — igy gondolkozva, kétségkívül legjótékonyabbul hathat. A ki figyelemmel kisérte e testület tetteit, meggyőződhetett arról, hogy a három párhuzamos tanfolyam tagjai magok közt ily közszellemet teremtettek; a ki pedig búcsú estélyökön is részt vett, azt hiszem mindenike azon hiedelemmel távozott közülök, hogy az a szép összehangzat, mely most közöttük él: elfog hatni hazánk több tekintélyes vidékére. E búcsú estélyen mint eddigi szerénykörük miatt valódi érdemben szegények, érdemben dúsakhoz folyamodtak. Tekintélyes vendégeket szólitattak fél búcsú estélyökre ; kik közül ha mindnyáját nem is, egy néhányat megemlítek. Első helyen a tanítók legőszintébb barátját Réthi Lajos tanfelügyelőt, Kabós őrnagyot, Rediger kapitányt, Fagyas főhadnagyot, a kedves Nemere tisztelt szerkesztőjét Kenyeres Adolfot, Gött Jánost, és több érdemes városi polgárt. A toaszt és ének természetes, hogy nem hiány zott ; folyt mindkettő három nyelven. Igen jól sikerült toaszt volt egy nehány névszerint : Réthi tanfelügyelőé, a néptanítókra, Molnár Já nos igazgatóé, a tanfelügyelőre, úgyszintén a hírlapirodalom terjesztőire, Kenyeres Adolfra, azután Gött Jánosra szivből, kivánva neki az igazság hirdetését ; az egész honvédségre, azok között elsőbb Kabós őrnagyra, azután Rediger kanitányra; Oprisiu főtáv- irászé Mecian esperesre ; a póttanfolyamelöadó taná- ira stb. Ki kell emelnünk e testület harmóniáját, mely három nemzetiségből (magyar, román és szász) alakulva, három nemzetnek dalait énekelte a legmeg- nyerőbben. Példát nyújtott e tanitói testület nemcsak Brassó városának, hanem több-különböző nemzetiségek által lakott vidékeknek, hogy л ki a népek életére sikeresen akar hatni, akár mint törvényhozó, vagy publicista és oktató, értse, ragadja meg és vezérelje ezen közérzületet, s úgy lesz nemcsak népszerű vezér, hanem nép- és honboldogitó is. Egy jelen volt. Vidé к. Ilyefalva, 1871 September 16-áu. Tisztelt szerkesztő ur ! Szerény kis városunk öröm-ünnepéről irok nehány sort. Tudja szerkesztő ur azok a kis falusi házi mulatságok gyakran kedélyesebbek, üdítőbbek szoktak lenni, mint a mesterkélt, fényes nagyvárosi dali- dok, soarok, egy szegény vendégszerető háznál, az egyszerű eledel, melyet a forgolódó házi asszony, tiszta kezekkel tálal fel, örömtől sugárzó , rozsás arczal, nyílt őszinte, szives vendégszeretettel fűszerez, — gyakran táplálób a lukulusi lakomáknál. Ilyefalva mezüvárossának felyó hó 12-én magas vendége érkezett, — a hét székely város főispánja jött, hogy elfoglalja föispáni székét. A várt vendéget, mint a kit rég ismertünk tevékenységéről , áldozatkészségről : tőlünk kitelhető minden szívességgel igyekeztünk fogadni ; de hogy ha valami nagyszerű költséges fogadtatást akart volna e kis város rendezni : rá illett volna Aesopus egyik meséje. Maga főispán ur is figyelmeztette az illetőket: nem külsőségekben fog gyönyörködni, hanem abban, hogy ha jlyefalván őszinte igaz honfi- keblekre fog találni. És a mit óhajtott főispán ur mégis találta. A város apraja nagyja kivonult a város végén felállított díszkapuhoz, az ifjúság és számosán azon férfiak közül, kik szabadság harczainkban is villogtatták kardjaikat lóra kerekedtek, csinos bandériumot alkotva mentek a városhatárszélére. Minő kedves meglepetésben részesültünk, midőn a lovas csapatot csaknem megkétszerezve, nemzeti lobogókat lengetve láttuk főispán ur kocsija előtt vissza száguldozni. Honnan termettek ezek? A nagyobbik testvérváros S.-Szentgyörgy derék polgárai voltak azok. A főispán ur kocsiját számos kocsi kisérte — ezeken Háromszék törvényszéki elnöke, Szentgyörgy főbírája s más szentgyürgyi és vidéki notabilités. A szentgyörgyiek, hogy díszesebbé tegyék öröm ünnepünket a városi zenekart, a város mozsarait is előre küldötték. A díszkapunál a helybeli ref. lelkész üdvözölte az uj főispánt, a városi polgárság nevében. Főispán ur, megköszönve a szivélyes fogadtatást, ünnepélyesen kijelentette : nem azért jő, hogy városunk alkot mányos jogait confiscálja, nem azért, hogy városunknak bármi részben is terhére legyen ; de sőt azon bizalmat és hatalmat, melylyel koronás királyunk és a magyar kormány megtisztelte arra fogja használni, hogy e városnak anyagi és szelllemi előmenetelét eszközölje, erre fogja szentelni erejét befolyását, s hogy ezen igyekezetének előre is némi bizonyítványát adja igy végzé beszédét: „ime ezennel 300 0. é. írt. teszek le a város érzelmét tolmácsoló szónok kezébe, azzal a szives kéréssel : fordítsák ezt bölcs belátásuk szerént népiskolájok felvirágoztatására ! “ « Ugy-e szép beköszöntő szónoklat az szerkesztő ur, a mely igy végződik ?! Kissé pirulva fogadtuk el ; de hiszen népnevelés ügyünk még ország szerte olyan árva gyermek, kiknek könyör adományt elfogadni sőt még koldulni is szabad ! Mellőzöm a többi részleteket, csak azt jegyzem meg még általánosságban, hogy az eskü letételnél, az erre következő ünnepélyes megnyitó beszéden, a városi főbíró elfogadó beszédén, miudennütt emelkedett hangulat vonult végig. Hát az egyszerű ebédnél, hol mintegy 80 sze mély vett részt, ki győzné leírni a jó kedv hullámzását, az eszmék szikrázását ? Nem voltak itt olyan émelygős, hízelgő dicsbeszéddel, czifra üres compli- meutek mint a diplomátiai ebédeknél szokás. Nem is ebédeltünk fennálva mint S.-Szt.-Gyögyön, a királyért és főispánért fennálva ittunk, de aztán senki fiáért sem, de azért szivünkből meg éljeneztük mi sok jelesseit e hazának. Ebéd után főispánunk meglátogatta városunk gyengélkedő egészségű képviselőjét, és ez után számos üdv kivánatok közé a legkedvesebb emléket hagyva hátra távozott. — Közli. 11 y e fa 1 V i. к ü I f ö I (I. FRANCZIA ÜGYEK. A „1 inies“ párisi levelezője 17-ről következő közléseket hoz : „Rémusat távollóto következtében, ki a Mont- Cenis alagút megnyitására utazott el, a kamarában a múlt éjjel megszavazott szerződések annak visszatéréséig nem fognak aláíratni. Marsoillcben az „International“ fogságban lévő tagjainak etitélése végett kinevezett haditörvényszék Brayer-t 5 és Chavrin-t 4 évi fogságra Ítélte, a pol- gárjogok elvesztésével. Aourguet 2 hónapi fogságra, s a polgárjogok 5 évig elvesztésére ítéltetett. Egy Private Paynis nevű katona, ki azért Ítéltetett halálra, mivel apr. 4-én több fölkelöt a táborvonalon átmenni engedett, a Pharo síkságon agyonlövetett. A nemzetőrség lefegyverzése St. Eticnne-ben 16-áu teljes nyugalommal eszközöltetett. Canrobert nagy Bourges-ba érkezett, s ott üté föl főhadiszállását. 16-án Páris több laktanyáiban a köztársasági őrség sorkatonaság által váltatott föl. Rastoul tudór, a commune hajdani tagja, ki a versaillesi haditörvény által egyszerű deportátióra ítéltetett, azóta megtébolyodott, s a versaillesi polgári fogházzal összekapcsolt kórházba szállíttatott oly czélból, hogy áthelyezése minden figyelem-gerjesztés nélkül eszközöltethessék. Rastoul nctének mevenged • tetett, hogy férjét látszólagos szabadsággal kisérhesse el egyik fogházból a másikba való átszállítása alkalmával ; azonban követtetett. Mindazáltal oz utóbbiaknak nem volt szükség beavatkozniok, mivel a szerencsétlen fogoly egész készséggel ment be a jövőbeli lakásul kijelölt helyre. Páris, sept. 21. Hirszerint az austriai ügy viselő Thierssel kormányának egy sürgönyét közié, melyben ki van mutatva, hogy Austriának Németországhoz való közeledése Francziaországra és az átalános békére nézve semmi fenyegetést sem jelez, és hogy Austriának teljesen szabadságában marad, a baráti viszonyokat a frauezia köztársasággal továbbra is fenntartani. Páris. sept. 20. A poroszok ma adták át a franczia csapatoknak a Szajna jobb partján fekvő erődöket. Rochefort ma hallgattatot ki a haditörvényszék által. A communeval való minden solidaritást visszautasig A „Journal des Débats“ egy nyomós czikkben fejtegeti a gasteini értekezletek czélját, és felemlíti, hogy a Németország és Ausztria közt létrejött egyetértés nem tekinthető Oroszország ellen irányuknak. A czikk nemcsak elismeri, hogy a viszonyok Berlin és Pétervár közt állandóan bensők maradtak, hanem azt is kimutatja, hogy Ausztraiának különös érdekében áll Oroszországgal barátságban élni. „Szükséges Ausztriába nézve — mondja e lap — hogy az örökös pánszláv igazgatásokat megszűnni lássa, melyeket, noha hivatalosan az orosz kormány által gyakran megtagadtalak, mégis ezen kormányon kiviil a panszlavismus önkéntesei vezettek.“ A czikkiró azt is constatálhatni véli, hogy Oroszország, Németország, közeledését Ausztriához jó szemmel nézi, mert benne a béke biztosítékát látja. Az osztrák-franczia viszonyokról a czikk igy nyilatkozik : Az osztrák-magyar kormány rokonszenvei Fran- cziaország iránt ép oly élénkek, mint előbb s ilyenek is maradnak. Beust gróf egy alkalmat sem mulaszt el, hogy ezen érzelmeket nyilvánosan ki ne fejezze „Legyenek meggyőződve — Írják nekünk (a Débatsnak) Bécsböl — hogy a souverainek és ministerek gyakori beszélgetéseiben Austria részéről egy szó sem ejtetett, mely Francziaország iránt kedvezőtlenül hangoznék. Andrássy és Hohemvarth gr. megjelenését Salzburgban e lap az Internationale ellen hozandó rendszabályokból magyarázza ki ; s azt hiszi, hogy a kormányok e pontban egyetértésre jutottak. — A czikk következőleg végződik : Kétségkívül beállhatnak oly körülmények, melyek Ausztriát kényszeríthetik, hogy Porosz- és Oroszországgal védszö- vetséget kössön Oroszország ellen. Ha azonban Poroszország folytatná támadó politikáját, hasonló módon szükségessé válhatnék Austria szövetsége Fran- cziaországgal. Az osztrák cabinettel azon fáradoznak, hogy e lehetőséget nyitva tartsák. Bismarck ismeri e hangulatot, s kétség kívül számításba veendi azt. — ________ O LASZ ÜGYEK. Turinból 19-ről jelentik, hogy az udvarnál adatott nagy ebéden a király, Cariguan herczg , az
